Hétfő reggel van, úgyhogy egyelőre csak kopipésztelni, és formázni van erőm, fogalmazni nem nagyon. Ennek jegyében fogadjátok nagy szeretettel az alábbi szösszenetet, amit egy ezer éves Terror News-ból ollóztam ki:

Mottó:

– Jakab, hogy lehet file-t másolni VMS-en???

– Aranka, Te hülye picsa! Nézd meg a helpet!

(Sz)ámítástechnika rovatunk

Kémeink jelentették, hogy a Microsoft új, a hálózati lehetőségeket is kihasználó operációs rendszerrel rukkol ki. Ezzel az új software rendszerrel már a Virtuális Valóságot kezelő rendszerekbe közvetlenül csatlakozhatunk. Bill Gates 1996-ra tervezi a program megjelenését, a rutinos szóvivő 97-ről beszélt, a tapasztalt szakújságírók már most is 98- ról írnak, úgyhogy az első mľködő verziók valószínűleg az ezredfordulóra eljutnak a felhasználókhoz. De lássunk néhány, a ‘Kicsilágy’ által kiszivárogtatott parancsot, ami sejtetni engedi az új operációs rendszer, a VDOS 1.0 lehetőségeit:

Contact (egy lehetséges alias: make love): kapcsolatot hoz létre két gép között. A parancsot csak tapasztalt, 18 éven felüli felhasználók használhatják. Az esetleges veszélyekről és ezek kivédéséről lásd bővebben a protect parancsnál.

A parancs pontos formátuma:

contact [-homo|hetero] [-anal|oral] [-gruppen|alone|pair] [-wife|girlfriend|both] gépnév

A kapcsolók jelentése:

• homo|hetero: a másik gép neme szerint kell beállítani. A -homo beállítás esetén ajánlott az -anal kapcsoló megadása is.
• anal|oral: a kapcsoló beállítása ízlés kérdése.
• gruppen|alone|pair: a kapcsolatban résztvevő gépek számát állíthatjuk be.

Marriage: Tartós, majdnem oldhatatlan kötést hoz létre két gép között. Ez az esetlegesen csak később kiderülő kompatibilitási problémák miatt esetenként végzetes lehet. A programozási technológia neves kutatói még mindig vizsgálják azt a kérdést, hogy az esetlegesen létrejövő Child processeknek valóban szükségük van-e egy ilyen megváltoztatott – egyes, valójában csak feltételezésen alapuló hipotézisek szerint biztonságosabb – környezetre.

A parancs szintaxisa:

Marriage gépnév

Megjegyzés: Egyes rendszereknél szükséges egy „Eskető pap” nevű process meghívása a kapcsolat létrehozásához. Ezt a parancsot a Microsoft hivatalos tesztere, Némethy István próbálta ki először a Puxler Beáta nevű remote hoston.

Protect: Egy Contact parancs során fellépő fertőzés és nemkívánatos Child processek létrejötte ellen véd. Kétfajta szinten biztosít védelmet:

• „hard” védelem: ekkor a program meghívja a „Condom” nevű szűrőt, amely – ha nem lép fel valamilyen programhiba – tökéletes védelmet biztosít. Ennek a védelmi szintnek egyetlen hátránya, hogy ekkor a „satisfaction level” értéke nem haladhatja meg a 70%-ot.
• „soft” védelem: ekkor a program a „Pill” elnevezésű szűrőt futtatja, ami nem biztosít védelmet a vírusfertőzések ellen. Ekkor viszont a „satisfaction level” értéke elérheti a 100%-ot is. Nagyobb védelem érdekében lásd a Scan parancsot.

A parancs szintakszisa:

protect [condom|pill] [before|after] [type]

A kapcsolók jelentése:

• condom|pill: váltás a hard és a soft védelem között.
• before|after: a védelem aktivizálásának időpontját lehet vele beállítani.

type lehetséges értékek:

• pill választás esetén: marvelon, ovidon, postinor, anteovin.
• condom választás esetén: lifestyle, rako, kohinoor, goodyear.

Megjegyzés: A parancs bármilyen kapcsolókombinációt elfogad, de például a protect condom after parancs népiesen szólva „eső után köpönyeg”.

Scan: Víruskereső program. A kapcsolat felvétele előtt ajánlatos lefuttatni, hogy az esetleges nem kívánt fertőzéseket elkerüljük. Használatához a doctor process aktív állapota szükséges.

A parancs szintakszisa:

scan gépnév

Lehetséges visszatérési értékek:

• No viruses: a kapcsolat felvétele kockázatmentes (ez nem vonatkozik a Child processekre).
• Tripper|Kankó|Szifilisz|AIDS virus found: A kapcsolatfelvétel kockázatos, legfeljebb a protect condom before opcióval létesítsünk kapcsolatot, de csak saját felelősségre! A vírusok romboló ereje nem azonos, egyesek csak output zavarokat, mások pedig akár halált is okozhatnak.

Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az IBM bejelentette a Virtual WARP teljesen új operációs rendszerét, ami felülről kompatibilis lesz a VDOS 1.0-val, de bevezetnek egyéb satisfaction level növelő kapcsolókat, mint például a sadism, machoism. Ennek hatására Bill Gates sietett bejelenteni, hogy a VDOS 1.0-ba is beépítik ezeket az opciókat, de a megjelenés időpontját két évvel elhalasztották. A cikkíró véleménye: „Ezt az operációs rendszert az unokáink sem fogják használni!”.

Az előző tréfás hangvételű posthoz kapcsolódóan úgy éreztem, hogy kicsit ki is kell fejtenem ezt az egész linuxosdit, amelybe tegnap este belefogtam. Őswindows-osként (még a 3.11-gyel kezdtem a pályafutásomat) nem nagyon találkoztam eddig még ezzel az operációs rendszerrel (leszámítva egy múlt ködébe vesző UHU-Linux telepítést egy idegen gépre, és néhány eltöltött hetet a régi céges gépemen figyelő valamilyen verziójával), de alapvetően fogékony vagyok minden újra: Winamp helyett AIMP, Explorer/Firefox helyett Opera, Media Player helyett SMPlayer, és most Windows helyett (pontosabban párhuzamosan) Linux lett a szívem választottja. Egyelőre csak ismerkedünk egymással, de úgy érzem, hogy fényes jövő előtt áll a kapcsolatunk 🙂

Hihetetlen, de igaz: egy átlag user (értsd: net, szövegszerkesztés, zenehallgatás, filmnézés kombó) számára tökéletes lehet valamelyik Linux disztribúció, ráadásul mindezt ingyen és bérmentve veheti igénybe folyamatosan frissülő naprakész, és kiterjedt szoftveres támogatás mellett! Még a kezelőfelületet se nagyon kell szokni, tegnap este nálam speciel így nézett ki:

Komolyan mondom, hogy Windows után néhány perc alatt megszokható, és nem igényel semmiféle hozzáértést a használata! Ami elsőre furcsa volt, az az Alkalmazások -> Szoftverközpont nevű menüpont, amely segítségével pikk-pakk letölthető bármilyen program, amire szükségünk lehet, ráadásul nagy részük ingyen! Van a rendszerre Operától elkezdve Chrome-on át Open Office-on keresztül Pidgin-ig minden, tehát – a játékokon kívül – minden feladatra megtalálhatjuk a megfelelő alkalmazást.

Ami a legjobban tetszett az egészben az a telepítése volt. Első körben elkezdtem lehúzni a telepítő iso file-ját az Ubuntu weboldaláról, ámde – miközben csorgott lefele – ráakadtam egy Wubi nevű program leírására, amelyet elolvasva le is állítottam a letöltést, mivel egész impresszív megoldásokat kínált őkelme.

Ez egy Windows alatt futó pofonegyszerű okosság, amely a következőket csinálja: letölti a telepítő legfrissebb hivatalos lemezkép-file-ját (~700 mega, és érdekes módon torrentről húzza), majd az általunk megadott Windowsos partíción létrehoz egy ubuntu nevű mappát, és feltelepíti oda. A Windowsos file-jainak semmilyen formában nem módosítja, és nem turkál bele a FAT-táblába, nem állít be saját bootmanagert, nem hoz létre partíciót magának stb. Egyedül a C:\ gyökerében található boot.ini-t módosítja, hogy bekapcsoláskor választható legyen az Ubuntu is, erről a biztonság kedvéért érdemes egy biztonsági másolatot létrehozni mielőtt belevágunk a telepítésébe. Ha végzett, onnantól kezdve induláskor választhatunk, hogy Windowsos, vagy Linuxos napunk van éppen:

Ebben a példában Vista a már telepített Windows, de a Wubi támogatja a Windows 98-tól kezdve a Vistáig bezárólag az összes Microsoftos oprendszert (kivéve a ME-t). Arról, hogy Win7 alatt is remekel-e nincsenek információm, de – kiindulva abból, hogy a legtöbb Vistás cucc fut a hetesen is – valószínűleg igen.

Több fajta frontend közül választhatunk a login képernyőn: indíthajuk Ubuntu-ként (GNOME-mal), Kubuntu-ként (KDE-vel) és Xubuntu-ként is (ami XFCE felülettel rendelkezik, ez ajánlott a régebbi masinákhoz).

Poén, hogy az Ubuntu tudja kezelni már meglévő NTFS partícióinkat is, így bármilyen file-unkhoz hozzáférünk probléma nélkül. Nekem egy kis fejtörést okozott tegnap, hogy hogyan érhetem el azokat az adatokat, amik azon a partíción vannak, ahova az Ubuntut (illetve az ubuntu mappát) telepítettük, de némi Google-ezés után kiderítettem: a saját kis „virtuális” meghajtójának /host, és /media mappája tartalmazza őket.

Eltávolítani ugyanolyan könnyű, mint felrakni: elindítjuk a Windows-t, és a Programok telepítése/Törlése menüpontban rábökünk az uninstallra, mintha egy sima programot akarnánk törölni. Ez visszaállítja a boot.ini-t, és törli az ubuntu mappát 🙂 Hihetetlen.

A végére – a sok ömlengés mellé – egy kis feketeleves:

1. mivel úgymond „virtuális” filerendszerből gazdálkodik (nincs szükség saját dedikált partícióra), ezért a lemezműveletek kicsivel lassabbak, mint alapesetben

2. ha figyelmetlenek voltunk a telepítésénél, és túl kevés helyet adtunk meg neki (mint ahogy én is), akkor akár az első rendszerfrissítési próbálkozásnál belefuthatunk abba a hibába, hogy reklamál  miatta. Hiába van az adott partíciónkon akár többszáz giga szabadon, ha az Ubuntu saját filerendszere szűkre van szabva. A hibát én a következő módon orvosoltam:

először is leszedtem (linux alatt természetesen) az LVPM néven futó kis toolt, és elindítottam. A kezdőablakban tessék a Resize-t választani, majd megadni az új méretet (8-10 gigának elégnek kell lennie). Ezután jó darabig elszüttyög, én közben nem is nagyon nyúltam hozzá a géphez, nehogy bekavarjak neki. Amikor végzett, feldob egy ablakot, amiben leírja, hogy mik a további teendők: tessék újraindítani a gépet, majd Windows-ba belépve megkeresni az …/ubuntu/disks mappán belül a root.disk file-t. Erről csináljunk egy backupot valahova, majd töröljük le. A tool létrehozott egy new.disk nevű file-t ugyanebben a mappában, ezt kell átnevezni root.disk-re, majd mehet egy újabb restart, és – elvileg – az Ubuntut indítva máris több hellyel gazdálkodhatunk. Ha nem akar indulni, akkor se kell kétségbe esni, mindössze a root.disk-ről készített backup-unkat kell visszamásolni az eredeti helyére.

Kicsit talán túlzottan is belementem a részletekbe, pedig az egész tényleg gyerekjáték: nem igényel több szaktudást, mint mondjuk felrakni egy Winampot, vagy akármit Windows alatt. Eltávolítani is ugyanilyen könnyű, nem teszi tönkre a Windows-t, úgyhogy ha ismerkedni szeretnél a Linux-szal, akkor ideális ezzel kezdeni!

Nyílt levél a barátnőmnek:

Kedves Juci!

Sajnos ma jött el az a nap, amit nem szerettem volna, hogy eljöjjön. Érezted Te is, én is, hogy el fog következni ez a pillanat, de titkon talán Te is reménykedtél benne, hogy talán tévedtél. Én most már tudom, hogy sajnos igazunk volt… Szakítanunk kell. Sajnálom, de Neked is meg kell értened: azok után, amit tegnap műveltem nem lehetünk tovább együtt. Az olyan paradoxon lenne, ami meggörbítené a teret, kinyitna egy dimenziókaput, amely létrehozna egy feketelyukat, amibe belezuhanna a Föld, megölve ezzel több milliárd ártatlan embert, és tengerimalacot. Ugye szereted a tengerimalacokat? Te se szeretnéd, ha meghalnának? Na ugye, most már Te is beláthatod, hogy nem szabad együtt maradnod egy olyan sráccal, aki felrakta a gépére a Linux-ot (ráadásul önszántából!), így téve meg egy újabb lépést afelé, hogy így nézzen ki:

Szerintem Te se szeretnél egy ilyennel járni, márpedig én néhány napon belül így fogok kinézni. Már érzem is… szőrösödök, egyre több a háj rajtam, és ellenállhatatlan kényszert érzek a fecskealsók viselésével kapcsolatban.
Linux-userként már egész egyszerűen nem összeegyeztethető a párkapcsolatosdi azzal a lénnyel amivé váltam. Ezentúl nőt bizony csak monitoron, illetve képregénytalálkozókon fogok látni, és holdvilágos éjszakákon át fogom magam marcangolni azért, amit tettem. Soha többé nem lehetek majd boldog, de a Linux életben fog tartani. Tovább fogok élni mint Te (vagy bármelyik kortársam), de ezért súlyos árat fizettem: eladtam a lelkem Linus Torvalds-nak.

Ezentúl sokkal jobban fel fog izgatni nálad egy kibaszott pingvin, de meg kell, hogy érts: elindult egy mutáció bennem, amivel nem tudok szembeszegülni. Jó volt veled, szerettelek, de kérlek, hogy ezentúl ne keress, ne hívj, esetleg valami instant messengeren keresztül írhatsz majd pár sort. Ha lesz időm két kernelpatch között majd visszaírok.

Sok szerencsét kívánok a párkereséshez!

JonC – újdonsült Linux-kocka

Ezt figyeljétek, azt hittem lefordulok a székről a röhögéstől, amikor olvastam: ugye a Windows 7 RC ingyenesen használható, mivel úgymond tesztelési célokra adta ki a Microsoft. Március 1.-ével „lejár” ezen példányok szavatossága, amit a kedves redmondi cég a következő módon fog a felhasználók tudtára hozni:

Starting on March 1, 2010 your PC will begin shutting down every two hours. Your work will not be saved during the shutdown.

The Windows 7 RC will fully expire on June 1, 2010. Your PC running the Windows 7 RC will continue shutting down every two hours and your files won’t be saved during shutdown. In addition, your wallpaper will change to a solid black background with a persistent message on your desktop. You’ll also get periodic notifications that Windows isn’t genuine. That means your PC may no longer be able to obtain optional updates or downloads requiring genuine Windows validation.

Magyarán ha március után is ezt a verziót használod, akkor a géped magától kikapcsol két óránként(!), és nem ad lehetőséget arra, hogy elmentsd a munkádat! 😀 Teljesen aztán június elsejével adja meg magát a drága: nem elég ez a szopatás, de még a háttérkép is eltűnik, sőt folyamatos hibaüzenetek fognak bombázni, hogy a Windows ezen példánya nem jogtiszta. Persze az egészben mégiscsak ez a két óránkénti shutdown a legmókásabb szerintem 😀

Nem tudom mi a baja az oldal RSS-ének. Az tuti, hogy valamiféle hack áldozata lett, ami csak Google Reader-ben, és iGoogle-ben jelentkezik, de ennél jobban nem tudom behatárolni a hiba okát. Már körbeírtam a magyar–angol WordPress-t, a Google Reader fórumját, a FeedBurnerét is, de senki nem tud semmi érdemlegeset mondani. Már nincs admin nevű userem, megváltoztattam az FTP- és az admin jelszavakat, átírtam a .htaccess file-t, leoptimalizáltattam egy pluginnel a feedemet, újraraktam a WordPress-t(!), kipróbáltam mindent… és semmi hatás.

Ezúton szeretném közhírré tétetni, hogy ha olvassa ezt olyan php/rss/wp-guru, aki szívesen utánanézne a problémámnak (csak emlékeztetőül: Google Reader-ben kattintva bármelyik linkre amelyik elvileg az oldalra visz vissza az elirányít a http://p3p0.com/?said=3333g&q=facebook-ra, vagy rosszabb esetben egy bejelentett támadó-webhelyre), attól szívesen fogadnám, ha rámírna a jonc[kukac]raktalicska.hu címen, és felvenném MSN-re. Természetesen nem várom el ingyen az erőfeszítéseit, siker esetén fizetek, mint a katonatiszt!

Ja, és ez nem valami szarul elsütött SEO-trükk, de légyszi ha ismertek ilyen szakembert küldjétek el neki ennek az oldalnak a linkjét! Köszönöm!

UPDATE:

HATALMAS nagy riszpekt bachterman-nak, aki egy mai (16.) kommentjében belinkelt két oldalt, amelyek segíthetnek. Bár Joomla-s fórum volt az egyik, mégis ott találtam egy tippet, ami alapján elindulhattam:

Thanks

I found this code in the defines file (includes/defines.php) and removed it and it fixed the issue… should I keep any of it, I deleted the whole line of code from line 14

*/ eval(base64_decode(„CglpZiAoc3R[removed]p9Cgk=”));

Letöltöttem az összes php/css/js file-t a szerverről a gépemre, rájuk szabadítottam a Total Commander keresőfunckióját úgy hogy szövegre keressen, mégpedig erre: ‘eval(base64’, és láss csodát… talált is ilyet, mégpedig a config.php file-ban!

Ezt tessék figyelni:

ez egy alap config.php eleje, amit a WordPress rak fel:

<?php
/**
* The base configurations of the WordPress.
*
* This file has the following configurations: MySQL settings, Table Prefix,
* Secret Keys, WordPress Language, and ABSPATH. You can find more information by
* visiting {@link http://codex.wordpress.org/Editing_wp-config.php Editing
* wp-config.php} Codex page. You can get the MySQL settings from your web host.
*
* This file is used by the wp-config.php creation script during the
* installation. You don't have to use the web site, you can just copy this file
* to "wp-config.php" and fill in the values.

Ez pedig az, amit én találtam a szerveremen:

<?php                                                                                                                                                    eval(base64_decode("CglpZiAoc(blablabla)wp9Cgk="));
/**
* The base configurations of the WordPress.
*
* This file has the following configurations: MySQL settings, Table Prefix,
* Secret Keys, WordPress Language, and ABSPATH. You can find more information by
* visiting {@link http://codex.wordpress.org/Editing_wp-config.php Editing
* wp-config.php} Codex page. You can get the MySQL settings from your web host.
*
* This file is used by the wp-config.php creation script during the
* installation. You don't have to use the web site, you can just copy this file
* to "wp-config.php" and fill in the values.

A különbséget zongorázni lehet, ugye? 🙂 A fenti – valamilyen módon odakerült (amúgy jóval hosszabb, csak megcsonkítottam a rohadékot), ráadásul base64-be kódolt káros kód eltávolítása után újra rendeltetés-szerűen működik a feed-em! Még egyszer köszönöm a segítséget bachterman! 🙂

UPDATE2:

átküldtem ThomAce néven futó kollegámnak a fenti káros kódot, aki visszafejtette nekem. A következő beszélgetés zajlott le közöttünk (vastaggal én, simával ő):

Tovább »

Alapvetően nem szoktam túl sok örömet találni a flash-játékokban (ide a blogra is csak azokat szoktam beágyazni, amik valamilyen erkölcsi/filozófiai töltettel bírnak, és megfogták beteg lelkecskémet), de ma kipróbáltam egy netes Tetris-t, és azonnal rákattantam. „Tetris? Háammegmiérannyirajó?” – tehetnétek fel a kérdést jogosan, de ha kicsit vázolom a szitut, akkor nektek is világossá fog válni, miért is annyira addiktív az orosz számítógépguru, Alexey Pajitnov játékának eme formája.
Ez a játék nem csak arról szól, hogy pakoljuk a blokkokat szépen lefelé mintegy relaxálva, stresszmentesítve magunkat, de nem ám! Itt van öt(!) ellenfelünk, aki szintén pakolja a saját sorait, és közben minden igyekezetével azon van, hogy téged megszivasson, és persze fordítva 🙂 Ez úgy néz ki, hogy vándorol körbe egy célkereszt az ellenfeleken, és ha egyszerre sikerül eltüntetned kettő, vagy annál több sort, akkor azok szépen átkerülnek ahhoz, akin épp a célkereszt állt!

Ha ezzel a módszerrel sikerül elérni, hogy valaki elveszítse a játékot, akkor KO-val kiütöd, és ezért rengeteg pont is jár (már ha átestél a 2 perces regisztráción persze). Ezért gondolom azt hogy ez a játék az életre nevel: azt kell megszivatni, akinek már így is jó magas a tornya, hogy rengeteg pontot kaszálhass! Farkastörvények, kill or be killed, nevezzük ahogy akarjuk: ez a túlélésről szól, és akár egy online Tetris is elegendő lehet ahhoz, hogy ezt a kegyetlen életfelfogást megismerhessük 🙂

Jelenleg durván menetelek felfele: kábé 2 órája tolom, és már hetes szinten vagyok, egy meccsen lettem ötödik (azt nagyon elcsesztem), de a többin végig első helyen zártam. A győzelmekért kapott pénzt be is lehet fektetni: újfajta kockákat, háttereket, ilyesmiket lehet venni belőle. A Missions fülre kattintva még egy érdekes dolgot próbálhatunk ki: különféle célokat tűzhetünk ki magunk elé (hét napon belül eltakarítunk 1000 sort, stb.), amelyeket határidőre teljesítve szintén pontokat kaphatunk. Ja és persze nem csak ez a játékmód van, amit itt leírtam, de egyelőre csak ezzel ismerkedtem meg röpke karrierem alatt.

Az oldal tehát a maga módján zseniális, tessék szépen beregisztrálni (bejelölni engem barátnak :)), és megkóstolni az egymáson való kíméletlen átgázolás édes ízét!

A weboldalt itt találjátok, de aki Facebook-függő az tolhatja azon is ide kattintva!

Öröm látni, hogy bizony akadnék még fejlesztők, akik az agyonshaderelt, DX11-ezett, négymagos procit és 8 giga RAM-ot igénylő játékok helyett inkább visszanyúlnak a gyökerekhez, és nem restek egy nyolcvanas éveket idéző műremekkel kirukkolni. Jelen vizsgálódásom tárgya is ilyen: olyan az egész, mintha egy emulátoron tolná az ember mondjuk a Prehistorik-ot, csak a főmenü alján figyelő 2009-es dátumot jelző feliratból derül ki, hogy ez bizony jóval frissebb eresztés 🙂 Ha viszont nem vesszük figyelembe, hogy Derek Yu nevű fejlesztője nemrég hozta össze őkelmét, akkor tökéletes a retro-hangulat: a grafika, a zene, az effektek és a játékmenet is bő húsz évvel ezelőtti időket idéz.

A Spelunky alapfelállása a jó öreg Mario-t idézi: adva vagyon egy luvnya, akit ki kell szabadítani egy föld alatti labirintusból, amely tömve van kígyókkal, pókokkal, és egyéb barátságos lényekkel, amelyek ostorcsapásaink hatására gyönyörű vörös cseppekké képesek szétesni. Hősünk – nagy piros Rudolf-orrát leszámítva – kiköpött Indiana Jones: a már említett támadófegyvere mellett rendelkezik kötelekkel, és bombákkal is, amelyek sajnos csak limitált számban könnyítik meg az életét. A pályákon persze nem csak ellenfelek találhatóak meg: néhanapján beleakadhatunk egy-egy ládába is, amelyek tartalmazhatnak drágaköveket, de akár nagyobb ugrást lehetővé tevő cipellőt, vagy pókháló-fegyvert is. A cél minden pályán az, hogy összeszedjük a szerteszét heverő arany- és drágakő rögöket, majd lehetőség szerint kimenekítsük a hercegnőt és/vagy szent relikviát is. A nőmentés amúgy rendkívül vicces momentuma a játéknak: felkapjuk a csajét, mint valami tárgyat, és szépen kicipeljük a pályáról 😀

A feladatok leküzdése meglehetősen sok agymunkát, és bosszankodást fog igényelni, mivel egyszerre csak egy spéci tárgy lehet nálunk (kivéve a bombákat, és köteleket, amikből több is), így gyakran kell azon filóznunk, hogy hogyan viszünk egyszerre kettőt is magunkkal belőlük. Azokon a pályákon válik ez főleg macerássá, ahol alapból csontsötét van, csak egy szikra cipelésével csinálhatunk magunknak fényt, ami eleve lefoglalja a cipelőkapacitásunkat, így ha mellé még egy kulcsot is kéne vinnünk… nos az szívás.

A pláne az az egészben, hogy minden pályát úgy generál a játék, így tényleg soha nem futhatunk össze kétszer ugyanazzal. Ami annak idején a Diablo-ban remekül működött, az itt is beválik: valóban hosszú ideig képes lekötni a játék ezzel a húzásával, bár cserébe le kell mondanunk a mívesen kidolgozott feladatokról, és mapdesign-ről. A másik érdekesség vele kapcsolatban az, hogy bombáink segítségével rombolhatjuk a pályát, így nyitva járatot egy elérhetetlen teremhez, de akár ki is cseszhetünk magunkkal, ha véletlenül lerobbantjuk a továbbjutást jelentő hidat.

Amúgy – ha eddig nem vált volna egyértelművé – a játék mocskosul nehéz is, ami a fentebb leírtakon kívül annak is köszönhető, hogy a kezdeti négy szívecske könnyedén le tud redukálódni a zéróra az ide-oda pattogó pókok, és egyéb vidám környezeti tényezőknek hála. Életerőt visszaadni viszont csak a lánykák tudnak (ellentétben a való élettel, ahol inkább szívják :D), továbbá elhasznált bombáinkat/köteleinket is csak a nagynéha megtalálható boltokban vehetünk (ahol lehet próbálkozni az eladó lemészárlásával, bár nem kispályás a figura, sőt ha egyet sikerül megölni utána mindegyik boltban kint lesz a körözési plakátunk :)).

A hab a tortán az, hogy ez a remekmű tökingyen tölthető, sőt kódereknek elérhető a forráskódja is, szóval a kedves fejlesztő bácsi igazán nagylelkű volt a nagyközönséggel 🙂 Apró, ámde érdekes mellékinformáció vele kapcsolatban, hogy ezen a legjobb PC-s játékokat felsoroló százas listán az 51.(!) helyen szerepel ezzel megelőzve olyan neveket, mint a Dungeon Keeper, Crysis, vagy a Beyond Good and Evil. Ezt azért erősnek érzem, ennyire nem jó a progi, de mindenképpen emlékezetes színfoltja az utóbbi évek indie-játék felhozatalának. Érdemes kipróbálni.

Galéria:

Hősünk hatalmas machetával kezében, és a megmentendő Nő

Itt már folyamatban van a nőmentés 🙂

Gyermekvédők rémálma: hatalmas óriáspók, fröcsögő vér, és brutalitás

Vaksötét bányarendszer mélyén a gyengén pislákoló fényben észreveszed a pókot a plafonon.. brr…

Linkek:

Letöltés (csak Windows sajna)

Tippek – trükkök (ez meg angol sajna)

UPDATE:

rá kellett döbbennem, hogy ez a játék eszméletlenül sok munkával van megalkotva, és hihetetlen mennyiségű ellenfél, tárgy, és főleg ötlet van belezsúfolva! Tessék böngészni a fenti tippek-trükkök linken elérhető oldalt, és hasonló döbbenet fog elfogni, mint engem!

Van egy játék, ami a Half Life2 grafikai rutinjaira épül, és multiban lehet segítségével egymást mészárolni. Persze ilyenből már nemhogy Dunát, de Mississipit lehetne rekeszteni, viszont ez valahogy kiemelkedik a tömegből mivel remek munkát végeztek rajta a grafikusok, és főleg a designerek: az egész rajzfilmszerű (bár máshogy mint a tegnap bemutatott XIII), élénk színekkel, és vicces hangokkal operál, így egész egyedi hangulata van neki. A játékmenete is ötletes: kilenc egymástól gyökeresen eltérő kaszt közül választhatunk (robbantási szakember, felcser, böhöm nagy rakétavetővel mindent széjjeldisztrojoló katona, kém, mérnök, stb.), akik kinézetükben is hozzák a ‘tartalomhoz a forma’ elvet: a mesterlövész egy cingár, és profi benyomását keltő figura, míg a már említett katona elég ostoba, viszont akkora alkarja van, mint a combom kétszer. Ja, mielőtt elfelejteném, a játék címe TeamFortress 2, és a Valve nevű fejlesztőcég alkotása, akiknek a Half Life-okat is köszönhetjük többek között.

A díszes kompánia sokrétűsége szinte kiált a játékon kívül szerepeltetésért, így készült el a „Meet the…” sorozat, amelynek minden darabja egy kasztot mutat be a játékból. Talán a legviccesebb ezek közül ez, ami a kémről szól, és azt prezentálja, hogy hogyan kell végrehajtani egy tökéletes bázisra besettenkedést:

A többi is hasonlóan hangulatos, érdemes megnézni őket 🙂

Szerencsére a készítők nem csak ezzel a kisfilm sorozattal kedveskedtek a játék rajongóinak (amilyen én is vagyok, pedig egy percet se játszottam még vele), mivel ma rábukkantam néhány szellemes plakátra, amelyek a régi háborús propaganda-anyagokat idézik fel, csak immáron Teamfortress-esítve:

Persze ez csak egy kis ízelítő volt a rengeteg alkotásból (amelyek egy készítők által kiírt versenyre készültek), a többit elérhetitek itt, itt és itt.

Ma kicsit beleástam magam a Youtube rejtelmeibe, és hagytam hogy sodorjon az ár: Related Videók hullámain néztem egyik szösszenetet a másik után. Így jutottam el egy olyan gameplay-felvételhez, amely egy olyan játékból származott, amit már majdnem elfelejtettem, pedig annak idején rekordgyorsasággal vittem végig, annyira tetszett. A szóban forgó mű címe XIII, és igazán igényes, jól összerakott progit tisztelhetünk személyében. 2003-as megjelenésével már igazi veteránnak számít az FPS-ek között, de egy hatalmas húzásnak köszönhetően soha nem fog elavulni a grafikája: cell-shaded (tudom, egészségemre) az egész, azaz direkt „ronda”, mivel a készítők célja nem titkoltan az volt, hogy rajzfilm/képregény-szerű látványvilágot teremtsenek, ami maradéktalanul sikerült is nekik. A lövések, léptek zaja, halálhörgések mind meg is jelennek feliratok formájában a képernyőn (ilyet csak a MegaDrive-os Comix Zone-ban láttam, de arra meg már ki emlékszik), így akár hallássérültek is tökéletesen élvezhetik a lövöldözést. Újabb ötletes megoldás az is, hogy távoli, vagy nem látható események esetén kép-a-képben módszerrel láthatjuk a történéseket egy kis képregénykockában (lásd az alábbi videóban a gránát robbanása). Hihetetlen élvezet így osztogatni a fejeseket a távoli őrtornyok tetején gubbasztó katonáknak a távcsöves számszeríjjal 🙂

A sztori is erős oldala a cuccnak (bár már alig emlékszek rá :)): hősünkkel egy festői tengerparton ébredünk kómánkból egy helyre kis béjvaccsbébi hathatós közrekműködésével. Persze ahogy az már lenni szokott nem emlékszünk semmire (már tudom honnan loptak a Bourne-filmek készítői :)), de hozzáférésünk van egy bankban őrzött fiókhoz (Bourne má’ megint…), amely segítségével megkezdhetjük a nyomozást annak kiderítésére, hogy kik is vagyunk, mit jelent a mellkasunkra tetovált római 13-as szám, ki a többi tizenkilenc ügynök ésatöbbi.

A korából adódóan a gépigénye se egetverő, a hangulata, zenéi, játékmenete, és stílusa viszont a mai napig egyedi, szóval tessék nyugodtan próbálgatni. Amúgy olvastam olyan kommentet a Youtube-on vele kapcsolatban, hogy a Borderlands után egész ismerős lehet a grafikája (ami hasonló technikát használ, csak „csöppet” ütősebb a szentem).

Magyarítás is van ám hozzá, innen tölthető.

Screenshotok:

Videó (sok általam említett megoldásra van benne példa, ráadásul a vége eléggé fail, érdemes megnézni):

Steve Jobs se tévedhetetlen, pedig sokáig úgy tűnt. Az iPod, az iPhone, az iMac, és a többi kis i-vel kezdődő innovatív, ötletes (és valljuk be, hogy gyakran agyonsztárolt, és sznob) termékük is akkora siker volt az utóbbi években, hogy joggal gondolhattuk azt, hogy amihez ez a faszi – és persze hatalmas cége, amely a legjobb formatervezőkkel, és designerekkel büszkélkedhet a szférában – nyúl abból rohamos sebességgel arany, és persze extraprofit válik (elég, ha csak a 2009-ben elért 37millió dolláros bevételt említem). Amíg a Google elég csúnyán befürdött a Wave-vel (amit a legjobban az a hasonlat jellemez, hogy azért találták ki, hogy a fiatalok is átérezhessék, hogy milyen érzés a nagyszüleiknek az internettel ismerkedni), addig az almás cég nem követett el hibákat. Egészen eddig… 2010 elején ugyanis piacra dobták az iPad-ot, ami sok tekintetben durva visszafejlődés nem csak a cég egyéb termékeihez, de egyes gyártók hat-hét éves kütyüihez képest is.

Persze egy ilyen szinten elcseszett termék egyből megmozgatta a netes társadalom humorosabb rétegeit is, az ő munkáiból láthattok alant egy szellemes, és tanulságos válogatást, ami azt a címet is kaphatná, hogy „ezért ne vegyél iPad-ot, hacsak nem vagy egy Apple-sznob”:

Tovább »