humor | Ráktalicska - 3. oldal
márc 08

Ha már egyszer Nőnap van, és úgyis róluk szól ez a 24 óra (nagyon helyesen!), akkor lebbentsük le a fátylat egy olyan titokról, amely – többek között – olyan kiismerhetetlenné teszi őket: miért nem finganak szellentenek a lányok?

Hölgyeim, ezt már megtudtuk, ideje előállni valami újjal, amit nem tudnak majd a férfiak hova tenni!

Ja és természetesen Nagyon Boldog Nőnapot kívánok nektek! 😉

UPDATE:

sokat gondolkodtam, hogy megérdemlitek-e a most következő képet, de aztán arra jutottam, hogy mostanában nincs veletek bajom (a női nemmel úgy anblokk :)), úgyhogy következzék még egy kis meglepi:

Tovább »

Tagek:
febr 10

Kik felelősek ezért? Neveket akarok hallani!

Tagek:
febr 09

A rohadt szemét rasszistákok már a weboldalak funkcióit is irányításuk alá vonták, megmanipulálván az algoritmusokat, hogy az ártatlan netező lelkében elvessék az idegengyűlölet (ET haza!) magvait:

Követeljük, hogy a DictZone monnyonle, és fizessen jelentős mértékű nem vagyoni kártérítést a magyarországi cigányságnak ezért a folytatólagosan elkövetett fajgyűlölő magatartásért!

(Aki nem hiszi itt utána járhat :))

Tagek:
febr 03

A Second Life-os virtuálszex csatát egy kis zöld gnóm zavarja meg:

– ralph pls go

– no



Detect language » Hungarian
Tagek:
jan 26


(Itt lehet ilyet alkotni a közjó, és a társadalom érdekében.)

Tagek:
jan 25

Komolyan mondom az indiai filmgyártás lassan felzárkózik a japán mellé agyatlanság tekintetében! Íme a legújabb agybajuk, amit a világra szabadítottak, főszerepben a helyi terminátor:

Akit megérintett a mély lélektani dráma, a mesteri történetszövés, és a báj ami a képsorokból árad, az itt megtekintheti a történet elejét is.

Tagek:
jan 12

Felkavaró, és sokkoló: a kék halál maga

Aki Windows-t használ évek óta már biztos találkozott a jelenséggel: általában mindenféle előjel nélkül (esetleg egy kis szívszaggató vinyónyöszörgés után) a képernyő elsötétül egy pillanatra, majd egy vészjósló kék háttéren megjelenik jó pár sornyi szöveg megtámogatva néhány olyan kifejezéssel, amit még Neo sem nagyon értene, hiába látja a rendszert a lefolyó zöld karakterekben. A riasztó jelenség általában hardvergondokra vezethető vissza, úgyhogy az embernek nem elég, hogy megijed a nagy büdös kékségtől, ráadásul még hirtelen szúró fájdalom is elfoghatja a pénztárcája tájékáról… Nos, van egy jó hírem: én tudom, hogy hogyan előzhetitek meg a kék halált, és nem vagyok irigy elárulni nektek a ‘Tovább’-ra kattintás után!

Tovább »

Tagek:
jan 12

Részlet egy ma reggeli céges chat-emből:

Főnököm:
Szeva
Főnököm:
merre vagy ?
Én:
szia
Én:
oktatáson
Főnököm:
???
Én:
nekem nem kell?
Főnököm:
nem
Én:
bazz 😀
akkor szünetben visszamegyek
Főnököm:
ok

És még csak szerda van 😀

Tagek:
jan 11

Olyan régen volt már ilyen, úgyhogy az újdonság erejével fog hatni mindenkire a most következő post, amelyben leírom, hogy mi történik velem mostanában. Alapvetően lehetne ez a blog történetének legrövidebb szösszenete is, de természetesen minden egyes unalmas kis részletet jóó alaposan kivesézve fogok elmesélni, hogy meglegyen a szükséges terjedelem 🙂 Amúgy sem szokott őrült módon pörögni az életem, de ebben a  borongós-ködös-hideg téli időben mintha megállt volna az idő…

Ez olyannyira igaz, hogy az utóbbi pár napban a legnagyobb élményem az, hogy elkezdtem fogorvoshoz járni, ami számomra hatalmas traumaként jelentkezik, olyannyira hogy elítélhető módon már néhány éve nem voltam ezelőtt. Most is csak a fájdalom űzött a fúrókkal és egyéb kínzóeszközökkel felszerelkezett hentes karjai közé, de még talán most is visszakoztam volna, ha nem lett volna előre lebeszélt időpontom múlt hét csütörtökre. Egy nappal előtte már nem fájt a fogam, és már-már azon gondolkoztam, hogy felhívom a nénit, és megmondom neki, hogy hejhó, már nem is fáj, vaklárma volt, a fogam regenerálta magát, az én szervezetem már csak ilyen profi, te meg kínozz mást, de végül győzött a józan ész, és mégis rávettem magam a dologra. Azon a szép csütörtöki napon ott ültem a váróban, hallgattam az előttem bement páciens halálsikolyait, a fúró gonosz sivítását, és a bentről kihallatszó egyéb gyanús zajokat, és közben halkan katatón állapotba rettegtem magam. Ráadásul ez a szemét (most kivételesen a betegről beszélek, akin dolgoztak) késett is, úgyhogy bő fél órán át volt szerencsém stresszelni magam az esemény előtt, így amikor bementem falfehérre vált arccal már mindenhol szívesebben lettem volna, mint a bőrömben. Ez valószínűleg látszódhatott is rajtam, ugyanis a kedves (bár kicsit furcsa) fogorvos néni, és a MILF-kort épp’ elhagyó asszisztensnője megpróbált nyugtatgatni, hogy nem fog ám az fájni, meg az egész csak móka, és kacagás, de nekem addigra eszembe jutott az összes gyerekkori emlékem a fogorvosokkal kapcsolatban: az iszonyatos fájdalom, a patakokban ömlő vér, a fél literes injekciók 30 centis tűvel, a fogak ropogása, és a bokrok sűrűjében bujkáló vietkongok…. szóval nem nagyon sikerült ellazulnom. Amikor pedig már felültem a spanyol inkvizíció legszebb napjainak eszközeire emlékeztető székbe akkor már minden egyes izmom görcsbe rándult, és úgy is maradt. Az asszisztens hölgy szükségesnek is látta, hogy a zsibbasztó injekció beadásához lefogja a fejemet, és bár szükségtelen volt, mégis jól esett, hogy szívén viseli a sorsomat, és nem szeretné ha elharapnám a tűt. Megtörtént az érzéstelenítés, és ami ezután következett azt nem szeretném részletezni, de nem azért mert annyira horrorisztikus lett volna, inkább azért mert unalmas. Néhány érdekességet emelnék ki: döbbenettel vegyes érdeklődéssel figyeltem, ahogy a fúrás közben a fogam porfelhőként szállt fel a számból, a szaga pedig szinte már-már leírhatatlan élmény volt számomra. Öröm volt látni a technika fejlődését is: egyrészt nem használnak már amalgámot (pedig némelyik pornóban a lányok szájában olyan szépen csillog), másrészt a tortúrám során előkerült egy olyan kínzóeszköz is, amely egy sima fúrónak tűnt, ámde olyan vízhűtéssel működött, amelyet jó apám is megirigyelhetne (ugyanis forgácsoló szakember az öreg), melynek eredményeképpen szabályosan fröcsögött a folyadék a számból. Ez már indokolttá tette a művelet elején a nyakamba akasztott előkét, amelyre először természetesen mint vér felfogására szolgáló eszközként gondoltam – szerencsére nem lett igazam.

A fogorvosom másodállásban agysebész

Körülbelül negyven percig tartózkodtak a számban, és szerencsére a legnagyobb veszély az unalom volt, fájni abszolút nem fájt. Túlestem életem első gyökérkezelésén is, amely ijesztőnek tűnik, de szinte abszolút nem érzed: arról szól, hogy egy körülbelül két centis tűvel kipiszkálják a fogad gyökeréből az összes ideget, miközben a dokinő néha oda se néz, hanem lelkesen meséli az asszisztensnőnek, hogy a lányának a barátjának a kishúga elesett korcsolyázás közben, és egy hónapig fekvőgipszben feküdt. Néha még az a szürreális eset is megtörtént, hogy épp’ mindenféle körfűrészekkel támadták be szerencsétlen fogínyemet, nekem meg közben röhögnöm kellett, mert a két nő elsütött egymás között egy poént 🙂 Szóval nem volt annyira veszélyes, de a mai második menettel kapcsolatban sem teljesen őszinte a mosolyom. A kedves kollégáim is sokat segítettek abban, hogy ne parázzak annyira az egésztől: valahogy mindenki leküzdhetetlen késztetést érez arra, hogy csillogó szemekkel mesélje el élete legdurvább fogorvosi beavatkozását, amikor megemlíted, hogy éppen a vesztőhelyre készülsz. Ezek közül is Ricsié lett a kedvencem, aki boldog mosollyal az arcán idézte fel nekem azt az emlékét, amikor vésővel vágták ki az állkapcsából a foga gyökereit, és ő közben azt figyelgette, hogy a lámpa búrájára fröcsög a vére. Az efféle történetek mindig úgy meghozzák az ember kedvét ahhoz, hogy ő is kipróbálja ezt az élményt.

Ha netán nektek is vannak ilyen történeteitek akkor nyugodtan osszátok meg velem kommentben, csak hogy jobb legyen a kedvem! 🙂

Tagek:
jan 06

(A szép új világ értelmében VIGYÁZAT, AZ ALÁBBI MOZGÓKÉPEK KÁROSAN HATHATNAK AZ IFJÚSÁG LELKI, ÉS SZELLEMI FEJLŐDÉSÉRE!):

Ne tessék megijedni, nem a látens emós énem tört ma reggel (bocsánat, délben) a felszínre, ez mindössze a most bemutatásra kerülő flash filmecskének a címe, amely nagyon megragadta az efféle életpálya-ábrázolásokra fogékony elmémet. Volt ugye már hasonló oktatóvideó régebben is a blogon: Dan, a pixelpapucs arra tanított meg minket, hogy minden nő <censored> egy angyal, aztán Lasse Gjertsen 8 bites videojátékba oltott története is valami hasonlóról szólt, csak mégis másképp; végezetül ide sorolható a dolgozó herék (tudod, mint a hangyáknál, you piggy) mindennapjainak színes kavalkádját bemutató remekbeszabott játék is, amelyet pár hónapja postoltam.

Ebbe a sorba illik a most következő filmecske is, amelynek zenéje, története, mondanivalója, kivitelezése nálam csillagos ötöst érdemel, tessék kattintani bátran:

A célkereszt szerepére még nem jöttem rá, van valakinek ötlete? 🙂

UPDATE: mint kiderült, a fenti szösszenet alatt hallható zene a The Lodger nevű zenekar műve, és több hasonló klipjük is létezik, például ez:

Vagy esetleg ez:

Hozzák a színvonalat ezek is 🙂

Tagek:

preload preload preload