Isten azért teremtette meg a tengereket, és óceánokat, hogy lehetőségünk adódhasson arra, hogy körbejárassuk a tekintetünket a horizonton anélkül, hogy az emberi ténykedés nyomait lássuk.
Amikor szombat éjjel fél tizenkettőkor egy alagsori koncertteremben ülsz, hallgatod a dübörgő pankzenét, nézed a villogó színes fényekben pogózó fiatalokat, és ahelyett, hogy te is bent ugrálnál, inkább a süppedős kanapéban egyre jobban elfolyva az álmossággal küzködsz, miközben a sörödet sem bírod meginni, annyira jóllaktál, akkor rá kell döbbenned, hogy öregszel.
Ez überel minden eddig látott Team Fortress-es fanvideót, amit láttam:
Riszpekt a készítőnek! 🙂
Az alábbi screenshot a gépem asztaláról készült, és egy órát ábrázol:
Mai kérdésünk a következő: mennyi időt is mutat ez voltaképpen? Íme a választási lehetőségek:
Arról, hogy ez mégis mi, és hogy hogyan izzítottam be jövő héten várható a post (már ha nem leszek lusta megírni természetesen :))!
Remélem nem haragszol, hogy ezt nem engedtem át a moderáción. Ja, és az IP/nickban-t nyugodtan vedd személyeskedésnek. Győri paraszt.
Hajnalodik a Minecraft-ben. Hát nem gönyörű? 🙂
Ennek a postnak az égadta világon semmilyen mondanivalója nem lesz. Nem fogok morális, erkölcsi, esetleg az emberi létet gyökereiben meghatározó kérdésekről írni. Nem lesz játékteszt sem, se vicces akármi. Nem. Semmi ilyesmi nem lesz benne, ellenben mégis csak szükséges volt a megszületése – bár ezt két perccel ezelőtt még én sem tudtam.
Lerántom a leplet a titokról: azért írtam meg, hogy a kavedaralo.com-on ne művelje ezt a csúfságot az oldallal, ha már a kedves adminok voltak olyan jó arcok, és kirakták drága blogomat a többi mellé:
Ezúton szeretnék elnézést kérni ezért a vizuális atomvillanásért, a jövőben tartózkodni fogok az 50-60 karakterből álló szavaktól ígérem! 🙂
UPDATE: a szemfülesebbek még egy információval gazdagabbak lehetnek a screenshot alapján 😉
Egyre kevésbé vicces ez a „szeretnémkérniafrankhiteleseknekaneotonfamiliátólakétszázhúszfelettcíműszámot” nevű humorbonbon. Ma már hallottam vagy háromszor, a negyediket most már levadászom. Amúgy is sokkal jobb a „szeretnémkérnialakástűzbenmegégettanyósomnakaromantiktólaszeretemabőrödillatát” verzió, bár az is igaz, hogy az ritkábban aktuális.
Amikor egy kora őszi reggelen munkába menet Moby-t hallgatsz, lassan krúzolsz a biciklivel, a máskor mindig autókkal agyonzsúfolt útszakasz teljesen kiürül, a napfény kibukkanik a családi házak között, és – mintha direkt így vágta volna valami rendező – a Why does my heart feel so bad végén hallható vonósok váltják fel a szám ütemes dobritmusát a headset-edben… az egy zen pillanat. Tied az utca, egyedül vagy, és az élet szép.