Én egész egyszerűen nem hiszem el, hogy van olyan, aki ennyi ideig képes volt hallgatni ezt a jóféle japán muzsikát (no persze lehet, hogy lenémította, aztán ment a háttérben egy külön fülön a böngészőjében. de ez akkor is egy hónap!!):
Itt tudjátok tesztelni a tűrőképességeteket, ez pedig egy kis ponttáblázat, ami alapján belőhetitek a skilljeiteket:
Baby Mode: 0 – 59 seconds
Novice Mode: 60 – 179 seconds
Normal Mode: 180 – 299 seconds
Hard Mode: 300 – 479 seconds
Expert Mode: 480 – 719 seconds
Master Mode: 720 – 1079 seconds
Insane Mode: 1080 – 1499 seconds
Dante Must Die Mode: 1500 – 2099 seconds
Classic NES Mode: 2100 – 2699 seconds
Oblivion is at Hand Mode: 2700 – 3599 seconds
You are the Chosen One Mode: 3600+ seconds
BONUS:
NYANYANYA MODE: 10,000+ seconds
Én talán ha a normal mode-ig eljutottam, viszont erősen gondolkodok azon, hogy az mp3 verziójából faragok egy csengőhangot magamnak 🙂
Meghalt Leslie Nielsen, a zebrán majdnem elgázolt egy autó reggel (és természetesen még a sofőrnek állt feljebb), otthon felejtettem a tisztálkodós szütyőmet (szóval a kontaktlencse kivétele is nehézkessé válik a héten, max úgy fogok kinézni szerdára mint egy angóranyúl), van a zsebemben hozzávetőlegesen négyszáz forint… netán hétfő van?!
Ha már megvan a feeling, akkor következzék egy témába vágó klasszikus megboldogult kölyökkoromból:
… amik leírva egész egyszerűen röhejesek. Példaként tudnám említeni a Belga, vagy a Deftones néhány remekművét (előbbire ez, utóbbira pedig ez jó példa), amelyeket olvasva az ember csak röhögni tud, hogy mennyire facsipesz-egyszerű pár soros gyerekkvers az, ami az zenei aláfestéssel válik teljes értékű számmá, de van olyan is (a Belgát pont ezért említettem), hogy a szöveg leírva annyira bonyolult, hogy amíg nem hallotta az ember a teljes számot csak csodálkozik, hogy hogyan lehetett ezt megzenésíteni. Nem akarok még egyet rúgni szerencsétlen Justin Bieber-en (dehogynem! :D), de a Bébibébibébió szövege is lenyűgözően ostoba.
Most a „túl primitív” kategóriában következzék egy 1980-as klasszikus, Blondie-tól az Atomic (ami azért aktuális számomra, mert hétvégén kellett rádöbbennem, hogy a Trainspotting soundtrack-jében is egy feldolgozása szerepel):
Nézzük a szövegét is, hát nem zseniális? 😀
Uh huh make me tonight.
Tonight make it right.
Uh huh make me tonight.
Tonight.
Tonight.
Oh uh huh make it magnificent.
Tonight.
Right.
Oh, your hair is beautiful.
Oh, tonight.
Atomic.
Tonight make it magnificent.
Tonight.
Make me tonight.
Your hair is beautiful.
Oh, tonight.
Atomic.
Atomic.
Oh.
Ha már egyszer hétfő van, és valami gyönyörű (értsd: új hét, új lehetőségek, optimizmus, szép idő, örömbódottá) kezdődik, akkor hallgassatok valami hangulathoz illőt:
Mivel mostanában az időjárás nem igazán tudja feldobni az ember kedvét (mondhatni ilyen meleg őszünk már régen volt), így más endorfin-forrás után kell néznünk. Ebben a takony időben inni nem jó (köztudott, hogy árnyas kerthelyiségekben teszkós műanyag székeken se rossz, de a legjobb fesztiválokon), szexelni se lehet hetekig egyhuzamban (mert elfárad az ember csiuklója), a kokain meg kurva drága… marad a zene! Íme egy örök klasszikus, egy gyöngyszem, egy zenetörténeti mérföldkő a 90-es évekből, amely pont az ilyen szar napokra jelenthet örömforrást:
Jogi blabla: az oldal használ cookie-kat, de semmi olyat ami kémkedne, vagy egyéb csúnya dolgot művelne. Szeretet van és béke, ez is csak azért jelenik meg, mert állítólag kötelező.
Cookie-kal kapcsolatos szabályozás