Beújítottam pár napja egy remek plugin-t a WordPress-em alá (amely így már majdnem két tucat ilyen kis kiegészítést pörget non-stop, a többiekről itt olvashatsz), amely arra hivatott, hogy az RSS feed-emnek generáljon egy kis láblécet, sőt ha egy postot kettévágok egy elegáns <!--more--> segítségével (ami a ‘Tovább is van…’ feliratú linkként szokott a blogon megjelenni), akkor a bejegyzés további része a feed-ben sem lesz olvasható, helyette egy csinos kis hivatkozás fogja jelezni az olvasónak, hogy rá kattintva elolvashatja a teljes szöveget immáron a blog hasábjain. Ezzel két célom volt:

1. elkerülni azt, hogy feedből olvasva egyből „lelőjem a poént”, mivel általában akkor szoktam két részre bontani egy postot, ha a csattanót szeretném elszeparálni. Valami olyasmit akarok elérni, mint a Barátok közt végén a gondterhelt arccal kamerába meredő Miklóssal a filmesek, azaz: fel szeretném kelteni az olvasó kíváncsiságát, hogy mi lesz a folytatás, így ösztönözve őt a kattintásra
2. informatív láblécet szerettem volna a feed-es postok alá, így kicsit barátságosabbá téve a hírfolyamomat

Ehhez találtam kitűnő megoldásra a Ozh’s Better feed nevű plugin személyében, amellyel megturbózhatjuk kicsit az RSS-ünket: kapunk egy pofonegyszerű felületet, amelyen minden szükséges linket, feliratot megszerkeszthetünk akár HTML-tudás nélkül is:

Persze van lehetőség kézzel is szerkeszteni a kódot, így rakhatunk be képet, videót, akármit ide, bár arra azért figyeljünk, hogy ne essünk a ló túlsó oldalára azzal, hogy a lábléc esetleg csicsásabb, mint maga a post, amihez tartozik 🙂

Tulajdonképpen lelkiismereti okokból írtam meg ezt a postot, ugyanis ma ki fogok venni egy pipát a plugin adminfelülten egy checkboxból, amit alapvetően illene bent hagynom, de talán ha kicsit promotálom a plugin-t, akkor nem fogok pokolra jutni. Az említett beállítás, amit ma off-ra fogok állítani a következő lesz:

Így már nyugodt szívvel törlöm a reklámot a feed-jeimből 🙂

Egy kis stresszoldás, és ellazulás ezen a hajtós hét közepi napon:

Katt a Play-re izibe’!

Ilyen felütéssel akár jöhetne egy huncut ‘Tovább’ link után valami szépséges fotóköltemény egy nagy néger zsírmangalicáról, akit (amit?) egy cingár fehér fiúcska próbál gyömöszölni, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem állt szándékomban efféle merényletet elkövetni már megint. Ehelyett újból kockulni fogunk kicsit, és visszaugrunk egy laza tizest az időben, hogy megmutassam, milyen is volt az internet, amikor én életemben először találkoztam „vele” a pápai városi könyvtár dohszagú nagytermében. Ebben segítségemre lesz a Hamster webbirodalmában talált – direkt – iszonyatosra „designolt” bemutatkozó oldal, amely hűen prezentálja, hogy milyen emberiség elleni bűnöket követhet el egy amatőr, lelkes, de szépérzék-hiányos emberegyed, ha keze ügyébe kerül valami primitív weblapszerkesztő. Öveket bekötni, lelkileg rákészülni, mert következik a nagy mű:

Tovább »

Ma bekapcsolva hagytam az albérletben a gépemet, mivel munka közben – unalmasabb perceimben – gondoltam rácuppanok TeamViewerrel, elindítok pár letöltést, meg egyáltalán: kicsit otthonosabban érzem magam, mint amúgy, mivel a saját vinyómat turkálhatom bentről. Mivel az utóbbi pár napban többször rácsesztem arra, hogy a fent említett remote desktop progi belépési jelszavát a GMail-lel akartam megjegyeztetni (vázlatban tárolva), de a drága két alkalommal se mentette el (‘Még dolgozunk…’ felirat a képernyő tetején ismerős? Dolgoztak ám, csak nem a levelem elmentésén, az is tuti), így más megoldás után néztem. Rá is jöttem mi lesz a megfelelő gyógyír erre: beizzítottam az Opera Unite (kapcsolódó cikkem itt) Fridge nevű alkalmazását, amely – sok egyéb mellett – erre is tökéletes megoldás: segítségével egy bárhonnan elérhető virtuális hűtőajtót kapunk, amelyre – beállítástól függően – bárki ragaszthat Post-it-eket. Ennyire egyszerű az egész:

Segítségével pofonegyszerűen kezelhető, bárhonnan elérhető felületet kapunk nem túl személyes adataink, teendőink feljegyzésére, ráadásul nekem se kell többet a GMail rapszodikus működésére bíznom magam 🙂

A poén kedvéért elárulom, hogy ezen a címen ti is írhattok a hűtőajtómra cetlit (már amikor megy a gépem) néhány napig, legyetek kreatívak!

Be kell valljak valamit: gyakran szoktam illusztrációkat vadászni a postokhoz a Flickr-ről (meg a Deviantart-ról), így egész jól ismerem a felépítését, és design-jét. Alapvetően nem egy szépségdíjas oldal, bár a funkcióját ellátja, és ez a lényeg. Ha azonban szeretnénk némi vizuális örömöt csempészni a néha amúgy elég fárasztó keresgélésbe (például elég nehéz találni egy olyan képet, amin valaki épp egy macskával a fején görkorcsolyázik, de természetesen bármikor előfordulhat, hogy ilyenre lesz szükség), akkor a beépített kereső helyett használhatjuk a Tag Galaxy névre hallgató oldalt is, amellyel tényleg élmény a böngészés. Segítségével igazán galaktikus kalanddá válik a vadászat, mivel a keresett címkék mint bolygók jelennek meg, amelyek körül holdakként keringenek a keresett kifejezéshez kapcsolódó egyéb témák:

A Funny címke bolygója, és holdjai

Bármelyikre kattintva eggyel szűkítjük a keresési kört, majd végezetül elénk tárul a keresett bolygó, felszínén a keresésünkhöz kapcsolódó képekkel:

A Funny + Cute bolygó felszíne

Itt már csak kattintanunk kell a kívánt képre, és egyből nagyban is megcsodálhatjuk, elolvashatjuk a leírását, illetve egy gomb segítségével megtekinthetjük eredeti környezetében is.

Komoly cucc, és tényleg élmény a használata az elegáns meganimált össze-vissza forgatható bolygók miatt. Alig várom, hogy valaki megcsinálja Deviantart-ra, esetleg Google Képkeresőre is 🙂

Tessék kitalálni, hogy milyen borzasztó fenyegetést jelent a következő cipő az emberi szervezetre:

Első ránézésre semmi különös nincs rajta, maximum az ember esztétikai érzékét érő negatív hatás tapasztalható rápillantva, pedig aztán

A termék vegyi kockázatot jelenet, mivel a dobozban található illatosítótasak 3.79 mg/kg dimetilfumarátot (DMF) tartalmaz. A dimetilfumarát bőrrel érintkezve erősen irritáló hatású, használata a 2009/251/EC jelű bizottsági döntés értelmében be van tiltva.

Ezt az információt egy olyan weboldalról szereztem, aminek linkje ma spamként esett be a postaládámba, szövegét idézném szintén, mert érdemes:

Ne vegye meg… mert mérgező élelmiszer, veszélyes cucc.

ITT nézheti meg, mit NE vásároljon:

http://www.ketesaruk.hu

Ez NEM kereskedelmi hirdetés, ez közérdekű levél. Sajnálatos, hogy csak így értesülhet róla.

A KétesÁruk.hu honlapját a közadakozás tartja fenn, az adatok ellenőrzött EU-s forrásból származnak, NEM rémhírek.

Ha támogatja a honlapot, akkor terjessze állampolgári jogon: építsen rámutató linket saját honlapjába, tegye szóvá fórumokon, küldje tovább E-mailben, stb.

– Ha nem támogatja, akkor jelezze válaszában.

Köszönjük türelmét és elnézést, ha nyugalmát megzavartuk!

Tök jó, hogy van ez az oldal tényleg. Például ha nem tudom a fenti információt, akkor nyugodt szívvel megveszem ezt a gyönyörű topánkát 400 forintért a kínai piacon, de így – hogy örökre bevésődött a képe a memóriámba – már tudom, hogy az emberi életre veszélyes, és viselése halált okozó bőrirritációval jár. Azt eddig is tudtam, hogy a kínai bóvli fényfüzér agyonvághat, na de hogy a gyerekruha, a cement, a gumipók, a flakonos gázzal működő duda, de még a plüssnyuszi formájú asztali dísz is az életre veszélyes az már kicsit meglepő volt.

Az oldal hasznos, de felmerült bennem néhány kérdés vele kapcsolatban:

1. miért spamként szórják teli a netet a linkjével? miért nem indítanak Twitter/Facebook-kampányt a promotálása érdekében?

2. honnan tudták meg az én mailcímemet? semmilyen tájékoztatást nem tartalmaz a levél ezzel kapcsolatban

3. kik, és honnan szedik az információikat? miért van szükség erre a site-ra, az NFH hasonló célú oldala nem megfelelő?

A fenti sirámaim ellenére most az egyszer örülök, hogy kéretlen levél érkezett a fiókomba (amit a spamszűrő se fogott meg), mivel a gagyicucc-börze mellett hasznos, érdekes, és legfőképpen ijesztő cikkek is megtalálhatóak az oldalon (pl. a Coca-Cola összetételéről, vagy a Tesco kisvállalkozás- és gazdaságbarát üzletpolitikájáról), így ajánlható a portál mindazoknak, akiket kicsit is érdekel, hogy mivel mérgeznek minket. Jó példa ezekre a toxikus anyagokra ez a képsorozat, amit még annak idején egy karácsonyi partin fotóztam üditőitalnak álcázott felmosószerekről. Kényszeríteni kéne a gyártó cég igazgatósági tagjait, hogy fél évig csak ilyeneket fogyaszthassanak folyadék gyanánt, utána pedig megnézni hány hónappal rövidült meg az életük tőle amolyan Super Size Me – módon…

UPDATE:

az újonnan indult flipp.hu nevű blogajánló oldalon jópár órán keresztül kiemelt post volt ez a szösszenet (pedig aztán annyira nem jó :D):

Ez egész egyszerűen zseniális:

Használata is nagyon egyszerű:

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja: ha mondjuk arra vagyunk kíváncsiak, hogy április 18.-a milyen napra fog esni 2010-ben akkor ilyen egyszerűen megtudhatjuk, hogy vasárnap lesz 🙂 A színek pedig azt jelölik, hogy melyik hónap milyen hosszú: a zöldek 31, a sárgák 30, míg a rózsaszín 28 napos (és hogy ezt se kelljen fejben tartanunk az adott nap is megkapta a hozzá tartozó színt)! Az egész cucc mindössze 8.5 X 5.5 centis, így joggal nevezhetjük a világ legkisebb naptárának 🙂

Linkek:

forrás

letöltőoldal (itt megtalálható más nyelveken is)

Megszoktam, hogy állandóan le vagyok maradva a modern technikától: amikor már mindenki Pentium 1-esekkel tolta, én akkor éltem a Commodore-os korszakomat, később amikor ajándékba megkaptam életem első x86 alapú procival megáldott számítógépét (egy 486dx2 volt a szentem konkrétan) addigra már nem voltak ritka a P2-P3-asok sem. Ez a tendencia a mai napig él: folyamatosan 5-6 éves csúszásban vagyok a jelen technikai szintjéhez képest, de – mivel így szoktam meg – nem gyötör a tudat minden percemben, és nem izzadom csatakosra minden éjjel a takarómat, mert nem tolhatom az új Batman-t, és társait.

Ezért nem is ódzkodtam a legújabb szerzeményemtől, amely az Urban Terror névre hallgat (Wikipedia oldala itt), és valami informatikai oldalon elejtett kósza komment kapcsán írtam be a címét pár napja a Google-ba (amúgy pár hónapja hasonló szerencse hozott össze a Dropbox-szal is). A drága még Quake3 engine-en pörög, ami a maga idejében (10 éve) még egy valódi csoda volt (görbe felületek,változó árnyékok, ilyesmikre tessék gondolni) de azért napjainkra elnyűtte szegényt az idő rendesen. Nem is tudom, hogy melyik a rondább: ő vagy a Counter-Strike 1.6, maradjunk annyiban, hogy mindkettőt fanyalogva tolná odább egy 14-15 éves szilikongyerek. Független fejlesztők műve a szentem, ráadásul karrierjét mint Quake-mod kezdte, de 2007 tavasza óta mint standalone, teljes értékű játék létezik, ami megkönnyítette a terjedését. Pont ideális nekem, bár meg kell hogy jegyezzem, hogy még ez is beakad néha a gépemen 800X600-ban 32 bites színmélység mellett, úgyhogy kezdem minden hitemet elveszteni, amit ebbe a rakás trágyába vetettem.

Azért tudtam vele játszani is, nem csak anyázni a két képkocka-frissítés között lelövő kedves játékosokat (mert bizony néha nem FPS (képkocka/másodperc), hanem SPF (másodperc/képkocka) a megfelelő mértékegység a mozgás érzékeltetésére, főleg komolyabb tűzharcoknál). Érdemes volt, mert – bár nem forradalmian új a játékmenet – újszerű, és hangulatos volt az a néhány óra, amit töltöttem vele. Volt némi csé-szaga a dolognak a reális fegyverekből adódóan, megfűszerezve egy kis Quake-es felütéssel (ami lehet, hogy a grafikának, és az ugrabugrálásnak volt köszönhető), és egy leheletnyi Call of Duty2 is érződött rajta, ami leginkább a hasonlóan pörgően zajló események miatt adja ezt a fajta mellékízt. A fenti katyvaszból egy olyan játék jött ki, ami/amiben:

• ingyenes (ha még nem említettem)
• van belőle Windows, Linux és OS X verzió is
• nagy játékostáborral bír a mai napig
• reális fegyvermodellezés jellemzi (visszaütnek, pontatlanok mozgás közben, stb.)
• reális fegyverekkel lehet osztani a jónépet (M4, Kalasnyikov, Desert Eagle, Heckler & Koch PSG-1, ilyesmik)
• lehet falról elrugaszkodva továbbugrani, becsúszva powerslide-olni, ráugrani az ellenfelekre (tisztára Super Mario :)), és elkapni peremeket, ha egy ugrás rövidre sikerül. Ezek segítségével egészen extrém helyekre is fel lehet jutni egy röpke sniperolás erejéig 🙂
• van lehetőség önmagad, és csapattársaid gyógyítására kötszer segítségével, ami végre visz némi szociális ízt a játékmenetbe: elordítja valamelyik szövetségesed magát, hogy ‘Medic!’, felvillanik a pozíciója a térképen, te pedig odamehetsz meggyógyítani. Ez persze fordítva is működik, velem is fordult már elő, hogy a halál torkából rántottak ki egy jól irányzott ragtapaszozás segítségével
• el is lehet vérezni: a másodpercenként vesztett életerőpontok száma a sebesült testrésztől, és a sérülés mértékétől függ
• lehet használni különféle segédeszközöket (nem, nem olyanokat, you piggy): lézeres irányzék, hangtompító, kevlármellény, ilyesmik
• sok futástól el lehet fáradni (amit erőteljes lihegéssel jelez karakterünk)
• nem lehet nálunk egyszerre egy komplett cigánytelepre való fegyverzet, csak egy pisztoly, egy másodlagos fegyver (ami jellemzően egy shotgun), egy géppisztoly (karabély, akármi), kés, meg ízlés szerint gránátok

Ezen trükkök, és lehetőségek mester szintre fejlesztésével jókora előnyre tehetünk szert a kezdőkkel szemben (mint amilyen én is vagyok jelenleg).

A pályákról túl sokat nem tudok elmondani, mivel eddig mindössze 3-4-et láttam, de alapvetően elmondható róluk, hogy a városi harc, és a hentelős-full contactos játékstílus dominál rajtuk, nem a két kilométerről egymás mesterlövész-puskával való cirógatása. Nekem ez jobban is fekszik amúgy, úgyhogy örömmel fogtam kezembe a jó öreg M4-emet, és vetettem be magam a szűk sikátorokba. Jópár játékmód is rendelkezésre áll (Team Deathmatch, CTF, Capture & Hold, Follow the Leader, stb, bár ezeknek a nagy részét még csak nem is ismerem), meg rengeteg pálya (amelyeknek száma az idők során valóban tetemesre duzzadt az amatőr pályatervező fiúk-lányok hathatós segítségével), úgyhogy már tényleg semmi akadálya, hogy az ember eltöltsön a programmal néhány headshotokban bővelkedő órát. Maximum a grafikája.

Hihetetlen, hogy hol tart a tudomány! Eddig azt hittem, hogy ilyesmit program nélkül képtelenség kivitelezni, erre ma összefutottam a méltatlanul hanyagolt ScreenToaster nevű weboldallal, ami pont arra kínál megoldást, amit a címben említettem: nem kell hozzá felrakni semmilyen programot (céges gépnél ahol nincs jogod telepíteni nem egy hátrány), ráadásul megy a trükk Windows-on, Mac OS X-en, és Linuxon is!

A művelet maga – bár még nem sikerült életet lehelnem a rendszerbe, mivel unexpected error-ral megadta magát betöltődés közben – pofonegyszerű: regisztráció után (ami állítólag nem kötelező) a weboldalon figyelő nagy ‘Start recording’-ra bökve elindul a Java-applet, ami az egészet kezeli, majd – miután elfogadtuk a tanúsítványt – némi töltögetés után máris lehetőségünk van beállítani, hogy teljes képernyőt, vagy csak egy négyzetnyi részét akarunk felvenni, sőt itt lőhető be az is, ha közben mikrofonon keresztül akarjuk kommentálni is a látottakat (amely természetesen a videó audiosávjában is szerepelni fog). Ezután már csak a varázslatos billentyűkombinációt kell tudnunk, hogy elkezdhessük a munkát, ez pedig az Alt+S, ennek segítségével indíthatjuk el (ha 5 másodperc késleltetéssel szeretnénk, akkor a ‘Record’ gombot válasszuk), és ugyanezzel tudjuk szüneteltetni is a felvételt. Ha végeztünk, visszatérve a ScreenToaster weboldalára nyomjuk meg a ‘Stop recording’ gombot.

Ezek után van még lehetőségünk feliratozni az elkészült művet, feltölteni Youtube-ra, de ha akarjuk beágyazhatjuk a tárgyalt oldalról is. Lehetőségünk van letölteni is (.mov, és .swf formátumban), tehát szerencsére elég sok választásunk van arra vonatkozólag, hogy mit szeretnénk kezdeni a kész anyaggal.

Praktikusnak tartom ezt a szolgáltatást, mivel jól jöhet, ha hirtelen kell felvenni valamit a Windowsunkból (pl. egy tutorital-t valamelyik ismerősünknek, amelyben elmagyarázzuk hogyan kell mondjuk Photoshopban megoldani valamit), és nem szeretnénk csak egy videó kedvéért telepíteni még egy plusz programot a gépünkre. Ha valakinek mégse jön be ez az online-módszer annak tudom alternatívaként javasolni a CamStudio-t, amely szintén ingyenes megoldás.

Ma bukkantam rá erre a csodás szerkezetre a neten:

Tessék elképzelni azt a szörnyű helyzetet, amikor az ember kénytelen otthagyni a számítógépét (és vele együtt a hőn imádott internetet) pár percre, mert – ósdi, sőt egyenesen analóg módon – muszáj ennie valamit, különben lefordul a székről. Nem mondom, hogy nem szép halál a cyberkor mártírjaként az életünket áldozni a technológia oltárán, de vannak olyan gyávák, akik mégis inkább életben szeretnének maradni, és otthagyják pár percre a monitor mögött gubbasztás biztonságát, hogy melegítsenek maguknak egy mirelitpizzát. Nnna, ezt a kellemetlen helyzetet igyekszik orvosolni a fenti mikrohullámú sütő, amely Youtube-videókkal szórakoztat a melegítés perceiben elkerülendő a hirtelen bekövetkező információhiányt, amelyet a konyha kietlen, és unalmas terepe okoz. Segítségével továbbra is online maradhatunk a procedúra közben, és nem fogunk lemaradni semmiről, ami a neten történik! Zseniális, és praktikus, rendelje meg még ma innen (még promóvideó is van róla)!