Pár hete már háborogtam egyet azon a blog Facebook-oldalán, hogy lassan minden kiadónak lesz egy saját kliense, amit mindenképpen fel kell pakolnod a gépedre ha játszani akarsz: Steam (ez még oké), UPlay, Rockstar Social Club, Games for Windows, Origin… ezeknek „hála” nem csak hogy gazdagodunk pár tök felesleges programmal, de még az achievement-eket is előszeretettel saját berkeiken belül tárolják, plusz authentikációs lépésekkel húzzák az időt, hogy végre elindíthassuk a játékot. A Max Payne 3 esetében mondjuk mókásan hidalták át a problémát: ha beüt egy achievement, akkor nagyjából az történik, hogy három-négy popup tudatja velünk a jó hírt, ugyanis egyszerre kapjuk meg a Social Club-os és Steam-es megfelelőjét is. Még ilyen szintű integrációra sem képes viszont az Assassin’s Creed: Relevations, ott ugyanis minden az UPlay-ben marad, Steam-en csak a játékidőt láthatjuk.

Szóval adva vagyon a rengeteg kliensprogram, amelyekkel meg kell barátkozni, hacsak nem szándékozunk a warez rögös útjára lépni. A legtöbb ilyen program nem igazán ad túl sok pluszt (bár a Battlefield 3-ról már hallottam, hogy van valami fasza statisztikaböngészős oldala), de pár napja rá kellett döbbennem, hogy a Social Club meglehetősen bő infókkal szolgál a Max Payne 3 multiplayerével kapcsolatban. Olyannyira, hogy a térképekről meccsre lebontva heatmapeket nézegethetünk (azaz hogy az adott pálya melyik pontján mennyi killünk és halálunk volt), a végletekig kielemezhetjük a ránk leadott és általunk kilőtt lövedékek minden paraméterét (melyik testrészt hányszor találtuk el, hány százalék volt a többi testtájhoz képest az oda becsapódott lövéseink aránya stb.).

Hirtelenjében nem tudom mire lehetne jó ez a rengeteg adat

Vannak még statisztikák a legtöbbet használt fegyverekről, például melyikkel hány fejest, és hány testlövést adtunk le, hány lőszert lőttünk ki vele, mennyi volt a találati pontosságunk, stb. A „Career” fülön olyan fontos információkat találhatunk, mint hogy hány XP-t gyűjtünk be átlagosan egy perc alatt, hány másodpercig szoktunk élni (szintén átlagban), hány métert tettünk meg összesen, és hasonlók.

A „Single player” fül is tartogat meglepetéseket. Íme a végigjátszásom egy képbe sűrítve:

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis mi a fenének van szükség ennyi adatra? Nem nagyon tudok olyan élethelyzetet, amikor ezekre szükség lehetne, hacsak nem a tizenévesek virtuális farokhossz-méregető versenyének kapcsán: én ennyi fejest lőttem, meg 2 százalékkal pontosabb vagyok nálad, úgyhogy kussolj noob! Mindenesetre az információbőség lenyűgöző, tessék csak belegondolni: egy idióta lövölde kapcsán ennyi mindent össze lehet gyűjteni rólunk akkor mennyi mindent tudhat rólunk a Google és a Facebook? Kivételesen válaszom is van, nem hagyom a kérdést a levegőben lógni: a Facebookról a Wolfram Alpha tud csecse statisztikát gyártani rólunk az adatlapunk alapján (link), míg a Google még ennyire sem árul zsákbamacskát: beépített lehetőségként mazsolázhatunk az akár évekkel ezelőtti kereséseink között is – már persze ha be voltunk jelentkezve (link).

Amikor 1993-ban Carmack és Romero papa megszülte a Doom első részét még talán nem is sejtették mennyire odabasztak ezzel a világ szórakoztatóiparának: annak idején még a Vészhelyzetben is ezt tolták a recepciós gépen, a játékiparra gyakorolt hatásáról nem is beszélve: az elmúlt 19-20 év (úristen) FPS őrülete nagyban volt köszönhető ennek a csodának.

Meghatározó, kikerülhetetlen alkotásról beszélünk tehát, amely a retrohullámnak köszönhetően újra és újra felbukkan a különféle hírportálokon. Most a PC Gameren akadtam rá a Brutal Doom nevű modra, amely segítségével konkrétan vérvörösbe borulhatnak a régi mapek:

Közeli detonációknál rázkódik a képernyő, lehet fejlövéssel ölni, pajzsként használni az ellenfeleket, dobálni a robbanós hordókat, minden sokkal brutálisabb, hangosabb, durvább, vannak különféle kivégzések… Mondhatni minden szülő álma, hogy a csemetéje ezt tolja kigülledt szemekkel két Mortal Kombat meccs között! A videó alapján meglehetősen nagy az eredeti játékhoz hozzáadott érték, kész élménynek tűnik a falakra loccsantani a köcsög kis katonák agyát. Az új, 0.17-es verzió GZDoom-mal és Zandronum-mal is működik, ezekről bővebben ebben a régi postomban olvashattok. Természetesen működik coop-ban is, egyre inkább úgy érzem újra neki kell esnem a játéknak 🙂

Letölthető innen.

Néhányan azok közül akik nem fogadták meg az alábbi tanácsokat

Napsütéses nyári délutánon éppen a füvet nyírod az udvaron, amikor hirtelen halk hörgést hallasz a hátad mögül. Azt hiszed, hogy megint apád akar valami faszságra megkérni totál részegen, de ezúttal nem ez a helyzet: a rothadó hús szaga még épp’ csak megcsapja az orrod, amikor fogak mélyednek bele a tarkódba. Egy újabb harapással már az ütőeredet is eléri a támadód, földre rogysz, és mielőtt elvesztenéd az eszméleted még felpillantasz a gyilkosodra. Egy zöldesfehér bőrű, vértől csöpögő arcú alakot látsz, akinek a szembogara helyett csak a fehérség virít. Még beléd vág a felismerés, hogy ez egy zombi, aztán meghalsz – persze csak pár perc erejéig, de utána te is csatlakozol a csoszogó élőhalottak seregéhez. Természetesen apáddal kezded az irtóhadjáratodat.

Ugye neked se tetszik különösebben a fentebb vázolt forgatókönyv? Szeretnél tenni is ellene? Első körben javasolnám valami félautomata sörétes puska beszerzését néhány ezer darab söréttel, de addig is van valami amivel felkészülhetsz! Segítségedre lesz ebben az IFTTT nevű zseniális szolgáltatást üzemeltető bagázs (részletes postom róla itt található), és annak kreatív felhasználói: az alábbi recept ugyanis – ha beélesíted a telefonszámodra – egyből küld neked egy SMS-t, ha a CDC (Centers for Disease Control and Prevention, kb. a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság jenki megfelelője) weboldalának RSS feed-jében megjelenik a „zombie” kifejezés. Így legalább felkészülve várhatod a hamarosan mindent elözönlő rothadó testű polgártársak seregeit.

A recept angolul itt, magyarul itt érhető el.

A feloszlások számát tekintve most éppen talán háromnál járó csodálatos magyar grindcore zenekar, a Redneck Zömbies tagjai talán még nem is tudják, hogy a színpadi képüket meghatározó kockásinges zombiparasztokat most a monitoron is viszont láthatnák – már ha szoktak agyatlan mészárlós játékokkal butulni. A Tripwire Interactive (áldassék az ő nevük) legújabb dobása ugyanis az volt, hogy újra felkavarták a bő három éves Killing Floor című játékuk (vonatkozó postom itt) körül az állóvizet egy fantasztikus update-tel, ami a megszokott recept alapján készült: az alapjáték szörnyei új skineket kaptak, mi pedig pár új fegyverrel, achievement-tel, karakterrel (a fenti képen látható csirketerminátor fizetős, míg a Halál achievement-ek elérésével unlockolható), és egy új pályával gazdagodtunk. Az érdekes az egészben az, hogy ennyi változtatással a játék már szinte nem is hasonlít magára, teljesen újszerű élmény a Hill Billy nevű új mapen Bloat-ek helyett dagadt nagyikat, Scrake-ek helyett pedig vaddisznófejű szörnyeket alázni arcba söréttel. Amúgy némileg kesernyés szájízzel kell tudomásul vennünk, hogy a fegyverek egy része fizetős, amik nélkül persze el lehet boldogulni (egy igazi profi alappisztollyal is levadász minden bendzsót lóbáló zombigyereket), de mégiscsak izgatja az ember fantáziáját milyen lehet az a dual flare revolver, vagy a kasza. Szerencsére most féláron megvehető a pack amely tartalmazza őket (mint minden DLC november 6.-ig), úgyhogy pár száz forint az egész. Ha viszont úgy döntünk hogy nem akarunk ilyesmire költeni, a négy új ingyenes fegyvert még mindig kipróbálhatjuk a szörnyek ellen. Eddig ezek közül nekem a Trenchgun tetszett a legjobban, ami egy alap shotgunra hajaz, csak éppen olyan söréteket tüzel, amelyek begyújták az ellenfeleket. Működés közben az alábbi videóban tekinthető meg (igen, ez az én gameplay-em):

Ha már a videóknál tartunk a szokásosan elborult trailer is meglehetősen jóra sikeredett:

Végezetül újfent csak azt tudom mondani, amit tavaly decemberben egy hasonló update megjelenése kapcsán: köszönjük Tripwire, fejjétek csak tovább ezt a tehenet! A teljes Killing Floor pakk minden kiegészítővel most csak 7.49 euróért itt érhető el.

Bizony, újabb közszolg. post következik, ismételten relatíve rövid lére eresztve: van ugye a Halloween, ami főleg Amerikában nagy ünnep, ott is főleg a kiskölköknek. Namármost ezek a kicsiny tündérkék alapvetően jó nagy segget növesztettek rövidke életük során, amit a gyorséttermi kaják és egyéb magas transzzsírtartalmú ételek mértéktelen fogyasztásának tudhatunk be (nem, a gép előtt üldögélés nem hízlal, dehogyis). A PopCap Games és az ADA (American Dental Association, kb. Amerikai Fogorvosi Szövetség) közös promóciója ezen próbál segíteni, valamint céljuk a szájápolás fontosságára is felhívni a figyelmet (gondolom én). Kitalálták, hogy amikor majd valamelyik kis Jabba csönget, akkor a szokásos magas cukortartalmú fogroncsoló édességek helyett ejtsünk csak egy papírlapot a kis zsírpárnáktól duzzadó mancsába. Eleinte biztos gyanakodva fogja forgatni, mondván nem tűnik ehetőnek, de ha még azelőtt elmagyarázzuk neki, hogy mégis mire való hogy nagy duzzogva nekiállná elfogyasztani, akkor biztos fel fog vidulni a kis pufók arca, ugyanis a lapon található kóddal – most jön a lényeg! – ingyen letöltheti az egyik legaddiktívebb, legszórakoztatóbb casual játékot, a Plants vs. Zombies-t!

No persze nem csak a kis hurkástestű jenki kölköknek áll rendelkezésére a módszer, hanem akár nekünk, testünk és fogaink egészségéért a legnagyobb mértékben felelősséggel bíró felnőtteknek is – már ha valami buzi IP-tiltással nem veszik elejét az efféle mesterkedések egyszerű lebonyolításának itt Magyarországon. Nézzük csak a sztepbájsztepgájdot:

1. felmegyünk erre a weboldalra
2. nagy narancssárga „Get coupons” feliratot megabúzáljuk az egerünkkel (van kifestő is, meg mindenféle okosság!)
3. elmentjük a pdf file-t későbbi felhasználásra (vagy elég ha tudjuk ezt a kódot: PEAH8R)
4. október 30. és november 10. között újfent ellátogatunk a fentebb említett oldalra
5. beírjuk a kódot
6. letöltjük a játékot
7. ???
8. PROFIT

Remélem tényleg menni fog Magyarországról is, ha netán mégse akkor biztos rájuk küldöm a Fognyűvő Manót.

UPDATE: sasszemű Nfol-nak hála bebizonyosodott, hogy az ördög mindig az apróbetűs részekben rejlik, ugyanis ott szerepel egy „Valid only in the US.” feliratocska. No sebaj, ha valaki tud egy tuti módszert ennek a megkerülésére (hidemyass.com esetleg?), az megírhatná kommentben.

UPDATE2: valóban van régiókorlátozás, a megoldás a problémára itt található.

Ha abban a szerencsétlen helyzetben vagy, hogy nem 4.1-es verzión fut az Androidos telefonod, akkor nagy eséllyel vagy kitéve annak a veszélynek, hogy egy egysoros iframe-et tartalmazó weboldal betöltésével a telefon lefuttat egy úgynevezett USSD kódot. Ez a kód úgy működik, mint egy telefonszám, tehát a tárcsázó app-ot használva fut le, és mókás dolgokat tehet a telefonoddal a tudtod nélkül. Ezek közül a legviccesebb a factory reset nevű varázslat, mellyel készüléked a gyári beállításaira áll vissza – mindenki vonja le a következtetéseket, hogy ez mit jelent. Persze nem feltétlenül lenne jó, ha minden adatod törlődne a memóriából, csak mert egy weboldal vicces kedvű gazdája beszúrt a kódba egyetlen sort, nem? Még szerencse, hogy van megoldás:

1. ezen a linken lecsekkolod, hogy a firmware-ed sérülékeny-e (értelemszerűen csak Androidos telefonon van értelme betölteni)
   Két lehetőség van:
   • feldobja a tárcsázó az IMEI kódodat: goto 3.
   • nem dobja fel a tárcsázó az IMEI kódodat: goto 2.
2. öröm
3. nemöröm, sajnos sérülékeny a telefonod.

Még szerencse hogy van megoldás: a lényeg az, hogy megakadályozd, hogy engedélykérés nélkül betárcsázza a kódot a telefon, ezt pedig több módszerrel is el lehet érni. Telepítheted például a Dialer One nevű tárcsázóprogramot, amit még csak használnod sem kell, ugyanis azzal, hogy fent figyel a készüléken már kapod a következő felbukkanó ablakot:

Értelemszerűen ha böngészés közben kapsz kimenő hívás kezeléssel kapcsolatos efféle üzenetet annak gyanúsnak kell lennie!
Van még két app a Marketen, amelyekkel hasonló eredményeket érhetünk el: a TelStop és az Auto-reset blocker kifejezetten az efféle támadások elhárítására lett kifejlesztve. Én az előbbit telepítettem, a post elején említett tesztlinkre egyből riasztott.

További részletek itt. Köszi az infóért Friccnek!

Update: nem ray, hanem path tracing a képalkotó eljárás neve, amit ez a program használ. Nézze el nekem mindenki, totál hülye vagyok az ilyesmihez 🙂

Szeretnéd háttérképként használni a kedvenc Minecraft-os alkotásodat, csak a screenshot túl pixeles? Íme a megoldás, amihez szerencsére nem is kell 3D-s grafikában jártasnak lenned, elég egy kis angoltudás:

1. Letöltöd a Chunkie nevű programot innen
2. Elindítod a könyvtárában található .bat file-lal (más platformokon is fut, mivel Java alapú, a Linuxos/Mac-es indítás is le van írva az oldalon)
3. Betöltöd a kedvenc mapodat
4. A Shift-et nyomvatartva kijelölsz egy területet, majd a kijelölésen nyomsz egy jobb klikket
5. Beállítod a nézetet, amiből szeretnéd csinálni a ray path trace-elt képet (egér + WASD (Shift-et nyomva finoman mozdíthatod a kamerát), továbbá F=lefelé, R=felfelé, J/K=szuperzoom)
6. Mókolsz az opciókkal ízlés szerint, igazából a felbontás, és az SPP target ami megszabja az elkészült kép minőségét (meg persze hogy meddig teker a géped az elkészítésén)
7. START
8. ???
9. PROFIT!

Ez például egy 800X800-as kép (saját), ami 1000-es SPP (samples per pixel) targettel készült. Az égbolt renderelését ilyen beltéri shotoknál persze ki lehet kapcsolni, rövidebb idő alatt elkészül így:

További fasza példákat itt, itt vagy éppen itt lehet találni.

Mivel én már vén szar vagyok a huszonkilenc évemmel még emlékszem milyen volt szembesülni a Half-Life-fal annak idején valamikor a múlt évezredben: ha azt mondom hatalmas flash volt, akkor még a közelében sem vagyok a valóságnak. Az Új-Mexikói sivatag alá épített hatalmas kutatókomplexum hangulata, a katonákkal vívott élvezetes tűzharcok (a kis szemetek tényleg elég okosan viselkedtek, állandóan megpróbáltak a hátadba kerülni), és az újszerű történetvezetés mind hozzájárult ahhoz, hogy a játék örök klasszikussá váljon. Persze azóta felnőtt egy generáció, az újnak viszont fogalma sincs arról, hogy mekkora kúlság volt annak idején menekülni az autókat borogató hatméteres szörny elől – egészen eddig, ugyanis múlt hét pénteken bekövetkezett az, amire már én sem számítottam (pedig elég régóta vártam már): egy független csapat megcsinálta a játék minden aspektusát megreformáló újraértelmezését. Így született meg a Black Mesa (leánykori nevén még a „Source” is hozzá volt biggyesztve), amely turbózott grafikával, kibővített látványvilággal, és némileg tweakelt játékmenettel hozza ugyanazt a borzongást, amit annak idején az előd okozott.

 Az új chargerek – a kis tartályok fogynak, ahogy használjuk őket!

 Ez a rész speciel nem rémlik az egyből, mindenesetre sugárzik a profizmustól

 A helyi fogorvosi rendelő

 Lógatott zombi in 3… 2… 1…

Nézzük mit is jelent mindez: a mai szemmel már khm… kopottas grafika immáron kb. a második rész színvonalán csillog, meglátásom szerint minden textúra le lett cserélve újabb, magasabb felbontású verzióra. Persze az efféle mókolás mindig magában hordozza annak a veszélyét, hogy esetleg rá se ismerünk a régi játékra, annyira átdolgozták a színvilágot a fejlesztők, de szerencsére eddig ilyesmit csak nyomokban tapasztaltam. Persze a játék második harmadáról már csak halvány emlékeim vannak tizeniksz évvel ezelőttről, szóval megeshet, hogy az új verzióban a „Questionable Ethics” fejezetben a férfi WC ajtaja halványzöld, míg az eredetiben hófehér volt. Ami a textúráknál jobban befolyásolja a látványvilágot az a rengeteg új részlet: új szobák, csövek, komplett termek, átdolgozott belső- és külső terek, hatalmas képernyők, skicctáblák, és hasonlók garantálják, hogy helyenként elsőre biztosan ne tudjuk beazonosítani hogy most mégis az első rész melyik pályáján vagyunk. Úgy gondolom, hogy csak az igazán elvakult rajongók róhajták fel ezt negatívumnak: eddig csak néha botlottam bele pályatervezési logikátlanságba (két irodarészleg között az átjáró egy hatalmas budi? wtf?), bár azok lehet hogy már az eredetiben is benne voltak. Az új terek igenis sokat segítenek beleélni magunkat abba, hogy most bizony egy veszélyes anyagokkal dolgozó laboratóriumban, vagy esetleg egy lanovka végállomáson tekergünk.

Az elhagyatott metróalagutakban tekergés természetesen nem maradhatott ki

Nnna, így kell kinéznie egy tisztességes kutatólaboratóriumnak!

Apuuu engedj be!

Radioaktív szmötyi mindenhol

Kicsit hekkeltek a harcrendszeren is, bár ne tessék túl komoly változásokra gondolni. A fegyverek ugyanazok, a colt itt is halálos, a hangjaik is tökéletesek, és a katonák ugyanúgy hozzánk basznak egy gránátot, ha a „bebújok a homokzsákok mögé, és ahogy hozzám futnak sorban lelövöm őket” taktikát szeretnénk választani. Más játékokban beválik, itt nem. Ami viszont tetszett, hogy nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy átérezzük: csak azért tudunk életben maradni a kutatókomplexum legtrébb körzeteiben is, mert a H.E.V. ruha megvédi a bababőrünket a ránk fröccsenő ilyenolyan anyagoktól. Például ha megkínálunk pár arctámadót a sorozat emblematikus fegyverével, a pajszerral, akkor bizony annak nyoma marad a kezünkön és magán a fegyveren is, ugyanis jó ideig a lények takonyszínű vérében fogunk pompázni. A remekbeszabott női hangot szerencsére nem herélték ki a játékból, úgyhogy újra hallhatjuk, ahogy közli „Major fracture detected. Automatic medical system engaged. Morphine administered.”. Az ilyen megoldások kiemelik a környezet veszélyes mivoltát, és adnak egy hatalmas pluszt a beleélési faktornak – legutóbb talán a Metro 2033-ban találkoztam ilyesmivel a sérülő-elhasználódó gázmaszkok kapcsán.

A történetvezetésben is eszközöltek pár apró újítást a fejlesztők: például a pajszer megszerzése előtt még részt kell vennünk pár kör fegyvertelen futkározásban, amely során a hogyhogynem odakerült jelzőrakétákkal kell meggyújtanunk a kutatócsoport magából kivetkőzött tagjait. Ez a mellékzönge az eredetiben nem szerepelt, ahogy a jelzőrakéták sem – igazából nem is értem a logikát a föld alatti laboratóriumban tárolt efféle eszközök mögött. A későbbiekben is lesz pár módosítás, de ezekre csak azok fognak felfigyelni, akik vagy nemrég játszottak az első résszel, vagy olyan penge a memóriájuk mint nekem (ezzel most ütöttem a pár bekezdéssel ezelőtti magamra vonatkozó megjegyzésemet, de sebaj). Feltűnt például, hogy a hatméteres szörny (akit a bevezetőben említettem) itt már nem hajigál autókat. Ez legyen a legkisebb baj. (UPDATE: basszus, és mégis hajigál. Mea culpa.)

Szépszeműek klubja

Őt tévénézés közben leptem meg (viccen kívül)

Sasszem kapitány felméri a terepet (az ott mögötte egy zombi)

Look of disapproval

Ami viszont már komolyabb gond, hogy a játék helyenként kissé amatőr megoldásokkal operál. Az optimalizálatlanság is ki tud zökkenteni néha a ritmusból (valami hatalmas robbanás, baleset, akármi történik, és a gép beszaggat néhány pillanatra ezzel tönkrevágva a show-t), de a lezáratlan sarkok jelenléte, amelyeken átlátszik a háttér is elég illúzióromboló (példa rá a gátnál vízben lubickolás során látható). Persze vannak komolyabb hibák is (a nyílpuska megszerzése során a játék nem vette észre, hogy a ketreccel együtt a vízbe zuhantam, ergo nem kezdte el számolni a hátralevő levegőmennyiséget – cserébe viszont moccanni sem tudtam, tölthettem vissza az előző állást), néha egy-egy crash is befigyel, de szerencsére semmi olyan, ami miatt habzó szájjal szidnánk a fejlesztők édes anyját.

Ezt tenni (mármint anyázni őket) márcsak azért sem ildomos, ugyanis mindezt ingyen kapjuk kézhez tőlük – bizony nem kell még a Half Life sorozat egyik tagját sem birtokolnunk ahhoz, hogy telepíthessük! Mindössze a Source SDK 2007-et, valamint a Steam-et kell felraknunk pluszban (mivel az SDK-t azon keresztül lehet letölteni), és máris megízlelhetjük a Black Mesa berkein belül fogadó hightech lidércnyomást. Úgy gondolom, hogy azok akik valami fatális hiba folytán kihagyták az első részt (ugye Nfol?) azok azért, akik pedig annak idején hozzám hasonlóan leejtett állal bámulták az első részt bő tíz évvel ezelőtt azok pedig azért próbálják ki. Újraértelmezés még nem sikerült ilyen jól.

Hivatalos oldal itt.

Meet the Soldier by *Prospass on deviantART

A kép csak illusztráció, de érdemes megnézni a készítője profilján a többit is!

A Team Fortress 2 kapcsán nemrég értekeztünk ugye arról, hogy a pyro-nak nunija van kuki helyett (bár néhány elejtett megjegyzésen kívül semmi jele ennek: soha nem hisztizik, nem sminkel a körkezdésnél még fél órát, nem sír, hogy letört a körme a fejsze nyelétől, stb.), továbbá volt szó arról is, hogy a Valve-nél megunták az állandó ember-ember küzdelmet, és egy frissítéssel lehetővé tették azt is, hogy robotok ellen harcoljunk vállvetve (amúgy kis túlzással ez a cooperative móka felér egy teljesértékű játékkal is, aztán csak egy update egy ingyenes alapgame-hez). Most következzék ami még nem volt: találtam pár kurva jó modellt a Deviantarton egy Gearbox-nál (tudjátok, ők hegesztik a Borderlands-okat) dolgozó csaj profiljában, amelyek segítségével tovább hekkelhetjük a játékot. Sajnos egyelőre még csak négy három karakterosztályt kreált le a ChemicalAlia néven futó modellező (sajnos a Heavy nem tölthető), de azok meglehetősen kreatívak. Beszéljenek a képek:

Female Engineer – Final by =ChemicalAlia on deviantART

Female Medic re-release by =ChemicalAlia on deviantART

Female Spy – Final by =ChemicalAlia on deviantART

Female Heavy and Hats by =ChemicalAlia on deviantART

Érdemes gyakran csekkolni a profilját, remélem még fog csinálni pár ilyet – például egy női scout-ra nagyon kíváncsi lennék 🙂

Egy vallomással kell kezdenem: egy hónapja is van már, hogy lecseréltem a régi telefonomat (ma már valószínűtlennek hangzó ömlengésem itt olvasható, annyi szóljon mentségemre, hogy ő volt az első okostelefonom, innen az elfogultság), de már nem számoltam be róla itt – egyrészt gyanítom, hogy a lustaság megint felülkerekedhetett rajtam, másrészt késztetést se éreztem rá, hogy megírjam – lehet hogy kezdek felnőni, vagy mifene. No sebaj, jelentem egész jutányos áron sikerült egy első szériás HTC Desire-re szert tennem, ami kurva jó telefonnak számított két és fél évvel ezelőtt – ma már inkább a futnak még kategóriát erősíti a sok iPhone 4GS, meg Galaxy S3 között. Ennek ellenére én szeretem őt, nem érzem kellemetlennek a kompromisszumokat, amiket meg kellett hoznom, hogy használhassam, meg egyáltalán: egy hozzá nem értő ugyanúgy benézné egy százikszezer forintos telónak, ha kicsapnám a presszóban az asztalra a bömös kulcs mellé miután papírzsepkendővel letörölgettem a tarkóm hurkáiról az izzadtságot.

Íme a jelenlegi főképernyőm: Fancy Widgets + PlayerPro (ADW Launcher-rel, és szarul croppolt homemade ikonokkal megtámogatva)

Pedig ez nem az, és ez a teljesítményén is meglátszik, ámde pont ezért érdemes lecserélni a stock ROM-ot valami ütősebbre: a szoftver ugyanolyan fontos, mint a hardver, és ha a szoftver nem használja ki a hardvert, akkor baszhatod a cuccban ketyegő órajelet. No persze a stock ROM lecserélése egyre komplikáltabb (saját tapasztalataimból kiindulva): míg a Vodafone845-ön elég volt egy laza rootolás, meg egy custom recovery telepítése ahhoz, hogy utána úgy telepítgessünk ahogy nem szégyelljük itt már az S-OFF-olás, a Hboot, és a hasonló csodák világában is el kell merülnünk, hogy ugyanezt elérjük. Még szerencse, hogy léteznek egész fasza tutorial-ok a témában akár még magyar nyelven is.

No, miután átvergődtem az új kifejezések, app-ok és eljárások tengerén választásom egyből a CyanogenMod-ra esett, egyrészt mert hallottam hogy egész jó, másrészt pedig nem nagyon ismertem más ROM-ot ami jó lenne az oldskool-os Desire-omra. Szerencsére még mindig frissítgetik erre a viszonylag régi telefonra is, úgyhogy a hetes verziója elérhető volt a számomra. Tudni kell róla, hogy ez egy rengeteg típusra elérhető ROM, ezért a HTC által kifejlesztett kezelőfelületet, a Sense-t nem tartalmazza, ami – bár várható volt – eléggé zavar. Ééés akkor elérkeztünk a külcsínt, csillogást leginkább előtérbe helyező hülyegyerek panaszaihoz, ugyanis nem gondoltam volna, hogy a Sense ennyire jó, és hogy ennyire fog hiányozni… Vegyük például a tárcsázót, ami így néz ki:

A rondasága elég szembetűnő, és engem csak minimális mértékben vigasztal, hogy állítólag az ICS (ez egy frissebb Android verzió) is ilyen ocsmány. A Sense-es tárcsázó ehhez képest egy vizuális orgazmus, és ugyanez igaz arra is, a bejövő híváskor megjelenő képernyőre is. A hiányzó widgetjeimről ne is beszéljünk (bár erre állítólag van megoldás, még nem próbáltam), szóval volt mit megszokni. DE: mindezek ellenére az előrelépés vitathatatlan (és most következzenek a pozitívumok): a néhol meglehetősen puritánra designolt felületekért cserébe kapunk egy olyan szoftvert, amelyben mindent mi állíthatunk be a saját szájízünk szerint, ami alatt az értendő, hogy a hatalmas mennyiségű tweaknek hála a telefon gyorsabbá, és okosabbá tehető. Ezen beállítások nagy része a Settings-en belül megbúvó „CyanogenMod settings” menüpontban található meg, ezen opciók mindegyike annyi lehetőséget tartogat, hogy azzal elmegy pár óra mire az ember végigrágja magát rajtuk:

Külön kiemelném a „Performance” menüt, amelyben olyan funkciók figyelnek, amikhez régebben flashelni kellett plusz funkciókat a ROM-ba (JIT például), vagy külön app-ot kellett hozzájuk telepíteni (CPU órajel emelés, governorok):

Volt még egy csomó dolog, ami nagyon tetszett, de azok már a 2.3-as Androiddal jöttek, úgyhogy nem tudnám be őket a CyanogenModnak. Alapvetően a stock Android helyenként felfedezhető csúnyasága zavar egyedül, a többi beépített lehetőség (lásd lejjebb, mellékeltem pár screenshotot a teljesség igénye nélkül), és az eyecandy-k (a képernyő kikapcs-bekapcs animációval például nem tudok betelni) viszont tényleg azt az érzést kelti az emberben, hogy egy teljesen új telefont használ. Igazából nem is ez a konkrét ROM fasza, inkább arról van szó, hogy újabb megerősítést nyert számomra a tény, hogy érdemes a gyári szoftvert lecserélni. Vannak Sense-es custom ROM-ok is, úgyhogy lehet hogy végrehajtok egy újabb cserét a napokban – persze erről fogok csinálni előtte egy complete backup-ot a biztonság kedvéért.

Pár screenshot még pluszban:
Tovább »