Épp kerestem volna valami leírást azzal kapcsolatban, hogy Operában hogyan oldható meg, hogy ne dobálja fel torrentfile megnyitásánál a párbeszédablakot, amikor a következőre lettem figyelmes:

Az első három találat a priceless kategória határait súrolja 🙂 Házifeladat estére: tessék beírni azt, hogy „Orbán Viktor” és ütni utána egy space-t a magyar Google-ba! Ott is érdekes dolgokat ajánl fel…

Ma reggel – beesvén az albiba, és letépvén magamról a kabátot, hátizsákot – feltettem egy életmentő kávét a tűzhelyre, és amíg főtt gondoltam gyorsan lecsekkolom a dolgaimat (mail-ek stb.), mivel a tegnapi nap nagyon más irányú elfoglaltságokkal telt, és nem volt időm élni a virtuális életemet (estére elvonási tünetek is jelentkeztek: remegtem, izzadtam, és folyamatosan azt motyogtam, hogy „fészbúkivivraktalicskadzsímél” 🙂 ). Klattyintok nagy bátran az Opera ikonjára, erre feldobja nekem az ablakot, hogy jött 132 olvasatlan levelem. Mondom neki, ne viccelj komám, hogy a viharba lenne már annyi, azért nem fél éve nem ellenőriztem őket, mindössze egy nap maradt ki. Azért megnéztem mégis mi van, ekkor konstatáltam, hogy bizony a 132-ből kábé 130 levél moderálásra váró kommenttel kapcsolatban jött a blogmotor által elküldve (tudni kell, hogy a blog most úgy van beállítva, hogy legalább egy elfogadott hozzászólásának kell lennie mindenkinek, hogy utána moderáció nélkül tudjon kommentelni). Bizony-bizony azért motoszkált bennem a kétely, hogy nem valószínű, hogy rászabadult az oldalra egy komplett egyetemi bölcsészkar karöltve egy infós szakosztállyal, és ők akarják szétkommentelni az összes postomat, hanem valószínűleg egy spamhadjárat kapta el szegény háztájimat. Balsejtelmem igaznak bizonyult, az adminfelületen a következő csata utáni tájkép fogadott:

Mint látható, volt 57 komment, ami zagyva karakterekből (a 132 levél úgy jött össze, hogy jött egy jópár (60-70 darab) a regiblog.raktalicska.hu-ra is, és azokról is kaptam mailt), és linkekből állt. Ezután jött a nagyüzemi spam-mé nyilvánítás kellemes, és szórakoztató művelete, amelyet heves anyázással kommentáltam mintegy magam szórakoztatására. Az egészből persze a blogon semmi se látszott meg, mivel ezek a hozzászólások moderációs sorba kerültek, csak nekem volt felettébb bosszantó a dolog.

Mindenesetre a spamhadjáratnak köszönhetően ma már reggel 8-fél9 fele látogatócsúcs állt be kb. 275 látogatóval:

Azon gondolkodtam, hogy minek volt köszönhető ez a megkülönböztetett figyelem? Oké, minden létező módon megpróbáltam (sikerrel) becsempészni a blogot a Google találatai közé (kedvenc keresőszavaim, amikre keresve megtalálják az emberek az oldalt: ribancok, halott macskák, cigány gyűlés, stb. stb.), és valószínűleg így gerjedhetett rá egy script szegénykémre. Esetleg egy ilyen captcha (beírandó akármi, ami ellenőrzi, hogy ember vagy-e) segítene a dolgon? ->

(gyk: itt le kell rajzolni a jobb oldali képet, nem elég ha felismered a karaktereket 🙂 )

Hosszú ideje gondolkodtam már a dolgon. Tetszett az ötlet, hogy valami rám jellemző mintát/motívumot hordjak a testemen, amely mindig emlékeztetni fog valami fontos részére az életemnek. Évekig törtem a fejem, hogy mi legyen a témája a tetoválásomnak: legyen jin-jang jel? Az elcsépelt, mint ahogy unalmasak már a koponyák/szárnyas szívek/akármik is, a japán jelektől is ódzkodok (hátha rámvarrja valami vicces kedvű egyén az ő sajátos jeleikkel, hogy mondjuk „hülyegyerek” :)), hát még a nonfiguratív ábráktól. Állatokat se nagyon szeretnék magamon látni (és most itt nem a higiénia fontosságáról akartam papolni), szóval abszolút nem találtam az egyéniségemhez méltó rajzot. Aztán pár hete megálmodtam, hogy mi legyen az. Álmomban magamra tetováltattam gyerekkorom kedvenc hősét, és még reggel is olyan  élénken élt bennem a dolog, hogy elhatároztam, hogy ezt jelnek tekintem: meg kell valósítanom a dolgot.

Tovább »

Ennyike.

A pár napja kiírt siklónév-szavazást ezennel lezártnak tekinthetjük, mivel mostanra már nem csurrannak-csöppennek az ötletek. A következő verziók érkeztek:

• Szokkoló
• Kiki a Kígyó, Sziszi kigyó, Csíkos Mazzag
• Benő, Zebra, Képviselő úr
• lehetne furik például, vagy akár Buddy… (khm…)
• Undormány. Szerintem ez jó név.
• Mentat Roma Atani (kis magyarázatot is mellékelt hozzá a javasló:  tk. ez a Dune című játék egyik szereplője, de a hasonló című regény(ek)ben nem szerepel (forrás))
• kis buzi kígyó
• kisköcsög (az utolsó kettőnél értékeljük az őszinteséget, köszönet érte!)

Szóval szegény ártatlan állat kapott hideget-meleget (pedig nagyon aranyos a szentem, mondjuk az egerek máshogy nyilatkoznának erről), de legalább szereztetek néhány kellemes percet nekünk (azaz nekem, meg a tulajnak, aki szintén kapta a javaslataitokat). A zsűri nehéz helyzetben volt (váá, mekkora sablonduma! :D), de hosszas mérlegelés után mégis csak akadt egy név, amely kettős jelentése miatt nagyon megtetszett nekünk. Ez a név pedig a következő:

(Dobpergés)

Tovább »

A következő sztorit az élet írta, és nem valami pihentagyú viccgyáros agyából pattant ki, bármennyire is hihetetlen.
Tegnap mesélte egy haverom, aki mostanában gyakran jár a helyi tetoválós archoz varratni a belvárosba, hogy nemrégiben betért a szóban forgó bőrdíszműves kisiparoshoz egy cigány srác, hogy ő bizony szeretne valami bőrt a képére képet a bőrére (gondolom egy rézkábellal megpakolt platós IFA-t akarhatott, esetleg Bangó Margit arcképét 🙂 ). Megbeszélték, hogy mennyibe fog kerülni, mekkora méretű lesz, és a többi ilyenkor lényeges dolgot, majd – a tetoválós legnagyobb megdöbbenésére – a következő módon ért véget közöttük a párbeszéd:

– Oszt mennyi ideig tart ez tezsvírem?
– Hát… legalább 4-5 óra, ha nem több.

Hosszas gondolkodás után barátunk benyögte a 2000000 dolláros kérdést:

– Oszt meg is kell ezt nekem várni itt?

Ez az aranyköpés csak egy volt azok közül, amelyeket tegnap a Vidi-drukkerek ordítottak be Szűcs Lajosnak, a Lombard Pápa FC kapusának a második félidőben. Bizony, tegnap életemben először (és szerintem utoljára) elmentem megnézni egy focimeccset élőben, és mind a kilencven perc tömény unalmat végigfagyoskodtam a hideg októberi estében. Persze magamtól nem mentem volna még a stadion közelébe se, csak miután Jani kollegám (aki a meccsen mint biztonsági ember volt jelen) letette a nagyesküt telefonban, hogy vagy ott vagyok kezdésre, vagy megtalál, és megöl döntöttem úgy, hogy asszonyt is lecibálva magammal megnézzük belülről is a Perutz-stadiont (ez megint milyen egy mondat lett…). Eleve számítani lehetett arra, hogy semmi érdemleges nem fog történni a pályán, mivel legalább 4 gólos előnnyel kellett volna nyernie a Pápának, ha tovább akartak volna jutni a bajnokságban. Ez így is történt, végigásítoztuk a 90 percet, amelyet csak a vididrukkerek dobtak fel a postcímben említetthez hasonló bekiabálásokkal (amelyeket Lajos – a térfélcserét követően – egész jól tűrt 40 percig, de a végén már ő is visszakurvaanyázott). Például egy veszélyes szabadrúgásnál beordították neki, hogy „Lajos, legalább a sorfalat állítsd fel, ha már a farkadat nem tudod!”, szóval én konkrétan végigröhögtem a második félidőt. Már ezért érdemes volt meccsre menni, bár állítólag a pápai keménymag (öreg alkeszek kereplőkkel) még viccesebb, be kell közéjük ülni, és szívni magadba a bölcsességeket.

0-0-ás végeredménnyel (nahát, milyen meglepő) zárult a meccs, sőt még a végén szokásos verekedés is elmaradt sajnos, így mindenféle komplikációk nélkül el tudtuk hagyni a stadiont. Egyszer azért megnéznék egy lovasrendőrt mondjuk az Üllői úton, de csak olyan 30-40 méteres távolságból 🙂

Képek:

És egy bónuszvideó a végére a lefújás pillanatáról:

UPDATE:

most bukkantam rá erre az elmés kis hülyeségre Jeff Dunham weboldalán (Silence! I kill you! megvan?), és véletlenül pont a Lajos képe akadt a tallózásnál a kezem ügyébe:

Tovább »

Végre valahára véget ért a szenvedés számomra! Megszűnt a rettegés, a félelem, és a folyamatos rossz közérzet, most már újra boldog ember lehetek! Végre nem kell attól tartanom, hogy esetleg idegenek gonosz vicceinek céltáblájává válhatok, vagy még rosszabb esetben kiközösítsen a társadalom, mint deviáns féleszűt!

Kaptam ugyanis egy pótnadrágot ma délután. Aki még emlékszik egy régebbi posztomra (úgy emlékszek rá, mintha tegnap lett volna…), írtam, hogy egy kevésbé jól sikerült biciklire szállás következtében kiszakadt a farmerom úgy… hm combbelső tájékon, amelynek következtében a szellőzés problémaköre ugyan megoldottá vált, viszont folyamatosan tyúklépésben kellett közlekednem, ha nem akartam mélyebb bepillantást engedni a kollegáimnak, meg úgy mindenkinek. Ezt ma reggel sikerült megfejelni azzal, hogy a Hétfejű Portásbácsinál le akartam szállni a bicikliről (mert ugye jó gyerek módjára tolni szerettem volna, legalábbis azon a 20 méteren, amíg lát :)), ámde a nyereg csücske beakadt a tátongó szakadásba, így sikerült majdnem előadnom a legröhejesebb indokú borulást, amit 25 évem alatt sikerült összehoznom (bár majdnem ilyen vicces volt az is, amikor megfejeltem a sorompót biciklin ülve). Elesni nem sikerült, viszont még tovább tépte a rést, így most már tényleg tarthatatlanná vált a helyzet, pláne hogy belegondoltam, hogy a buszra felszállásnál, milyen röhögés törne ki a mögöttem állókból.

Ekkor ragadtam meg az alkalmat, és a telefont, és Dave barátom segítségével szert tettem egy pótnadrágra (köszi Dave!). A WC-n lezajlott nadrágcsere izgalmairól a következő képes beszámolóval szeretnék kedveskedni nektek:

Tovább »

Az embereknek szükségük van egy közös ellenségre, akit/amit lehet együtt utálni. Amikor ez adott, akkor a régi ellenfelek is összefognak, és hihetetlen egyetértésben gyűlölik az épp aktuális gyűlölnivalót minden mást elfeledve. Ez persze a hatalomnak is kedvelt eszköze, lásd megint Orwell 1984-e, amelyben Eurázsia és Kelet-Ázsia volt a hibás mindenért, de ha nem akarunk annyira messzire menni, akkor itt van a drága országunk, ahol nagy erőkkel zajlik a vérnácziveszély tudatának beépítése a lakosság agyába, hogy inkább azokkal foglalkozzon, és ne agyaljon azon, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ekkora szarban vagyunk. Szóval ez egy nagyon jó közösségformáló hatással bíró erő, amely segítségével még a régi haragosokat is össze lehet békíteni.

Megdöbbentő mozgalomra bukkantam ezzel kapcsolatban ma reggel a neten: a Readeremben épp a TurulMeme megosztásait böngésztem, amikor rábukkantam erre a folyamatábrára:

(Első kérdés: kell-e használnod a Comic Sans betűtípust?

Második kérdés: fogja valaki látni, amit vele írsz?

Konklúzió: ne használj Comic Sans betűtípust!)

És ez csak a kezdet volt! Rákerestem a betűtípus nevére a Google-ban és özönlöttek a találatok:

Sőt, létezik hivatalos anti-Comic Sans weboldal is, amelyen csodálatos pólókat is lehet kapni a témával kapcsolatban!

Hihetetlen közutálat övezi ezt a csodás betűtípust, gondoltátok volna? 🙂 Még a magyar Wikipédián is kapott néhány keresetlen sort szegényem:

Grafikus tervezők serege próbálta megszüntetni a használatát, mondván, hogy egy nagyon rosszul megtervezett betűkép: a vízszintes és függőleges vonások egyforma vastagok, ezáltal eltűnik a kézírásos tulajdonsága.

Connare csak annyit hoz fel a védelmére, hogy ez eredetileg egy gyerekeknek készített betűkép.

Azért karrier lehet valami olyat létrehozni, amit ennyire utál mindenki, nemdebár? 🙂 Szegény Connare, az élete biztos egy pokol lehet, kilószámra kaphatja naponta a gyűlölködő leveleket, amelyek gyakran tartalmaznak gyanús fehér porokat, sőt szerintem már pár autója is a levegőbe repülhetett, hogy az éjszakai telefonhívásokról ne is beszéljünk… Most már eső után köpönyeg, hogy a weboldalán próbál mentségeket találni, hogy csak egy gyerekeknek szóló oktatóprogramban látott Times New Roman helyett akart valami képregényesebbet létrehozni! Egyáltalán: életben lehet még szerencsétlen pali, vagy valaki már elégtételt vehetett rajta az emberiség ellen elkövetett bűneiért? Esetleg valahol Dél-Amerikában bujkálhat új személyazonossággal?

Ha valaki nem ismerné amúgy a szóban forgó borzadályt, akkor ezen a képen megtekintheti. Csak linkként merem berakni, nehogy valaki maradandó idegrendszeri károsodásokat szenvedjen a látványtól, szóval csak csínján tessék kattintgatni rá!

Komolyra fordítva a szót: én kifejezetten jól szórakozok ezen a jelenségen, aminek azért mégiscsak van némi alapja. Persze, hogy rohadtul undorító szegényem, de könyörgöm: van rajta kívül ezer (tíz-, sőt százezer!) másik betűtípus, és nem kötelező ezt használni. Az viszont, hogy ennyire ráálltak egyesek a témára az azt bizonyítja, hogy bizony vannak igencsak ráérős emberek, akik az anyjukat is eladnák egy hülye poén kedvéért (hm… ez ismerős). Mindenesetre kicsit ledöbbentem, amikor a Google találati listájában mindenhol szerepelt a „Hate” (gyűlölni) szó vele kapcsolatban 🙂