Mindig nagy öröm, amikor az egyesek szerint a világ legjobb játékának tartott Minecraft-ot frissíti Notch, és egyre népesebb gárdája (ami nem meglepő, mármint a létszámnövekedés, ennyi pénzből már fel lehet bérelni néhány ügyes kezű programozót, meg grafikust – kár, hogy a szerverupgrade még mindig nem hozta meg a kívánt eredeményt, és gyakran nem elérhető): van, hogy új, színes kockákat kapunk (amelyekkel már szinte nincs olyan kép, amit egyes autisták ne tudnának kirakni mondjuk 3000X4000-es méretben :)), van, hogy egyszer csak elkezd működni multiban is a folyadéköntés (az olyan veteránok, mint én (na jó, arcoskodok, nem is vagyok veterán :)) még emlékezhetnek erre a bosszantó bugra), és van hogy csak a naplementék/felkelték kapnak szép színes égalját a romantikus lelkületűek nagy örömére.

A játék párszáz kilobyte-os futtató exéje viszont eleddig nem ment át ilyen szignifikáns változásokon – értsd: a kutya hozzá nem nyúlt évekig. Ezennel megtört a jég, ugyanis tegnap óta elérhető a játék letöltőoldalán az új exe, amelyet elindítva ez a kép tárul elénk:

No persze az, hogy követve az idők szavát átszabták a bejelentkezőfelületet MMORPG-mintára még nem nagy cucc, ámde a bal oldali szöveghalmazban elrejtett lehetőség már annál inkább: mostantól ugyanis lehetőség van parancssorból(!) indítani a játékot úgy, hogy egyből a kedvenc szerverünkre másszon fel, ráadásul a jelszót se kérje be! Bár le is van írva, de íme a trükk:

Minecraft <felhasználónév> <jelszó> <szervernév:szerverport>

Tehát Windows alatt így nézzen ki a parancs:

„<elérési út>/minecraft.exe” <felhasználónév> <jelszó> <szervernév:szerverport>

Ha ezt a parancsot adjuk meg a játék parancsikonjában, akkor egy duplakattal bent tudunk lenni a hőn szeretett hálózati játszóterünkön. Bár nem annyira elegáns ez a megoldás, mintha végre implementáltak volna a srácok egy „Kedvenc szerverek” opciót a főmenübe, de legalább valamiféle előrelépés – bár elővigyázatosságot igényel, ugyanis a parancsikonból ezentúl bárki, aki a gépünket használja kilesheti a jelszavunkat.

Újdonsága még, hogy mostantól titkosított (https) kapcsolaton keresztül küldi el a jelszó/név kombót (hát… ideje volt), illetve rákérdez frissítésnél, hogy szeretnéd-e telepíteni (ami egyes multifüggő embereknek rendkívül hasznos lehet, ugyanis gyakori probléma volt, hogy régi verzión futó szerverre nem engedett fel a játék).

Örülök az új launchernek, de én vigyázó szemeimet a legkésőbb holnapra ígért update-re vetem, amelyben elvileg fejlesztett világítási metódust (ambient occlusion-t ha jól emlékszem), és egyéb nyalánkságokat kapunk majd kézhez. Addig is marad a Dead Space-ezés 🙂

UPDATE: hozott még pár változást a frissítés (ja igen, most jött ki pár perce, az 1.3-as bétáról beszélek épp’ :)), kár hogy kipróbálni „természetesen” nem tudom őket, ugyanis megint áll a minecraft.net szar a launcher:

• új grafikai opciók (a világításfejlesztésen felül)
• most már lehet craftolni ágyakat, amikbe belefeküdve egyből reggel lesz (mondanom sem kell, hogy ez mennyire hasznos :))
• három új félblokk magasságú kocka (ha jól tudom, fa, cobblestone, és még valami)
• késleltető és ismétlő redstone-blokkok a logikai kapcsolásokba belebuzult kedves felhasználóknak
• whitelist a szervertulajoknak
• új világmentési formátum, immáron nem többszáz könyvtárba pakol több ezer file-t (legalábbis nagyon remélem). A régi világokat a játék automatikusan átkonvertálja
• végre lehet menteni(!!) öt darab slotba
• gördítősáv a pálya- és a modválasztó képernyőn
• új logó…

Jó lenne már kipróbálni…

UPDATE2: egyrészt: az épp’ agyba-főbe dicsért launcherrel sok embernek nem megy a játék (sebaj, böngészőben igen), másrészt pedig gondoltam generálok egy új világot, amikor megakadt a szemem ezen a mezőn:

Valami rohadt nagy királyságot sejtek a háttérben, csak még nem tudom mi az… 🙂

UPDATE3:

ez az újfajta fénykezelés egész egyszerűen odabasz! Tessék megfigyelni a különbséget:

előtte:

most pedig így fest:

Még mindig kockákat pakolunk, de ez a derék svéd és gárdája kezdi kihozni belőle a maximumot! Lopom a szöveget, de most muszáj: uraim, csodálatos korban élünk 🙂

Tudom, elcsépelt szófordulat, viszont most nagyon ide kívánkozik, hogy a nagy sikerre való tekintettel nem hagyom hamvába halni a folytatásos történetes ötletemet (előzményekkel kapcsolatban tessék ezt a postot csekkolni). Nézzük csak mire jutottunk eddig: tizenkilencen(!) voksoltatok amellett, hogy legyen ilyen sorozat a blogon, és kellemes csalódásként ért az is, hogy senki nem szavazott arra, hogy ez hülyeség. Nos, motivációnak ennyi épp’ elég is nekem, egy híján húsz támogató olvasó kedvéért szívesen írok kisregényt – sőt, megtenném kevesebbért is, a lényeg, hogy valaki olvassa 🙂

Mivel a blogon totális demokrácia van (jól van, azért nem szakadt le a plafon), ezért most újabb szavazás keretében lesz lehetőségetek eldönteni a történet idősíkját, és főszereplőjét. Már ezen a ponton is sok fejtörést okozott számomra, hogy olyan alaphelyzeteket találjak ki, amelyeknek kibontása engem is szórakoztatna, úgyhogy kérem, hogy hosszas mérlegelés után döntsetek, nehogy aztán hetekig kelljen írnom a bölömbikák nemi életéről egy ógörög városállam szélén található kies tisztáson, ami a kutyát sem érdekli (na jó, ez nem volt tökéletes példa, mert ekkora hülyeséget nem fogok a szavazásba rakni, mert ahogy ismerlek titeket mindenki ezt választaná, hogy meg legyek szívatva jól 🙂 (persze nem lenne annyira nagy gond a számomra, hogy a pár sorral ezelőtt tett kijelentésemet, miszerint a Ráktalicskán népuralom van egy elegáns <span style=”text-decoration: line-through;”>-gal áthúzzam, de amíg csak lehet igyekszek fenntartani a látszatot, ahogy az jó diktátorhoz illik.))

Na tényleg sok lesz már a duma, jöjjön a lényeg:

 Betöltés ...

Vannak khm… vitatható pontjai a múltamnak nem tagadom. Persze nem vagyok háborús bűnös, vagy expolitikus, csak bizony néhány éve eltöltöttem egy nyarat egy biztosítótársaság zászlaja alatt, mint biztosítási ügynök pénzügyi tanácsadó. Mentségemre legyen mondva, hogy nem igazán éreztem ambíciót arra nézve, hogy embereket baszkodjak át az embereknek számukra hosszú távon előnytelen ajánlatokat tegyek, így tulajdonképpen nem is okoztam kárt senkinek – maximum a cégemnek, amelynek terhére több napos fehérvári képzéseken vettem részt, amelyek során szállodai ellátást is finanszíroztak a számomra 🙂

Ez már a múlté, azóta már rájöttem, hogy ha mindenki milliókat keresne ezzel, akkor a világ csak ilyen ingyenélőkből, és effektív hasznot nem hajtó szarháziakból állna, mint a legtöbb ilyen „szakember” – és persze tisztelet a kivételnek, én is ismertem néhányat, csak az a gond, hogy arányaiban ők voltak az elenyésző kisebbség a sok minden hájjal megkent csak a saját érdekeit néző szeméttel szemben. A három hónapnyi tengés-lengésnek azért van hatása a jelenemre is, ugyanis megismerkedtem néhány emberkével, akiknek néha-néha a mai napig eszükbe jutok. No persze nem életem végéig tartó barátságokra tessék most gondolni, inkább érdekkapcsolatokról. Szerepeljen itt egy üzenet, ami néhány perce esett be a Facebook-os postaládámba, és tökéletesen tükrözi a volt kollégáimhoz fűződő viszonyomat:

Szia!

Mi újság veled,mit csinálsz mostanában? Képzeld én is eljöttem az x biztosítótól szeptemberben,azóta az y biztosítónál dolgozom.Ez ez egy egész más rendszer, összehasonlithatatlan!!! A kötetlensége miatt és mivel nincsenek elvárások konkrétan,másodállásban is simán végezhető egy kis plusz pénzért, arra gondoltam téged is érdekelhet,ha gondolod találkozhatnánk valamikor és beszélhetnénk róla.

Üdv: Ildi

(Voltam olyan jó fej, hogy megváltoztattam ezt-azt, azok a szavak dőlt betűvel szerepelnek.)

Nomármost: egy ilyen levélre mit lehet válaszolni, hogy az ember jól jöjjön ki belőle? Nézzük csak, milyen lehetőségeim vannak:

1. „Köszi, de most éppen nincs szükségem mellékkeresetre, ugyanis elvagyok a jelenlegi pénzemből.” Ez talán a lehető legrosszabb válasz, ugyanis mélyen gyökeredző ügynökösztönöket indít be: számítani lehet a „vérszagra gyűl az éji vad”-effektusra, ugyanis ezzel nyilvánvalóvá teszed, hogy megélsz a pénzedből, amit keresel. No persze ez lehet, hogy csak éppen hogy igaz, és hónap végére már erőteljes fejtörést okoz a kaja megvásárlása is, de ezzel a mondattal máris előfizettél egy hosszas vallatásra, amely során minden kétséget kizárólag bizonyítanod kell, hogy bazmeg nincs felesleges 5000 forintom se havonta, nem, nem hazudok, nem azért mondom, mert nem bízok meg benned (nem a faszt nem), tudom, hogy régóta ismerjük egymást, és nem akarsz nekem rosszat, DE NINCS FELESLEGES PÉNZEM, NEM ÉRTED? A legkézenfekvőbbnek ez a választ tűnik, de ezzel okozhatod magadnak a legtöbb kellemetlenséget.

2. „Köszi, de sajnos nincs időm mellékállásra.” Hasonló hatást vált ki ez is, csak kevésbé intenzívet: ezzel nem a közvetlen pénzszerzés lehetőségét (azaz a szerződéskötést) villantod meg neki. Ebben az esetben más fogja motiválni őt: minden áron be akar majd szervezni munkatársnak, elvégre ő jutalékot kap minden újoncért. Az efféle próbálkozásait azért könnyebb elhárítani, ettől függetlenül egy darabig kellemetlenkedni fog az tuti.

3. „Köszi, de nem érdekel a dolog.” Kezdő ügynökök kifogáskezelési kiskátéjában talán ez az első típus, ami szerepel, ugyanis ez a leggyakoribb ellenvetés a potenciális ügyfelek részéről. Ugyan én szerencsére már elfelejtettem, hogy miként kell reagálni rá úgy, hogy ne is tűnj agresszívnak, de azért érződjön, hogy nem lesz könnyű megszabadulni tőled (az tuti, hogy „egy személyes találkozó keretében mindent el tudok mondani, megfelel a kedd délután öt óra önnek?”-kel kell lezárni), de Ildi tutira emlékszik még rá, elvégre évek óta nyomja az ipart, ezek szerint nem is eredmények nélkül. Tuti, hogy be is vetné velem kapcsolatban az adu ászát, amelyet évek óta fejlesztget, és amelyre elutasítóan válaszolni egészen biztosan bunkóság. Nincs nekem szükségem erre sem.

A lista még folytatható, és a nyakamat tenném rá, hogy bármit válaszolnék lenne rá egy olyan ellenérve, ami nála a hosszú évek kitartó képzésének köszönhetően zsigerből, gondolkodás nélkül születne meg a fejében. Mi a megoldás ebben az esetben? Marha egyszerű: nem kell válaszolni. Fel kell tudni ismerni, hogy nem arról van szó, hogy őt tényleg érdekli, hogy mi van veled (furcsa is lenne), hanem mindössze egy spamelés áldozata lettél, ami nem sokban különbözik a GMailes fiókomba naponta tucatjával beeső „Blow up your penis now” tárgyú reklámoktól. Meg lehetne sértődni persze, hogy az ismeretségünket kihasználva próbál belőlem választ kicsikarni (aminek ahogy már említettem tutira az lenne a vége, hogy védekeznem kéne, hogy mit miért nem akarok), de végülis érthető a dolog: ha netán megutálom ezért a húzásáért az ő élete akkor sem fog semmilyen módon negatív irányt venni, elvégre soha nem találkozunk. Most megtehetem, hogy nem válaszolok (ha erősködik meg letiltom), de hosszú évek rutinja sem tanított még meg arra, hogy mi a teendő a hasonló bepróbálkozásokkal, amelyek telefonon, neadjisten személyesen esnek meg. Van még hova fejlődnöm, pedig álltam a barikád másik oldalán is – ennek ellenére rendre elsütöm az összes sablonkifogást, amire egy rutinos ügynök máris vágja a sablonválaszt. Jó lenne ismerni az ultimate weapon-t, amellyel nem tudnak mit kezdeni még akár személyesen sem, de egyelőre még kutatom, és csendben fogcsikorgatva tűröm, amíg a telefon túloldalán a harmincas hölgy előadja nekem a legújabb mikroszálas törlőkendő/személyi kölcsön/edénykészlet előnyeit. Bunkó nem akarok lenni, de előbb-utóbb elérem azt a szintet, hogy csak levágom a telefont, ha meghallom hogy miről van szó… vagy van más megoldás is? 🙂

Asszony biztos örülni fog neki (lányok esetében a barátjuk már nem biztos, hogy annyira…):

Mindenkinek kellemes Valentin-napot, aki ünnepli!

Ti minek neveznétek azt a félig-meddig még hivatásos katonát, aki éppen arra készül, hogy az orvosi vizsgálaton leszázalékoltassa magát 38 évesen (akár némi pénzmag bevetésének árán is), miután kitették a szűrét a Honvédségtől, mert elkapták a rendőrök, amikor éppen ittasan furikázott fel-alá (ami már előfordult párszor, csak eddig megúszta)? Egy szemét ingyenélő alkesz, vagy éppen a rendszer áldozata, elvégre a két kisgyerekére való tekintettel igazán lelketlen húzás volt a munkahelyétől, hogy egy ilyen botlásért utcára tették?

 Betöltés ...

(Természetesen a felvázolt figura csak a képzeletem szüleménye ;))

Eleged van abból, hogy rád ír Facebook chaten a 12 éve nem látott évfolyamtársad, akinek az a fixa ideája, hogy ti nagyon nagy spanok voltatok, és a regisztrálása óta eltelt másfél hétben minden nap órákon át idegesít? Az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre tökéletes megoldás persze a chatelési lehetőség teljes letiltása, de mi van akkor, ha néhány jó barátodnak / munkatársadnak / családtagodnak /stb. azért szeretnél online-nak látszani? A most következő trükköt egészen biztosan leírták már magyarul is máshol, de hátha nem ismeritek: a Facebook-ban van lehetőség az ismerőseidből listákat létrehozni, amelyeket – többek között – lehet arra is használni, hogy szabályozhasd kinek szeretnél elérhető lenni a chat-en, és kinek ne!

Az egész pofon egyszerű, és csak egyszer kell megcsinálni:

1. Profilom -> Ismerősök kezelése:

2. Lista létrehozása:

majd itt válogasd össze azokat, akik a legkevésbé idegesítenének fel azzal, hogy rád írnak és megkérdezik a szokásos „mizujs”-t:

Ezek után adsz a listának egy nevet, elmented, és…

3. A chatablakban ki-be kapcsolgatható mostantól, hogy mindenkinek, vagy csak a listán szereplőknek legyél online:

Ha a fenti képen sárga pacával megjelölt kapcsoló offon van (azaz szürke), akkor csak az „akikkel beszélgetnék is” listán található embereknek fogsz elérhető lenni (persze ezt a nevet én találtam ki, te megadhatsz akármit helyette).

Alternatív opcióként (főleg ha már kész egy listád, és csak egy-két ember akarsz hozzáadni) az ismerősök kezelésénél az elmés „Lista-jelenlét szerkesztése” című lenyílómenüvel is hozzáadhatsz embereket:

Ennyi az egész! Használjátok egészséggel! 🙂

UPDATE: felmerült a kérdés, hogy mi van akkor, ha valakinek kevesebb az olyan ismerőse, akivel nem szívesen beszélgetne, mint akivel igen (mondjuk van egy darab illető, aki halálra idegeli a hülye kérdéseivel, mint barátnőmet :)). Ilyenkor a teendő szinte ugyanez, a különbség csak annyi, hogy ennek a néhány ismerősnek kell gyártani egy listát mondjuk „tiltottak”, „seggfejek”, esetleg „retardok” néven, majd csak ezt az egyet kikapcsolni (a fenti kapcsolóval a sárga pacában)!

Az egyiptomi tüntetésekről olvastam ma valamelyik hírportálon, és megdöbbentő volt a számomra, hogy az egy hónapja kezdődött megmozdulások változatlan erővel zajlanak. Alapvetően az ember – legyen az egyénről, vagy egy tömegről szó – törekszik a harmóniára, a nyugalomra (ezt az Inception-ből loptam :)), éppen ezért is furcsa, hogy azok után, hogy az évtizedes elnyomás (no meg persze a szomszéd országban történtek) az utcára zavarták az embereket azok mégsem kezdenek lassan hazaszállingózni a kezdeti lelkesedés lanyhulása után sem. Nálunk amikor 2006 őszén a tüntetők egy – nem is annyira maroknyi – csoportja az utcára vonult, hogy kinyilvánítsa az azóta már megvalósult „Gyurcsány takarodj!” kívánságát, az is lecsengett pár nap alatt, csak a keménymag döntött úgy, hogy kicsit elidőzik a Kossuth-téren. Erről Egyiptomban szó sincs: több százezer ember döntött úgy, hogy addig egy tapodtat sem mozdul a Kairó utcáiról, amíg Mubarak elnök (akinek nevét most már egy életre megjegyezte a világ) le nem mond a kormányával együtt.

Kérdéses, hogy ez sikerülhet-e békés úton, avagy a népharag fogja elsodorni az urat a népet sanyargató rezsimjével együtt. Amennyiben a második eshetőség fog bekövetkezni: kell-e, helyes-e részvétet, empátiát érezni egy olyan emberrel szemben, mint ő, amikor majd esetleg fellógatják a Tahrír-tér egyik jól látható, központi helyen álló lámpavasára? Szabadott-e sajnálni Szaddám Husszein-t, amikor véget vetettek az életének úgy, ahogy ő tette ezrekével (köztük saját országának lakosaival is esetenként)? Nem szeretnék párhuzamot vonni, de szabadott-e sajnálni Berlusconi-t, amikor fejbedobták a milánói dómról készült fémszoborral, és ezek után ez a drága ember vértől csöpögő orral, arcán páni félelemmel bámult ki a luxusautója ablakán, ahova a testőrei tuszkolták? Nem követünk-e el éppen azzal bűnt, hogy empátiát érzünk az efféle népsanyargató, korrupt, emberek százezreinek, millióinak életét tönkretevő szemetek iránt?

Ahogy a legújabb hírek alapján nyilvánvaló, ma estére lehet, hogy új erőre kapnak majd a zavargások, miután a nagy tévébeszéd, melyet az elnök mondott nem arról szólt, hogy le fog mondani, pedig mindenki ezt várta. Ha netán elunja a várakozást a milliónyi ember, és erőszakkal veszik át a hatalmat, amely során az elnököt is bántani fogják… sajnálnunk kéne őt?

UPDATE: úgy látszik Mubarak is olvassa a blogot (fordíttatja valakivel magyarról), ugyanis megrettent az általam vázolt jövőképtől, és önként lemondott a hatalomról. Nagyon szívesen világ! 🙂

Kik felelősek ezért? Neveket akarok hallani!

A rohadt szemét rasszistákok már a weboldalak funkcióit is irányításuk alá vonták, megmanipulálván az algoritmusokat, hogy az ártatlan netező lelkében elvessék az idegengyűlölet (ET haza!) magvait:

Követeljük, hogy a DictZone monnyonle, és fizessen jelentős mértékű nem vagyoni kártérítést a magyarországi cigányságnak ezért a folytatólagosan elkövetett fajgyűlölő magatartásért!

(Aki nem hiszi itt utána járhat :))