Több órányi szívás után íme a végeredmény:
Ha valaki elárulná, hogy AVS Video Editorban hogyan lehet eltüntetni ezt a kurva fekete keretet a videó körül azt nagyon megköszönném (a nyers videóval semmi gond, a vágóprogi cseszi el, 4:3 aspect ratio-t már próbáltam, nem használt)!
Régóta gondolkodok azon, hogy a most bemutatásra kerülő ötletemnek van-e létjogosultsága, lesz-e igény, érdeklődés iránta, ha esetleg belevágok. Ne tessék túl komoly dologra gondolni, nem fogok új blogot indítani, esetleg indulni a polgármesteri választásokon, sőt az életemet sem szándékozok újrakezdeni valami Karib-tengeri nyaralóparadicsomban mint nádkunyhóban a laptopján keresztül rendszereket felügyelő high-tech hippi (bár ez nem is hangzik rosszul, sőt), mindössze arra gondoltam, hogy indítanék egy postsorozatot, amely hasonló lesz a kilencvenes évek derekán virágkorukat élő „Kaland, játék, kockázat” könyvekhez, amelyek ugye úgy néztek ki, hogy a kedves olvasó nekiállt a sztorinak az első lapon, elolvasta, hogy „előtted áll egy nálad három fejjel magasabb, erősen bűzölgő, jobb kezében hatalmas buzogányt lóbáló ork, mit teszel?”, majd a döntésétől függően lapozott a 67., vagy akár a 23. oldalra. Ilyen döntések segítségével alakult ki a sztori, amely során persze sűrűn volt lehetőség meghalni is – ezért néhány percnyi olvasás után már az ember összes ujja a lapok között volt könyvjelző gyanánt ezzel mintegy a Save lehetőséget biztosítva 🙂
Valami hasonlót szeretnék én is indítani csak valamivel modernebb környezetben: van ugye a blogmotorba implementálva egy remekbeszabott szavazóplugin, amelynek segítségével két kattintással dönthettek bármiről, amire kíváncsi vagyok. Miért ne használnánk fel valamiféle történet elmesélésére? Én írom a sztori darabjait, ti pedig minden ilyen újabb történés után a post alján szavazhattok, hogy hogyan folytatódjon a történet: nekimenjen a főhős az orknak, vagy inkább menekülőre fogja a dolgot? Megpróbálja megmenteni a gonosz célok szolgálatába szegődött morálisan ingoványos fegyverkereskedőt, vagy hagyja meghalni? Egyáltalán: milyen környezetben játszódjon a történet? Legyen posztapokaliptikus eposz, kutatóbázis napjaink Antarktiszán, esetleg a nyolcvanas évek Amerikája? Tovább megyek: szerintetek jó ötlet ez egyáltalán? Lesz, aki szavazna rendszeresen? Nézzünk egy tesztmenetet 🙂
Betöltés ...Bobó barátom hetek óta tartó kitartó fülrágásának eredményeképpen tegnap végre rávettem magam, és újra elindítottam a játékot, amelyet pár hónapja a 21. század World of Warcraftjának mertem nevezni. Ez a játék bizony a Minecraft, amellyel kapcsolatban a kedélyeim csillapodni látszottak néhány hétig (a Counter Strike: Source jött, látott és győzött), ennek ellenére tegnap éjfél után pár perccel azon kaptam magam, hogy állok egy kockaszirt szélén, felettem ragyog a Hold, és gyönyörködöm az alant elterülő völgy szépségében (mármint a játékban, mielőtt valaki azt hinné, hogy elutaztam a Bakonyba átélni ezt :)). Ahogy ott álltam szinte éreztem a hajamba kapó éjszakai szelet, hallottam a fáim susogását, és közben arra gondoltam, hogy ez maga a virtuális valóság. Fenébe a kockákból álló tájjal, fenébe a pixelekkel, fenébe az első látásra elrettentő grafikával – ha van egy csöppnyi fantáziád, akkor az agyad átalakítja az élményt, megszépíti a látványt, és egészen más szemmel láthatod az egészet! Ez a pár száz kilobyte-os játék legenerál neked egy paradicsomot, egy zugot, ahol a hegyek-völgyek, a mezők, az erdők, sivatagok, és havas fennsíkok, a tavak, tengerek és óceánok mind csak arra várnak, hogy felfedezd őket, hogy a tied legyenek! Amikor pedig a hosszú éjszaka után felragyog a horizont, és beúszik a hangszórókból az ember fülébe valami lágy zongorafutam… az leírhatatlan, kifejezhetetlen, kimondhatatlan! Ez az elképesztő benne, és ezt nem lehet elsőre átérezni, ha az ember lát róla egy Youtube-videót, vagy egy Angelday-féle gameplay-t.
A legsötétebb birodalom – a kép tölthető nagyobb méretben innen
Kicsit elkanyarodtam a fő témától, csak muszáj volt valahogy megpróbálni kifejezni ezt az elementáris hangulatot, ami most – hosszas kihagyás után – újból mellbevágó élmény volt számomra. Persze szoktam néha tolni a laptopomon is a játékot, de minden grafikát minimumra véve nem üt akkorát a feeling, mint tegnap az asztali masinámon. Még annyi előnnyel járt az, hogy hosszas unszolás után felmentem Bobóék szerverére (melyet előzetes egyeztetés nélkül nem nagyon reklámoznék, mivel egyelőre csak néhány ember privát játszótere, és gondolom ezen nem nagyon akarnak változtatni), hogy az egyik srác eljuttatott hozzám egy 64 bites Java-telepítőt (miután kisírtam magamat neki, hogy kábé 10 percenként omlik össze a játék), amelynek felpakolását követően egyrészt gyorsabb lett az egész, másrészt órákon át nem fagyott újra – no igen, ezért illik az operációs rendszerhez illő runtime-okat használni, kár, hogy a hivatalos oldal mindenáron 32 bitest akar felpakoltatni, és én eddig hittem neki. Miután az efféle apró technikai malőröket elhárítottuk (melyek bevallom hosszú ideig visszatartottak a Minecraftozástól) máris kész voltam arra, hogy multiban toljam – immáron mint admin, mivel egyből megkaptam a jogot a szerveren a többiekkel egyetemben. Azt kell, hogy mondjam, hogy adminnak lenni remek dolog még így is, hogy nincs alád rendelve több tucat júzer, akiket kényedre-kedvedre vagdoshatsz ki a ‘csába, ha éppen rossz passzban vagy: a /give parancs szintaktikájának megtanulása után (ezzel lehet (szinte) bármilyen a játékban előforduló anyagot végtelen mennyiségben az inventory-dba pakolni okosba’ :)) már nem kell bányák mélyén fejteni a követ kilométer hosszú alagutakat gyártva, az ember csak bepötyögi a kódját annak a matériának, amire szükség van, és már lehet is építkezni szépen 🙂 Meglehetősen ellustítja az embert az efféle játék, de bevallom szórakoztat, mivel tényleg csak a kreativitásról, és a szórakozásról szól így az egész, nem a dühöngésről, hogy megint elfogyott a vasérc, vagy akár a gyémánt. A szerveren ráadásul ki van kapcsolva minden élőlény, beleértve az ártalmatlanokat is – ez engem kicsit mondjuk zavar, bírom a disznókat, meg a birkákat mindenfele 🙂 Ennek köszönhetően az ember bátran veti bele magát a legsötétebb barlangrendszerbe is, ugyanis nem kell tartania attól, hogy a nyakába pottyanik egy kurva creeper (megtörtént pár hete, sikoltoztam mint egy kislány), így viszont elvész a jó öreg rettegés, mint játékélmény-fokozó elem.
Ez a háttér pedig tölthető innen (középső klikk!)
Az admin joggal együtt jár még néhány vicces parancs kiadásának lehetősége is: egy /time day (vagy night) bepötyögésével egy pillanat alatt lehet éjszakából nappalt, vagy nappalból éjszakát csinálni! Meglehetősen mókás élmény (egyúttal elég szürreális is), amikor már megy lefele a napocska, vörösödik az ég alja ahogy kell, ámde egyszer csak valamelyik játékos kiadja a „Villany fel!” parancsot, és hirtelenjében újra dél lesz 🙂 Hasznos lehet akkor is, amikor az ember mondjuk éjszakai világításon dolgozik, és gyorsan meg szeretné nézni, hogy hogyan néz ki a legújabb kreálmánya fáklyafényben. Ilyenkor nem kell megvárni, amíg besötétedik, és nem kell megvárni, amíg újra felkel a Nap. Zseniális.
Aztán tetszett még a /road parancs is, amely segítségével a hatalmas hegyeket percek alatt el lehet tüntetni: képzeljetek el egy hatalmas virtuális földgyalut, amivel – akár több száz méter hosszan is – el lehet simítani a terepet, el lehet tüntetni minden szintkülönbséget! Megintcsak a szürreális a legjobb szó erre: odateleportáltam az egyik sráchoz, aki épp’ így rendezgette a terepet, sorról-sorra tüntetve el mindent, maga után csak a puszta síkságot hagyva! Elképesztő látvány, és az ember tényleg Istennek érezheti magát, miközben játszi könnyedséggel formálja át a világot maga körül – még ha csak a monitor képernyőjén is.
Azért belegondoltam abba, hogy egy akkora szerveren, mint a minecraft.plastik.hu mekkora királyság lehet adminnak lenni, pláne ha az embernek kisebbségi komplexusokkal kombinált megalomániája van 🙂 Még jó, hogy nem kaptam ekkora hatalmat soha a kezembe, tuti átmennék diktátorba.
Estefele frissítem a postot majd pár képpel is a szóban forgó szerverről!
UPDATE: majd elfelejtettem: ezek a lehetőségek alapból nem élnek, ha az ember indít egy friss Minecraft-szervert, telepíteni kell hozzá egy modot is, amelynek nevét egyelőre homály fedi a számomra, de ki fogom nyomozni! 🙂
UPDATE2: a szervermodot hmodnak hívják, és telepítve van hozzá néhány plugin is.
UPDATE3: íme a beígért képek:
A közérzetem, a boldogságom annak a szigetelőrétegnek a vastagságától függ, amely elválaszt az érzéstől, hogy ember vagyok. Minél vastagabb ez a kurva fal, annál nehezebb bármit is könnyedén venni. Ha viszont vékony, akkor nevetni tudok mindenen, ami máskor kikészítene.
Doktor úr, úgy érzem, hogy egy nagy iwiw az életem, és itt nem lehet csak úgy letiltani azokat, akik spammelnek
Arca csupa derű…
Mivel tudom, hogy az internet tele van naagy csöcsökre, és egyéb elsődleges nemi jellegekre (azokból is alapvetően a nőkön találhatókra) ácsingózó felhasználókkal (márcsak tudom, én is az vagyok), így fontosnak éreztem, hogy hosszas kihagyás után (a legutolsó szexuális tartalom a blogon is már bő egy éves) újra efféle tartalommal jelentkezzek. Nopersze nem akartam csak beletúrni a gyűjteményembe, és találomra kiválasztani 30-40 képet, feltölteni őket ide, oszt jónapot, hanem vártam a megfelelő pillanatra, hogy olyan anyagot találjak, ami vág a blog profiljába: egyesíti a kockulást a csöcsök látványának a férfiagyra gyakorolt jótékony hatásával.
És mi más lenne erre a legmegfelelőbb, mint a Fallout 3 legizgatóbb lényei, a ghoulok??!
(18+-os téma jön, kapaszkodjatok!)
(Itt lehet ilyet alkotni a közjó, és a társadalom érdekében.)
Komolyan mondom az indiai filmgyártás lassan felzárkózik a japán mellé agyatlanság tekintetében! Íme a legújabb agybajuk, amit a világra szabadítottak, főszerepben a helyi terminátor:
Akit megérintett a mély lélektani dráma, a mesteri történetszövés, és a báj ami a képsorokból árad, az itt megtekintheti a történet elejét is.
Hölgyeim és uraim! Azok után, hogy már én is nagy sírás-rívás közepette eltemettem őt (amikor feloszlott a 3D Realms) örömmel jelentem be, hogy Duke Nukem élt, él, és élni fog! Május 6.-án fog robbanni a bomba, újra szétrúghatjuk az alienek seggét a szöszke izomállat bőrébe bújva! Addig is tessék megtekinteni az alábbi trailert (köszi az IDDQD blognak érte):
Tizenkét kibaszott évnyi várakozás után jónak kell lennie! 🙂
