Íme egy kép, amin nem bírtam napirendre térni:

Mi a furcsa benne? Bevallom, nekem se esett le jó ideig. Bizony, az ördög a részletekben rejlik… Ha szabad a gazda, katt a Továbbra!

Tovább »

Gyakran előfordul, hogy elgondolkodok, hogy egy-egy funkciót miért nem tudnak alapból a programok, amiket mindennap használok. Miért kell mindenféle pluginnal elérni például, hogy a Firefox ne jelenítsen meg reklámokat? Miért nem tud a beépített Jegyzettömb effektíve semmit azon kívül, hogy txt megjelenítés + sortörés? Miért nem lehet a vágólapra több cuccot is kirakni, ha az ember pl. egy Excel-file-lal, vagy php kóddal szüttyög, és gyakran kell ugyanazokat az adatokat beszúrnia? Nos, eme legutolsó gondra találtam gyógyírt a napokban, amely a Ditto névre hallgat.

A programocska „mindössze” annyit nyújt, hogy – beépülve a Windows vágólapjába – egyszerre rengeteg kimásolt adatot képes eltárolni, amelyeket utána akár gépek között is szinkronizálhatunk, illetve gyorsbillentyűket rendelhetünk hozzájuk, amellyel gyorsan beszúrhatjuk őket ahova szeretnénk. Saját adatbázis-file-ba dolgozik, így a kilopott szövegek/képek/akármik akár az idők végezetéig is elérhetőek maradnak számunkra, így nem fordulhat elő az az idegesítő vonása az alap Windowsos vágólapnak, hogy véletlenül felülírjuk azt a fontos adatot (weblapcím, kódrészlet stb.) amit épp használni szerettünk volna.

Rengeteg funkcióval rendelkezik, mazsolázok közülük:

lent figyel tálcán jobb oldalt az ikonja, amelyre kattintva előhozható a vágólapon szereplő adatok listája, akár kis előképekkel is (képadatok esetén). A másolatok (amelyeket a program klipeknek nevez) szerkeszthetők, importálhatóak, gyorsbillentyűt lehet hozzájuk rendelni, beállítható rájuk, hogy sose törlődjenek a vágólapról, sőt, hálózaton keresztül megoszthatóak más gépekkel, bár ezt még nem sikerült kipróbálnom a gyakorlatban (olyasmi lehet, mint az Operának az a funkciója, hogy a Linken keresztül a Jegyzeteket lehet szinkronizálni több masina között). Opcionálisan tud hangot lejátszani kimásolásnál, megváltoztatható az adatfile-jának az elérési útja, áttetszővé tehető az ablaka, beállítható hol bukkanjon fel gyorsbillentyű leütésénél, sőt van lehetőség három ún. Copy Buffer beállítására, amelyekre rakhatunk be adatokat használatra anélkül, hogy az alap vágólapot bármilyen módon is módosítanák.

Az opciók képernyője immáron magyarul

Nem túl elegáns, de hasznos: a klipek listája

Sokrétű, és kényelmes a kicsike, nincs nagy mérete, sőt nyílt forrású, ingyenes, működik Win7 alatt, és van belőle portable is, úgyhogy mindenképpen megér egy próbát. Sőt – hogy fokozzam a hangulatot – ma elkészítettem hozzá egy magyar fordítást is, csak hogy megkönnyítsem a hazai elterjedését! A zászlóra kattintva (jobb klikk -> Cél mentése más néven) letölthetitek:

Használata egyszerű: a telepített Ditto Language mappájába kell bemásolni a többi xml mellé, majd a futó program ikonján jobb klikk -> Options -> Language lenyílójában kiválasztani a Hungarian-t, majd mehet az oké. Nem lesz minden magyar, sajnos néhány mondatot nem lehet fordítani, mivel nem a nyelvi file-ból szedi őket a program, de így talán könnyebb lesz kezelni. Sok sikert hozzá, ha bármi kérdésetek, esetleg javaslatotok van a fordítással vagy a programmal kapcsolatban írjatok nekem!

A program további verziói letölthetőek innen.

Sikeresen beütött ma is a hétfő, de a megszokottnál sokkal durvábban, úgyhogy elhatároztam, hogy lófaszt bakfittyet írok ma, nem posztot, ehelyett bemutatok nektek néhány mjúzikot, amik meghatározóak számomra mostanában (főleg hétfőnként hajnalban azok, amikor valahogy minden, még a zene is sokkal nagyobb hatást fejt ki az ember kicsinyke lelkére). Azért, hogy legyen is valami információtartalma ennek a szösszenetnek voltam olyan maximalista, hogy a legelső bemutatott számnak lefordítottam a szövegét már amennyire hiányos angoltudásom engedte.

Kezdjük egy kellemesen elborult darabbal, imádom az ilyen rapszodikusan idegbeteg melódiákat:

Porcupine Tree – The creator has a Mastertape

He captured and collected things And he put them in a shed He raised a proper family So he could tie them to a bed The creator had a mastertape But he left it in a cab I stared into the void tonight The best dream I ever had He worked himself into the ground And drove a spike into his head A voice said „Are you happy now? Your sordid home is running red?” Pills and chloroform All the pages torn

Elkapott, és begyűjtött dolgokat És egy csűrbe tette őket Összehozott egy korrekt családot Úgyhogy oda tudta őket kötözni az ágyhoz A teremtőnek volt egy mesterdarabja De egy taxiban hagyta azt Ma este a semmibe bámultam Ez volt a legszebb álmom életemben Betegre dolgozta magát És egy csavart hajtott a fejébe Egy hang azt kérdezte: „most boldog vagy, hogy a nyomorult otthonod vörösbe fordul?” Pirulák és kloroform Minden oldal elszakadt

Aztán kicsit más vizekre evezve következzék egy Üllői Úti Fuck szám, amely leplezetlen őszinteséggel járja körül az énekes gyengéd érzelmeit a női nemmel kapcsolatban:

Üllői Úti Fuck – A pesti lányok

Aztán nem hagyhatom ki a néhány hete a személyes Kispál Best Of listám első 10 helyének valamelyikét (hogy melyiket, azt még nem döntöttem el) bitorló új számukat sem, az Űrbemarkolót:

Kispál és a Borz – Űrbemarkoló

Isssszonyat pörgős, ugye? Nézzük tovább: Lisa Miskovsky neve nekem nem sokat  mondott pár hónappal ezelőttig, aztán amikor meghallottam énekelni a Mirror’s Edge című játék főcímzenéjében egyből beleszerettem a hangjába (olyannyira, hogy anno még írtam is róla):

Lisa Miskovsky – Still Alive (Mirror’s Edge theme)

(szöveget nem mellékelek annyira primitív, nem is az a lényeg a számban :))

Következzék a végére egy kis igazi trippelős könnyűdrogos szerzemény, amiben van azért annyi groove, hogy táncolható lehessen, sőt jobbat mondok: dallamos, és ráadásul rendelkezik mondanivalóval is. Nem hiába hallgattam már ronggyá a bitjeit, és mégse unom:

Zagar – Mistery of the Cinema

Ennyit mára a zenei világomból, hallgassátok őket egészséggel. Remélem holnap már máshoz is lesz kedvem a gép előtt kisgatyában sörözés helyett, és rittyentek majd néhányat a világmegváltó gondolataimból ide (mai bölcsességem volt kérdésre válaszolva: „szerintem mi csak álldigáltunk itt, és élveztük a csodálatos időt. Nem feltétlenül kell mindennek céljának lennie, néha jó csak úgy értelmetlenül létezni.”), sőt, már van egy kiszemelt hasznosprogim is a kockulásra vágyóknak! 🙂

Aznap már sokadszor bámult ki a csodát kínáló ablakon. Gyakran oda se figyelt igazán arra, hogy megint kínozza magát vele, pedig minden alkalommal, amikor végre sikerült kiszabadulnia a bűvös varázsköréből szentül megfogadta, hogy soha többet nem teszi ki magát ilyen szenvedésnek. És mégis megtette újra és újra. Dohos penészes szobájának nyirkos hidege szinte kényszerítette, hogy lelkét megcirógassák az ablakon túli tájak csodálatos hangulatai, és újra és újra odatapasztotta arcát a hideg üvegnek, amelyen túl -mintha egy színház forgószínpadát látná- forogtak, váltakoztak a gyönyörű tájak. Kagylókkal sűrűn teleszórt homokos tengerpart, amelynek hátterét a lenyugvó nap vörösében izzó felhők szolgáltatják; őszi levelektől mélybordó erdei táj, amelybe hatalmas drágakövekként illeszkednek a mohákkal benőtt sziklák; nyugalmat, és békét árasztó falusi patakocska, amelynek partján kacsák fehérlenek, míg a háttérben kis parasztház guggol… Hirtelen kirázta a hideg. Megfordult, végigpásztázta szemével a sivár szobát, amelynek vasajtaja előtt csak ritkán hallott bakancsos lábakat elhaladni, leginkább a csönd őrületbe kergető üressége töltötte ki napjait. A sarokba tapadt koszos pókhálóról lecsöppent az összegyűlt nyirok, a sötétben valami halkan kaparászott. Szíve összeszorult, amikor újra belévágott a felismerés: ez a valóság, az ablak pedig a káprázat! Ordítani, tépni tudta volna magát, ehelyett csak harapdálta az ajkait míg sós íz nem öntötte el száját. Minden alkalommal, amikor elszakadt az ablaktól átélte a realitás megélésének iszonyatos kínját. Össze akarta törni az üveget, átmászni a cserepeken nem törődve azzal, hogy húsába vágnak, és ki akart szabadulni a szobából, bele a csodálatos kinti világba… De nem lehetett, és ezt ő nagyon jól tudta. Valahányszor eszébe jutott a szökés gondolata (pipacsmező, amely alatt a tenger robajlik) jeges félelem markolt a szívébe, és szinte pánikroham fogta el. Most is zihálni kezdte a levegőt, közben érthetetlen halálfélelem fogta el, lelke szinte nyüszített az elviselhetetlen nyomás alatt. Úgy érezte menten megfullad, és mellét markolászva rázuhant a dohos priccsre. Csizmák sietős dobogása verte fel a folyosó csendjét, majd hallotta, ahogy nagy csattanással elhúzzák az ajtó vasreteszét. A léptek közeledtek felé, és hallotta ahogy egy férfi a másikhoz szól megállván felette:

– Már megint egy rohamos. Kapd meg a lábát, visszük a gyengélkedőre!

– Látod, mondtam én, hogy nem jó ötlet azt az ablakot odarakatni a Varázslóval, a héten ez már a második, akit kikészít.

– Igen, szólni kéne neki, hogy ez nem könnyít a rabok helyzetén, sőt csak megőrülnek tőle. Szerinted miért van rájuk ilyen hatással?

– Tudja tököm, az biztos hogy alapból se voltak százasok ezek, ha egy pár háttérkép így hat rájuk! – mondta az első megvetően, és megfogta az ágyon fuldokló sovány kezeit.

– Ja, nemhogy örülnének, hogy nem olyan unalmas az életük. A fene se érti ezeket… – tette hozzá a második. Lassan elkezdték kivinni a folyosóra, a tehetetlen test balra-jobbra himbálózott kettejük között. Döngve csapódott be mögöttük az ajtó, ahogy az egyikőjük sarkával berúgta, majd a szabálytalan léptek hangja lassan elhalt a távolban.  Az ablak ezüstös fénnyel borította be a szegényes berendezést, rajta keresztül egy mediterrán városka felett úszó Hold hajolt be a sötétbe. A szobára néma csönd ereszkedett, csak a sarok sötétjében élő lény motoszkált tovább.

Reggel jutott eszembe, hogy milyen jó ötlet lenne egy ilyen képet összehozni:

Aktualitása is van: Isten éltessen mindenkit, aki ma, péntek 13.-án született! 🙂

(Gyk.: ez itt Jason, a Péntek 13. filmek főszereplője)

Épp kerestem volna valami leírást azzal kapcsolatban, hogy Operában hogyan oldható meg, hogy ne dobálja fel torrentfile megnyitásánál a párbeszédablakot, amikor a következőre lettem figyelmes:

Az első három találat a priceless kategória határait súrolja 🙂 Házifeladat estére: tessék beírni azt, hogy „Orbán Viktor” és ütni utána egy space-t a magyar Google-ba! Ott is érdekes dolgokat ajánl fel…

(forrás)

Idióta agymosott lemmingek…

Nem tudom, hogy tudtátok-e, hogy a közösségi oldalak bizony hatással lehetnek a való világra is. Bizony, amikor felmentek az iwiw-re, és feltöltitek a legutóbbi party hányós-fekvős képeit magatokról azzal akár egy jövőbeli álláslehetőséget is elpuskázhattok, mivel a HR-esek rendszerint informálódnak az interjú előtt a jelöltekről, és erre a leghatékonyabb megoldás egy profiloldal végigböngészése. Nekem speciel szerencsém volt még márciusban, mivel ugyan voltak fent khm… kevésbé beszámítható állapotomban készült fotók is rólam a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon, mégis megkaptam ezt a csodás melót, amely megengedi, hogy blogra pötyögjek reggel negyed 11-kor, míg az előző cégemnél erre esélyem se volt.

Visszatérve a témára: a fenti elég követhető ok-okozati összefüggés egy elég egyszerű példa volt arra, hogy a netes tevékenység esetleg kihathat az ember életére, de vannak sokkal elképesztőbb példák is, amelyek főleg külföldi oldalakon olvashatóak a Facebook-kal kapcsolatban. Ugye ez az oldal „csöppet” profibb, mint az iwiw (ami csak szeretne olyan lenni, mint ő, de egyelőre ez esélytelen), mivel a fentebb vázolt példa már kapásból elképzelhetetlen, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy aki nem ismerősöd az nem nézheti meg a képeidet (legalábbis alaphelyzetben), sőt, lehetőség van arra is, hogy – a neveden kívül – semmilyen információhoz ne juthasson rólad külső személy, még a profilképedhez sem! Ez nagyon jó lenne, ha az iwiw-nél is bevezetésre kerülne, mivel ezzel kivédhető lenne, hogy úgymond illetéktelenek juthassanak információkhoz rólad a képeid által (és nem a HR-esekre gondolok első sorban, vannak sokkal veszélyesebb csoportok, akiknek nem szívesen árul el az ember semmit magáról…).

Tudtátok például, hogy volt olyan betörő, aki úgy bukott le, hogy „akció” közben a házigazda gépéről bejelentkezett a Facebook-profiljába, és nyitva felejtette a böngészőt? [1] Ezek után nem volt nehéz a rendőrségnek elkapni őt… Most komolyan: hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy – mielőtt elvinne két gyémántgyűrűt, amiért akár 10 évet is kaphat – gyorsan még lecsekkolja, hogy hogyan áll a vetés a Farmville-ben? 🙂

Aztán volt nem egy, nem kettő eset, amikor a Facebook, és társai „tehettek” arról, hogy valakit kiraboltak, mivel az emberek igencsak nyíltak tudnak lenni azzal kapcsolatban, hogy mikor mennek nyaralni, mikor nem lesznek otthon („este meccs, hajrá XY, kint találkozunk a lelátón!”), illetve milyen a napi rutinjuk („mostanában minden nap csak este 9-kor esek haza, elegem van belőle”)[2]. Ezen információk segítségével (amelyek simán elérhetőek elég sok Facebook felhasználónál, hát még a Twitterezőknél) egy rutinos, technika vívmányait kihasználó betörő nagy biztonsággal tudja megállapítani, hogy mikor érdemes akcióba lépni, mivel nem lesznek otthon a házigazdák. Egy brit felmérés szerint a közösségi oldalak használóinak 40%-a osztja meg üzenőfalon a nyaralási terveit, ráadásul a Facebook használók 13, míg a Twitterezők 92 százaléka igazol vissza ismerősnek boldog-boldogtalant mindenféle visszakövetés nélkül. Tipikus példája ez a gondatlanságnak, a nemtörődömségnek. Az emberek – főleg a kezdő nethasználók – néha hitetlenkednek, amikor a gépbe pötyögés, és kattintgatás kihatással van az életükre, valahogy nem fogják fel, hogy a net az nem csak egy szövegszerkesztő, és amit írnak azt olvashatja akárki (jó példa volt erre Adrián az előző cégemnél, aki aznap amikor bekötötték a netjét poénból rendelt egy műp*nát, és teljesen ledöbbent, amikor 3 nap múlva hozta a futár 🙂 Utána – tetőzvén a bajokat – a cégnél próbálta elpasszolni, persze rajta röhögött mindenki).

Előfordult már olyan is – hogy a hihetetlen példák sorát folytassam -, hogy azért tartóztattak le, és csuktak börtönbe egy fószert Tennessee-ben, mert megbökött egy nőt Facebook-on! [3](Bökés: opció, amellyel jelezheted egy ismerősödnek a szóban forgó oldalon, például, hogy online vagy, de alkalmas arra is, hogy oda-vissza bökdössétek egymást az idők végezetéig. Tk. egy felesleges opció, de mindjárt kiderül, hogy valamire azért mégiscsak jó.) Azzal, hogy használta ezt a lehetőséget vétett a törvény betűje ellen, ugyanis bírósági határozat volt érvényben, miszerint az adott hölggyel semmilyen formában nem léphet kapcsolatba, és bizony ez a viszonylag egyszerű módja a kommunikációnak is ebbe a kategóriába tartozott a hatóságok szerint. A következmények: legfeljebb 29 nap börtön, és akár 2500$-os büntetés…

Persze az is előfordulhat, hogy az internetes közösségi életben való részvételel úszod meg a börtönt (szöges ellentétben az első példában emlegetett vérprofi tolvajjal): a 19 éves Rodney Bradford-ot egy október 17.-én Brooklyn-ban elkövetett rablással gyanúsították, ámde a bíróság felmentette, mert a kérdéses időpontban írt egy státuszüzenetet a Facebook-ra az apja harlemi házából [4]. A vádat akkor ejtették ellene, amikor az oldal üzemeltetői igazolták, hogy valóban ott jelentezett be a portálra. Napersze az egész egy vicc, hihetetlen, hogy egy ilyen trükkel sikerült megetetni a bíróságot! Ki garantálja, hogy valóban ő volt a bejegyzés írója? Honnan vette a bíróság, hogy nem mondjuk egy haverja fedezte azzal, hogy a szobájában bepöccentette az oldalt az elkövetés időpontjában, és írt ki az üzifalra egy „heyya brotharz, wazzup”-ot? Ha voltak még egyéb nyomok is arra utalólag, hogy nem ő követte el a rablást, akkor kiegészítő bizonyítéknak megfelel ez is, de a hír arról szól, hogy csak ez az egyetlen alibije volt a srácnak, és ez – meglátásom szerint – nem elegendő. A jövőben várhatóan sokan fogják majd a ezt a módszert választani arra, hogy bebiztosítsák magukat azokra az időtartamokra, amíg épp járókeretes nagymamáktól veszik el pisztoly segítségével a retiküljüket, vagy esetleg ártatlan kiskutyákat kínoznak sötét sikátorokban. Sebaj, a szóban forgó T. Bíróság elintézte magának a pluszmunkát, ehhez ezúton szeretnék gratulálni!

UPDATE:

kellett nekem erről a témáról cikkeznem, íme egy klasszikus példa, aminél ezek szerint a britek 13%-a a sötétkék gombot választja:

Források:

[1] http://mashable.com/2009/09/17/facebook-robber-arrested/

[2] http://mashable.com/2009/08/27/facebook-burglary/

[3] http://mashable.com/2009/10/10/facebook-poke-arrest/

[4] http://mashable.com/2009/11/11/facebook-alibi/

Ma – bő egy órányi Photoshop bűvölés után – megszületett az alábbi wallpaper:

(Jobb klikk -> megnyitás új fülön/lapon/ablakban, hogy ne effekttel nagyítsa ki az oldal)

Mivel jó arc vagyok, a psd verzióját is letölthetővé teszem itt (4.2 mega), de felhívom a figyelmet arra, hogy ilyen kaotikus layer-struktúrát se minden nap fogtok látni 🙂

Külön köszönet ennek az oldalnak a csodálatos tutorialokért, amik miatt megszállt az ihlet!

UPDATE:

nagy nehezen rájöttem mire emlékeztet: olyan, mint a Pepsi-logo, nem? 😀

UPDATE2:

sőt, ha jobban megnézem, akkor Barátok közt logo… jézusom…

UPDATE3:

nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy terveztem egy második szappanopera logo-t, úgyhogy nagy nehézségek árán (értsd: két perc alatt) megcsináltam ezeket a verziókat:

A psd segítségével ti is tudtok saját verziókat csinálni belőle, ha akartok 🙂 (Észrevettétek, hogy így mennyivel dizájnosabbak a bubik? 🙂 )