Ráktalicska blog - 73. oldal
okt 26

Szabadságon vagyok a héten. Nos, ez alapján azt gondolná az ember, hogy egy hét pihenés, hawaii dizsi, napszemüveg vár rá, ám a mai nap alapján úgy fest, hogy számomra a szabadság azt jelenti, hogy többet rohangászok, mintha dolgoznék. Konkrétan kész csoda, hogy ma ez a post megszülethet, és ezt is úgy sikerült megszülnöm, hogy néhány fontos teendőmet holnapra halasztottam (Pató Pál mode on). Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy legkorábban szerdáig minden percem (szinte) be van táblázva, pedig múlt héten még abba a hitbe ringattam magam, hogy majd a hét a non-stop netezés, Doom3-azás, és persze blogra firkálgatás jegyében fog eltelni, ehhez képest ma például most ülök netközelben először. Kicsit fáradt is vagyok, miután jóanyámmal a nyakamba vettem a lakótelepet, és segítettem neki egy kicsit dolgozni (ő ugyanis postás), utána még egy kicsit korrepetáltam is függvényábrázolásból (értitek, én segítettem neki, akit jópárszor elkaszáltak annak idején matekból). Holnap küldhetek csomagot, mehetek le a város másik felébe gyalog, stb stb, úgyhogy tényleg igaza volt Geszti Péternek, amikor azt nyomatta a Rapülőkben, hogy

Fáradt vagy, látszik a szemeden

De kipihened magad a munkahelyeden

Hja, jövő héten majd végre lesz némi nyugtom is… 🙂

Tagek:
okt 22

Végre valahára véget ért a szenvedés számomra! Megszűnt a rettegés, a félelem, és a folyamatos rossz közérzet, most már újra boldog ember lehetek! Végre nem kell attól tartanom, hogy esetleg idegenek gonosz vicceinek céltáblájává válhatok, vagy még rosszabb esetben kiközösítsen a társadalom, mint deviáns féleszűt!

Kaptam ugyanis egy pótnadrágot ma délután. Aki még emlékszik egy régebbi posztomra (úgy emlékszek rá, mintha tegnap lett volna…), írtam, hogy egy kevésbé jól sikerült biciklire szállás következtében kiszakadt a farmerom úgy… hm combbelső tájékon, amelynek következtében a szellőzés problémaköre ugyan megoldottá vált, viszont folyamatosan tyúklépésben kellett közlekednem, ha nem akartam mélyebb bepillantást engedni a kollegáimnak, meg úgy mindenkinek. Ezt ma reggel sikerült megfejelni azzal, hogy a Hétfejű Portásbácsinál le akartam szállni a bicikliről (mert ugye jó gyerek módjára tolni szerettem volna, legalábbis azon a 20 méteren, amíg lát :)), ámde a nyereg csücske beakadt a tátongó szakadásba, így sikerült majdnem előadnom a legröhejesebb indokú borulást, amit 25 évem alatt sikerült összehoznom (bár majdnem ilyen vicces volt az is, amikor megfejeltem a sorompót biciklin ülve). Elesni nem sikerült, viszont még tovább tépte a rést, így most már tényleg tarthatatlanná vált a helyzet, pláne hogy belegondoltam, hogy a buszra felszállásnál, milyen röhögés törne ki a mögöttem állókból.

Ekkor ragadtam meg az alkalmat, és a telefont, és Dave barátom segítségével szert tettem egy pótnadrágra (köszi Dave!). A WC-n lezajlott nadrágcsere izgalmairól a következő képes beszámolóval szeretnék kedveskedni nektek:

Tovább »

Tagek:
okt 22

Gyakran találkozhatunk általánosításokkal. Ezeknek néha van alapjuk, de elég gyakran nincs. Vegyünk néhány példát: a cigánybűnözés (azaz, hogy minden cigány bűncselekményeket követ el éjjel-nappal), egy olyan általánosítás, amelynek van alapja, tessék megnézni mondjuk a börtönök etnikai összetételét, míg mondjuk annak, hogy a franciák nem fürdenek nincs. Persze ettől még mindegyik lehet káros, sőt veszélyes, mivel olyan embereket sodorhatnak bajba, akik esetlegesen nem tehetnek azoknak a bűneiről, akikkel egy kalap alá veszik őket, és őket is éri a megkülönböztetés. Szóval általánosítani lehet, de túlzottan egy ilyen örökérvényű(nek tűnő) kijelentésre alapozni egy adott csoporttal szembeni hozzáállásunkat ostobaság. Tessék megnézni a következő chatlog-ot, amely tökéletesen alátámasztja, hogy miről is beszélek:

Mi a különbség?

Magyarul:

Te: szia

Idegen: szia

Te: neved?

Idegen: chun wu szolgálatodra

Te: alexander goldberg

Idegen: mizu?

Te: tudod, sose fogom megbocsátani, hogy ti, koreaiak megtámadtátok pearl harbor-t

Idegen: uhh. én kínai vagyok… és a japánok támadták meg amúgy is

Te: kínai, japán, koreai… mi a különbség?

Idegen:

Idegen: most ez komoly?

Te: igen!

Idegen:

Idegen: sose fogom megbocsátani, hogy ti zsidók elsüllyesztettétek a titanic-ot

Te: az egy jéghegy (angolul: iceberg) volt

Idegen: goldberg, greenberg, iceberg… mi a különbség?

Tagek:
okt 22

Az embereknek szükségük van egy közös ellenségre, akit/amit lehet együtt utálni. Amikor ez adott, akkor a régi ellenfelek is összefognak, és hihetetlen egyetértésben gyűlölik az épp aktuális gyűlölnivalót minden mást elfeledve. Ez persze a hatalomnak is kedvelt eszköze, lásd megint Orwell 1984-e, amelyben Eurázsia és Kelet-Ázsia volt a hibás mindenért, de ha nem akarunk annyira messzire menni, akkor itt van a drága országunk, ahol nagy erőkkel zajlik a vérnácziveszély tudatának beépítése a lakosság agyába, hogy inkább azokkal foglalkozzon, és ne agyaljon azon, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ekkora szarban vagyunk. Szóval ez egy nagyon jó közösségformáló hatással bíró erő, amely segítségével még a régi haragosokat is össze lehet békíteni.

Megdöbbentő mozgalomra bukkantam ezzel kapcsolatban ma reggel a neten: a Readeremben épp a TurulMeme megosztásait böngésztem, amikor rábukkantam erre a folyamatábrára:

Miért használjunk Comic Sans betűtípust?

(Első kérdés: kell-e használnod a Comic Sans betűtípust?

Második kérdés: fogja valaki látni, amit vele írsz?

Konklúzió: ne használj Comic Sans betűtípust!)

És ez csak a kezdet volt! Rákerestem a betűtípus nevére a Google-ban és özönlöttek a találatok:

Sőt, létezik hivatalos anti-Comic Sans weboldal is, amelyen csodálatos pólókat is lehet kapni a témával kapcsolatban!

Hihetetlen közutálat övezi ezt a csodás betűtípust, gondoltátok volna? 🙂 Még a magyar Wikipédián is kapott néhány keresetlen sort szegényem:

Grafikus tervezők serege próbálta megszüntetni a használatát, mondván, hogy egy nagyon rosszul megtervezett betűkép: a vízszintes és függőleges vonások egyforma vastagok, ezáltal eltűnik a kézírásos tulajdonsága.

Connare csak annyit hoz fel a védelmére, hogy ez eredetileg egy gyerekeknek készített betűkép.

Azért karrier lehet valami olyat létrehozni, amit ennyire utál mindenki, nemdebár? 🙂 Szegény Connare, az élete biztos egy pokol lehet, kilószámra kaphatja naponta a gyűlölködő leveleket, amelyek gyakran tartalmaznak gyanús fehér porokat, sőt szerintem már pár autója is a levegőbe repülhetett, hogy az éjszakai telefonhívásokról ne is beszéljünk… Most már eső után köpönyeg, hogy a weboldalán próbál mentségeket találni, hogy csak egy gyerekeknek szóló oktatóprogramban látott Times New Roman helyett akart valami képregényesebbet létrehozni! Egyáltalán: életben lehet még szerencsétlen pali, vagy valaki már elégtételt vehetett rajta az emberiség ellen elkövetett bűneiért? Esetleg valahol Dél-Amerikában bujkálhat új személyazonossággal?

Ha valaki nem ismerné amúgy a szóban forgó borzadályt, akkor ezen a képen megtekintheti. Csak linkként merem berakni, nehogy valaki maradandó idegrendszeri károsodásokat szenvedjen a látványtól, szóval csak csínján tessék kattintgatni rá!

Komolyra fordítva a szót: én kifejezetten jól szórakozok ezen a jelenségen, aminek azért mégiscsak van némi alapja. Persze, hogy rohadtul undorító szegényem, de könyörgöm: van rajta kívül ezer (tíz-, sőt százezer!) másik betűtípus, és nem kötelező ezt használni. Az viszont, hogy ennyire ráálltak egyesek a témára az azt bizonyítja, hogy bizony vannak igencsak ráérős emberek, akik az anyjukat is eladnák egy hülye poén kedvéért (hm… ez ismerős). Mindenesetre kicsit ledöbbentem, amikor a Google találati listájában mindenhol szerepelt a „Hate” (gyűlölni) szó vele kapcsolatban 🙂

Tagek:
okt 21

Van ugye a levegő. Az jó dolog, és (még) nem kell érte fizetni. Aztán ott van a naplemente, az erdők, a nyári meleg, a szeretet, a barátok, meg még pár egyéb dolog (az egyik legfontosabbat direkt hagytam ki, mert már megint meg leszek szólva, hogy csak azon jár az eszem :)) ami ingyen van, mégis nagyon fontosak az ember életében.  Ne tessék megijedni, nem arról van szó, hogy megnéztem 15 Paula és Paulina részt és elborítottak az emóciók hullámai, csak ezzel a frappáns bevezetővel tereltem a szót megint a kockulás felé 🙂 Programajánló fog ugyanis következni, az utóbbi idők legkellemesebb meglepetése volt ugyanis a következő kis okosság, amely végre megoldást jelentett egy régóta fennálló problémámra.

Következő a szitu: szeretnék a blogra egy képet, amelyen egy weboldalnak csak egy részlete szerepel. Szeretnék ezen a képen néhány kényesebb részt ki is takarni (ismerős e-mail címe, japán tinilányos pornó a letöltések között, stb.), meg esetleg feliratozni rajta ezt-azt. Eddig – nekem – ez így nézett ki: PrintScreen billentyű, Paint indít, beillesztés, majd kívánt rész kijelölése, új kép, beillesztés, mentés, majd a takarások, feliratok, nyilak elhelyezése FastStone Image Viewerrel. Még leírva is hosszadalmas, és macerás ugye? Nna, erre találtam meg a tökéletes megoldást, ami ráadásul freeware, azaz ingyenes!

A program neve Greenshot, és egyaránt kínál megoldást mindennemű képlopási problémára. Nem kell telepíteni se, mivel nem akarja magát beírni a registry-be, ami nem is gond, ha az ember mondjuk a munkahelyén szeretné használni 🙂

Nézzük csak mire jó:

Print Screen billentyű: megnyomása után a bal egérgombot lenyomva kapunk egy négyzetet, amellyel kijelölhetjük, hogy a képernyő melyik részét szeretnénk file-ba menteni.

Alt + PrintScreen billentyűkombináció: lenyomásuk után arról az ablakról készül kép, amelyre kattintunk

Ctrl + PrintScreen billentyűkombináció: ezekkel lehet a teljes képernyőről képet lopni.

Azt, hogy mit akarunk csinálni az elkészült képekkel a Preferences (az valami előrend? a ‘pre’-ből kiindulva…:D) menüben állíthatjuk be, itt is van azért pár lehetőségünk:

A Greenshot opciói

Legfelül állítható be, hogy hova kerüljenek a kilopott képek. Megnyithatóak a beépített képszerkesztőben (ahol utána kényelmesen lehet feliratozni, nyilazni, stb. őket), mehetnek a vágólapra, nyomtatóra, vagy akár egyből file-ba is. Ezek közül többet is kijelölhetünk ha akarunk! Alatta a mentés helye adható meg, illetve az, hogy milyen formátumban, és minőségben szeretnénk az elkészült képet menteni. Legalul pedig a nyomtatási opciók látszanak, ahol szintén elég sok lehetőségünk van állítgatni a dolgokat.

A program tehát könnyen kezelhető, sokoldalú, ingyenes, és nem kell telepíteni! Ha neked is gyakran kell képeket lopnod a képernyődről, akkor ez a te választásod!

Tagek:
okt 21

Sokak szerint lehetetlen. Sokak szerint csak élénk fantáziájú sci-fi írók, és idióta hollywoodi forgatókönyv-írók hagymázas képzelgéseiben lehetséges. Meg különben is: micsoda időanomáliákkal járna, ha lehetséges lenne? Találkoznál az ötéves önmagaddal, és megsimogatnád a saját fejed? Na ne. Ez ugye paradoxon, egész egyszerűen lehetetlen.

És mégis az! Ebben a postban megláthatjátok, hogy van rá mód, hogy röpke 25 évet ugorjunk vissza az időben egy szempillantás alatt! Megtapasztalhatjátok, hogy milyen is volt 1982-ben a számítástechnika, milyen volt akkoriban kockának lenni!

Tovább »

Tagek:
okt 21

A mai események után már csak kíváncsiságból is megnéztem az egyik idióta alkalmazása segítségével, hogy mennyire is vagyok ma szerencsés. Ezt hozta ki:

83%? Napersze...

Nézzük sorjában, hogy miért irreálisan magas ez az érték:
1. reggel kaptam észbe, hogy már két napja le kellett volna adnom a HR-eseknek a távolsági buszjegyeimet elszámolásra. Amikor sorban irogatni kezdtem mindre a nevemet, akkor tűnt fel, hogy két esetben az 1590 forintos helyett 1600 forintos jeggyel engedett fel a sofőr a buszra, ráadásul mindkettő valami csoportos nyugdíjas jegy volt, ergo nem számolhatják bele a visszatérítésembe. Holnap megint busszal megyek haza, de ha ilyet nyom a kezembe a kedves buszsofőr bácsi, akkor először leordítom a fejét, és ha nem tetszik neki, bemegyek a forgalmi irodába megmutatni mit kaptam. Mi lehet neki ebben az üzlet amúgy? Mindenesetre most buktam miatta kb. 3000 forintot.
2. hosszas szopás után se sikerült tökéletesen működésre bírni a következő postban tárgyalt Commodore-emulátort (tehát egyelőre játszani nem fogtok tudni vele, bocsi), ezen is kicsit felcsesztem magam
3. délben – mikor pattantam volna fel a biciklimre – a nyereg egy elegáns mozdulattal kiszakította a nadrágomat úgy combbelső környékén, de sebaj, legalább jobb lesz a szellőzés. Pótnadrág persze nincs, helyette van folyamatos para, hogy kilátszik-e a seggem avagy sem.
Szóval kamu a Facebook-teszt, egy világ omlott most össze bennem. Eddig szentül hittem, hogy egy ostoba ribanc vagyok, hogy hasonlítok Kristin Kreuk-re (ammegki? :)), és hogy 3 másodpercig tudnék küzdeni Chuck Norris ellen (hogy csak néhány – eleddig – valósnak tartott adatot említsek), erre tessék: kiderül, hogy a 83% nem állja meg a helyét, igazából én 67%-ot adnék magamra az eddigiek alapján. És még csak háromnegyed egy…

UPDATE:

4. szintén délben otthon az albérletben épp a finom gombás rántottámat fogyasztottam a gép előtt ülve, amikor egy óvatlan kenyérmanőverrel sikerült a felét az ölembe öntenem, így néhány huncutabb gombaszeletke meg is találta a frissen nyílt rést a nadrágomon. Nem mondom, hogy rossz érzés volt, de akkor is…

Tagek:
okt 20

Íme egy újabb bejegyzés, ami a zseniális WordPress nevű blogmotorral kapcsolatban nyújthat segítséget. Reményeim szerint ebből előbb-utóbb rendszert fogok csinálni, mivel ez az ingyenes motor meglehetősen népszerű Magyarországon is (nem véletlenül), és nem nagyon lehet hozzá tutorialokat találni. Ebben a leírásban a mai AdSense-es kalandjaimat szeretném megosztani veletek, tehát azt, hogy hogyan sikerült némi reklámmal „feldobni” a blog kinézetét.

Az egész sztori még tegnap kezdődött, amikor is hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy mégiscsak beregisztrálom magam a Google Adsense nevű szolgáltatásába. Erről azt kell tudni, hogy oldaltulajdonosoknak szól, és segítségével különféle formátumú hirdetéseket helyezhetünk el a felületen, amelyek akkor hoznak némi bevételt, ha a látogatók kattintanak rájuk. A bejelentkezés viszonylag egyszerű volt, bár meglepődtem kicsit, hogy a már létező Google fiókom nem elég neki magában, hanem csak elbírálást követően engedélyezi majd a rendszer a szolgáltatás használatát. Mindenesetre megadtam neki a blog címét, és várakozó álláspontra helyezkedtem. Gondolom ezután megnézték az oldalamat, hogy vannak-e rajta pónilovakkal barátkozó nénik, meg náczikok (ezeket nem szeretik a Google-nél, micsoda finnyás banda), de mivel ilyesmit nem találtak, ezért a rendes reggeli e-mail csekkolásnál már olvashattam is a beérkező leveleimben mosolygó velkám-mail-t. Gyorsan be is jelentkeztem, és némi tűnődés után sikeresen legeneráltam néhány reklámcsíkot vele. Ennek menete a következő volt:

1. az Adsense beállítás fülön belül a ‘Hirdetés kérése’ menüpontot kell választani

AdSenseben a Hirdetések kezelése menüpont helye

2. Itt beállítható egy nagyszerű varázsló segítségével, hogy milyen típusú hirdetést szeretnénk használni (képes, vagy csak szöveg, de van lehetőség a feed-oldalt is megszórni némi fogkrém-reklámmal, stb.), majd a reklám megjelenését, méretét, színeit stb.-jét lehet megadni. Ha ezzel is megvagyunk jöhet a csatorna beállítása. Ez valami olyasmi, amit mindenképpen meg kell adnunk, ugyanis ez alapján választhatják direktben is a hirdetők az oldalunkat, tehát ha szépeket írunk az oldalunk leírásába itt, akkor akár minket is célzottan kiszemelhet egy cég, hogy a termékeik nálunk is reklámozzák! Ez – gondolom – azért jó, mert az ilyen fajta hirdetés többet tejel kattintásonként, de ez csak feltételezés.

3. Ha mindennel megvagyunk jöhet az utolsó lépés:  megkapjuk a reklámunk Java nyelvű kódját, amelyet azután használhatunk az oldalunkon. Persze egy valamirevaló WP-s nem fog csak úgy programozgatni (meg nem is tud :)), ezért körülnéz a pluginek csodálatos világában. Így bukkantam rá én is az Advertising Manager nevű kiterjesztésre, amely meglehetősen tág kereteket biztosít a reklámunk elhelyezéséhez. Nekem kapásból fontos volt például, hogy ne widgetekkel akarjon operálni, mivel az oldalon egy darab nincs, helyette php-kód segítségével is működésre lehessen bírni a kicsikét. Persze aki widget-fan, annak lehetősége van azzal is megoldani a dolgot. Szóval ha megvan a feltelepítése, jöhet a következő lépés:

4. Katt ide a WordPress adminjában:

Create new

Itt szépen beilleszted az előzőleg már vágólapra rakott kódot, amit az AdSense-ben kaptál, majd az Importálásra bökve máris a beállítások képernyőn találod magad. Itt túl sok mindent nem kell módosítani alapesetben (színeket, méretet pl. azért nem, mert már megtetted az AdSense oldalán), esetleg a reklám címét átírhatod valami könnyen megjegyezhetőre, mert még szükség lesz rá.

5.  Jöhet a php-buherálás: én szerettem volna a blog oldalsávjában némi reklámot látni, ezért a sidebar.php-t megnyitva a következő sorokat szúrtam be:

<li>
<h2>Némi PH-érték</h2>
<ul>
<li style="background: #56850D;">
<- ez csak nálam kellett, hogy szépen belepasszoljon a háttérbe
<?php advman_ad('REKLÁM NEVE'); ?>
</ul>
</li></li>

Ebből a lényeg az advman_ad-ot meghívó sor. Itt a REKLÁM NEVE helyére be kell írni az előzőleg a pluginban beállított nevet, ez mondja meg a pluginnak, hogy ott melyik reklámodat kell megjelenítenie. Ez azért fontos, mert pl. én is két hirdetést kértem az AdSense oldalán, az egyik a zöld hátterű az oldalsávra, a másik pedig akkor látszik, amikor egy post önállóan van betöltve (amikor látszik a kommentmező is pl.) és az meg fehér hátterű, és más a mérete is. Ezeknek megjelenését így lehet megadni a pluginnak.

Persze nem csak így, és nem csak ide lehet reklámot elhelyeztetni a pluginnal! Vannak további lehetőségek is:

[ad #REKLÁMNEVE]

így lehet postokba reklámot illeszteni. Ezt simán (persze behelyettesítve a reklám nevét, és az ‘ad’ szócska utáni space nélkül) beírva a post szövegébe a plugin oda generálni fog némi khm… olvasnivalót 🙂

Nézzük csak meg működés közben:

[ad#post_ad_1]

Tadamm! 🙂

Ennyi tudással már szerintem senkinek nem okozhat nehézséget az, hogy némi reklámmal „feldobja” az oldalát 🙂 Annyit azért had tegyek hozzá, hogy egy oldalon egyszerre csak 3 (három!) hirdetést engedélyez a Google, és ne nagyon rondítsák szét az elrendezést! Sok sikert hozzá!

Tagek:
okt 20

Ma rájöttem, hogy felesleges attól aggódni, hogy a túlzott külföldi behatás, és az idegen vállalati kultúrák beszivárgása tönkretenné a jól megszokott magyaros virtust, és a hagyományos echte ungarische problémamegoldói képességeket! Tudjátok, hogy miről beszélek: amikor nem úgy oldják meg egy tankcsapdás, lövészárkos szinten kátyús út gondját, hogy megkínálják egy kis aszfalttal, hanem szépen kiraknak egy sebességkorlátozó táblát a kérdéses útszakasz elé, oszt jónapot. Na ugyanez megy a cégemnél is: a kártyás beléptetőajtó nem akar normálisan záródni saját magától? Van megoldás: rakjunk ki egy „Csukd be az ajtót légyszíves!” feliratú A4-es lapot rá, ahelyett, hogy hívnánk egy illetékes elvtársat, hogy csinálja meg, és persze álljunk lesbe, hogy be tudjunk szólni azoknak a bunkóknak, akik ezt nem teszik meg. Ja és persze az én anyámat, ha ezen felháborodok…

Tagek:
okt 20

Sok kantársam kedvenc magazinjának főszerkesztői mintha valami nemzetközi kórban szenvednének: Magyarországon a Liptai Klaudiával riogatják a jónépet (szegény grafikusoknak lehetett azért pár munkaórányi szenvedésük az elkészült fotókkal), míg az amerikai változatban most épp Marge Simpson van terítéken. Én értem, hogy most húsz éves a rajzfilmsorozat, meg minden, de tegye fel a kezét, aki nem nézegetné inkább Lois-t a Family Guyból, vagy mondjuk Bulmát a Dragon Ballból (Hmm, lehet hogy mégis kicsit perverz vagyok? :))!

Szóval Marge nekem nem bejövős. Mi lesz a következő?

A következő havi Playboy címlapja

Ez? 🙂

Mondjuk rajta legalább nem kell annyit fotosoppolni, mint a Klaudián, az is igaz 🙂

Tagek:

preload preload preload