Nem akarom senkinek lehúzni a hangulatát ezzel a szösszenettel, de annyira „tetszett” a maga módján diszkrét bája, hogy muszáj vagyok megosztani veletek. Bemutatom a flashjátékot, ami szemléletesen prezentálja napjaink emberének mindennapjait, amelyek ugyanúgy telnek, és soha nem tartogatnak semmi kihívást:
Katt a képre!
Szerintem egész jó hatásfokkal érte el a célját a készítő, bár had tegyem hozzá, hogy ha valaki már ilyen szintre süllyedt életminőség, és boldogságfaktor terén, annak épp ideje elgondolkodni azon, hogy kicsit fel kéne dobni a napjait (ahogy az a rohadt idegesítő Magna Cum Laude szám is mondja: színezd újra, színezd újra, és kivételesen egyet kell értenem az eszmei mondanivalójával). Első lépésnek jó lehet mondjuk felrúgni kicsit a napi rutint: munkába menés helyett mondjuk elmenni bungee-jumpingolni, sziklát mászni, vagy bázisugrani. Érdemes találni egy új hobbit is, már ha egyáltalán volt előző, például kezdjünk el ketrecharc-edzésekre járni, esetleg szokjunk rá különböző kábítószerekre. Ezek közül kezdésnek javaslom a marihuánát, de utána áttérhetünk a nagyobb élményt nyújtó szerekre: a gombától, LSD-től például nagyon jókat lehet hallucinálni (és segítségükkel valóban kiszínezhetjük a világot eheh), de ha csak eufóriára vágyunk (mert a szürke hétköznapok depresszióba taszítottak minket), akkor megteszi az Extasy, esetleg a heroin is.
Aztán egy jó kis életmód-váltás is hatékony ellenszere lehet a monotóniának: menjünk be a munkahelyünkre, és amolyan Amerikai Szépséges/Harcosok Klubjás módon küldjük el a főnökünket a laza erkölcsű anyjába, majd megtakarított pénzünkből vegyünk repülőjegyet Indiába, ahol próbáljunk meg valami vicces munkát keresni magunknak. Menjünk el például elefántgondozónak, esetleg tehénpásztornak, azokat arrafelé nagyon megbecsülik (mármint a teheneket, a pásztorokat lehet, hogy nem). Ha mindenáron itthon szeretnénk maradni, akkor menjünk el mezőőrnek, esetleg inszeminátornak, a lényeg az, hogy a munkánk legyen a hobbink, mert így egy napot se kell dolgoznunk. Fontos lehet továbbá, hogy a magunk urai legyünk, ne legyen főnökünk, aki folyamatosan csesztet, ha mondjuk néhány órácskát késünk, vagy esetleg pár hetet kiveszünk szabinak (persze egy spontán ötlettől vezérelve)!
Hatékonyan kezelhető ez a probléma totális életfelfogás-cserével is: legyünk spontánok! Bele akarunk ugrani a méteres hókupacba egy szál trikóban? Nosza, tegyük meg! Megtetszik az utcán egy fiú/lány/stb? Nyúljunk alá, ne legyünk szégyenlősek! Tuti, hogy ő is értékelni fogja, és nem fog pofon vágni, ha közlöd vele, hogy te mennyire spontán vagy, és az így benne kialakuló csodálatot esetleg felhasználhatod arra, hogy különféle pajzán kalandokba keveredj vele! Más, de ide tartozik: csúnya, öreg, lottyadt az akivel épp együtt vagy? Cseréld le! Zavarnak a kölkeid? Küldd az utcára őket autókat feltörni, vagy strichelni! Ne törődj a nyavalygásukkal: a családi kasszába mindenkinek be kell szállnia, ha tetszik ha nem. Amikor arra hivatkoznak, hogy ők még iskolába járnak közöld velük, hogy ez esetben holnaptól már nem kell.
Ennyi jótanácsot tudtam hirtelenjében összeszedni, pedig lenne még sok jó ötletem (pl. nem tértem ki a szexuális élet javítására különféle aberrációk, perverziók, és háziállatok segítségével, mint lehetőségre). Ha ezen irányelvek alapján módszeresen nekiálltok szebbé tenni az életeteket máris nem fogja a fenti játékban tapasztalt sivárság, és üresség belengeni a napjaitokat, és újra színes lesz a világ!
