Képzeljétek, micsoda örömhírre kellett hazamennem pénteken: a polcomon figyelt egy munkaügyi központos levél (mert bizony az elmúlt évben is voltam állástalan tróger kemény két hétig), és a következő rendkívül ízléses borítékocska egyenesen a Mindenlátó Magasságostól:

Bizony-bizony, mostantól valóban úgy érezhetem magam, hogy beszálltam az internetbe, mint Vágási Feri (vonatkozó videó itt, örök klasszikus)  mivel a Google is levelezésre – sőt: jutalmazásra! – méltónak találja szerény személyemet. A borítékban ugyanis egy kupon foglalt helyet (ami a képen is kifigyel az ablakocskán), amely segítségével a Google Adwords szolgáltatást vehetem igénybe 12000 forint erejéig a Cég kontójára (amit Tamás haverom frappánsan kockapénznek nevezett el, mivel ebből nem lehet kommersz pálinkát (se) venni). Amúgy az Adwords egy okos dolog: az oldalsávban figyelő ‘Némi PH-érték’ is onnan szedi az – elvileg – releváns, azaz az oldal tartalmának megfelelő hirdetéseket, szóval ha mondjuk a kisállattenyésztés szépségeiről írnék, akkor – még egyszer: elvileg – ott hörcsög-kozmetikumokat forgalmazó cégek hirdetései jelennek meg. Nna, most kaptam egy kis lehetőséget arra, hogy a Ráktalicska jelenjen meg más oldalakon ilyen hirdetés formájában! Elvileg akár 200 látogatót is vonzhat a cucc így (ha 60ft-ot akarok fizetni kattintásonként), szóval mindenképpen érdemes lesz beizzítanom ezt a dolgot.

A segítségeteket szeretném ehhez: az alábbi boxba légyszi írjatok egy néhányszavas jellemzést a blogról, ami megjelenhetne a hirdetés szövegében! Ihletforrásnak tudom ajánlani a post alján – megintcsak elvileg, ez egy ilyen nap – figyelő két hirdetést (esetleg az iwiw oldalsávját), kábé olyan terjedelemben tessék gondolkodni! A legötletesebb, legviccesebb szöveget fogom majd megadni a reklámom szövegeként, legyetek kreatívak! 🙂

Van ugye ez a BKV-sztrájk, amelynek minősítése nem jelen postom tárgya, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a bérlet kifizetése meglehetősen rossz üzleti húzás volt sokezer embertől, és tényleg mókás lenne, ha polgári engedetlenségi mozgalom keretében jövő hónaptól notóriusan bliccelnie mindenki, hogy a korrupció új csúcsait épp meghódítani készülő cég elessen néhány(száz) milliótól. Engem személyesen nem érint, de ettől függetlenül figyelemmel követem az eseményeket. Az egész mizériának sok káros hatása mellett (elég, ha csak a szmogot, és a munkájukból késő embereket említjük), de szerencsére ennek az érmének is két oldala van (a jin meg a jang ugye), és ennek a szivatásnak hála indult el egy remek mozgalom, amely BKV-pótló néven fut. Nem járnak a buszok, villamosok? Rohadjon meg a BKV, megoldjuk egyedül! Mostantól kezdve a kezdeményezéshez csatlakozó  autósok egy szélvédő mögé tett A4-es lap segítségével jelzik, hogy mi az úticéljuk, és – ha pont arra vinne az utunk – leinthetjük őket, akár egy taxit. Vannak alapszabályai az egésznek, ezt had idézzem a Facebook-oldalukról:

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya az autósoknak:
1. Írd fel egy A4-es lapra melyik városrészbe mész.
2. Tedd jobboldalt előre a szélvédő alá.
3. Ne kérj pénzt a fuvarért.

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya a gyalogosoknak:
1. Csak azt az autót intsd le, ami a te irányodba megy.
2. Csak akkor beszélgess, ha a sofőr is beszélgetni akar.
3. Kedves dolog, ha van nálad 100 Ft megköszönni a fuvart.

Nem kicsit zseniális, ugye? Amellett, hogy valamelyest függetleníti a városlakókat a BKV-sok sztrájkjától még talán kicsit összébb is hozza a gyakran a külvilágot minél jobban kizárni igyekvő, fásult, antiszociális embereket (bár ez a típus szerintem nem fog se autósként, se gyalogosként részt venni ebben, de lehet, hogy mégis lesz néhány, aki kibújik a burokból).

Csak néhány szívmelengető szemelvény a csoport üzenőfaláról a fenti jelenség illusztrálására:

• Reggel 5-en zsúfolódtunk be a kis Nissanba:D (Ebből 3 random utas…) János Kórház-Moszkva tér. Alkotás utcában is stoppolt egy leányzó de sajnos nagyon nem egyfelé vitt az utunk:( Stoppoljatok bátran!!:) Ma 11 BME-Óbuda még max 3 helyem van!
• Ezúton is mégegyszer szeretném megköszönni annak a kedves hölgynek a segítségét aki reggel elhozott Budafok Leányka utcától egészen a Ferenciek teréig! ( :
• Tegnap este egy „Örs” feliratú táblával a kezemben tébláboltam a Pesti úton, buszt vagy egy arra tévedő autóst várva. Láttam, hogy többen hülyének néznek… az egyik gyalogos odébb is húzódott tőlem. Ám egyszer csak megállt egy kedves autós, és elvitt nemhogy az Örsig, hanem a célállomásomig!! Ezúton is köszönöm neki!
• Ma reggel két utast szállítottam 🙂 Délután 5-kor A Lánchíd budai hídfőjétől indulok és a Czuczor utca felé tartok akinek van kedve csatlakozhat. Bátran kérdezzetek rá a buszmegállóban akar-e valaki utazni veletek.

Jó érzés ilyeneket olvasni nna 🙂

Kéne csinálni egy felmérést, hogy egy ilyen megoldással minimálisra lehetne-e redukálni a tömegközlekedés szerepét egy akkora városban, mint Budapest. Tételezzük fel a lehetetlent: ha minden autós örömmel taxizná a gyalogosokat, akkor vajon szükség lenne-e buszokra, trolikra, villamosokra? Ha a metróval közlekedő embertömeg is rákényszerülne erre a stoppolósdira akkor tutira eluralkodna a káosz a városban, de ha meghagynánk? El tudná látni a feladatot az autós társadalom a vízfejű, és közvagyont elherdáló állami cég helyett? Tudomásom szerint sehol nem működik ilyen rendszer, de elméletben – talán – tudna. Azt viszont be kell látnunk, hogy néhány nap (talán hét) után már elfogyna az oxigén a város levegőjéből, mivel egy autóba maximum 4-5 ember fér, és arányaiban több károsanyagot bocsát ki, mint egy autóbusz, amire felférnek akár 50-60-an is.

Mégis kéne valami megoldást találni erre a helyzetre… vannak akik szerint privatizálni kéne a vállalatot (most éppen 150-en vannak a Facebook-csoportjukban), de talán a már régóta sokak által emlegetett vezetőség-leváltás is segíthetne kicsit (akik nem kicsit sárosak egy-két apró-cseprő ügyben, vegyük példának Sz.-né Sz. Eleonórát, a cég volt humánpolitikai igazgatóját, akit kb. 54 milliós sikkasztással kapcsolatban tartanak épp hűvösön a rendőrök).

Addig is bíztatok minden bérlettel rendelkező pesti olvasómat, hogy tessék szépen a buszsávban, és a villamossíneken gyalogolni (csatlakozni itt lehet a mozgalomhoz), ha már egyszer kifizették az árát, vagy ha ez túl merész ötlet, akkor nyomtatni a papírokat (generátor itt) a szélvédő mögé, és bőszen szedegetni a fagyoskodó utasokat! Használjuk ki, hogy végre felcsillant valami kis remény, és mutassuk meg, hogy mégse vagyunk annyira széthúzóak és ellenségesek egymással, mint ahogy azt sokan gondolják! 🙂

Enyhén megkésve ugyan de megleptem magam néhány aprósággal abból a kuponmennyiségből, amelyet jóapámtól kaptam ajándékba. Némileg hiányzott pár dolog az életemből, amelyek – ha egészében nézzük azt – totálisan feleslegesek a boldogságért vívott hosszú harc során, így megvásárlásukkal újabb tanúbizonyságát tettem annak, hogy az alábbi szösszenetben rólam énekel a két tag, akik már megvilágosodtak, és gondolom mindent maguknak állítanak elő a WC-papírtól a fogkrémen át a narancsig:

Szóval a fogyasztói társadalom hívószavának engedelmeskedve én is vettem magamnak négy felesleges apróságot, amelyből kettő mondjuk nem feltétlenül az, de ideveszem őket a felsorolásba, mert nagyobb örömet okoztak nekem, mint a többi, amelyeket nem lehet megenni. Nézzük őket sorjában (a képek esetleges homályosságáért elnézést kérek, ma még nem ittam szinte semmit, és remeg a kezem):

1. Béla, a pendrive:

Béla megvásárlása tulajdonképpen a Dropbox hívői státuszomhoz méltatlan cselekedet volt, de úgy éreztem mégiscsak szükségem lehet néhanapján rá, márcsak hatalmas, szinte emberi ésszel felfoghatatlan 8 gigás kapacitása okán. Béla nem éppen a pendrive-szépség csúcsa (nem egy flashmeghajtó-Adonisz mondhatni), és ez olyannyira igaz, hogy még a hivatalos oldalán se sikerült olyan fotót mellékelni róla, ami alapján az emberben esetleg vágy támadna a megvásárlására. Engem se ez vezérelt, inkább az, hogy le volt árazva, illetve, hogy – mint már említettem – nagyon sok minden elfér rajta, pl. tudok hurcolni a segítségével egyszerre akár 11 Gina Wild pornófilmet is. Ja, gyakorló pendrive tulajok számára (aminek most már én is büszkén mondhatom magam) ajánlom ezt, illetve ezt a csodás oldalt, ahol rengeteg hasznos segédprogit találhattok hozzá, illetve ezt, ahol pedig közkedvelt programok pendrive-ról futtatható, telepítést nem igénylő verziói sorakoznak.

2. Philip, a füles:

Philip nem a Zé Pluszos göndörhajú látens homoszexuális műsorvezetőről kapta nevét (aki azóta megházasodott, és legnagyobb meglepetésemre nőt vett el), de nevének eredete maradjon titok. Annyit kell tudni róla, hogy a cégnél ő lesz a társam a bajban, és végre nem a telefonom headset-jével kell a húszméteres jack-hosszabbítóval Laokoón-csoportot játszva zenét hallgatnom.

És most következnek az igazi gyönyörűségek, amik sokkal jobban feldobtak, mint Béla, és Philip:

Tovább »

… a baráti társaságban a sok rosszul sikerült poén után a kudarcokat megunó visszahúzódó srác hirtelen benyögi az évszázad poénját, a többiek percekig szakadnak a röhögéstől, ő pedig félelemmel vegyes zavarral nézi őket, és nem érti, hogyan sikerült ilyen hatást kiváltania belőlük, de bármit megadna, ha tudná a titkát… Na, pont így érzem most én is magam… Több mint 300 látogató a mai napon, hihetetlen!

Tudjátok mi kell napok óta tartó apátia elűzéséhez? Mi az, ami kizökkenthet abból a folyamatos érzésből, hogy semmi értelme a napjaidnak, és igazából csak azért kelsz fel reggel, mert elvárják a cégednél, hogy bemenj, de alapvetően stresszben élsz, és ezt azokon vezeted le, akiket szeretsz (mint abban a reklámban a gyerekére ráordító anyával, gondolom vágjátok)? Amikor semmi se szép, semmi se dob fel, és tényleg úgy érzed magad, mint egy érzelmi/értelmi fogyatékos, és a blogodra is csak azért postolsz, hogy másokkal is megoszthasd, hogy neked milyen kurva szar, ezzel lehúzva lelkileg azokat az embereket, akik bizalmat szavaztak neked, és naponta visszatérnek téged olvasni (bocsánatot is szeretnék kérni tőletek, és imádom mindőtöket egyenként!)? Bizony, a válasz elég triviális: barátok, és sör! A sorrend iszonyatosan szigorú, nem szabad felcserélni, mivel magában a sör fogyasztása társaság nélkül arra vezethet, hogy azon kapod magad, hogy otthon ülsz a gép előtt, Cure-t, vagy esetleg Interpolt/Radiohead-et/Coldplay-t/más befordult depressziós szart hallgatsz, kattintgatsz össsze-vissza értelem nélkül, és közben egyre mélyebbre süllyedsz az önsajnálat gusztustalan, értelmetlen, és szuicid mocsarában… Közben megbánthatsz akár olyan embereket is, akik aggódnak érted, és szeretnek, utána meg nem győzöl bocsánatot kérni… Most komolyan: erre van bárkinek is szüksége? Ugye, hogy nem. Ha azon kapjátok magatokat, hogy a fentebb vázolt állapot eluralkodott rajtatok, akkor a következőket ajánlott tenni:

1. telefon felemel, régi cimbik felhív következő dumával: „szia, rég találkoztunk, este sör?”
2. este a megbeszéltek alapján megjelenni a kijelölt kocsmában
3. having a good time, ahogy az angolok mondanák, röhögve szétalázni egymás kedvenc filmjeinek bemutatására irányuló erőfeszítéseit, majd egy „jó film lehet, meg fogom nézni” beszólással tovább súlyosbítani a helyzetet, ezután következhet a sírva röhögés, és így tovább
4. felüdülve, újra embernek érezve magad ezt a boldogságot megosztani néhány emberrel, mondjuk azzal a pármillióval, aki érti amit írsz, és még netezik is.

Tuti recept, és mondok valami vicceset: nem a sör volt a lényeg ebben az esetben. Sokkal többet ér a terápia során a vidámság, a jókedv, és annak a tudata, hogy végre beszélhetsz úgy, hogy figyelnek a szavadra! Komolyan: nem értettem mi a bajom mostanában, leüvöltöttem szegény barátnőmet is ma délután Skype-on, pedig pofonegyszerű a megoldás: KI KELL SZAKADNI A MINDENNAPOKBÓL, és ez nem pénzkérdés: elegendő lehet 1-2 óra sör mellett eltöltött óra is néhány baráttal! Ez volt a mai nap tanulsága a számomra, amelyet levontam, mint Stan a South Park részek végén jól.

Hosszú hetek vergődése eredménytelen küzdelme után mára virradóra kilehelte lelkét hazánk két kultúrálisan legmeghatározóbb intézménye: a Szépművészeti Múzeum, és a Nemzeti Színház Sláger és a Danubius Rádió. Százezrek – milliók lelkében támadt betölthetetlen űr utánuk. Egy egész nemzet gyászolja szegény Bochkor-t meg a Borost, hogy a Vonáról Vogáról ne is beszéljünk, és persze drámai körülmények között hallgatott el sómen Balázs, és hű barátja, Janika is. Aljas módon megnémították őket! Őket, akik lángoszlopként vezettek egy generációt át az igazságtalanság, és profitéhség tengerén, őket, akiknek egy elmésnek szánt beszólására kettényílt volna a Vörös-tenger is, őket, akik reggelente kínosan erőltetett poénkodását egy emberként nem tartotta cikinek sok-sok rajongójuk… És ennek vége… Nem szól tovább a rádió, elveszett a haza. Ma reggel a Nap is csak tétován kelt fel, a Föld is kicsit lassabban forog éjfél óta. Hiába volt minden, a társadalmi tiltakozás, a szimpátiakoncert Csárlival, és a többi zombival,  a majdnem kitört forradalom, a közös dudálás, a sírva betelefonáló Margit nénik hada, hogy a tegnap éjszakai virrasztásról ne is beszéljünk… Csak nem sikerült életben tartani őket…

Örök mementóként álljon itt ez a két videó, amely mutassa a messziről jött vándornak: ember vigyázz! Magyarországon nincs se Isten, se haza. Csak ORTT, politika, és pénz van. Gyalázat!

(Amúgy úgy volt, hogy fent maradok éjfélig, és magam veszem fel, de úgy döntöttem, hogy virrasszon emiatt akinek két anyja van, inkább kialszom magam végre.)

Komolyan úgy érzem valami gond lehet. Mostanában valahogy jobban leköt a zene, és a könyvek, mint a net, meg a programok elemezgetése. Ma például kifejezetten szétuntam a fejem egy viszonylag gyors kapcsolattal rendelkező számítógép társaságában, ami nem volt eleddig jellemző rám (vicc, csak eszembe jutott: mi volt a legkomolyabb kapcsolatod életedben? 20/10 MB :)).  Meguntam a Reader-ben olvasgatást, az Index-et, a Velvetet, a WordPress pluginok bújását, az MSN-t, a hülye flashjátékokat, a Facebook-ot (amelynek egyik alkalmazásából ma megtudtam, hogy valszeg február 20.-án nemzettek, jajdejónekem), az iwiw-et, a blogokat amik eddig lekötöttek, egyszóval mindent. Többet voltam kint az udvaron, meg a büfében, mint előtte bármikor, és semmiféle késztetést nem éreztem arra, hogy a gép előtt dögöljek. Most se szívesen ülök itt, de ha nem tenném, akkor hogyan írnám meg, hogy mennyire nem szeretek itt ülni? 🙂

Abban is megnyilvánul ez az „ijesztő” (inkább örömteli) tendencia, hogy újra kezdem felfedezni a zene erejét, ma például egész nap nem hagyott nyugodni ez a csodás kis mjúzik:

Incubus – Mexico

You’d better bend, before I go on the first train to Mexico…egész fülbemászó dallam, nemde? A végén amúgy még nekiállok újra emberek közé járni, meg kocsmázni, jajmilesz velem 🙂

… gondoltam magamban reggel, amikor hosszas szenvedés, és körülbelül 6 szundi után (ami 6X9=54(!) perc) felriadtam álmomból egy utcán elhúzó autó tülkölésére, és kitántorogtam az albérlet konyhájába. Előző este olyan köd volt, hogy olyan érzésem támadt, hogy ha kinyitnám az ablakot, akkor mint valami olvadt műanyag massza folyna be a párkányról, és szép lassan szétterjedne a padlón. Ott állva és tűrve, hogy pofámba röhög a Nap (copyright by Yettencs) konstatáltam, hogy ebből már csak az itt-ott tétovázó ködpamacsok maradtak meg, amelyek még dacoltak a fénnyel valahol félúton az eloszlás szomorú folyamatában. Ráadásul még ki is pihentem magam nagyjából, így kifejezetten jó kedvvel vághattam bele a napba. Bedobtam a mikróba a napi rendes adag félbögre kotyogós koffeinbombámat (ami kávézókban 2-3 adagot is kitenne azokban a gyűszűnyi csészékben), és visszaszédelegtem a szobámba. Kinyitottam az ablakomat, és ekkor kapott el egy érzés: az utca zaja, a friss levegő, és a fény eszembe juttatta a régi szép időket, amikor még Győrben laktam, és minden reggel szertartásszerűen elszívtam egy cigit az erkélyen a kelő nap fényében, miközben néztem az utcán sétáló embereket (itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az ilyen elmerengések, és szomorkás nosztalgiázások szűk látókörűségre vallanak, mivel a régi szép időknek nevezett időszak most van, csak most még nem fogjuk fel 🙂 ). A Szent István út mentén sorakozó régi tömbházak egyikében éltem ötödmagammal, és ezek a napsütéses nyári reggelek mindig adtak egy jó felütést a napnak. Emlékszem, kiraktam a fél pár hangszórót is magam mellé, és bömböltettem egy kis zenét is az utca népének, miközben laza macsó módjára trikóban szívtam a Kék Bondot 🙂 Ez a feeling hiányzott eddig a fehérvári napjaimból, de ma reggel ez is betódult az ablakomon a friss levegővel együtt végre valahára. Hiányzott már nagyon…

Újabb kellemes meglepetés volt az is, hogy a buszmegálló felé sétálva se fagytam meg, sőt kifejezetten tavaszias idő fogadott a házból kilépve. Ha nem tudnám, hogy mit mutat a naptár, azt hihetném, hogy jön a tavasz, bár a lombjukat hullató fák kicsit kilógnak a képből. Friss, fényes, és szép volt a város, öröm volt belevetni magamat, és szinte sajnáltam, hogy be kellett jönnöm dolgozni. Legszívesebben kerestem volna magamnak egy szimpatikus erdőt, és túráztam volna ma egy nagyot, ahelyett hogy ebben a légkondícionált kockában kelljen bámulnom a monitort, de ugye ezért fizetnek, ezt kell csinálnom. Sebaj, nézegetek pótcselekvésképpen tájképeket a neten, és közben csendben vágyakozok a természet után, ez is civilizációs ártalom…

Reggel jutott eszembe, hogy milyen jó ötlet lenne egy ilyen képet összehozni:

Aktualitása is van: Isten éltessen mindenkit, aki ma, péntek 13.-án született! 🙂

(Gyk.: ez itt Jason, a Péntek 13. filmek főszereplője)

…de a mai naptól, ha www.raktalicska.com -ot pötyögtök a böngészőbe, akkor is a blog fog bejönni, nem valami elmés hibaüzenetes lap.

A beállítás előzményei mondjuk viccesek voltak: reggel gyorsan rálestem a mailjeimre, és látom, hogy ott mosolyog közöttük a következő:

**Számlája lejárt**

Összes tartozás: 1 Ft
Dátum: 10-29-2009

Tisztelt (legyen mondjuk JonC)!

Ezúton értesítem, hogy számlája az esedékesség lejártáig nem került kifizetésre. Tárhely hozzáférését (amennyiben a lejárt számla tárhelyről (is) szól), amennyiben 3 napon (nem munkanap!!!) belül nem fizeti ki számláját, automatikusan felfüggesztjük.

Na mondom, ennek a fele se tréfa, ha szegény anyám megtudja, hogy ilyen költségekbe vertem már megint magam tutira kitagad az örökségből. Gyorsan írtam is nekik egy válaszmail-t:

Tisztelt 3 in 1 Hosting Bt!

Érdeklődnék, hogy az 1 forintos tartozásomat milyen módon egyenlítsem ki, mivel a bankban valószínűleg kiröhögnek, ha ennyit akarok utalni.

Tisztelettel:
JonC

Ezután persze nem kellett sokat várnom, már jött is az elnézést kérő szép üzenet, amelyben megnyugtattak, hogy nem kell befizetnem a szóban forgó összeget (pedig már arra is gondoltam, hogy előkaparok valahonnan a lakásból egy egyforintost, és elsőbbségivel elpostázom a levélcímükre, nehogy lekapcsolják a tárhelyemet), sőt közölték azt is, hogy mostantól él a másik domain-cím, ami grátisz volt a tárhelyhez (persze, a .hu-st meg pénzért regeltettem velük anno, mondhatni fakk), úgyhogy mostantól nyugodtan pötyöghető a pontkomos verzió is, úgymond ízlés szerint.