Azon drága olvasóim, akik kiváló ízlésről, és tökéletes tájékozottságról tanúbizonyságot téve már csatlakoztak a blog Facebook-oldalához már találkozhattak az alant bemutatásra kerülő weboldallal, amelyet mintegy karácsonyi ajándékként mutatok be azoknak, akik vannak olyan vének, és még emlékeznek a Commodore cég nyolcvanas évek végét, kilencvenes évek közepét meghatározó számítógép-családjára, az Amigákra (ez egy mondat volt, mehetne érettségire elemeznivalónak :)). Régóta van lehetőség az ezekre a gépekre készült játékok PC-n való emulálására is, de ez néha még a tapasztalt bitlovagoknak is macerás volt: a WinUAE nevű program beizzításához nem elég, ha beszereztük a játékokat, de még bizony olyan – ráadásul jogvédett – okosságok is kellenek hozzá, mint a WorkBench, aminek még a verziószáma is számított.

Ezt a szexista Amiga-reklámot csak elrettentő példaként raktam be ide, teljes mértékben elhatárolódok tőle!

Ennyi szívást persze bőven megérdemeltek ezek a csodák, de néhány napja rábukkantam erre az oldalra, amelyen jelen pillanatban 185 darab Amigás játék figyel letölthető formátumban! Mindegyik átesett egy Amiga – PC konverzión, így exe-ként tölthetőek, azaz nem szükséges semmilyen emulátor hozzájuk: csak duplakatt, és már futnak is! Tegnap első felindulásból az Alien Breed-del toltam pár percet, és a tapasztalatom az, hogy az indítás után felvillanó splash logo-t leszámítva autentikus Amiga-élményt kínálnak a programok, semmi nem utal arra, hogy PC-n toljuk – leszámítva a floppymeghajtó ismerős kerregésének, és a kezünkbe simuló Quickshot típusú joystick-nak a hiányát.

Arra az esetre pedig ha a címek nem mondanának semmit, akkor íme egy lista azokról a játékokról, amelyek elérhetőek az oldalon, és emlékeim szerint nagyon jók:

• Alien Breed
• Cannon Fodder (Christmas Edition csak az érzés kedvéért :))
• Cannon Fodder 2
• Holiday Lemmings 1994
• Mega Lo Mania
• North and South
• Rick Dangerous 2
• Superfrog

Persze ez csak a személyes véleményem, akadhat még az oldalon olyan, amit érdemes kipróbálni, csak éppen én nem ismerem (pl. a Breathless-ről csak olvastam annak idején az 576KByte-ban, lehet hogy jó cucc).

Úgy gondolom, hogy ezeket a játékokat érdemes kipróbálni a fiatalabb korosztálynak is, márcsak azért is, mert grafikailag hozzák azt a szintet, amit még el lehet viselni mai szemmel is (sőt, némelyik kifejezetten szép), és érdekes lehet visszatekinteni egy kicsit a múltba, látni hogy milyen fejlődés ment végbe, aminek hála olyan csodák készülhettek, mint a GTA4, vagy a Crysis2. Ezzel a posttal szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni minden olvasómnak, jövőre ugyanitt, ha netán olyan részeg lennék januárig, hogy a világomat nem tudom netán nem maradna időm a blogra az év végi őrületben!

(Most kezdem el másodjára megírni a postot, ugyanis az előbb már megvolt vagy nyolc sor, amikor sikerült mellényomnom, ezáltal elnavigálnom a WordPress felületéről, így törölve mindent amit eddig rittyentettem. Csapó kettő…)

Kivételesen nem szeretnék a túldramatizálás általam oly’ kedvelt eszközével élni, amikor a Fidesz által elfogadott médiatörvényt ízlelgetem, de valahogy nehéz erről a témáról túlzó(?) kijelentések, és drámai kicsengésű kérdések feltevése nélkül írni. A dramatizálás talán ezúttal nem is lenne annyira valóságtól elrugaszkodott: a kétharmados többséggel megválasztott (erről is lesz még pár keresetlen szavam) kormányunk az utóbbi húsz év legnagyobb lépését tette meg a diktatúra, az államilag szervezett mindent lefedő cenzúra felé. Egy ilyen országban nincs olyan cikk, post, műsor, egyszóval akármi, amit ne olvasna át egy állami vizsgálóbizottság, és ha olyasmit talál benne, ami bírálja a rendszert, azt nem csak hogy helytelenítik, de büntetik is.

Elképzelhetetlennek tűnik? Pedig ez január elsejétől már majdnem a valóság: az új médiatörvény szabályozni kívánja a televíziót, a nyomtatott sajtót, a rádiót, és – most kapaszkodj meg – az internetet is, amely ugyan tökéletesen kivitelezhetetlen, de arra éppen elég, hogy embereket lehetetlenítsenek el általa. Mondok egy példát: 2011. március 23.-án le merészelem írni majd, hogy mit tudom én, a cigányok tehetnek a Hold távolodásáról. Ezt olvassa majd Kovács Emőke, aki történetesen nagy cigányjogi aktivista (vagy Holdvédő), és tesz a blog szerzője, azaz ellenem egy névtelen feljelentést a médiabiztosnál, aki ezután vizsgálatot fog indítani, sőt különösebb indoklás nélkül házkutatást is tarthat a szerkesztőségemen (ami ugye a lakásom), hogy kiderítsék, hogy még milyen vádpontokban lehetek bűnös. Amennyiben a vizsgálat lezárul, és megállapítják, hogy nem vagyok rasszista, és a szóbanforgó postom megírását csak a humorérzékem vezérelte, akkor is már túl leszek egy vélhetőleg hosszúra nyúlt eljáráson, amely során gondolom párszor be kell majd fáradnom a bíróságra/rendőrségre/akárhova. Abban az esetben viszont ha kiderül, hogy aljas rágalom volt a részemről a Hold távolodását a magyarországi cigányság megbecsült, dolgos néptömegeire fogni, akkor akár 25 millió forintra is bírságolhatnak, ami nekem ugyan nem okoz túl nagy törést az életemben, maximum az ükunokáim kifizetik az utolsó részleteket is, de azért felülről súrolja a nonszensz fogalmát. Azt csak a poén kedvéért jegyzem meg, hogy csak a legutolsó pillanatban jött meg a bölcs törvényhozóink esze, és törölték azt a kitételt, miszerint a kiszabott büntit egyből be kell fizetni, aztán majd ha az adott szerkesztő(ség) bebizonyítja az igazát a bíróságon (ami két-három évig is elhúzódhat), akkor majd visszakapja a büntetés összegét.

A fenti történetnek jelen állás szerint van esélye megtörténni, ugyanis a törvény nem szabályoz olyan apróságokat, mint hogy mi egy weboldal esetében a szerkesztőség fogalma (ergo tényleg kopogtathatnak nálam is a Médiahatóság emberei a rendőrséggel karöltve (bár ahogy most állnak a dolgok szerintem február-március környékére kapnak a srácok is pisztolyt)), továbbá azt sem, hogy a huszonöt milliós bírság csak a nagy, céges háttérrel, újságírókkal rendelkező, mérvadó információforrásként szolgáló, nagy látogatottságú portálokra vonatkozik-e, vagy az ilyen zugblogokra is, mint az enyém, aminek a fenntartási költsége ~1000 forint / hó, és több pénzt nem is nagyon tudnék fordítani rá.

Mindennel meg vagyunk elégedve!

Nem azért vagyok kiakadva, mert épp’ zsidózhatnékom, cigányozhatnékom, rágalmazhatnékom lenne, hanem azért mert egyrészt bármilyen csip-csup indokkal névtelenül feljelenthetővé váltam (és ehhez az állam most már biztosítja az infrastruktúrát is), másrészt pedig a kontroll, a cenzúra árnyéka vetült az internetre, ami elfogadhatatlan, felháborító, és sért néhány alapvető alkotmányos jogot is, hogy az Európai Unió alapelveiről ne is beszéljünk (ki is van akadva a  nyugat, most éppen a The Times írt rólunk egy kövér vezércikket, amelyben szerepelnek a diktatúra, a kommunizmus, és a cenzúra szavak is). A törvény nem globális érvényű passzusairól ne is beszéljünk: a hírekben csak maximum 20% lehet a nem közérdekű bűncselekményekről szóló híradások aránya, csak azt khm… „felejtették el” kikötni, hogy mi számít bűnügyi hírnek, így a tévétársaságok számíthatnak néhány sürgősen befizetendő pármilliós csekkre.

Mivel sok konkrétum hiányzik a szövegezésből, így annak értelmezése is tág lehet, ami miatt félő, hogy úgy fogják tekergetni, értelmezni, ahogy azt az aktuális helyzet megkívánja. Bár Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője már arról beszélt a Mokkában, hogy nem akarnak a teljes magyar sajtóval háborúzni, és készek módosítani rajta, ha a médiahatóság visszaél vele, ez ugye jelenleg annyira biztos, mint a kutya vacsorája.

Amúgy nem bírom megállni, hogy ne nyilvánítsam ki a megvetéssel vegyes szánalmamat a magyar nép azon tömegei felé, akiknek köszönhetően került ilyen helyzetbe az ország: köszönjük meg szépen annak a több millió hülye, manipulálható, tavasszal bosszúból szavazó birkának, hogy a Fidesz kétharmados többséggel kormányozhat, és megteheti azt, hogy semmibe veszi az ellenzék véleményét tudván, hogy egyedül is dönthet! Köszönjük, hogy féltenünk kell a szólásszabadság hülye eszméjét, a nyugdíjunkat, a fizetésünket csak azért, mert ti meg akartátok mutatni a szocialistáknak! Sikerült, most tényleg szarban van az MSZP, cserébe kaptunk egy demokratikus diktatúrát, ahol nemcsak azt kell meggondolni, hogy mit írsz, hanem lassan eljöhet az a kor (újra), amikor azt is, hogy mit mondasz! A Ŝvejk jut az eszembe, amiben a csapos azért kerül börtönbe, mert azt találta mondani, hogy a legyek leszarták a császár őfelsége képét a kocsmája falán (NENYI?). Húsz évvel a ruszkik után a luxemburgi külügyminiszter lediktátorozhatja a miniszterelnökünket, a nyugati sajtó pedig az ország zsarnokság felé tolódásáról beszél…

Hagyjam abba a blogolást, csak azért hogy ne kerülhessek bajba valami rosszindulatú faszfej miatt? Remélem hogy a kormány most azért vissza fog venni egy kicsit a tempóból látva a nemzetközi felháborodást, és nem mi leszünk Európa második Fehéroroszországa.

UPDATE: nagy nehezen írok egy viszonylag csattanós végszót, erre el kell rontanom, de muszáj: ti is észrevettétek a „Ne lődd le a kiskutyát” és eközött feszülő hatalmas kontrasztot? 😀

UPDATE2:

A reménytelenül múlt századi közelítés, amely csakis a politikai elit és a nép (az emberek) közötti információ-szállítószalagként képes fölfogni a médiát, nemcsak a Szijjártó-nyilatkozatokból, hanem sajnos a médiatörvény szövegéből is kiviláglik. Nem fog működni. Ha mégis megpróbálják, és ész nélkül szórják majd a sokmilliós büntetéseket a népbiztosok ítéletei (Istenem, eljön a neoházmesterek és Tilcsák Beák kánaánja, föl lehet jelenteni mindent, ami nem tetszik!) alapján, vagy megpróbálnak a nyakára mászni akár blogszolgáltatóknak, akár másnak, azzal egyetlen egy dolgot érhetnek el: villámgyorsan megszervezik a saját, abszolút Gyurcsány-mentes ellenzéküket. Jó úton haladnak. (forrás)

UPDATE3: ezt már csak pironkodva merem belinkelni, csak 18+ -os olvasóimnak 🙂

UPDATE4: a link azóta már valami szennylapra visz, itt elérhető újra.

(Elöljáróban csak annyit, hogy a postban valószínűleg elég sokszor spoilerezek, szóval aki még nem látta a művet az csak csínján olvassa!)

Tegnap véletlenül belebotlottam egy haveri tévénézés alkalmával ebbe a filmbe a Film+-on, és ha már így történt végig is néztük (amit nem is bántam különösebben, mert legalább nem kellett az X Faktor által nyújtott izgalmakkal sokkolni a gyenge idegrendszeremet). Alapvetően az ilyen „szarfoskorruptgazdagelitjólélatöbbiekmegannyiranem”-típusú hangulatos miliőben játszódó alkotásokkal szemben eleve pozitívan tudok hozzáállni, márcsak azért is, mert a cyberpunk mint műfaj régóta a szívem csücske, még egy regényt is össze akartam rittyenteni tizenéves koromban ebben a témában Beteg város címmel – mondanom sem kell, hogy borzasztó lett, be sem fejeztem, viszont arra az írói alapvetésre rájöttem általa, hogy nagyobb lélegzetvételű sztorit nem érdemes úgy írni, hogy menet közben találod ki a fejleményeket 🙂

Ez a film is egy szép új világban játszódik, amely azért hátborzongató, mert nem sokban különbözik a mienktől. A készítők ezt egyrészt a látványvilág tudatosan nem túl futurisztikusra alkotásával, másrészt a történések dátumával (2019-ben játszódik ugyanis) érték el. A külcsínról csak annyit, hogy a néhány levegőben közlekedő magasvasút, a mágneses pályát használó vonat, és a Star Wars-filmekből (pontosabban a Jedi visszatérből) ismerős repülő motorok, illetve néhány érintőképernyős asztal, meg hasonlók jelzik, hogy ez már a jövő, amúgy simán el lehetne képzelni a díszleteket akár napjaink idősíkjában is.

A film amúgy egy elgondolkodtató jövőképet tár elénk, amiben az a hátborzongató, hogy akár még meg is történhet, ha a tudomány használóinak etikátlansága, és pénzéhsége nem fog határokat ismerni: képzeljünk el egy világot, amelyben a klónozás már annyira fejlett technológia, hogy kottára le tudnak bárkit másolni, persze megfelelő ellenértékért cserébe. Ezt a lehetőséget a világ milliomosai veszik igénybe, hogy ha netán valamelyik szervük bekrepál, akkor legyen egy pótalkatrész elérhető közelségben – valahogy úgy, mint amikor az ember vesz egy lejárt forgalmijú autót a sajátja mellé, hogy alkatrészforrásként szolgáljon. Az így tenyésztett példányok (amelyeket rendre termékeknek hív a klónlabor vezetője, a gonosz bácsi a filmben) aztán jelentős agymosáson mennek keresztül, ámde mégis marad valamennyi a személyiségükből, mivel ha csak mint agyatlan zombikat kreálnák őket le nem maradnának jó minőségűek a szerveik – ez az indoklás arra vonatkozólag, hogy miért szükséges őket érző emberekként életre kelteni. Folyamatosan azzal kábítják őket, hogy ők egy világméretű apokalipszis túlélői, a bunker falain túl mindenki, és  minden elpusztult a szennyeződéstől, mindössze egyetlen sziget maradt érintetlen paradicsom, és azok a szerencsések, akik elutazhatnak oda csodás körülmények között tölthetik el életük hátralevő részét. Várja is mindenki a naponta kétszer tartandó sorsolást, amelyeken kiderül, hogy ki utazhat… persze utazás helyett a halál vár rájuk, mivel épp szükség van mondjuk a májukra. A nagyközönség számára ez szigorú titok, mindenki azt hiszi, hogy „csak” valamiféle szervtenyésztés folyik az intézet falai között (ami azért magában is éppen elég beteg), ámde amikor az egyik termék (Ewan McGregor) a tartós agymosás ellenére fellázad, és barátnőjét karonfogva megszökik a telepről, akkor aztán kiborul a bili…

A film hivatalos trailere

Nem akarok sokat spoilerezni, mert ugyan tudom, hogy 2005-ös a film, de még biztos van aki nem látta (mint ahogy én is így voltam ezzel tegnap estig), viszont nem tudtam nem észrevenni az innen-onnan összeszedegetett ötleteket, amelyek a film egyes részeiben nagyon feltűnően felbukkannak. A készítők mentségére legyen mondva, hogy a legjobb helyekről khm… kölcsönöztek, nézzük ezeket sorban:

1. Blade Runner: na jó, ez főleg csak hangulatában jelent meg néhol, viszont a „nekem is van lelkem, nem vagyok termék/robot/replikáns” motívum ismerős lehet ebből a régi klasszikusból. A lélek, és tudat kérdésköre ismerős lehet a következő filmből is:
2. Én, a robot: itt ugye Will Smith egy öntudatra ébredt robotot kerget, akiről kiderül, hogy lelket növesztett magának. A filmben szereplő pótalkatrész embereknek bár van lelkük, de az agymosás ellenére csak főhősünk kezd el kételkedni a mesében, azaz itt is hasonló a szituáció, mint a sorozatgyártott robotokról szóló történetben: a tömegből egy legény akad csak, aki más mint a többiek, persze el is kezdenek vadászni rá.
3. Bourne-trilógia: szerencsétlen Matt Damon-t három részen keresztül kergetik össze-vissza a világban úgy, hogy általában van mellette egy szemrevaló fehérnép, és nem emlékszik semmire. A szöszi luvnya stimm (Scarlett Johansson), az amnézia már kevésbé, viszont a „nem tudom miért akarnak megölni, és ki kell nyomoznom a mozgató szálakat” alaphelyzet már annál inkább.
4. Orwell 1984-e: ez ugyan inkább könyv formában üt (bár régebben írtam a filmről is, de az annyira nem fogott meg), mégis beugrott kapásból az elején: az intézet falai között nincs lehetőség semmi olyat tenni, ami veszélyeztetné a fennálló rendet. Erre jó példa a fószer a liftes jelenetben, aki Gondolatbűnt követ el azzal, hogy a sorsolásról szóló bejátszást cinikus megjegyzésekkel kommentálja. Mire a lift megérkezik a célállomásra már várják is a biztonságiak, ugyanis bejelzett a rendszer, hogy valaki negatív dolgokra gondol. A totális kontroll, a jogok semmibevétele, a folyamatos propaganda mind Orwell világára emlékeztetett.
5. Emlékmás: talán ez volt a legpofátlanabb lopás legfeltűnőbb hasonlóság a filmben: hősünk egyrészt menekül, másrészt nagyvállalatok érdekeit sérti a létezése, harmadrészt a film végén még vissza is kell mennie az oroszlán barlangjába, pedig már megtehetné, hogy éjjel-nappal a szöszivel bujálkodjon a hirtelen tulajdonába került motorcsónak fedélzetén. Ő mégis visszamegy, forradalmat szít, leleplezi a csalást, és a boldog tudatlanság állapotából felszabadítja a többi klónt – kérdés, hogy ez jó-e nekik.
6. Matrix: a lében magzatpózban vegetáló emberszerűségek látványa egyből eszembe juttatta.

Ezek voltak a főbb források (szerintem), de ahogy néztük még be-beugrott pár másik is: a kamionos jelenetnél a Die Hard 4 hasonló üldözése, aztán amikor a végén a páncélautó dob egy szaltót akkor a Terminator 3 zseniális daruborítása; az önkényuralomról, amiben a klónok élnek nekem még eszembe jutott a Half Life 2 City17-je is, sőt amikor a végén elkezdik őket csoportosan khm… átköltöztetni a Szigetre (ergo meg akarják semmisíteni a hibás szériányi klónt) a nácik gázkamrái rémlettek fel, szóval a mű tökéletes asszociációs játéknak is.

Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy megnéztem, márcsak azért sem, amit már a post elején is írtam: a film azért sokkoló kicsit, mert nem vonatkoztat el a valóságtól, olyan világot ír le, ami akár el is jöhet néhány évtizeden belül, ha az etikát legyőzi a profitéhség. Ha ez lesz az ára annak, hogy az elit tagjai 60-70 évvel tovább élhessenek, akkor inkább kösz szépen, nem kérek belőle.

UPDATE: fel lett hívva a figyelmem arra az apróságra (hála S@tinak), hogy a Die Hard 4 például később készült, mint eme remekmű, úgyhogy bajosan koppinthattak volna belőle le akármit is. Én kérek elnézést.

Azon gondolkodom, hogy mennyire furcsa (lehetne más jelzőt is aggatni erre…), hogy a kicsinyke életemben mostanában a legnagyobb fordulatokat a munkahelyem hozza: tavasszal ugye kiruccantam nekik hála egy bő hétre Düsseldorf-ba (ami egy undorító szürke iparváros, viszont a jacuzzi/szauna/medence-kombó esténként a négycsillagos szállodában egész kellemes volt), most pedig már két napja Pesten töltöm a napjaimat, ugyanis a nagy faluban kell oktatáson részt vennem. A ‘kell’-t tessék szó szerint érteni: nem nagyon volt kedvem hozzá így év végén, amikor már mindenki vackol a jól megérdemelt szabadságára, és csak tessék-lássék jár be a munkahelyére (mondhatni ‘Mindig péntek’ a’la Tankcsapda) minden reggel hatkor kelni, hogy a fél nyolckor induló céges kisbusszal nekivágjak Pestnek, de ezt dobta a gép. Arra mindenesetre jó volt, hogy megismerhessek – még ha csak felszínesen is – egy olyan informatikai céget, amely szintén Magyarországon üzemel, szintén multi, és hasonló területeken dolgozó emberkékből áll, mint amilyen én is vagyok. Mindez azért lehetséges, mivel kedvenc vállalatirányítási szoftvercsomagom, a SAP magyarországi irodaháza szolgál a tréning helyszínéül. Ahhoz képest, hogy nagyjából ugyanazt csináljuk velük (na jó, ők talán kicsit komolyabb szinten, mint mi) ég és föld a különbség a két cég között a SAP javára.

Érveim is vannak emellett, bár ezek nagy része a külsőségekre, szolgáltatásokra fog vonatkozni, amelyek természetesen maximum az ember komfortérzetét szabják meg, de egy munkahely nem ettől lesz jobb vagy rosszabb. Mégis, mint külső szemlélőnek nekem például az volt megdöbbentő, hogy az első napon mindenki kapott egy plasztikkártyára nyomtatott vonalkódot, és egy kis műanyagdarabot (benne egy chip-pel), amelyek közül az első a naponta kapott 2200 forintos ebéd- és egyébkvóta levásárlására, míg a második az automaták korlátlan, és ingyenes használatára szolgál (na jó, fél literes üdítőből elvileg egy darab a napi fejadag, de akkor is korrekt)! Bizony ezt a bő kétezret naponta újra rátöltik a kártyáinkra, amit délben a helyi étteremben elkölthetünk kajára. De milyenekre: ezek nem a Videoton étteremben megszokott, zsíros ötvenes nénik által nagy tételben főzött felvizezett levesek, száraz húsok, és híg főzelékek: a legfinomabb csirkemellből készült Cordon Bleu-tól a rántott Camembert-en át a tízfajta salátán keresztül a jópár fajta süteményig, desszertig terjed a kínálat! Eszméletlen finom kaják vannak, és – bár jó drágák – a 2200 forintos keretből degeszre eheti magát az ember, sőt általában marad is belőle egy – 250 forintos – kávéra is. Ha a saját pénzemből kéne kicsengetnem az árakat, akkor persze nem lennék ilyen lelkes, de így, hogy a cég állja a cechet máris jobban tetszik a dolog 🙂 Ráadásul a környezet is kellemes: tágas étkezőterem, hatalmas ablakok, és kényelmes székek várnak az oktatásban megéhezett kockákra.

Maga az épület berendezése engem a cs_office nevű Counter Strike pályára emlékeztetett,  reluxával felszerelt teliüveg falú irodák, a hallban süppedős kanapék, a falakon a cég által elért jópár papír lóg (SuperBrands minősítések például, vagy 5-6 évre visszamenőleg mindig). Az automaták mellett stócba felhalmozott SAP-os bögrék várják, hogy a – természetesen ingyenes – filterek segítségével a megfáradt dolgozók elkészítsenek maguknak egy pohár teát.

Amit eddig leírtam az csak a látogatók által is bejárható rész, a dolgozók egy beléptetőkapun át juthatnak el az irodáikig. Lehet, hogy ott már nem ilyen rózsás a helyzet (málladozik a vakolat, örök sötétség honol, a falakon csótányok mászkálnak, és bűzös lé csorog a plafon lyukaiból :D), de valószínűleg ott is hozza a cég a modern, visszafogott enteriőrt.

Gondolkoztunk a kollégákkal, hogy nálunk Fehérváron miért nem lehet ilyen munkakörülményeket teremteni, és arra jutottunk, hogy egyrészt rengeteg pénzbe kerülne, és kétséges, hogy mérhető lenne-e a munkamorálban az eredménye a jobb közérzetnek (bár egy felelős vezetőnek a fejében meg sem fordulna a kétely, hogy hosszú távon ne érné meg a beruházás), másrészt pedig már eleve a cégünk tervezésénél rossz döntést hoztak az okosok, ugyanis egy olyan földszintes épületet béreltek ki, amelyre már valószínűleg nem lehet építkezni (már csak azért is, mert egyrészt ott van a légkondicionálás berendezés parkja, másrészt meg ugye az épületet éjjel-nappal használjuk), így a felfele bővítés lehetősége kiesett, horizontálisan pedig már nincs hely, hacsak le nem dózerolunk pár szomszédos céget (ami nem is olyan rossz ötlet :)).

Mindenesetre élmény látni, hogy milyen amikor egy cég vezetése figyelembe veszi a munkavállalói hangulatát is, és megpróbálja úgy kialakítani a környezetet, hogy azoknak minél komfortosabb legyen tudván, hogy úgyis kaszál rajtuk annyit, ami sokszorosan megéri az ingyenes étkeztetés, és egyéb apróságok miatt kifizetett pénzt. Kíváncsi leszek, hogy nálunk mikor jutnak el erre a szintre a döntéshozók.

(Na jó, ez már hetekkel ezelőtt megtörtént, csak most jutottam el addig, hogy írjak is róla :)) Azok, akik – hozzám hasonlóan – olyan géppel nyomulnak, amelyben nem pörög másfél gigás memóriával megáldott videokártya (akár több is), továbbá nincs 4-8-16 giga RAM-juk azok bizony két megoldás közül választhatnak: vagy visszavesznek a grafikából (amit ugye senki sem szeret), és spórolnak ezerrel (vagy beletörődnek a „megváltoztathatatlanba”), vagy pedig igyekeznek a maximumot kifacsarni a jelenlegi vasból ilyen-olyan trükkök által. Mondanom sem kell, hogy én a második típusba tartozok, ezért is bukkantam rá jó pár hónappal ezelőtt a Game Booster nevű remek kis segédprogramra, amelyet az IOBit nevű cég fejleszt. Amikor annak idején feltelepítettem a cég egy másik programját (az Advanced System Care nevezetűt, amely ráaádásul ingyenes license-sel került a birtokomba egy akció lévén), akkor kezdtem el használni ezt a tool-t is.

Mire is jó? Ahogy a neve is mutatja, a játékokban elérhető FPS (Frame Per Second, azaz képkocka/másodperc) értéket lehet segítségével kicsit feljebb tornázni azáltal, hogy elindítása után egy kattintással leállíthatunk egy jó adag háttérben futó process-t, amelyekre nincs szükség ilyenkor, csak az erőforrásokat eszik. Ezek megtekintéséhez elég, ha csak a Feladatkezelőben (Ctrl+Shift+Esc) átváltunk a ‘Szolgáltatások’ fülre: lehet döbbenni, hogy mennyi szar (már bocsánat) fut akkor is, ha az ember csak egy Jegyzettömböt indított még csak el. Ezeknek egy részét szépen leállítgatja ez az okosság, majd ha kiléptünk a játékból, akkor egy kattintással visszatölti őket a memóriába.

Ezt eddig is tudta a program, viszont voltak hibái: a kezelőfelület effektíve ronda volt (mondjuk ezt ki nem ejti le), ráadásul a folyamatok is csak komótosan akartak a virtuális enyészeté lenni. Ezen problémákat küszöböli ki a 2.0-s verzió, amely így néz ki:

Mint látható bal oldalt a további opciók, középen felül a játékmódba váltó csúszka (amolyan okostelefon billentyűzár -módra), alatta pedig a fontos információk figyelnek, mint például hogy hány szervízfolyamatot fog leállítani, ha átvált turbómódba. Ezeket persze mi is megadhatjuk, de ha nem tudjuk melyik mire jó, akkor hagyjuk csak alapbeállításon.

Pár szó a bal oldali menüsorról: a Game Drivers menüpont alatt megnézethetjük a programmal, hogy mennyire frissek a játékokhoz szükséges drivereink, sőt ha valamelyik már régi egyből mehetünk is a letöltőoldalára:

A Game Essentials segítségével egy kattintással letölthetjük a TeamSpeak-et, Ventrillo-t, meg a többi (készítők szerint) nélkülözhetetlen programot, amelyeknek megléte kötelező egy igazi kockának.

Ami igazán érdekes újítás volt a 2.0-ban az a Game Box bevezetése. Ez egy olyan kis indítófelület, amelyre ha ráhúzunk egy parancsikont, akkor onnantól kezdve az adott program (jellemzően játék) úgy fog indulni, hogy előtte a gép turbó módba vált. Ez alapvetően egy jópofa kényelmi szolgáltatás, mivel így elkerülhető, hogy úgy kezdjünk el nídforszpídezni, hogy mindenféle háttérfolyamatok futnak a gépen. Valahogy így néz ki:

Még egy nagyon érdekes kép így a végére: ezen a képernyőn lehet megnézni a license adatokat:

Amúgy a program a gyakorlatban is működik, nem csak a placebo-hatás miatt: valóban, érezhetően kevesebbet swappel a vinyóm például Team Fortress 2-zés, vagy Fallout 3-azás közben! Használata javallott, kivéve ha nagyon gyenge, vagy ha nagyon bika géped van. Letölthető innen.

… ugyanis megyek inni. Gondoltam szólok.

Majd lesz valamikor új kontent, addig is itt egy raklap:

Kattra megtekinthető nagyobb méretben is!

UPDATE: erre bezzeg jönnek a lájkok mi? Eldobom az agyam… 🙂

Nem tudom milyen rég óta van fent a neten ez a weboldal, mindenesetre én ma futottam bele, és … nehéz most megtalálni a megfelelő szavakat. Talán három betű tudná leírni a leginkább amit most érzek, de félek tőle, hogy nem lesz elég kifejező: WTF?!! Tudom, hogy nehéz lesz, de megpróbálok valamiféle bevezetőt rittyenteni az alábbi képekhez, aztán az oldal további felfedezését már rátok bízom.

Szóval vannak ezek a Fény Angyalai. Erős gyanúm, hogy valamiféle szűk körű szekta lehet egy súlyos paranoiával küzdő vezetővel, aki ráadásul öt évesekre jellemző fantáziával van megáldva, ami nem is lenne túl nagy probléma, ha mondjuk gyerekkönyveket írna. Ő azonban (szinte biztosra veszem, hogy egy ember volt az értelmi szerző, többen egyszerre nem lehetnek ilyen hülyék) konkrét vallást alapított UFO-kra, űrflották kapitányaira(!), emberek globális méretű csipppelésére, és egyéb eszement baromságokra alapozva az egészet. Ha azt mondom, hogy ekkora debil faszságot már nagyon régen láttam (pedig aztán elhihetitek: direkt keresem őket a neten :)), akkor az megfelelően jelzi, hogy mennyire kimagaslik az átlagból ez az egész.

(Az embercsippelős embereket szabadságuktól megfosztós agyatlanságról amúgy Stephen King A rugalmas golyó balladája című kisregénye jutott eszembe, amelyben a főhős egy alkoholista újságszerkesztő, aki kap egy novellát egy súlyos pszichózisban, és paranoiában szenvedő írótól, akinek az a fixa ideája, hogy az írógépében egy fornit (valamiféle manó) lakik, akire káros mindennemű elektromos sugárzás, továbbá, hogy mindenki szegényke életére akar törni. Később a főhőst is elkapja az elmebaj, érdemes elolvasni, érzékletesen leírja azt az elmeállapotot amiben ennek a „vallásnak” a vezetője lehet.)

Nézzünk csak néhány ábrázolást, amelyeken keresztül megérthetjük az egészet:

az emberiség megmentői, az Istenségnek látszó űrlakók épp’ magyar csárdást járni tanítják a megtért Földlakókat:

Íme Elizabeth, a szőke műköröm-építő, Legolas, és a többi arc, akiknek vállán nyugszik az emberiség sorsa (Jézus a Jolly Joker, őt mindenhol el lehet sütni):

Néhány megnézendő film, amelyek segítenek megvilágosodni (engem speciel a ‘Nem hagyjuk magunkat megcsippelni!’ című minden bizonnyal frenetikus szórakozást nyújtó filmtörténeti mérföldkő érdekelt volna, de nem találtam se imdb-n, se torrenten, sőt még a Google is félreértett, amikor rákerestem):

Végezetül: Legolas előadást tart a durva vibrációkról, és a plejádi kozmikus hadjárat sikeréről (UPDATE: sőt, még az is kiderül, hogy vonzzuk a meteorokat is a negatív gondolkodásunkkal, szóval mostantól kéretik pozitívan felfogni az életet!):

Akinek ennyi nem volt elég az ezen a címen kutakodhat a – domainje alapján cseh kötődésű – elmeroggyant további hagymázas képzelgéseivel kapcsolatban. Ja, és számlaszám is szerepel, amire pénzt utalva támogatni lehet a mozgalmat.

Látod bazmeg, mennyire szánalmas kis hülye vagyok én: szentül elhatároztam, hogy ma sztrájkolni fogok, sőt: haza fogok menni az első rossz szó után (még a főnököm felé címzett utolsó szavaimat is kiötöltem előre: „írj be igazolatlant, vagy amit akarsz, szervusz!”), erre bazmeg már megoldottam három problémát fél kilencig, sőt még be is értem időre. Pedig szerintem sok embernél elpattanna valami egy ilyen fizetés jóváírást jelző reggeli SMS után: ez nem kevés, ez megalázó! Marad kábé 2000 (nem írtam el: igen, kétezer) forintom a karácsony/szilveszter kombóra. És bazmeg mégis dolgozok, a faszomért hagyom magam kizsákmányolni?!

Hihetetlen arcok rohangásznak ezen a bolygón komolyan mondom. Újra és újra sikerül meglepniük a hülyeségükkel, pedig már azt hittem mindenre fel vagyok készülve (ma például egy IBM-droid döbbentett le, amikor is végigpróbálta az összes WC-ajtót, hátha nyílik, pedig mindegyiken jól látható volt a piros jelzés… majdnem kikiabáltam neki, hogy „mi van öcsém, színvak vagy?”), de neem… mindig jön újabb, és újabb versenyző, aki rátesz egy lapáttal.

Tegnap például belefutottam egy postba, amelyben szépen le van dokumentálva, hogy egy külföldi bűnöző a 4chan nevű méltán hírhedt kép- és hackergyűjtő oldalra feltöltött pár képet, amelyeken gyűrűk szerepelnek egy asztalra borítva, mellettük pedig egy Post-itre írt üzenet figyel:

Mizujs /b/!

Épp most raboltam ki egy ékszerboltot egy M4-es rohampuskával. Izgatott vagyok, de egyúttal kicsit félek is.

Mit csináljak most?

Szerepel a dátum is, amúgy a /b/ pedig a 4chan azon oldala, ahova mindenki pakolja fel a hülyeségeit meglehetős káoszt létrehozva ezzel. Persze egy ilyen kép még nem bizonyít semmit, sőt, volt aki kétségbe vonta a gyűrűk valódiságát is:

Looks like you robbed a candy machine there.

(azaz: úgy látom kiraboltál egy cukorkaautomatát.)

Ezt egész gyorsan megcáfolta egy másik látogató, mivel a következő kommentet fűzte a képhez:

I’m the father of a jeweller, I can confirm those rings are worth a lot of money.

Én egy ékszerész apja vagyok, és szerintem is rengeteg pénzt érnek ezek a gyűrűk.

Itt kezdett el érdekes lenni a történet: valóban egy kisebb vagyonról készült a kép, viszont mi bizonyítja, hogy rablásból származnak? A neten terjedő mondás szerint: „Pics or It Didn’t Happen”, azaz vagy mutatsz képet is, vagy meg sem történt! A rengeteg kételkedő komment hatására hősünk kipostolta a következő képet:

Állítólag ez után szabályosan felrobbant az oldal, rövid idő alatt rengetegen szóltak hozzá a témához. A legtöbbeket ez már meggyőzött, de természetesen voltak szkeptikusok:

OP, still not sure if gun is real

do a field strip and show the bolt carrier, firing pin, and extractor separately to confirm if real
még most sem vagyok biztos abban, hogy ez a fegyver igazi. bontsd szét darabjaira (bocsi, nem vagyok fegyverszakértő, ebből csak az ütőszeget értettem meg 🙂 -JonC), hogy bizonyítsd a valódiságát

Barátunknak több sem kellett:

Ehhez mit szólsz /b/?

Ez a fegyver valódi. No persze lehet, hogy még ez sem győz meg mindenkit, mindenesetre az eset nagyon gyanús. Jó lenne tudni, hogy a világ mely pontján követte el (már ha elkövette), és hogy volt-e november 20.-án ékszerbolt rablás arrafelé, mert az már tényleg eloszlatna minden kétséget, ha igen. Az internet névtelensége (amit néhány hatalom korlátozni, sőt megszüntetni kíván) erre is lehetőséget ad, bár valószínű, hogy a 4chan üzemeltető kötelesek lesznek kiadni a rendőrségnek a feltöltő IP-címét. Persze ez se garancia arra, hogy elkapják, ha volt egy kis esze, akkor netcaféból, esetleg nyilvános Wi-Fi-re csatlakozva büszkélkedett el ezzel a fegyveres rablással.

Szerintem az elkövetőt az motiválta, amikor világgá kürtölte a tettét, hogy egész egyszerűen nem bírta magában tartani a titkot, és az internet talán a legtökéletesebb eszköz arra, hogy egy ilyen „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” helyzet esetén léphessen. Gondolom némi büszkélkedési vágy is dolgozott barátunkban, elvégre nem minden nap rabol ki az ember egy boltot egy géppisztoly segítségével (ami talán nem sült el szerencsére, bár ki tudja), de ez a fajta amatőr hozzáállás jól mutatja, hogy valószínűleg ez volt az első efféle megmozdulása, és ha továbbra is ilyen elővigyázatlan marad, akkor a rendőrség a nyomára fog bukkanni. Ez viszont már a bűnügyi pszichológusok, és nyomozók asztala, én drukkolok nekik.

Mivel természetesen már megint dögrováson vagyok, és az éjszakát kellemes hőemelkedéses állapotban sikerült eltöltenem, így újra átélhettem azt a jelenséget, hogy amikor forgolódás közben egy pillanatra bejut egy kicsi a kevésbé meleg levegőből a takaró alá, akkor majd’ megfagy az ember. Gondoltam is olyan fél három felé, hogy nem ártana bekapni még egy Rubophen-t, hátha végre el tudnék normálisan aludni… és ekkor történt az, hogy rájöttem, hogy az éjszakai láz hordoz magában egy rohadt nagy 22-es csapdát is:

ha lázas vagy, akkor fázol, így csak dideregve, kínok árán tudnál bevenni egy gyógyszert ellene, mert fel kell hozzá kelni, kitenni magadat a hidegnek. Ha viszont nem fázol, akkor az azt jelenti, hogy nem vagy lázas, ergo felesleges is volna a gyógyszer bevétele!

Hm, amíg csak a fejemben volt ez a paradoxon, addig valamivel elmésebbnek tűnt, de ha már leírtam… Na megpróbálok felgyógyulni, mert úgy fest az agyamra is ráment a baci 😀