Most mit szépítsem, meg miért írjam körbe? Ez történt. Persze nálam nem olyan nehéz ezt elérni, de hogy most épp mivel sikerült az az alábbi idézet alapján nyilvánvaló lesz, amelyet most az Indextől emeltem át:

Az ügyvéd utalt arra: ha egy érdekvédelmi szervezet azt felvállalná, akkor közérdekű pert lehetne indítani a legnagyobb bankokkal szemben. Ennek lényege, hogy az érdekvédő szervezet lenne a perben a felperes, és ha a bíróság a felperesnek adna igazat a szerződésmódosítás ügyében, akkor az a bank összes érintett ügyfelére kihatással lenne, függetlenül attól, hogy az ügyfél nem volt perben álló fél. Két társadalmi szervezet már jelezte is az ügyvédnek, hogy vállalná ezt a szerepet.

<forrás>

Legyen úgy, bár rajtam ma ez még nem segít. Éjjel legszívesebben elindulnék a városba néhány orosz gyártmányú koktéllal a hátizsákomban pénzintézet-vizitre… Czirmes Gyuri, hol vagy ilyenkor?

UPDATE:

azóta befáradtam a Rajf*szom bankba, ahol elintéztem, hogy még egy fél évig had tömjem csak a bank zsebét (tehát semmit se törlesztek, csak kamatokat, meg egyéb elhanyagolható apróságokat), cserébe viszont marad pénzem enni, meg hasonló felesleges hülyeségekre.

A felperesek a rendőri intézkedés közben lettek figyelmesek arra, hogy Polgár Tamás olyan rövid ujjú pólót visel, melynek hátoldalán a „BUZI, AKI IGAZOLTAT” felirat van. (…)

Álláspontunk szerint Polgár Tamás (…) azzal a magatartásával, hogy az igazoltatás során „BUZI, AKI IGAZOLTAT” feliratú pólót viselt, másrészt azzal a cselekménnyel, hogy az igazoltatás során készült fényképfelvételt a felperesek hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta, megsértette a felperesek személyhez fűződő jogait. (…) Az alperest a póló viselése során valószínűsíthetően kettős motiváció vezette. Polgár Tamás egyrészt meg kívánta sérteni az őt igazoltató rendőrök személyhez fűződő jogait, másrészt a fényképfelvétel nyilvánosságra hozásával – haszonszerzési célzattal – fokozni kívánta az általa forgalmazott pólók iránti érdeklődést. (…)

Kérjük, hogy a tisztelt Fővárosi Bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette felperesek személyhez fűződő jogát akkor, amikor a keresetlevélben előzőekben hivatkozottak szerint, igazoltatása során „BUZI, AKI IGAZOLTAT!” feliratú pólót viselt. (…) Kérjük a tisztelt Bíróságot… kötelezze alperest a jogsértés eszközéül szolgáló „BUZI, AKI IGAZOLTAT” feliratú, tulajdonát képező, vagy általa értékesíteni kívánt pólók megsemmisítésére.”

Kommentár nem szükséges…

<forrás>

Tudtátok, hogy ha Firefoxban (, és az Operában, de még a nyolcas Explorerban is) középső gombbal kattintotok linkre az új lapfülön jön be? Most már csak az a kérdés, hogy mi a  f****nak nyomkodtam évekig a Control billentyűt??!

Gyakorta előforduló probléma a mai modern világunkban, hogy rengeteg ember kénytelen egyedül élni (szingliként, hogy divatos szóval éljek), pedig szeretné megtalálni az igazit. Erre is megoldás lehet a magasságos Internet, ahol rengeteg erre a problémára szakosodott társkeresőoldal található (ezúton üdvözlöm Rezsőt, a love.hu-függő kollegámat :)). Mindenkinek alapvető ösztöne a párkapcsolatban élésre törekvés, mert a szerelem teheti igazán boldoggá (és néha igazán elkeseredetté, de az más lapra tartozik) az embert.

Szeretnék az egyedülálló olvasóimnak kedveskedni egy nagyon korrekt, és rendkívül hasznos oldallal, ahol tüzes, és aranyos párjelöltek várnak titeket:

kattints ide!

Remélem, hogy Ti is megtaláljátok az Igazit!

Tegnap jött az ötlet, hogy írjak néhány általam napi szinten használt programról egy postot. Azért tartom fontosnak ezt, mivel sikerült meglepnem barátnőm egyik haverját azzal, hogy az MSN beszélgetésükbe beleírtam én is, bár elvileg jópár kilométerre voltam mindkettőjüktől. Ekkor közöltem a sráccal, hogy távoli asztaleléréssel bütykölgetem épp az asszony gépét, és így írtam neki is. Ekkor jött a kérdés, hogy ‘ammegmi’? Nos, többek között erre is választ kaphattok ebből a postból.

Ha már a távoli asztalelérésről (remote desktop) regéltem, akkor kezdjük azzal. A „varázslatot” a Teamviewer nevű kis programmal követtem el, amely teljesen ingyenes (nem üzleti célokra), és létezik belőle egy szem exés portable, azaz pendrive-ról is futtatható verziója is. Maga az eljárás nem újkeletű, a Windows régóta tud ilyet, csak ezzel a cuccal sokkal egyszerűbb az egész, nem kell IP-címeket, meg hasonlókat beírni a használatához. Konkrétan arról van szó, hogy a program elindítása, és néhány beállítás elvégzése után (amelyeket mindjárt részletesen is leírok) a saját Windowsunkban egy külön ablakban megjelenik az irányított gép Windows Asztala úgy, ahogy akkor látnánk ha ott ülnénk előtte. Lényegtelen, hogy az adott gép a szomszéd szobában van (mint ahogy Zulu barátom szokta csinálni, mert rohadt lusta :)), vagy esetleg Ausztráliában üzemel, így nagyon kényelmesen el tudunk rajta intézni dolgokat. Tegnap például játékot telepítettem barátnőmnek, illetve beállítottam neki, hogy az MSN-je megjelenítse a lejátszott számait, mindezt úgy, mintha ott ültem volna a gépe előtt! Némi képfrissítési lassulás van azért (tehát amikor pl. leteszel egy ablakot ikonba, azt kicsit lassan reagálja le a program), tehát nem így fogunk pl. csézni a másik gépen, de adminisztratív feladatokra (mint amilyeneket én is csináltam) tökéletesen megfelel.

A program kezelése rendkívül egyszerű: futnia kell mindkét gépen, majd az irányítandó gép kezelőjének meg kell adnia a két megjelenő számot a partnerének. Így tessék elképzelni a szóban forgó ablakot:

Innen kell a két számot kimásolni (a jelszó persze nem konstans, tehát változik minden indításnál), és mondjuk MSN-en elküldeni annak, akire szeretnénk rábízni a gép irányítását. Annak a ‘Create session’ pont alá kell bemásolnia először az ID-t, majd a felbukkanó ablakba a jelszót, és már töltődik is a másik képernyője egy új ablakban!

A cucc lehetőségei nem merülnek ki ebben, ugyanis tartalmaz egy elég egyszerű, mindazonáltal használható filekezelőt is, amellyel a két gép között tudunk adatokat mozgatni:

Szóval – mint látható – a kezelése nem bonyolult, és használatával elkerülhető a mindenki által oly’ kedvelt „MSN-ben leírom lépésenként, hogy hova kell kattintani, hogy állíthasd ezt meg azt” módszer.

Egy másik kedvencem az AIMP néven futó zenelejátszó program, amely hónapok óta átvette a trónt a gépemen a Winamptól. Mint a weboldalán is látható, orosz fejlesztésű a szentem, ami semmit se von le az értékéből, sőt még vírus sincs elrejtve a kódjában, pedig származása alapján akár azt is gondolhatja az ember, már ha a sztereotípiáit veszi alapul. Az ok, amiért megkedveltem az, hogy nagyon nagy tudású, szép, praktikus, alapból tud magyarul, és kicsi az erőforrásigénye, és tök ingyenes.Bővebben:

• nagy tudású: tud mindenféle plugin nélkül hangfileokat konvertálni ide-oda, ID3-tageket szerkeszteni (persze csoportosan is), kikapcsolni a gépet több paraméter alapján (adott időpontban, lista lejátszása után, stb., ez elalváshoz zenehallgatásnál jöhet jól), adást felvenni netes rádióból, audio CD-t grabbelni (mp3-ba alakítani), effekteket alkalmazni a zenére (visszhang, fordítva lejátszás, stb.).

• szép: az alap skinje is szép (ellentétben a Winampéval, legalábbis szerintem), de elérhető hozzá is jópár skin, amivel át lehet alakítani a kinézetét.

• praktikus: ezzel tud igazán odaverni a Winampnak, legalábbis szerintem, mivel kellemetes módon minden kézre esik a használata közben: pl. ha ikonba le van rakva, akkor a jobb alsóba húzva az egeret előbukkanik a kis kezelőfelülete a legfontosabb gombokkal, így nem kell mindig elővadászni a főablakot mondjuk egy számváltáshoz. A playlist alapból albumok szerint rendezi a benne szereplő számokat, így sokkal áttekinthetőbb, minta ömlesztve lenne az egész (ez főleg akkora listáknál hasznos, mint az én ‘Összes’-em, amiben szerepel 19 napnyi zene). Tudja kezelni a listákat lapfüleken, és még sok egyebet a leírtakon kívül.

Ha újra vágysz, mert meguntad a Winampot, vagy csak bosszantanak annak a hiányosságai, és felesleges funkciói (tessék mutatni egy embert, aki a Media Library-ját érdemben használni szokta!), akkor ajánlom kipróbálásra.

Következő fogásunkkal a ‘musthave’ kategóriában még mindig a multimédia területén kalandozunk, ugyanis egy videolejátszót szeretnék bemutatni nektek, amely codecek nélkül is lejátszik mindenféle formátumot. A neve SMPlayer, és igazándiból őkelme „csak” egy használható felülete (ún. frontendje) az MPlayer nevű, alapvetően nem túl felhasználóbarát lejátszónak. Szükség is van arra, hogy kicsit használhatóbbá tegyük az említett programot, mivel – bár zseniális a már említett codecnélküli működése végett – alapból nem rendelkezik pl. olyan apróságokkal, mint menü, vagy kezelőfelület. Ezen segít az SMPlayer, ami egészen korrekt kis BSPlayer/Windows Media Player szinten kezelhető lejátszót varázsol a fapados alapverzióból.

Mint látható a kezelőfelületen mindenki el fog igazodni, a gombok a megszokott helyükön figyelnek. Teljes képernyőnél az egeret a képernyő aljához közelítve a megszokott kezelőcsík bukkanik fel, amelyen az elvárható funkciókat állítgathatjuk. A programmal képesek vagyunk a feliratfile-ok megjelenését állítani (tehát betűtípus, szín stb.), sőt egyedülálló módon megjegyzi, hogy melyik filmet melyik percnél zártuk be, és ha újra megnyitjuk onnan folytatja a lejátszást. Ez természetesen jól jön pornóknál elfoglalt embereknek, akik nem tudnak másfél órát beütemezni az elfoglaltságaik közé, hogy megnézzenek valami jó kis hálivúdi akciómocskot a példának okáért 🙂

A program tehát tud mindent (sőt, többet), amit elvárhatunk egy lejátszótól, és mindezt codecek telepítése nélkül teszi, tehát nem kell vacakolnunk a K-Lite, és a többi hasonló codec packkal, ami az olyan tetű lassú gépek esetén, mint az enyém akár jelentős sebességnövekedést is eredményezhet!

Utolsó napirendi pontunkkal még mindig nem szabadultunk az audiovizuális élvezetek hedonista módon való habzsolásának ördögi csapdájából, ugyanis végezetül egy képnézegető programot szeretnék bemutatni. A neve FastStone Image Viewer, és egy nagyon sokoldalú, ingyenes, és magyarul tudó hasznos programot ismerhetünk meg személyében, és ráadásul létezik neki is portable verziója.

Az elegáns felület nagy tudást takar, mivel ezzel a cuccal az alapfunkcióján kívül („nézegethessük vele a képeket höhh”) elvégezhető a képek méretezése, konvertálása, vágása, felirattal ellátása, stb., mindez akár automatizálva, rengeteg képre egyszerre vonatkoztatva. Persze aki „csak” képeket akar nézegetni annak kicsit talán sok is lesz ez a funkció, de ha néha méretezned is kell, meg esetleg odanyilazni képekre, hogy „ott fekszik a Józsi fosrészegen a pad alatt”, akkor jó, ha nem kell mindig Photoshop-ot (neadjisten Paintet) indítani. Akinek felkeltette az érdeklődését ez a gyöngyszem, az további tippeket olvashat róla itt!

Igen, a kedvenc napom van megint, amely megérdemli a címben szereplő jelzőt (de még sokkal durvábbak is rá lehetne aggatni, hajaj).  Mindenesetre azért, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ne a totális apátia nem túl szívderítő állapotában kelljen végigkínlódni az egészet hallgassuk meg az alábbi szerzeményt, hátha kicsit megpörgeti az ember agyát:

Reggel a buszon is sokat segített rajtam ez a mjúzik, de ne szaladjunk ennyire előre a sztoriban, ugyanis a nap jóval korábban kezdődött.  Egészen pontosan fél5-öt mutatott a telefonon az óra, amikor – a World of Goo című csodálatos játék örökbecsű taktusaira – kinyitottam a csipám egy elég pihentető, ámbár kicsit izzadós alvás után (tudjátok, amikor a paplan nyirkos, és hideg lesz, és mocskosul kellemetlen tud lenni… utálom). Fél óra múlva már a hideg szeptemberi hajnalban bandukoltam, és igyekeztem minél jobban kizárni a lehangoló sötétséget a tudatomból úgy, hogy igyekeztem inkább a zenére koncentrálni, ami a fejemben bömbölt (egyelőre ehhez egy headsetet vettem igénybe, de aztán ki tudja mit hoz a jövő :)). A buszpályaudvaron meglepetten konstatáltam, hogy – átvergődvén a hajnali zombik hordáin – nem áll még bent a buszom, pedig minimum negyed órával előbb bent szokott lenni mindig. Körvonalazódni kezdett bennem egy – még a szokásosnál is komolyabb mértékű – késés, mivel általában néhány percen szokott múlni a veszprémi csatlakozás elérése, így ha még késünk is, akkor biztosra vehető a terv borulása. Néhány perc csúszással végülis indulni tudtunk, ezután skippelt a kép néhányszor (azaz belealudtam néha az izgalmas útba a muzsika szárnyain), mindenesetre mégis sikerült elérni a csatlakozást (tessék szólni, ha nagyon unalmas :)). Fehérvár felé csak egy teleportkapu volt, de az jó hosszú, konkrétan a pályaudvartól néhány méterre sikerült eszméletre pofoznom magam némi Belga fullra tekerésével. Leszállás után a megszokott reggeli rutinútvonalt céloztam meg, ahol mindig kapni szoktam ingyen dolgokat mindenféle fiúktól/lányoktól, ma éppen az ásványvíz volt soron („az a neve, hogy „Korszerű épületgépészet”, ittatok már ilyet?). Felérvén az albérletbe persze nem bírtam megállni, hogy ne nézzek körül a neten (újfent elcsodálkoztam az Opera gyorsaságán, amúgy hétvégén jó hittérítő módjára meggyőztem hugom barátját is az említett program zsenialitásáról), így persze sikerült megint produkálnom egy lightos kis bő egy órás késést a munkahelyemről (amit persze a buszközlekedésre fogtam igazságtalan módon).  Közben persze lefőztem a kotyogós kávémat, amely nélkül egész egyszerűen be se tudtam volna tekerni a céghez erő híján.

Felvetődhet a kérdés, hogy ugyanmá’ miért írtam le ezt a velőtlen, unalmas érdektelen sztorit? Nos, a választ rátok bíznám, de ezennel töröltem a szavazásokat az oldalról, mert nem mindenkinek jelentek meg.

Nagy volt a kísértés, mégse kattintottam 🙂

Bizony, bizony befut a menetrend-szerinti kockulós post már megint, remélem mindenki nagyon örül neki 😀 Nem tehetek róla, bizony néha kitör a geek-énem (mindamellett, hogy szart se konyítok az informatikához alapvetően), és meg kell írnom a legújabb élményeimet internetországban. Most is azért írok, mert drámai, sőt egész egyszerűen … sorsfordító pillanathoz érkeztem: annyi évnyi Firefox-hívőség után ma egy másik böngészőben klattyintottam az Alapértelmezetté tevő igenre, holtodiglan-holtomiglan. Ez a program bizony a címben is szereplő Opera volt, annak is a 10.00-s verziója. Felrúgtam minden kapcsolatot az exszel, csak a könyvjelzőimet hoztam el tőle (azt is úgy szórta az Asztalra utánam a Windowsból :)), és néhány keresetlen tanácsot, hogy mit csináljak az új szerzeményemmel. És elkezdtem belakni új kedvesemet.

Percről-percre újabb és újabb élményekkel lettem gazdagabb a vele töltött (pásztor)órák alatt, amelyeket az előzőm sose adott meg. Nem elég, hogy gyorsabb, mint amilyen a tűzróka volt (értsd: nem akadnak a Youtube-videók vele, de van neki spéci Turbo funkciója is lassabb netkapcsolatokhoz), de alapból sokkal többet tud, mint amaz, mindezt mindenféle pluginek keresgélése nélkül. Kezdjük például azzal, hogy nemcsak hogy gyorsabb, de tartalmaz beépített levelező klienst, hírolvasó klienst, címjegyzéket, IRC alapú csevegő klienst, RSS és Atom hírolvasót, minialkalmazásokat (widgeteket), valamint hagyományos és Bittorrent alapú letöltésvezérlőt is! Na erre tessék varrni azt a bizonyos gombot 🙂 Csak kiemelve néhány fícsört: nagyon tetszett ez a mailkliense például: megadtam neki a gmailes fiókom felhasználói nevét, és jelszavát, és már szívta is lefele róla a leveleket erőteljesen (mondjuk némi időbe tellett, mire mind a 886-ot(!) lecuppantotta, de azért sikerrel zárult a dolog). A leveleket szépen kategorizálja, sőt a mellékleteket típus szerint is rendszerezi:

Mondhatom felettébb kényelmes a kezelése, és persze folyamatosan értesít, ha új leveled érkezik.

Aztán megemlítendő még, hogy ez a cucc már nagyon régen tudja, amire az Explorer csak mostanában lett képes: tud lapfüles böngészést prezentálni a júzernek, sőt a lapfülek tükrözhetik az épp aktuális weblap kinézetét is, mint mondjuk ezen a képen:

Persze aki ragaszkodik a szöveges lapfülekhez, az kikapcsolhatja ezt a funkciót.

Ezen kívül a program még rengeteg dolgot tud, amit még nekem is fel kell fedeznem (vegyük például a hangvezérlést, ami ugyan csak angolul tud, mégis ígéretesen hangzik, vagy a beépített torrentklienst), ebből is látszik, hogy rendkívül sokoldalú a kicsike – már-már gömb mondhatni. Egyedül néhány szétcsúszott weboldallal kapcsolatos problémát tudnék a szemére vetni (jó példa erre jelen blogom is, mivel a szavazás nem akar normálisan manifesztálódni rajta), de ezen kívül annyi pozitív vonása van, hogy feledtetik ezeket az apró bosszúságokat. Természetesen a fentebb felsorolt sokféle lehetőség valóban lehetőségként szerepel a programban, azaz nem kötelező őket használni, de lehet. Ha valaki csak netezni szeretne vele (micsoda ódivatú elképzelés ez! :)), azt nem fogják zavarni mindenféle túlbonyolított menük!

Ha valaki ezek után szeretné kipróbálni, az innen töltheti le a legfrissebb magyar verziót. Természetesen nem kavar be a már feltelepített böngészőknek, és nem kér enni. Szerintem érdemes kipróbálni!

UPDATE:

Egy kicsivel összeszedettebb funkcióleírás elérhető magyarul, képekkel illusztrálva itt!

“Megmenthettük volna magunkat, de nem tettük. Bámulatra méltó! Mifajta elmeállapotban voltunk, hogy bár saját kihalásunk nézett velünk szembe, mi csak megrántottuk a vállunkat?”

Annak idején a megboldogult hetvenes években a brit fiatalok nem biztos, hogy olyan értelemben értették lázadásuk fő jelszavát, a Nincs jövő-t, mint ahogy manapság sokan használják. Gyűlnek a bíztató hírek, hogy van még 40-50 szép évünk, aztán khm… jelentős törés áll be az emberiség fejlődésében, úgyhogy tessék szépen kihasználni ezt a rövidke időt, és dugni, kábítószerezni, és zabálni a továbbiakban, mert utána már nem lesz rá lehetőség. Gyereket – ha nem akarunk nagyon kicseszni vele – azért ne nagyon hozzunk létre, mivel szegényke egy atomháborúktól sújtott súlyosan mérgezett beteg bolygón lenne kénytelen leélni rövidke életét, mielőtt bele nem pusztulna a sugárfertőzésbe. Most komolyan, tényleg ez vár az emberiségre? A leszármazottaink nyomhatják élőben a Fallout-ot (vagy akár a Mad Max-et ízléstől függően) egy sivár pusztaságban, ahol az emberek csoportokra szakadva háborúznak egymással a vízért? Nekem ez az egész nagyon hihetetlennek tűnik, pláne ilyen rövid időn belül. Itt, Európa közepén nagyon kevés előjelét érzem, hogy bármi is negatív irányba változna (leszámítva, hogy évek óta nem volt normális telünk), bár ha kicsit kitekintek a nagyvilágba már egészen más a helyzet. Vannak hírek, amelyek arra épp elegendők, hogy az embert átitassa némi félelem, de tenni végképp nem lehet ellenük (ilyen például a felmelegedés miatt felolvadt szibériai talaj alól kiszökő metángáz, ami nem tesz túl jót az üvegház-hatásnak például).

Ami miatt épp ma támadt kedvem ezen a témán mélázni az az, hogy tudomást szereztem egy olyan filmről, amely Földünk 2055-ös évét mutatja be. Érdekes lesz a helyzet, ha így fog minden történni mint a filmben:

Ázsiában egy ciklonnak 80.000 áldozata van. Hollandiában jegyre adják az ivóvizet. Erdei tűz végigsöpört Spanyolországon. Úgy döntöttek, hogy New Orleanst nem építik újjá harmadszor. Pakisztánban nincs kellő mennyiségű víz. San Francisco-ban hőhullámtól szenvednek az emberek. 35 millió kínai menekült el az országból. Az Alpokban már nem lehet síelni. Bangladesben 100 millió vált hajléktalanná. Az Európai Unió hermetikusan lezárta a határait. Indonéziában kivágták az utolsó erdei fát, hogy teret adjanak a pálmaolaj termelésnek. Új-Zéland lezárta határait az ausztrál menekültek előtt. A Közel-keletről 100 millió ember próbál elmenekülni. Egyes helyeken az emberek megeszik a kóbor kutyákat és a házimacskákat is. Kitör a termonukleáris háború.

/idézet a forrásból, ahol a filmről olvastam/

A film címe amúgy Age of Stupid (magyarul A hülyeség kora), és kategóriáját tekintve a tényfeltárós dokumentumfilmek közé lehetne sorolni, már ha valós eseményekről szólna. Az ijesztő mégis az benne, hogy az általa vázolt vad ötletek mégis reálisabbak, mint egy sci-fiben, mivel ezeknek egy része már most is úgymond bizonyított tény (prognózisok és számítógépekkel végzett modellezések alapján), és jelen pillanatban elkerülhetetlennek tűnnek. Vidám jövő előtt állunk, ha tényleg így lesz…

Végeztül itt a film trailere, amelyet főleg angolul értőknek ajánlok:

Az biztos, hogy én meg fogom nézni…