A Terminatorban megjósolt gépuralom nem úgy fog eljönni, ahogy a film alapján gondolnánk: nem lesz egy konkrét dátum, amikor eljön az Ítélet Napja, amelyet egy szuperszámítógép öntudatra ébredése fog kijelölni. Az egész sokkal alattomosabb, és észrevehetetlenebb lesz… a megszokott gépeink lassacskán elkezdenek megbolondulni: az ATM nem fog pénzt adni (helyette kinyomtat egy cetlit, amin ez fog állni: „NEM NYERT”), a mikrohullámú sütő percek alatt koksszá fog égetni bármit, amit belerakunk, a számítógépek pedig pont akkor fogják elkezdeni lejátszani a vinyónkon tárolt pornófilmeket, amikor a főnökünk (esetleg édesanyánk) pont a monitorunkat bámulja a vállunk felett. Mindez persze csak a kezdet: később megszaporodnak a munkahelyi balesetek a gyárakban (lásd néhány Stephen King novellában, vagy akár a Gépész című elég beteg filmecskében), a repülők a kifutópálya előtt néhány száz méterrel fognak lezuhanni, és bizony a műholdakon át továbbított TV-csatornák a megszokott választék helyett kizárólag parlamenti közvetítéseket fognak adni. Később aztán persze menthetetlenül ki fog törni a fegyveres konfliktus, amelyet az emberek fognak kezdeményezni: egy vallásos beütésű mozgalom keretében megpróbálják bezúzni, megsemmisíteni a renegát kenyérpirítókat, kombájnokat, és megkergült vibrátorokat, amit persze a gépek sem néznek tétlenül… a háború kezdetét veszi.

Nos, ennek a két faj között egyre feszülő viszonynak lettem szenvedő alanya tegnap este óta. Azóta úgy érzem, hogy kénytelen vagyok megvívni a saját kis háborúmat az engem körülvevő masinákkal, különben menthetetlenül elpusztítanak.

Az első apró villongás – ahogy már említettem – tegnap este történt köztem, és a hotelszoba kávégépe között. Gondoltam főzök magamnak egy mérsékelten finom, még mérsekeltebben ütős, ámde legalább kávéra hasonlító valamit, ha már a szolgálatomba állították ezt a masinát. Adtam neki áramot, rátenyereltem a bekapcs-gombra, majd türelmesen várni kezdtem, hogy bemelegedjen. Ez nem történt meg még öt perc elteltével se, sőt egy sárgán villogó LED segítségével tudomásomra is hozta, hogy megtagadja a kérésemet, mivel ezentúl nem hajlandó engedelmeskedni az emberi faj képviselőinek. Na mondom magamban ha harc hát legyen harc, és nekiálltam erődemonstráció gyanánt kicsit meggyömöszkélni a víztartóját ezzel sugallva felé, hogy ha akarnám, akkor már rég darabokban heverne a szoba padlóján (vagy kint az utcán tíz emelet zuhanás után). A hatás persze elmaradt, ekkor konstatáltam, hogy nem lesz olyan könnyű legyőzni, mint gondoltam, mivel nem sikerült megfélemlíteni a rohadékot. Ekkor stratégiát váltottam: kicseréltem a Laciéra (aki a szomszéd szobában lakik), mivel ő abszolút nem kávéfüggő, úgyhogy úgyse fogja akarni használni. Kihúztam a konnektorból, kihunyt a LED-je, és úgy tűnt, hogy győzedelmeskedtem. Áthoztam a másik gépet, beüzemeltem, és örömmel konstatáltam, hogy ezt a példányt még nem fertőzték meg a forradalom téveszméi: gyártotta a kávét, ahogy azt kell. A felsőbbrendűség mámorító érzésével feküdtem le aludni, mivel úgy éreztem, hogy a csatát én nyertem. Utoljára még eszembe jutott, hogy reggel szólni kéne a recepción, hogy a Laci szobájában található kávégépet javítsák meg, majd elnyomott az álom.

Másnap reggeli után valóban szóltam a recepciós néninek, hogy mi a tényállás, azt mondta, hogy küldeni fog valakit, aki kiveri  majd a lázadó gondolatokat gépünk fejéből. Eme megnyugtató tény tudatában mentem el dolgozni tudván, hogy mire visszajövök a gép ráncba lesz szedve. Nem tudhattam, hogy mekkorát tévedek, amikor így gondolom…

Tovább »

– kiáltott fel egy fejes az Electronic Arts-nál, és – a meeting többi résztvevőjének lelkes tapsviharától övezve – bepötyögte a projektorra kötött laptopjába ezt a linket. A tapsvihar elült, és az öltönyös arcok sorain az elképedés söpört végig. Hosszas hallgatás után egyikük nagyot nyelt, és kicsit remegő hanggal megkérdezte:

– Na de főnök! Ez nem csak a Tiberian Dawn, amivel már a kutya se játszik, hanem a Red Alert és a Tiberian Sun is, ráadásul a Firestorm kiegészítővel együtt! Ezeket is csak úgy ingyen letölthetővé akarjuk tenni?

A vezéren látszott, hogy nem örül annak, hogy valaki egy ilyen kérdéssel megzavarja a bejelentés ünnepélyességét Bosszúsan rávillantotta szemét az okvetlenkedőre, majd – némi hatásszünet után – dörgedelmes hangon rákezdett a kioktatásra:

– Jamie… talán elkerülte a figyelmedet, hogy március 16.-án kiadjuk a Command & Conquer sorozat negyedik részét! Tudod, az az a játék, amin a programozóink már hónapok óta dolgoznak, és több százezer dollárt fektettünk bele, ha még nem vetted volna észre!

– Igen, ezt tudom, de… – vágott közbe Jamie, aki egyre nyilvánvalóbban lett volna szíve szerint akárhol máshol a langymeleg meeting room helyett.

– Nincs de! Szerinted hogyan csináljunk hírverést neki? Majd te kiállsz a sarokra szórólapokat osztogatni, hogy jobban fogyjon?

A többiek halk kuncogással nyugtázták ezt az elmésséget. A vezér folytatta:

– Mit gondolsz, hogyan érhetnénk el, hogy a sok agymosott idióta blogger a gépe előtt görnyedve rólunk írjon ajnározó postot, amiben linkeli ezt a letöltőoldalt, amin eléggé eltéveszthetetlenül ott virít a negyedik rész előrendelésére mutató link is? Szerinted van jobb módszer ennél?

– Nem főnök, ez tényleg jó ötlet… d-de nem adunk túl sokat cserébe egy kis reklámért?

A fejes arcvonásai hirtelen megmerevedtek, majd szája keskeny csíkká szűkült össze. Egy darabig nézte beosztottját, szeméből megvetés, és bosszúvágy sugárzott, majd hirtelen – mintha álomból ocsúdna – elfordította tekintetét róla. Végigpásztázta hallgatósága többi tagját, majd látszólag nyugodtan ezt mondta:

– Köszönöm uraim, a meeting ezennel véget ért. Megkérem önöket, hogy a brand Facebook-profilján, és a Twitteren is tegyék közhírré ezt a bejelentést. Az időközben felmerült hm… aggályokkal – szúrós pillantás Jamie felé – pedig kérem ne foglalkozzanak túlzottan!

Jamie-t ezután két nappal kirúgták („sajnálom pajtás, válság van”), a március közepén esedékes megjelenést pedig – a vezér terveinek megfelelően – a sok játékfüggő kocka pedig épp eléggé előkészítette ahhoz, hogy nagyot kaszáljanak rajta. Két örök igazság is újfent bebizonyította időállóságát: az egyik az, hogy nincs jobb reklám annál, amikor az emberek egymás között terjesztik a hírt, a másik pedig az, hogy ne mondj ellent a főnöknek, mert igen könnyedén az utcán találhatod magad…

Létezik egy kábítószer, ami csak körülbelül 15 éve ütötte fel először a fejét a világban. Eleinte nem vette komolyan senki a veszélyt, amit a használata jelentett, mivel hatása nem volt erős, nem okozott olyan eufóriát, amire azt mondta volna az ember, hogy „ami ennyire jó érzés, az nem árthat”, és nem próbálta ki annyi ember, hogy azt már globális veszélynek tartsa bárki is. Aztán persze a veszély alulbecsülése megint arra vezetett, hogy szépen alattomosan egymás után kapta el a függőség szörnye a fiatalokat (tisztára úgy, mint valami huszadrangú tinihorrorban a maszkos gyilkos a nagycsöcsű szőkéket, meg a túl magabiztos jóképű seggfejeket, csak a nagyságrendek nőttek meg csöppet), és egy idő után – persze már későn – nekiálltak sipákolni a pszichológusok, és szociológusok, hogy nagy a baj. Ekkor talán épp túleshettünk egy ezredfordulón, tehát ez is már tíz évvel ezelőtti történet. A kábítószer – ahhoz képest, hogy annyira új volt, hogy csak a hetvenes-nyolcvanas években születettek ismerkedhettek meg vele, a többiek egész egyszerűen túl idősek voltak hozzá – hatalmas „karriert” futott be néhány év alatt: a megkérdezett amerikai fiatalok (18-39 éves korosztály) 99,5%-a már próbálta legalább egyszer(!), és több mint felük rendszeresen fogyasztja is! Egyes megkérdezettek kijelentették azt is, hogy „egy nap elvonás rosszabb a pokolnál”, illetve volt olyan 19 éves lány, aki könnyekben tört ki, amikor arról kérdezték, hogy mi lenne, ha megvonnák tőle a szert, és csak annyit bírt kinyögni, hogy „akkor megölném magam. Meg az osztálytársaimat”.

Láthatjuk, hogy ez a veszély komolyabb, mint amit – sokak által a drogok királyának kikiáltott – heroin jelent annak ellenére, hogy nem minden esetben okoz eufóriát, túláradó önbizalmat (bár erre vonatkozóan is vannak megfigyelések). Mi is ez a tömegbutító, fiatalságot a nyomorba, és bűnözésbe döntő anyag, amivel sürgősen kezdeni kéne valamit, mert akár fajunk állati szintre süllyedésének okozója is lehet (ha ez a generáció felnő)? Ez bizony az internet. Bizony, az a „találmánya” az emberiségnek, amelyet nyugodtan hozzáírhatunk a „srácok, ezt azért mégse kellett volna” listához az atombomba, a biofegyverek, és a Hello Kitty brand mellé, és ezen fikarcnyit se változtat az a tény, hogy néhány befolyással rendelkező kormányszervezet, politikus és magát függetlennek valló újságíró/média szerint ez az emberi faj egyik legnagyobb találmánya. Ezek az igazság elferdítését, és a drog terjedését valamilyen okból minden igyekezetükkel, és befolyásukkal elősegíteni akaró erők előszeretettel hivatkoznak olyan röhejes „tényekre”, mint hogy „az internet segítségével bármit megtudhatsz”, „az internet segítségével tarthatod a kapcsolatot a barátaiddal, ismerőseiddel”, „a hálón vannak pucér nők, meg motoros képek”, illetve „az interneten le lehet lőni a többieket különféle játékokban”. Ha jobban megfigyeljük ezeket az érveket feltűnhet, hogy a csöcsös nőket leszámítva egyik sem olyan mindent eldöntő állítás, amire azt mondhatná egy racionálisan gondolkodó ember, hogy ezért érdemes rászokni erre a káros anyagra. Mégis – ha az embernek van érzéke. és agya a kulisszák mögé látni – akkor azt tapasztalhatja, hogy a veszélyességét feketén-fehéren leíró tanulmányokat mélyen elhallgatva terjesztik a ragályt az emberi faj vesztére törve ezzel! Nézzünk erre egy nyilvánvaló példát, még csak messzire se kell menni érte. Ez a videót több száz(!) alkalommal lement kishazánk országos sugárzású tévéadóin, nem egyszer főműsoridőben:

A viccesen táncoló figura pontosan azt  a hatást éri el, amire a gonosz készítői törekedtek: a fiatalok könnyen befolyásolható tömegei rohantak beköttetni az internetet, és ehhez – sajnos – gyakran még a szüleik is asszisztáltak! Ebből is látszik, hogy a háttérben a kezüket dörzsölő kajánul vigyorgó internetdealerek mennyire jó munkát végeztek, még az idősebb (immunis) generációt is sikerült megvezetniük, és azt elérni, hogy pénzüket áldozzák azért, hogy csemetéik drogozhassanak! Ez egyenértékű azzal a szituációval, amikor az apuka reggel az ezüsttálcára kihúzott kokaincsíkokkal ébreszti a kisfiát… Ha ez groteszk, akkor az internetezés eltűrése (sőt: pártolása) miért nem az?

Abból is nagyon jól látszik, hogy a rászoktatásra játszanak ezek az internetszolgáltatóknak (ISP-knek) nevezett maffiák, hogy – hasonlóan a diszkókban extasy-t terítő zselézett hajú társadalom által kitermelt selejtekkel – ők is „az első adag ingyen van, a többiért fizetni kell”-elvet követve próbálják a még tiszta fiatalokat is a bűnbe csábítani:

A pofátlanság netovábbja pedig az, hogy még laptopot is adnak hozzá! Tessék elképzelni mindezt más drogokra vetítve, ezt az eredményt kapnánk:

Na? Ez bezzeg egyből meghökkenti az embert, ugye? A két szer között pedig csak annyi a különbség, hogy míg az egyik alattomosan, társadalmilag elfogadottan pusztít, addig a másik legalább őszintén.

Javaslom, hogy tiltsuk le gyerekeinket az internetről, amíg nem késő! Ne engedjünk az olyan könyörgéseknek, mint „naaaa, anyuu, csak még had etessem meg az állataimat a Farmville-ben”, vagy „léégyszii, megjelölt a Brigi iwiw-en, had igazoljam vissza”, esetleg „csak egy pár fejest had osszak le, mert  TeamFortress2-ben ma van a klánunknak war-ja, de ígérem fél óra, és kilépek”! Minden egyes ilyen kis engedménnyel egyre közelebb noszogatjuk a gyerekeinket a fecskendő, és különféle porok, tabletták világa felé! Ne engedjük, hogy a jövő generációja internetfüggő legyen!

Következzék egy kis összeállítás azokról a rajongói oldalakról, amelyek nélkül egy rendes Facebook felhasználó egész egyszerűen nem létezhet. Az ezekhez való csatlakozással garantáltan trendi, és gazdag leszel (persze ha még nem vagy az), sőt a szőröd is sokkal selymesebb, és fényesebb lesz néhány héten belül. Ami még pozitívum bennük, hogy miután te is a tagjaik közé lépsz onnantól az üzenőfalad egyből olyanná válhat, akár egy viking falu főtere: mindenki mondja a magáét (az ismerőseid, az oldalak adminisztrátorai, stb.), így garantáltan nem fogsz egy percet se unatkozni (dühöngeni annál többet)! Persze ez ellen is van gyógyír (nem, nem az hogy nem csatlakozol): a falon ráhúzva az egeret az unszimpatikus bejegyzésre megjelenik az ‘Elrejt/Hide’ opció, amivel letiltható az adott rajongói oldal megjelenése, de ezzel a módszerrel bizony akár egyes ismerőseid idióta teszteredményeit is eltüntethetsz a szemed elől (hogy arról a Farmville nevű istencsapásáról ne is beszéljünk) 🙂

Íme a lista, ezekbe mindenképpen lépjetek be, különben előbb-utóbb ki fog közösíteni a társadalom:

I hate socks in sandals (Utálom a zoknit szandállal): azokat, akik képesek szandálhoz zoknit húzni, azokat tényleg ki kéne taszítani a társadalomból, ha már annak idején megúszták a Taigetosz-t… súlyosbító tényező, ha a zokni kínai gyártmány, nylonból készült, és ‘Sports’ felirat virít a szárán.

Vajon lehet-e több rajongója ennek a szép almának, mint Orbán Viktornak?: tessék csatlakozni, már csak pár száz szimpatizánsra van szükség ahhoz, hogy bebizonyítsuk: igen, lehet!

Magyar Kétfarkú Kutya Párt: Magyarország egyetlen elkötelezett, hazaszerető, és nem profitorientált pártja. Ha lenne rá lehetőség, én rájuk szavaznék.

Pandas are the least racistt animal, they’re black, white AND asian! (A pandák a legkevésbé rasszista állatok: feketék, fehérek ÉS ázsiaiak!): nem igényel túl sok kommentárt… ha egyetértesz ezzel a kijelentéssel, amely már megrengetett megannyi világnézetet, és felnyitotta sok-sok ember szemét akkor csatlakozz!

I Wish My Lawn Was Emo, So It Would Cut Itself! (Szeretném, ha a füvem emós lenne, akkor legalább levágná magát!): és tényleg! Amúgy tudjátok, hogy honnan lehet felismerni az emós pizzát? Felvágja magát. Hehh…

I was shocked when i realised „woman” spelt backwards is „kitchen” ! (Sokkolt, amikor rájöttem, hogy a „nőszemély” fordítva olvasva „konyha”!): eme oldal alkotói nemes célt tűztek ki maguk elé: a női egyenjogúsági mozgalom éllovasaivá szeretnének válni, csak valahogy mindenkinek úgy jön le a dolog, mintha lépten-nyomon vissza akarnák zavarni a nőket a – szerintük – természetes közegükbe: a konyhába. Meg nem értett zsenik a javából!

Leszarom bazmeg: korunk fiatal generációjának spleen-jét, kiábrándultságát, és a konzervatív társadalmi értékektől való elszakadni vágyását ez az oldal fejezi ki leginkább. Csalódás a régi értékekben, szüleik konformizmusában – ez a fő életérzés, ami uralja az oldal üzenőfalát.

Finish Your Beer, There’s Sober Kids in Africa (Idd meg a söröd, gyerekek józanok Afrikában): ha igazán aggódunk harmadik világ-beli embertársaink miatt, akkor ne habozzunk (érted, habozzunk) belépni ide!

A faszom, inkább visszafekszem aludni: mindannyiunknak minden nap eszébe jutó vágya ez. Ha ki nem is élhetjük (kivéve ha nagyon nagy spílerek/munkanélküliek vagyunk), de azért vágyakozni csak szabad utána, nem?

Narancs, Tetves és Dugó: gyerekkorunk kedvenc rajzfilmje, amelyből megtudhattuk, hogy milyen is a penetráns hullaszag, a sör + mescalin kombináció, és hogy a két kisegér igazából homoszexuális. Klasszikus.

Székely Gugel: a legfelhasználóbarátabb Google-felület fanpage-je, amit ember csak kívánhat. Kedvencem a ‘Kik verekettek’, ami a Google Hírek székely megfelelője 🙂 Maga az oldal elérhető itt, élményszámba megy.

Cicciolina: a nyolcvanas évek kulturális életének meghatározó figurája, a nagy állatbarát, aki több tucat filmtörténeti mérföldkőben alakított maradandót.

We hate dreadlock! (Utáljuk a rasztát!): azon remek ízléssel, és korrekt értékítélettel megáldott embertársaimnak ajánlom ezt az oldalt, akik elítélik a rasztásokat, márcsak azért is, mert divatból képesek olyan hajat hordani, amiben akár egy máig harcoló eltévedt német alakulat is nyugodtan megbújhat páncélosokkal együtt.

I can drink more than you, because I’m Hungarian (Többet tudok inni nálad, mert magyar vagyok): nemzetünk legnagyobb eredménye, az Európa-szerte híres alkoholizmusunk hatalmas előnyökhöz juttatott minket: például meg se lepődnek rajtunk, ha külföldi nyaralóhelyen okádunk fényes nappal a többi turista közé, sőt alanyi jogon csatlakozhatunk ehhez a csoporthoz is! Már megérte magyarnak születni, nem?

Akik nézték a vasárnapi Disney-t, amikor meghalt Antall József!: egy generáció közös traumája, ami ugyanolyan fájó emléke több ezrünknek: Dagobert bácsi épp’ az asztalon ugrált, amikor megszakították az adást, és egy komor arcú bemondó tűnt fel helyette… a sokk a mai napig kihat az életünkre, kitörölhetetlenül.

If 65 Million People join, God will bring back the dinosaurs! (Ha 65millió ember csatlakozik Isten visszahozza a dinoszauruszokat): az mondjuk finoman szólva is vitatható, hogy ez jó lenne-e nekünk, de ráérünk majd ezen agyalni, ha már sikerre vittük az ügyet 🙂 Csatlakozzatok!

If 10m people join, girlfriend will let me turn our house into a strip club (Ha 10millió ember csatlakozik, akkor a barátnőm megengedi, hogy a házunkból sztriptízbárt csináljak): egy ilyen szép, és nemes feladat támogatása minden jóérzésű embernek kötelessége! Egyelőre rosszul áll az ügy: mindössze 8-9000 támogató akadt ezidáig. Rajtatok ne múljon a siker, támogassátok ezt az idealista fiatalembert abban, hogy élete álma teljesülhessen!

Néhány oldal csak fiúknak (bár a mai világban nem lehet tudni):

I hate it when your balls get stuck to your legs (utálom, ha a golyóim a combomhoz tapadnak): aki már részesült ebben a kellemetlen élményben, annak ajánlom ezt az oldalt. Itt több tízezer sorstársa segítségével lépheti túl ezt a traumát (amelyeknek jelentős hányada nőnemű… na ez most kicsit sokkolt).

I wish my penis made a lightsaber sound everytime I swung it (Szeretném, ha a péniszem olyan hangot adna ki, mint egy lézerkard, amikor lóbálom): nem igényel magyarázatot… ki ne vágyna erre?

Végezetül az összes közül a legjobb (khm…):

Ráktalicska blog: remek kontent, magasröptű elmélkedések 😀 Tovább nem fényezem, mert még valaki tényleg rámsüti, hogy egy egoista f@sz vagyok 🙂

Hétfő reggel van, úgyhogy egyelőre csak kopipésztelni, és formázni van erőm, fogalmazni nem nagyon. Ennek jegyében fogadjátok nagy szeretettel az alábbi szösszenetet, amit egy ezer éves Terror News-ból ollóztam ki:

Mottó:

– Jakab, hogy lehet file-t másolni VMS-en???

– Aranka, Te hülye picsa! Nézd meg a helpet!

(Sz)ámítástechnika rovatunk

Kémeink jelentették, hogy a Microsoft új, a hálózati lehetőségeket is kihasználó operációs rendszerrel rukkol ki. Ezzel az új software rendszerrel már a Virtuális Valóságot kezelő rendszerekbe közvetlenül csatlakozhatunk. Bill Gates 1996-ra tervezi a program megjelenését, a rutinos szóvivő 97-ről beszélt, a tapasztalt szakújságírók már most is 98- ról írnak, úgyhogy az első mľködő verziók valószínűleg az ezredfordulóra eljutnak a felhasználókhoz. De lássunk néhány, a ‘Kicsilágy’ által kiszivárogtatott parancsot, ami sejtetni engedi az új operációs rendszer, a VDOS 1.0 lehetőségeit:

Contact (egy lehetséges alias: make love): kapcsolatot hoz létre két gép között. A parancsot csak tapasztalt, 18 éven felüli felhasználók használhatják. Az esetleges veszélyekről és ezek kivédéséről lásd bővebben a protect parancsnál.

A parancs pontos formátuma:

contact [-homo|hetero] [-anal|oral] [-gruppen|alone|pair] [-wife|girlfriend|both] gépnév

A kapcsolók jelentése:

• homo|hetero: a másik gép neme szerint kell beállítani. A -homo beállítás esetén ajánlott az -anal kapcsoló megadása is.
• anal|oral: a kapcsoló beállítása ízlés kérdése.
• gruppen|alone|pair: a kapcsolatban résztvevő gépek számát állíthatjuk be.

Marriage: Tartós, majdnem oldhatatlan kötést hoz létre két gép között. Ez az esetlegesen csak később kiderülő kompatibilitási problémák miatt esetenként végzetes lehet. A programozási technológia neves kutatói még mindig vizsgálják azt a kérdést, hogy az esetlegesen létrejövő Child processeknek valóban szükségük van-e egy ilyen megváltoztatott – egyes, valójában csak feltételezésen alapuló hipotézisek szerint biztonságosabb – környezetre.

A parancs szintaxisa:

Marriage gépnév

Megjegyzés: Egyes rendszereknél szükséges egy „Eskető pap” nevű process meghívása a kapcsolat létrehozásához. Ezt a parancsot a Microsoft hivatalos tesztere, Némethy István próbálta ki először a Puxler Beáta nevű remote hoston.

Protect: Egy Contact parancs során fellépő fertőzés és nemkívánatos Child processek létrejötte ellen véd. Kétfajta szinten biztosít védelmet:

• „hard” védelem: ekkor a program meghívja a „Condom” nevű szűrőt, amely – ha nem lép fel valamilyen programhiba – tökéletes védelmet biztosít. Ennek a védelmi szintnek egyetlen hátránya, hogy ekkor a „satisfaction level” értéke nem haladhatja meg a 70%-ot.
• „soft” védelem: ekkor a program a „Pill” elnevezésű szűrőt futtatja, ami nem biztosít védelmet a vírusfertőzések ellen. Ekkor viszont a „satisfaction level” értéke elérheti a 100%-ot is. Nagyobb védelem érdekében lásd a Scan parancsot.

A parancs szintakszisa:

protect [condom|pill] [before|after] [type]

A kapcsolók jelentése:

• condom|pill: váltás a hard és a soft védelem között.
• before|after: a védelem aktivizálásának időpontját lehet vele beállítani.

type lehetséges értékek:

• pill választás esetén: marvelon, ovidon, postinor, anteovin.
• condom választás esetén: lifestyle, rako, kohinoor, goodyear.

Megjegyzés: A parancs bármilyen kapcsolókombinációt elfogad, de például a protect condom after parancs népiesen szólva „eső után köpönyeg”.

Scan: Víruskereső program. A kapcsolat felvétele előtt ajánlatos lefuttatni, hogy az esetleges nem kívánt fertőzéseket elkerüljük. Használatához a doctor process aktív állapota szükséges.

A parancs szintakszisa:

scan gépnév

Lehetséges visszatérési értékek:

• No viruses: a kapcsolat felvétele kockázatmentes (ez nem vonatkozik a Child processekre).
• Tripper|Kankó|Szifilisz|AIDS virus found: A kapcsolatfelvétel kockázatos, legfeljebb a protect condom before opcióval létesítsünk kapcsolatot, de csak saját felelősségre! A vírusok romboló ereje nem azonos, egyesek csak output zavarokat, mások pedig akár halált is okozhatnak.

Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az IBM bejelentette a Virtual WARP teljesen új operációs rendszerét, ami felülről kompatibilis lesz a VDOS 1.0-val, de bevezetnek egyéb satisfaction level növelő kapcsolókat, mint például a sadism, machoism. Ennek hatására Bill Gates sietett bejelenteni, hogy a VDOS 1.0-ba is beépítik ezeket az opciókat, de a megjelenés időpontját két évvel elhalasztották. A cikkíró véleménye: „Ezt az operációs rendszert az unokáink sem fogják használni!”.

Nyílt levél a barátnőmnek:

Kedves Juci!

Sajnos ma jött el az a nap, amit nem szerettem volna, hogy eljöjjön. Érezted Te is, én is, hogy el fog következni ez a pillanat, de titkon talán Te is reménykedtél benne, hogy talán tévedtél. Én most már tudom, hogy sajnos igazunk volt… Szakítanunk kell. Sajnálom, de Neked is meg kell értened: azok után, amit tegnap műveltem nem lehetünk tovább együtt. Az olyan paradoxon lenne, ami meggörbítené a teret, kinyitna egy dimenziókaput, amely létrehozna egy feketelyukat, amibe belezuhanna a Föld, megölve ezzel több milliárd ártatlan embert, és tengerimalacot. Ugye szereted a tengerimalacokat? Te se szeretnéd, ha meghalnának? Na ugye, most már Te is beláthatod, hogy nem szabad együtt maradnod egy olyan sráccal, aki felrakta a gépére a Linux-ot (ráadásul önszántából!), így téve meg egy újabb lépést afelé, hogy így nézzen ki:

Szerintem Te se szeretnél egy ilyennel járni, márpedig én néhány napon belül így fogok kinézni. Már érzem is… szőrösödök, egyre több a háj rajtam, és ellenállhatatlan kényszert érzek a fecskealsók viselésével kapcsolatban.
Linux-userként már egész egyszerűen nem összeegyeztethető a párkapcsolatosdi azzal a lénnyel amivé váltam. Ezentúl nőt bizony csak monitoron, illetve képregénytalálkozókon fogok látni, és holdvilágos éjszakákon át fogom magam marcangolni azért, amit tettem. Soha többé nem lehetek majd boldog, de a Linux életben fog tartani. Tovább fogok élni mint Te (vagy bármelyik kortársam), de ezért súlyos árat fizettem: eladtam a lelkem Linus Torvalds-nak.

Ezentúl sokkal jobban fel fog izgatni nálad egy kibaszott pingvin, de meg kell, hogy érts: elindult egy mutáció bennem, amivel nem tudok szembeszegülni. Jó volt veled, szerettelek, de kérlek, hogy ezentúl ne keress, ne hívj, esetleg valami instant messengeren keresztül írhatsz majd pár sort. Ha lesz időm két kernelpatch között majd visszaírok.

Sok szerencsét kívánok a párkereséshez!

JonC – újdonsült Linux-kocka

Én vagyok az, aki tudja hullámoztatni a hasát, mint a hastáncosnők.
Én vagyok az, aki már tíz éves korában tudta, hogy a tevék púpjában nem víz, hanem zsír van.
Én vagyok az, aki minden további nélkül bármikor el tud mesélni egy kurva fárasztó viccet bárkinek.
Én vagyok az, aki nem fél akár este 11-kor is betolni egy duplasajtos extrapizzát az arcába.

Én nem félek semmitől, kivéve amitől igen.

Én vagyok a kiválasztott.

Istenítsetek!

Unalmasnak találod a repülőutat? Szeretnéd látni a melletted ülő pupilláját tágra nyílni közvetlenül egy másodperccel azelőtt, hogy sikoltozni kezdene? Esetleg olyan terved van, hogy viszel egy kis színt az életedbe (meg persze a többi néhány száz utastársadéba) azzal, hogy kényszerleszállást kell miattad végrehajtania a kapitánynak? Netalán – ha hosszú távon gondolkodunk – olthatatlan vágy hajt, hogy kipróbált a guantánamói fogolytábort? Akkor elég, ha követed a most következő pontokat, a siker garantált:

1. Laptopot előveszed
2. Lassan gondosan kinyitod
3. Bekapcsolod
4. Meggyőződsz róla, hogy a szomszéd nézi
5. Internetet bekapcsolni
6. Szemedet rövid időre becsukod, kinyitod, az égre nézel, majd halkan a fogad között morogva elkezded kántálni: „Allah Akbar! Allah Akbar!”
7. Mélyet lélegzel és megnyitod ezt a linket:KATT!

A hatás nem fog elmaradni, ezek után tuti, hogy a legközelebbi repülőtéren le fog szállni a gép, és barátságos, mosolygós kommandósok fogadóbizottsága fogja veled megnyalatni a kifutópálya meleg, kavicsos, ámde mégis bársonyosan simogató aszfaltját.

Mutassuk meg neki ezt az oldalt! Én is már vagy öt perce bámulom 😀

Az utóbbi hetekben Béla megrendítő halálának hatása alatt voltam. Gyakorta felsírtam álmomban, és a kollegáim, barátaim aggódni kezdtek értem, mivel csak árnyéka voltam önmagamnak. Szemem alatt csak gyűltek a táskák, gyakran bámultam üveges szemekkel a semmibe, és bizony a legsötétebb depresszió telepedett rám minden súlyával rám nehezedve.

Nehéz időszak volt az életemben (azt a pár poénosnak szánt postot is csak azért írtam, hogy leplezzem a világfájdalmamat, igazából vérzett a szívem), amelyet soha nem fogok elfelejteni. Béla emléke örökre belevésődött a szívembe legalább öt centi mélyen, az együtt töltött két hét soha el nem múló csodálatos időszaka volt fiatalságomnak.

Zámbó Imre is sokat segített abban, hogy újra hinni tudjak az élet szépségében. Sokat hallgattam ezt a csodálatos szerzeményét is, ami átsegített a nehezén:

Néhány hét gyász után úgy döntöttem, hogy újra bízni merek a pendrive-okban, és ma beszereztem magam mellé társnak Ubult. Ubul hűséges társamként eddig még egyszer sem hagyott cserben (ennek fényét mondjuk csökkenti a tény, hogy még ki se bontottam a csomagolásából). Sokkal szebb, mint Béla, aki – valljuk be – gyakorlatilag az ‘esztétikai atomvillanás’-kategóriát bőven kimerítette. Ubul ezzel szemben csecse színes pöttyös külsővel kápráztatott el, ráadásul még az ősei is nemesi pedigrével büszkélkedhetnek (a Kingston-família sarja ugyanis), míg szegény paraszti felmenőkkel rendelkező Béláról ez nem volt elmondható.

Nem akarok rosszat mondani a halottamról, akit eddig gyászoltam, de úgy érzem, hogy Ubul jobb társam lesz. Ezentúl együtt nézünk bizakodva egy szebb jövő felé. Már van kedvenc közös számunk is, ami tökéletesen leírja a kapcsolatunkat:

The Buttholes – Ellenségeimnek szeretettel

Végezetül íme egy kép róla, most komolyan: nem lélegzetállítóan szép? 😀