Gondoltam írok mán egy kis übergeek postot is végre (hogy ne csak a betegeskedésemről rinyáljak, amúgy jelentem jobban vagyok) annak kapcsán, hogy most már két napja szórakoztatom magam egy olyan játék multiplayerével, amelyet – amikor megemlítettem Péter barátomnak – csak annyit mondott, hogy „te beteg vagy” 🙂 Világéletemben szerettem a hálózati játékot, bár manapság a gépem már sajnos bőven nem bír annyi kis háromszöget lekezelni, amennyire szükség volna (mert bizony a kép amit látsz, az az említett geometriai formákból van összerakva, persze agyoneffektezve, hogy ez ne tűnjön fel), így az utóbbi 6-7 év számomra egész egyszerűen kimaradt játékügyileg, és persze ez igaz a netes játékokra vonatkozó tapasztalataimra is. Azért a régebbi multis progikkal a mai napig szívesen játszok, bár általában sajna minél oldschoolabb egy game, annál kevesebben tolják hálóban, bár erre a lista első szereplője az ellenpélda. Következzen tehát egy felsorolás azokról a multis játékokról, amelyek a legnagyobb hatást tették rám (a sorrendnek ne tessék jelentőséget tulajdonítani):
Tisztában vagyok vele, hogy mostanában (és régebben is) jópárszor írtam már erről a pixelhalomról, de megint ráakadtam egy pár érdekességre vele kapcsolatban, ami jól jöhet, ha majd az unokáknak gyerekeiteknek akarjátok mutogatni azt, hogy a ti időtökben mi is volt a játékipar csúcsa. Az alábbi linkeken elérhető verziói futnak XP alatt (tán még a Vista/Win7 se okoz nekik komolyabb traumát), sőt elvileg még némi grafikai tunningon is átestek. Leszek annyira lusta dög, hogy pofátlan módon csak bevágom ide Doomer hozzászólását erről a fórumról:
katt az alig látható PLAY feliratra!
ZDoom: A Zdoom-ot 1999 óta fejlesztik, támogatja a Doom 1-et, az Ultimate Doom-ot, a Doom 2-őt, a Doom 2: Plutonia-t, a Doom 2: TNT Evolution-t, a Hexen-t, a Heretic-et és a Strife-t. Ezek mind régi-régi játékok, talán még mondanak valamit egy-két embernek. Miért jó a Zdoom?
1. Mert teljesen Windows XP és Vista kompatibilis
2. Rengeteg beállítás az ingame menu-ben, mint pl. felbontások képarány szerint, a teljes irányítás konfigurálása, hangbeállítások, az öltözéked színének beállítása…és még tonna más minden…
3. TCP/IP multiplayer kompatibilitás 8 játékosig(lehet, hogy többet is lehet, nemtom)
4. Rakás új lehetőség a pályaszerkesztőknek, mint pl. ACS szkriptnyelv, amivel a motor belsőjét is tudjuk elég jó szinten bogozgatni…
5. Szabad forráskód, ha kedved támadna neked is fejleszteni
GZdoom: Ez is egy port, mint a Zdoom, csak ez OpenGL-es renderer-rel bír(ergo 32 bit-es színmélység). Dinamikus fények, 3D padlók,(szolíd padló szolid fölött, ami eddig nem volt a sima doomban) és minden más, ami a Zdoom-ban is benne van.
Zdaemon: a Zdaemon egy internetes verziója a Zdoom-nak, ahol nap mint nap még mindíg többszáz játékos fordul meg, hogy akár 16-an együtt játszhassanak. Ez is Zdoom alapú motor,(innen a neve: Zdaemon) de ez még egy ősrégi verzióra épült, ami elég sok moddolási lehetőséget nem ismer, de ennek ellenére nagyon népszerű, és élmény játszani vele.
Eddig az idézet, tessék kipróbálni őket, már csak a szörnyülködés kedvéért is („úúristen, ezzel hogy voltak emberek képesek évekig játszani??”), illetve érdeklődésre tarthat számot a Zdaemon által nyújtott multi is (bár én még nem tudtam kipróbálni). Kellemes nosztalgiázást!
UPDATE:
talán nem követek el túlzottan nagy jogsértést, ha itt letölthetővé teszek egy kis WAD-pakkot (52 mega) a fenti programokhoz, hogy használni is tudjátok őket 😉 (WAD file-ban vannak ezeknek a régi Doom-szerű játékoknak a pályái, hangjai, ellenfelei, egyszóval mindene becsomagolva)
Sose gondoltam volna, hogy a Puruttyáról fogok átemelni valamit, de ezt egész egyszerűen muszáj, mert zseniális:
Skhizein (Jérémy Clapin,2008) from Bertie on Vimeo.
Nem árt hozzá egy kicsi angoltudás, de anélkül is pont annyira értelmetlen művészien elvont, mint vele 🙂
Észrevettétek, hogy kezd átmenni a blog alternatív underground zenekarok bemutatásainak színterévé? Ez persze nem baj, sőt örülök, hogy talán kicsit én is segíthetek a magam szerény módján ezeknek a tehetséges fiataloknak népszerűbbé válni. Mai kiszemeltem a velencei gyökerekkel rendelkező Kipu zenekar, akik saját bevallásuk szerint tingli-tangli minimálrockot, (hangzatosabban kifejezve underground funky-punk-popot) nyomnak immáron bő három éve. Ami fontos, és joggal büszkék rá a srácok, hogy 2008 nyarán megnyerték a Fishing on Orfű Feszt tehetségkutatóját, amelynek eredményeként Lovasi András (a Kispál és a Borz énekese) felkarolta őket egy demo rögzítésének erejéig, sőt 2009-ben a Le petit fes nevű gyöngyösi megmérettetésen is sikerrel orozták el az első helyet.
Zeneileg viszonylag könnyen behatárolhatóak: lightos alterrakendroll, amely engem leginkább a korai Kispál-lemezekre emlékeztetett, de természetesen sajátos hangulattal, és szövegvilággal egyedivé varázsolva. Konkrétan olyan az egész, mintha aláfestő zene lenne a jelenethez, amikor az első igazán tavaszi napon kilépsz az utcára, vakít a fény, és lágy langyos szellő kevereg körülötted. Megnyugtató igazi pengetős aligtorzított dallamcentrikus rockzene, abból is a lötyögősebb fajta, néha-néha jelentkező kicsit pattogósabb-zúzósabb betétekkel. Szövegileg hozza az „elvárt” standardot: elszállt, nem túl materiális, inkább a látomásos költészet kategóriába sorolható sorok követik egymást. Jó példa erre a ‘Háffárrúú’ című számuk első versszaka:
Apró férgek a szívben fényes égkövek gyanánt
Mással miért büszkélkedni erre mindenki felfigyel
Csinálj úgy, hogy nem tudsz róla, ezzel elmegy néhány óra
Így legalább boldog leszel
Aztán indulásra készen én most már csak arra kérem
Keressünk egy jó irányt, keressünk egy jobb irányt
Mindenképpen érdekes színfoltjai a rádióbarát underground (tudom, paradoxon) színtérnek, akikre érdemes odafigyelni, fogunk még hallani róluk!
Ízelítőnek íme három számuk, tessék kattintani:
(mindegyik letöltése egyben)
Itt pedig megtekinthető egy koncertfelvétel a srácokról, ahogy a Részegen című számot csapatják:
A zenekar hivatalos oldala itt van, míg a myspace-est itt találjátok!
Ma bukkantam rá erre a programra, amely a világ másfél milliárd muszlimjának számítógépet használó rétegének nyújt segítséget: jelez, amikor a napi rendes ötszöri salah (ima) ideje elkérkezik. Beállítható az is, hogy előtte hány perccel riadózzon, játsszon-e imazenét, amikor eljön a pillanat, elsötétítse-e a képernyőt, stb.
Itt a keresztény Európa szívében ha nem is viccesnek, de nagyon érdekesnek hangzik egy ilyen program, de tutira van rengeteg ember, akinek a gépén ott figyel ez a tool világszerte 🙂
Ha érdekel a cucc, letöltheted innen!
Hirtelenjében ez jutott eszembe – immáron sokadszorra – meghallgatván a Képzelt Város nevű zenekar első (és remélhetőleg nem utolsó) nagylemezét, amely a ‘Mit nekem’ címet kapta. A friss – nem egészen egy hónapos – anyagról annyit kell tudni, hogy ugyan nem alkalmas házibulikba tánczenének, de cserébe nagyon kellemes kis melankóliát sugároz, amelyet az énekes, Oláh Gergő néha kicsit sírdogálós hangszíne tesz igazán hm… a lehangoló nem a legjobb szó ide, de mindenesetre nem az a fajta zene ez, amit az ember a „cabrioval száguldanak a tinik, mert megkezdődött a nyári szünet, és mennek bulizni a tengerpartra fiúk-lányok vegyesen” jelenet alá elképzel egy huszadrangú amerikai tinivígjátékban. Maradjunk annyiban, hogy experimentális, progresszív, indusztriális muzsika ez megtámogatva könnyed, majdhogynem légies zongora – és csellóbetétekkel, sőt a Hercules című számba beleszőtték Latinovits Zoltán hangját is (ahogy épp Ady ‘A muszáj Herkules’ című versét szavalja), ezzel teremtve nagyon hatásos hangulatot.
Nem az a könnyed kis háttérzene, de pont ez az erőssége. Kell ilyen is.
A zenekar szóbanforgó albuma letölthető a myspace, és a hivatalos oldalukról egyaránt.
Tudjátok mi ez? Ha netán jelenleg még egy határozott NEM-mel tudnátok válaszolni, akkor megnyugtatlak titeket: ma reggel felkelvén még én is csak annyit tudtam róla, hogy valahol már láttam ilyet, meg hogy valamiféle kódolás (meg hogy mintha láttam volna az IBM programozói bajnokságának regisztrációjánál), de ennél tovább nem terjedtek vele kapcsolatban az ismereteim. Garantálom, hogy a post végére már ti is kenni-vágni fogjátok a fenti négyzet titkait 🙂
Történetünk 1994-ben kezdődött Japánban, amikor okos emberkék felfedezték ezt a kódolási formát, amit QR-nek (Quick Response – gyors válasz) neveztek el, ezzel is utalva a módszer visszafejtési sebességére. Napjainkban már ennyi év (főleg a japánok között elért) töretlen karrier után már bizton állíthatjuk, hogy kiállta az idő próbáját, és nem fog eltűnni a süllyesztőben, mint annyi más ötletes, de életképtelen elképzelés. Sikerét, és használhatóságát az is jelzi, hogy 2000-ben ISO-szabványként is beregisztrálták, így fogva szigorú szabályok közé az eljárást.
Mire is jó ez tulajdonképpen azon kívül, hogy csecse pixelartos beütése van? Fő alkalmazási területe valószínűleg a marketing területén van: a plakátok alján elbújtatva nem foglal sok helyet, ám érdekes pluszinformációkat közölhetnek segítségével a hirdetők az embereknek, akiknél pedig sikerélményt, és örömérzetet indukálhat a tény, hogy saját maguk fejthették vissza az adott adatot, meg kellett érte küzdeni, és nem csak készen kapták, mint az életben annyi minden mást (ld. TV, rádió).
Használatához nincs szükség komoly, drága eszközökre: mindössze egy kamerás mobil szükségeltetik, és abból se kell egyből ájfónra, meg pédéára gondolni, tulajdonképpen majdnem mindegyik piacon levő telefon megfelel a célra (még az én ezeréves Sony Ericcson k750i-m is gond nélkül alkalmas volt rá). A szóbanforgó mobilra fel kell telepíteni egy szoftvert, ami a visszakódolást végzi, erre a célra két oldalt is ajánlanék forrásként:
1. mobilkod.hu : itt egy ingyenes SMS elküldése után juthatunk hozzá a hőn áhított program WAP-linkjéhez, amit aztán a telefon le is tud szépen húzni. Nekem mondjuk valamiért nem akarta elküldeni az üzenetet, így maradt a bé-terv:
2. kaywa reader : itt egy ingyenes regisztrációt követően legördülő menük segítségével beállíthatjuk a telefonunk típusát, majd zip-be tömörítve letölthetjük a kódolóprogram jar, és jad kiterjesztésű file-jait, amit utána adatkábelen/bluetooth-on/infrán/stb. telepíthetünk a mobilra.
Ezek után már indulhat is a kódvadászat: a szoftver a telefon optikáját használva beolvassa a kódot (tk. lefényképezi), majd visszafejti belőle az információt, ami lehet weboldalcím, elérhetőségek (név, tel, email-cím), de akár sima szöveg is. Amúgy pont a mobilszolgáltatók azok, akik nagy kampánnyal próbálják bevezetni Magyarországon is ezt az okosságot, mivel a leolvasott webcímeket természetesen a telefon böngészőjével a legkényelmesebb megnyitni, így náluk generálódik a haszon.
A fentebb említett Kaywa Reader amúgy zseniális cucc, bár úgy vettem észre, hogy sajnos az elemzés kb. fél perces művelete alatt végig a célon kell tartani a telefon nézőkéjét, viszont nyugodtan remeghet a kezünk, mivel a módszer hibatűrése nagyon jó.
Ha netán nem csak olvasni, hanem „írni” is szeretnénk ezen az újfajta módon, akkor az itt található oldalon ezt is megtehetjük. Annak pedig, hogy a kész eredménnyel mihez kezdünk már csak a fantáziánk szab határt: kirakhatjuk az oldalunkra, nyomtathatjuk pólóra, esetleg a reklámunkban ilyen módon közölhetünk le nyerőjátékhoz titkos kódot… van benne potenciál szerintem. Ha tovább akarnám gondolni az egész elvet azt is mondhatnám, hogy segítségével hiperlinkeket helyezhetünk el a való világban, amelyekre „kattintva” behozhatjuk az adott weboldalt! Hihetetlen.
Végezetül íme egy kód, tessék visszafejteni mihamarabb, mivel az első helyes megfejtést kommentelő kedves olvasó hatalmas nyereményben részesül: tíz percig lelkesen szorongathatja a saját kezét, és természetesen a tudat, hogy ilyen ügyes volt is megfizethetetlen! (Na jó, esetleg még update-ben kiírom a nevét is, lássátok kivel van dolgotok 😀 ) Itt van a sokat érő kód:
Sok sikert hozzá!
UPDATE:
nem kellett sokat várni az első helyes megfejtésre: ezüstnyír volt a befutó! A felajánlott díjak mindegyike az övé, gratulálunk! 🙂
Engedjétek meg, hogy bemutassak egy zenekart, ami a magyar underground alternatív mjúzik egyik markáns színfoltjává vált az évek alatt, bár én csak a napokban vettem a fáradtságot, hogy rájuk gúglizzak (éljen az újmagyar). A formáció neve Manökken Proletarz, és bizonyos hangulatokban kifejezetten jóleső elborult lemezzel rukkoltak elő, amely a nyári táborok hangulatát idéző „Diszkréten élvezz” címet viseli. Érdekes, hogy ez a banda is – többek között – Szigetszentmiklóshoz is köthető gyökerekkel rendelkezik, ugyanúgy mint a Pál Utcai Fiúk, úgy látszik arrafelé van valami altergócpont. Mindenesetre én örülök annak, hogy zenélni kezdtek, és az új lemezen meg is találtam az új kedvenc számomat (talán még last.fm-en is love-oltam, ami nálam nagyon nagy szó), mégpedig az utolsóelőtti, Szánalmas lehettél című track vált a szívem csücskévé pár hétre. Meghallgatni itt lehet:
Manökken Proletarz – Szánalmas lehettél
Természetesen a tömegízléshez képest meglehetősen meredek a műfaj, amiben ők mozognak, de szerintem pont az egyediségük adja meg az értéküket. Akinek a fenti ízelítő alapján megtetszett ez a női énekhangba oltott Kispál/PUF elegy, az itt találja a hivatalos oldalukat (letölthető mp3-akkal egyetemben), itt pedig a Myspace-üket!
Tételezzük fel, hogy be vagy regelve mondjuk két tucat olyan oldalra, amelyek mindegyike alkalmas arra, hogy atombombát indíthass róla Moszkva/Washington/Peking/Alsó-Bivalybasznád/stb. ellen, és nem szeretnéd, ha ezek a jelszavak (amelyek nem feltétlenül olyan facsipesz-egyszerűek, mint az átlagnetező asdasd-je, hogy az abc123 nevű klasszikust, és társait ne is említsük) esetleg elfelejtődjenek, vagy illetéktelen kezekbe kerüljenek a gondosan a Windows Asztalán elhelyezett titkosítatlan .doc file eltulajdonításával. Ilyenkor két lehetőség adódik:
1. fogod a password-öket, felírod egy papírra láthatatlan tintával, bezárod egy széfbe, a széfet egy nagyobba, ezt ismételed 5-6X, majd az így kapott széf-matrjoskát még leplombálod, bebetonozod, majd elrejted az alagsorban kialakított ujjlenyomat olvasóval nyíló titkos platinumerősítésű ajtóval ellátott helyiségben
2. letöltöd a most boncolgatásra kerülő KeePass nevű freeware csodát, és pofonegyszerűen, és ráadásul magyarul tárolod őket a gépeden szépen letitkosítva.
Azért tudom javasolni őkelmét, mivel ma – hosszas szemezés után – elvittem a kicsikét egy próbakörre, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem csalódtam benne: a hirtelen nyakamba szakadt tucatnyi jelszót/felhasználónevet/egyebeket elegánsan, biztonságosan és egyszerűen tudtam vele elmentetni. Amennyiben nehezen megjegyezhető, esetleg érzékeny adatokat védő jelszavakat kell használnod, akkor ez a te választásod!
Nézzük csak hogyan is működik:
letöltés után (amúgy van belőle portable, és létezik hozzá magyarítás is, amit az exéje mellé kell bemásolni) elindítva szükséges készíttetni vele egy új adatbázist, amelynek hozzáférhetőségét három különböző paraméter együttes meglétéhez is köthetjük: Mesterjelszó, Kulcsfájl, és a Windows Felhasználói fiók közül bármilyen kombinációt megadhatunk neki, amely szükséges lesz a későbbiekben ahhoz, hogy a jelszavakhoz hozzáférjünk (pl. Mesterjelszó + Kulcsfájl esetén ha csak a jelszót tudjuk, de nincs meg a file, akkor se enged az adatokhoz hozzáférni a program, és fordítva):
Ráadásul a kulcsfájl létrehozásánál még az egér rángatásával is növelhetjük a titkosítás erejét, mivel az így generált véletlenszerű értékek is további biztonságot nyújtanak a jelszavaknak (érdekesség: erre azért van szükség, mert a számítógép nem tud valódi véletlenszámot létrehozni, egész egyszerűen azért, mert egy gép, viszont a kedves júzer az egeret valóban randomban rángatja).
Miután ezzel megvagyunk elénk tárul a program felülete:
Szerencsére nincs az ilyen managelős programoknál megszokott ikonrengeteg a felső sávon, sőt maga a főablak is pofon egyszerű: balra vannak a jelszavaink kategóriái (természetesen mi is hozhatunk létre az alapértelmezetteken kívül is újakat), míg középen sorakoznak a jelszavak, felhasználónevek, ilyesmik. Ide a jobb klikk -> Bejegyzés hozzáadása (Add Entry) menüponttal, vagy az Insert billentyűvel adhatunk újabb jelszavakat, a meglévőket pedig az Enterrel tudjuk szerkeszteni. Amikor jelszót írunk be a zseniális algoritmus elemzi azt, és folyamatosan írja, hogy mennyire erős, sőt a beépített passgenerátorral mi is csináltathatunk véletlenszerű karakterhalmazokat:
Webes jelszavak esetében még a böngésző jelszókezelőjét is kiválthatja: amennyiben a bejegyzésnél megadtunk URL-t, akkor a neten az adott oldalt betöltve, majd az előre beállított billentyűkombinációt leütve helyettünk írja be a passwordot (kábé mint az Operánál a Ctrl + Enter).
A fő funckiókat ezzel ki is merítettük, de a program tud még pár hasznos apróságot: adhatunk a passoknak lejárati időt, exportálhatjuk a jelszólistát (ha mondjuk mégiscsak kinyomtatnánk, és széfbe raknánk), file-okat csatolhatunk a bejegyzésekhez (amelyek szintén durván titkosítva tárolódnak utána), jópár adatbázisformátumból tud importot végrehajtani, egy kattintással kirakható a kívánt jelszó vágólapra (sőt, beállítható az is, hogy mennyi idő elteltével törlődjön róla), stb. stb.
Végszóként: ha nem csak a myVip-edhez, meg a hasonló khm… nem túl nagy biztonsági kockázatot jelentő oldalakra kell jelszóval bejelentkezned, akkor csak ajánlani tudom ezt a programot!
Hihetetlen, és csodálatos mutatványokra képes manapság a Flash-technika. Teljes weblapok alkothatóak segítségével (amelyeken persze minden izeg-mozog, animál, és zenél), videókat nézhetünk, képeket szerkeszthetünk online, bugyuta ugrálós játékok kerülnek egy kattintásnyira segítségével, és még hosszasan sorolhatnám az alkalmazási területeit. Ma újabb meglepetésként ért a hír, hogy Flash-ben el lett követve a Quake1 konverziója is végre-valahára! Anno talán írtam is már erről a játékról, csak most nem találom azt a postot, úgyhogy nagyon dióhéjban csak annyit írnék erről a játékról, hogy 1996-os megjelenése megreformálta a belső nézetes lövöldéket: ez volt ugyanis az első igazán 3D-s FPS (First Person Shooter), amelyben végre nem papírból készült (azaz nem körbejárható) ellenfeleket kellett rakétákkal megcirógatni, hanem térbeli, lemodellezett szörnyek vártak minket benne. Ehhez társult a stuff egyedi hangulata, a sötét környezet, a zúzós metálzene (Nine Inch Nails), és a remek multiplayer. Annak idején (jézusom, már 13 éve!) ez a kicsike megizzasztotta a gépeket rendesen, mivel a végletekig kihasználta a 486-osokban/Pentium 1-esekben, és a 1-2-4 megás videokártyákban rejlő hatalmas energiákat. Most meg böngészőben fut, és meg se terheli nagyon a masinát… hihetetlen. Tényleg fejlődik a technika, ez ilyenkor – ha ekkora időbeli távolságot veszünk – igazán szembetűnő lehet. Aki szeretne kóstolót kapni abból a grafikából, ami annak idején a csúcsok csúcsa volt, és nem bírtunk betelni vele (személy szerint 3-4X végigvittem), az kattintson a továbbra!
Tovább »
