Csodálatosan indult a mai reggel: ahhoz képest, hogy tegnap egész este kamillával borogattam magam (mert persze nem elég, hogy hétfő lévén egész nap úgy csoszogtam össze-vissza, mint egy élőhalott, de a szemem is begyulladt), és ráadásul csak fél egy fele keveredtem az ágyba mégis egész frissen sikerült kipattannom belőle. Sütött a napocska, ez már eleve jó jel, és pozitív irányba befolyásolja az ember első pár percét, ami aztán szépen kihat az egész napjára. Irány a fürdő, zuhanyzás, utána jöhet egy jó meleg kávé, meg persze még egy adag kamilla a biztonság kedvéért, aztán csüccs a gép elé, mailek csekkolása céljából…

Nahát, megint írt ez a Tomcat gyerek, egyből jobban indul a napom! Hm… hogy kikerültek a Bombagyár felhasználóinak az adatai? Hm… na ez már annyira nem vicces, nézzük csak meg azt a kurucinfós linket, amin elvileg szerepel a lista… tényleg ott van a JonC is. Ez felettébb érdekes, de mindenesetre hálás köszönet a kedves szerkesztőknek, hogy a – regisztrálásnál anno kötelezően megadott – név/lakcím/telefonszám kombót nem mellékelték hozzá. Persze merték csak volna megtenni, a bő háromezer(!) érintett felzúdulása valószínűleg nem tett volna jót a kampány dandárjában se a Jobbiknak, se magának a kurucinfónak (hogy az adatvédelmi törvény nevű misztikumról ne is beszéljünk), de akkor is milyen dolog már ez? Elvileg amúgy úgy került nyilvánosságra, hogy Tomcat leadta a névsort az NBH-nak, de ő levelében persze próbálja menteni a menthetőt:

Hány ponton bukik a Kuruc.infó ostoba hazugsága?

1. A spiclikkel kapcsolatot tartó hivatásos állományú rendőrt tartótisztnek hívják, nem „összekötőtisztnek” (sic!) Összekötő tiszt a hadseregekben van, feladata a szövetséges magasabbegységekkel való kapcsolattartás a hadműveletek során. Laikusnak ez lehet egyszerű nyelvbotlás, de egy rendőr vagy egy titkosszolga ilyet sosem mondana.

2. Vajon hány év börtönt kapna az a titkosszolgálati ember, aki csak úgy elcsacsogná akárkinek, hogy kit szervezett be, s annak mi volt a fedőneve? És még egy fedett művelet során megszerzett, kulcsfontosságú adatbázist is csak úgy átküld. Hogyne. Az ilyesmit magával szokta vinni az ember, ha kilép a Cégtől. Persze, hihető! A Kuruc.infón közzétett levél egyértelműen azonosítaná az illetőt a Cég előtt, és bár nem kerülne sose a címoldalakra, úgy menne az ürge a katonai ügyészség elé, mint a sicc… És ettől az sem mentené meg, ha Kanadában van, ahogy a levélíró állítja, mert a kiadatási egyezményt nem viccből találták ki. Aki nem hiszi, kérdezze meg az ugyanott élő Farkas Rolandot, mi lenne, ha hirtelen eljárna a szája például az Afganisztánban megismert szolgálati titkokról.

3. A fedőnevek megválasztásánál értelemszerű alapfeltétel, hogy a fedett személyre a legtávolabbról se utaljon. Akkor vajon miért éppen az „Alfa” nevet kaptam volna, a német juhászkutya nevét, akivel felnőttem, és akinek megírtam a történetét a régi blogomon?

4. Milyen érdekes, a névtelen olvasó pontosan ugyanolyan stílusban írta levelét, amelyben rendszeresen kap fenyegető leveleket a családom, Blogin barátnője és még néhányan. Ez az illető gyakran próbálkozik azzal, hogy hihetőnek tűnő leveleket fabrikáljon arról, hogy mit tudott meg rólunk, ki csalja a barátnőjét/barátját, ki mit mondott egyszer a másikról, és csak jóindulatból szól, hogy… Na, persze. Ezekből a levelekből egy szó sem igaz, mint ahogy a Kuruc.infón közöltből sem.

Egy kérdésem volna csak: a kurucosok kezébe mégis hogyan jutott ez az anyag, ha valóban igaz a meséjük, és Tomcat a hatóságoknak jelentett? Ez a paradoxon is az alábbi hackelős teóriát támasztja alá:

A Kuruc.infó listáján 3782 név van, ezzel szemben a Bombagyáron jelenleg 5870 felhasználó van regisztrálva. 3782 körüli számú felhasználónk 2008 közepe táján volt, amikor még aránylag új volt a Bombagyár, még egy éves sem. Vagyis nem most törték fel a Novarát a kurucok, hanem még akkor. A Kuruc.infón közzétett listát a felhasználói adatbázisunkkal összevetve kiderül, hogy a nevek közül a legkorábbi regisztráló a Bombagyár indulásának napján, 2007 szeptember 29-én regisztrált (egyébként én vagyok az), a legutolsó pedig 2008 augusztus 12-én. Tehát ezen a napon történt a törés. Ez biztos, mert nem volt olyan nap, amikor ne történt volna regisztráció.

Vagyis a Kuruc.infó már jóval azelőtt, hogy nekem egyáltalán eszembe jutott volna a Jobbikot kritizálni, úgymond „árulóvá lenni” a Nemzeti Kötélhúzással, vagy bármi olyasmit tenni, amit ők nemzetellenes árulásnak kiálthattak volna ki, ŐK MÁR RÉG FELTÖRTÉK A NOVARÁT (a Bombagyár szervere – JonC) ÉS KÉMKEDTEK UTÁNUNK, azaz UTÁNATOK, kedves Gyárlakók!!

Igen bazmeg, és hogy lehet az, hogy ezt nem vettétek észre? Nanemár…

Nézzük az esetet az én szemszögemből: annak idején nem azért regeltem be a szóbanforgó oldalra, mert megveszekedett szélsőjobbos, esetleg náci lennék, sőt a nemzeti rockot hallgató turbómagyarság, meg az árpádsávos zászlóval óbégatás is messze áll tőlem. Az okok jóval prózaibbak voltak (de már ezt is írtam régebben): sok hozzászólást csak úgy lehetett megnézni, ha bejelentkeztél, különben csak egy kövér hibaüzenet virított helyettük. Mivel gyakran szembesülök azzal, hogy a hozzászólások több, és hasznosabb információkat tartalmaznak, mint maga a post így ez zavaró volt számomra, ez vezetett odáig, hogy – bár nem örültem annak, hogy személyes adatokat is meg kellett adni – beregisztráltam. Eme tettem ellenére a lelkiismeretem tiszta, nem gondolom azt, hogy valaha is írtam a neten bárhol is olyat, amit ne vállalhatnék fel, és ez nem azért van, mert – tartva a következményektől – félnék kinyilvánítani a véleményemet, hanem azért, mert egész egyszerűen nem vagyok egy elborult agyú fanatikus szemellenzős nácifasz, aki lépten-nyomon azt fröcsögi az éterbe, hogy rohadjon meg mindenki, aki nem hallgat Kárpátiát/Divízió88-at/Füstifecskéket. Szóval nem érzem úgy, hogy bármi félnivalóm is lenne, de az eset ettől még nem lesz kevésbé bosszantó: látszik, hogy beindult a kampány, amelyben mindenki a maga színvonalán vesz részt: a nagy pártok – hellyel-közzel, mikor hogy sikerül – kulturált sárdobálással vesznek részt benne, míg a radikális oldal – nevéhez híven – olyan meglehetősen kemény módszerekkel, mint amilyen ez is. Na de könyörgöm: engem kurvára nem érdekel az egész (és ez a kurucinfó – Tomcat rangadó meg pláne nem), ne keverjenek már bele egy ilyen ügybe!

Kicsit bosszant az, hogy létezik egy olyan lista, ahol bizony szerepel a nevem, és a lakcímem is, és ez az adatbázis bizony nem feltétlenül van jó kezekben. Persze aki egy kicsit is konyít az internethez néhány kattintással amúgy is megszerezheti ezeket az infókat (nem adok tippeket, és az erre utaló hozzászólásokat is törölni fogom, örüljünk, hogy nem mindenki ismeri ezt a módszert), de mégiscsak más a szitu ebben az esetben: egy kalap alá lettem véve jópár olyan emberrel, akiknek egy részével azért nem szívesen vállalnék közösséget, egész egyszerűen azért mert ők fanatikus idióták, én meg nem vagyok az.

Szóval amikor annak idején nagy naivan beregeltem még nem gondoltam, hogy most, 2-3 év elteltével kint lesz a nickem a kurucinfón. Persze piac után minden kofa okos, most már én is belátom, hogy hülyeség volt, de nem gondoltam volna, hogy a Bombagyár adatbázisából bármikor is kikerülhetnek bizalmas adatok. Biztosra veszem, hogy számomra semmi fejleménye nem lesz ennek az esetnek (mert nem követtem el semmi törvénybe ütközőt), de tanulságnak jó volt: soha ne adj ki több adatot, mint amit muszáj. A politikai pártoknak/erőknek meg további jó szórakozást kívánok.

A szabad vagy nyílt forráskódú szoftverek (FLOSS) szabadon használható, másolható, terjeszthető, tanulmányozható és módosítható számítógépes programok. Ilyen például a GNU/Linux operációs rendszer, a Mozilla Firefox böngésző vagy az OpenOffice.org irodai csomag.

/Wikipedia/

Minden olyan tevékenység kalózkodásnak minősül, ami sérti a szerzőik, az előadóik, illetve a kiadóik többszörözési jogát, legyen szó hanghordozók jogosulatlan előállításáról, másolásáról vagy azok forgalmazásáról, illegális másolat nyilvános bemutatásáról (zenegép, diszkó), vagy arról, hogy valaki zenei fájlokat tesz engedély nélkül bárki számára hozzáférhetővé az Interneten.

/ProArt honlap/

Röhej, de igaz: amerikai jogvédő szervezetek egy kalap alá akarják venni a szoftverkalózkodást a nyílt forrású szoftverek használatával. Egészen konkrétan a szoftverlobbi hatásának tudható be ez az egész ügy, mivel ezeket a köröket egyre jobban zavarja például Indonézia esete, ahol – nem kötelezően előírva, de – a kormányzat inkább az ingyenes szoftvereket preferálja. A hivatalai, közigazgatási intézményei javarészt open-source alkalmazásokat használnak a mindennapi munkához, és ez ahhoz vezetett, hogy a kapitalizmus ellenségeinek nyilvánítsák az országot. India, és Brazília is hasonló sorsra jutottak: mivel nem támogatják az olyan mammutcégek terjeszkedését, mint a Microsoft így ők is felkerültek a Special301 nevű „szégyenlistára”, amelyet a –  hatalmas háttértőkével rendelkező vállalatok teljes támogatását vélhetően maximálisan élvező – International Intellectual Property Alliance (IIPA) állított össze. Erről a szerveződésről csak annyit kell tudni, hogy ez fogja össze a hét legnagyobb amerikai jogvédő szervezetet egyetlen egységgé (BSA, RIAA, hogy csak a nagyobbakat említsem).

A Special301 célja a következő: feltárni, és megnevezni azokat az országokat, amelyek bármilyen módon elősegítik azt, hogy a szerzői jogok, és a szellemi tulajdon védelme károsodhasson. Erről az embernek elsőre (és másodjára is) a lopott szoftverek használata, a film- és zenetöltögetés, meg a hasonlók jutnak az eszébe, nem a Linux, vagy az OpenOffice, nem? Eddig ez így volt, de a szóbanforgó szervezet szerint a kettő egy lapra tartozik: aki ingyenes, nyílt forráskódjú szoftvert használ az nem veszi meg a pénzért árusítottat, így károsítja az amerikai szoftvergyártó cégek azon tetemes hányadát, akik a kapitalizmus Petri-csészéjének ideális környezetében hatalmasra nőtt baktériumtenyészetként eddig igencsak nyeregben érezhették magukat. Ezeknek az erőknek (márpedig itt nem is különálló cégekről, hanem igencsak nagy befolyással bíró érdekcsoportokról beszélünk) persze bassza a csőrét szúrja a szemét, hogy olyan fejlődő országok, mint amilyen Indonézia, vagy India spórolni kíván az állami kiadásokon, és nem veszik meg a termékeiket. Remek eszköz a nyomásgyakorlásra ez a feketelista, amely segítségével megbélyegezhetik őket, mint a kapitalizmus ellenségeit. Az üzenet nyilvánvaló: „vegyétek meg amit gyártunk, különben visszaélünk azzal, hogy gazdagabbak, és erősebbek vagyunk nálatok!”.

Ha nyílt kódú szoftvert készítesz, akkor valójában a KOMMUNIZMUST fejleszted! – emlékeztető a Microsoftos barátaidtól

Konkrétan mivel is érdemelte ki az indonéz kormány, hogy kommunistának kiáltsák ki az országot? Csak egy példa: tavaly volt „pofájuk” körüzenetben megkérni (nem utasítani!) az összes állami szervezetet, és állami kézben levő vállalatot, hogy lehetőség szerint részesítsék előnyben a nyílt forrású ingyenes szoftvereket. Ezzel a lépéssel a költségek csökkentése volt a céljuk, ami egész ésszerű lépésnek tűnik, és nem csak nekik jutott eszükbe: friss hír az is, hogy Anglia is nyitni akar az efféle programok felé, mivel segítségükkel „sok rejtett költséget megspórolhatnak, amik zárt forráskód esetén felléphetnek a későbbiekben”.

Ez a lépés viszont az IIPA szerint épp elegendő ahhoz, hogy az ország felkerüljön a Special 301-re, mivel az ilyen programok használatának bátorítása gyengíti a szoftveripart, és megakadályozza, hogy kialakulhasson a szellemi tulajdon jogának tisztelete!

Amerikának fáj az a körülbelül 126 millió dolláros kár, amit a térség szoftverkalózai okoztak neki tavaly, ez érthető. Azzal viszont, hogy gazdasági érdekektől – és talán bosszútól – vezérelve megpróbálják összemosni a kalózkodást, és az ingyenes programok használatát az nemcsak hogy pofátlan, és felháborító, de hosszú távon nagyon káros is, és pont abban a vonatkozásában, amire hivatkozva szankcionálnak: a szellemi tulajdon jogának tisztelete akkor alakulhat ki a társadalomban, ha megvan a lehetőség a világos, és korrekt értékrend kialakítására. Pont ez ellen vét a lista azzal, hogy megpróbál egy legális (sőt, hasznos) jelenséget egy – anyagilag – károssal összevonni. Újabb olyan momentuma ez az amerikai hatalmi törekvéseknek, amelyek egyrészt visszaélnek az ország előnyös helyzetével, másrészt újra világossá tették azt, hogy nem riadnak vissza semmilyen eszköztől, ha a profit védelméről van szó.

2008-ban nálunk járt Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója, és a Corvinus egyetemen próbált előadást tartani (amelynek címe számomra valami betegesen groteszknek tűnik: „Te változtatod meg a világot”, pff), amikor felállt egy srác a közönség soraiból, és „Hé te! A Microsoft 25 milliárd forintot lopott el a magyar adófizetőktől! Add vissza a pénzt!” felkiáltással megdobálta a főmuftit néhány jó magyar tojással. Az az értetlenség, közöny, és negatív visszhang, ami ezt a tettét fogadta ékes példája annak az agymosásnak, ami manapság folyik (és sajnos ez igaz az élet más területeire is, elég ha a közelgő választásokra gondolunk), mivel a legtöbb ember egész egyszerűen nem értette, hogy miért kelt ki magából ez az egyetemista, és egyáltalán: miféle 25 milliárdról beszél? Ennek persze egyszerű a magyarázata: a Microsoft lobbija olyan erős nálunk (is), hogy egészen kisiskolás kortól csak az ő termékeikre nevelik rá a gyerekeket, akik felnővén el se tudnak képzelni más operációs rendszert, mint a Windows, és más irodai alkalmazáscsomagot, mint az MS Office. Hihetetlen, de így igaz: az átlagembernek eszébe se jut, hogy amit használ, azt ingyen is megkaphatja, és ez igaz akkor is, ha állami szinten gondolkodunk: a Microsoft bevételeinek ugyan csak töredéke az említett 25 milliárd (ami az azóta eltelt két évben csak nőhetett ), de az államkasszának igenis jót tehetett volna, ha ezt a kiadást megspórolták volna azzal, hogy nyílt forráskódjú szoftverekkel helyettesítették volna az óriáscég méregdrága termékeit.

Persze ha a mi államapparátusunk is emellett az ésszerű megoldás mellett döntött volna, akkor nem kizárt, hogy most a ‘Hungary’ szó is ott figyelne a Special 301-en Brazília, Indonézia, India, és a többi megbélyegzett ország között (így „csak” a megfigyeltek között vagyunk jajdejó). Egyelőre viszont „szerencsére” a magyar kormány még áldoz pénzt ezekre a méregdrága amerikai szoftverekre, és nyugodtan lapíthatunk mint szar a fűben: nem rángattuk meg az oroszlán bajszát, így nem fogja átharapni a torkunkat.

További linkek:

Cikk a Special 301-ről a Guardian-on

Cikk a Special 301-ről a Computerworld UK-en

Cikk a brit open source törekvésekről a BBC News-on

az IIPA jelentése Magyarországról (2010)

Cikk a tojásdobálásról az Origón

Videó a tojásdobálásról

A cégemnél felhalmozott tetemes mennyiségű realitásérzékét, és önálló gondolkodásra való képességét réges-régen elvesztett hiperkocka már megint alkot. Volt ugye az a sztori, amikor közülük jópáran nekiálltak körlevelekben tiltakozni a körlevelek ellen, aztán emlékezetes volt az az eset is, amikor az újonnan telepített sorompók működésével a vezetőség fontosnak találta körlevélben megismertetni a dolgozókat (azóta már értem miért), és volt rá precedens, hogy gonosz módon az ő kárukra poénkodtam. Azóta eltelt pár hónap szinte teljes nyugalomban, végre úgy tűnt, hogy ezek a kontraszelekció hatására létrejött egyedek végre abbahagyták az aktív agyzsibbasztást (bár pár hete megdöbbenten láttuk Zé bácsival, hogy az egyik példány felnyitja a beléptetőkártyával működő sorompót, és arcán önelégült mosollyal besétál a parkolóba), és nem égetik magukat ilyesmikkel tovább. Súlyos tévedés volt ezt feltételezni: aki szarul szocializált, beszűkült tudatú, gondolkodásra alkalmatlan IT-snek születik, abból sose fog értelmes ember válni (a szomorú az egészben az, hogy az ilyenek is mehetnek szavazni). Ez ma tudatosult bennem, ugyanis újabb rohamra indultak az épeszűbb többség(?) ellen:

Tovább »

Nyílt levél a barátnőmnek:

Kedves Juci!

Sajnos ma jött el az a nap, amit nem szerettem volna, hogy eljöjjön. Érezted Te is, én is, hogy el fog következni ez a pillanat, de titkon talán Te is reménykedtél benne, hogy talán tévedtél. Én most már tudom, hogy sajnos igazunk volt… Szakítanunk kell. Sajnálom, de Neked is meg kell értened: azok után, amit tegnap műveltem nem lehetünk tovább együtt. Az olyan paradoxon lenne, ami meggörbítené a teret, kinyitna egy dimenziókaput, amely létrehozna egy feketelyukat, amibe belezuhanna a Föld, megölve ezzel több milliárd ártatlan embert, és tengerimalacot. Ugye szereted a tengerimalacokat? Te se szeretnéd, ha meghalnának? Na ugye, most már Te is beláthatod, hogy nem szabad együtt maradnod egy olyan sráccal, aki felrakta a gépére a Linux-ot (ráadásul önszántából!), így téve meg egy újabb lépést afelé, hogy így nézzen ki:

Szerintem Te se szeretnél egy ilyennel járni, márpedig én néhány napon belül így fogok kinézni. Már érzem is… szőrösödök, egyre több a háj rajtam, és ellenállhatatlan kényszert érzek a fecskealsók viselésével kapcsolatban.
Linux-userként már egész egyszerűen nem összeegyeztethető a párkapcsolatosdi azzal a lénnyel amivé váltam. Ezentúl nőt bizony csak monitoron, illetve képregénytalálkozókon fogok látni, és holdvilágos éjszakákon át fogom magam marcangolni azért, amit tettem. Soha többé nem lehetek majd boldog, de a Linux életben fog tartani. Tovább fogok élni mint Te (vagy bármelyik kortársam), de ezért súlyos árat fizettem: eladtam a lelkem Linus Torvalds-nak.

Ezentúl sokkal jobban fel fog izgatni nálad egy kibaszott pingvin, de meg kell, hogy érts: elindult egy mutáció bennem, amivel nem tudok szembeszegülni. Jó volt veled, szerettelek, de kérlek, hogy ezentúl ne keress, ne hívj, esetleg valami instant messengeren keresztül írhatsz majd pár sort. Ha lesz időm két kernelpatch között majd visszaírok.

Sok szerencsét kívánok a párkereséshez!

JonC – újdonsült Linux-kocka

Ezt figyeljétek, azt hittem lefordulok a székről a röhögéstől, amikor olvastam: ugye a Windows 7 RC ingyenesen használható, mivel úgymond tesztelési célokra adta ki a Microsoft. Március 1.-ével „lejár” ezen példányok szavatossága, amit a kedves redmondi cég a következő módon fog a felhasználók tudtára hozni:

Starting on March 1, 2010 your PC will begin shutting down every two hours. Your work will not be saved during the shutdown.

The Windows 7 RC will fully expire on June 1, 2010. Your PC running the Windows 7 RC will continue shutting down every two hours and your files won’t be saved during shutdown. In addition, your wallpaper will change to a solid black background with a persistent message on your desktop. You’ll also get periodic notifications that Windows isn’t genuine. That means your PC may no longer be able to obtain optional updates or downloads requiring genuine Windows validation.

Magyarán ha március után is ezt a verziót használod, akkor a géped magától kikapcsol két óránként(!), és nem ad lehetőséget arra, hogy elmentsd a munkádat! 😀 Teljesen aztán június elsejével adja meg magát a drága: nem elég ez a szopatás, de még a háttérkép is eltűnik, sőt folyamatos hibaüzenetek fognak bombázni, hogy a Windows ezen példánya nem jogtiszta. Persze az egészben mégiscsak ez a két óránkénti shutdown a legmókásabb szerintem 😀

Jajj, de rohadtul antiszemitának is tűnik ez a cím, szinte látom, ahogy egyes olvasóim fejében vörösen villódzó világító betűkkel kigyullad a „NÁCI! NÁCI!” felirat 🙂 Pedig aztán hazug lehet bárki: keresztény, buddhista, református, ateista, de akár bizony zsidó is. A hazudozás vallástól független emberi tulajdonság, és ők se kivételek. A 20. század történései teszik a post címét annyira riasztóvá, és tolerálhatatlan módon őszintévé, de engem nem érdekelnek az efféle tabuktól vezérelt vélemények: hazudtak és kész,  és én nem leszek attól még szélsőjobbos bomberes kopasz, mert ezt ki merem jelenteni.

Egy hete erről szól a sajtó: beperelték ugye a MÁV-ot röpke 1773 milliárd (!) forint erejéig, mivel véleményük szerint az elegendő kárpótlás lenne az elszenvedett sérelmek kompenzálására. Nem szeretnék belemászni a holokauszttagadás elég sikamlós falú gödrébe önszántamból (pereltek már be kevesebbért is bloggert), úgyhogy az első ezzel kapcsolatban felmerült gondolatomat inkább le se írom. A második viszont az, hogy eltelt azóta 65 év, akikkel ezek megestek már réges-rég meghaltak (néhányan még talán vegetálhatnak, de ők is minimum 70-75 évesek), viszont akik a pert indították a második, sőt esetenként már a harmadik generáció tagjai, akiknek a nagyszüleik élték át ezt a korszakát a történelemnek. Eltelt bő fél évszázad, és pont most jutott eszükbe perelni? Mennyi időnek kell eltelnie, hogy a zsidóság végre leszálljon a témáról, és ne menjen perre minden, és mindenki ellen, akinek egy kis köze is volt az egészhez? Száz év? Kétszáz? Esetleg ezer? Olyan ez az egész, mintha a náci Németországnak „hála” az emberiség örök időkre a zsidók lekötelezettjévé, és adósává vált volna, és amíg ki nem pusztulunk fizethetünk nekik. Mocskos rohadt érzéketlen szemétnek tűnhetek, de azért álljon már meg a menet: nincs alapjuk, és nincs joguk (ahogy azt neves történészek is állítják), hogy ekkora összeget követeljenek egy állami cégtől, amely ráadásul nem is volt abban a helyzetben, hogy ellentmondjon a Harmadik Birodalomnak. Az persze magyar sajátosság, hogy mindig a rosszabbik oldalra álltunk minden háborúban, de valahova állnunk kellett, mivel azt nem tehettük meg mint Svájc: nem maradhattunk függetlenek (bármennyire is szerette volna Teleki Pál, aki talán az utolsó tetteiért felelős politikusunk volt).

Vettem a fáradtságot, és átfutottam a mindössze 15 oldalas beadványt, amelyet a rengeteg Goldstein közösen adott be Brazíliából az USA-ból, Magyarországról, és a UK-ből. Találtam néhány érdekes mondatot, amit a fentebb már belinkelt Index-cikk is kifogásolt:

The sick, the elderly, pregnant women, babies and young children were treated with equal brutality by MAV’s agents. The trains bound to Auschwitz would be stopped at intervals, allowing railroad employees to remove the dead bodies and the persons who had gone mad. MAV employees had dug ditches in advance to receive the dead bodies and bury them. The persons who showed signs of mental illness were led to the edge of the ditches and then shot by MAV employees.

Magyarul:

Az idősekkel, a terhes nőkkel, a csecsemőkkel, és a fiatal gyerekekkel ugyanolyan brutalitással bántak a MÁV alkalmazottjai. Az Auschwitz-ba tartó vonatok bizonyos időközként megálltak, hogy a vasúti dolgozók eltávolíthassák a vagonokból a halottakat, és azokat, akik megőrültek az út alatt. A MÁV-alkalmazottak sírokat ástak, hogy eltemethessék a hullákat. Azokat pedig, akik a mentális betegségek jelét mutatták, azokat a gödrök szélére állították, és lelőtték.

Történelmi kutatások, és a Fővárosi Levéltár iratai alapján bizton állítható, hogy efféle kegyetlenségek nem történtek az út során, se akkoriban, se azóta nem fegyverrel felszerelkezve dolgoznak a vasutasok. Röhejes részletekből még van néhány az irományban, de nekem ez volt a legkirívóbb.

Úgy gondolom, hogy nem én vagyok a visszataszító azzal, hogy ezen a peren felháborodok. Szerintem pont ez a csapat pénzéhes zsidó gyalázta meg a nagyszüleik emlékét azzal, hogy általuk ilyen gusztustalan módszerrel próbálnak pénzhez jutni. A Holokauszt nagyon jó üzletnek bizonyul azóta is, de könyörgöm: nem lenne szimpatikusabb, ha nem a kibaszott pénz lebegne a szemük előtt, amikor az elhunyt rokonaikra gondolnak? Nem lenne jobb, ha nem próbálnának így pénzt csiholni őseik halálából, ráadásul egy olyan beadvány segítségével, amelyet körberöhögött a fél világ? Mennyire pitiáner, és kapzsi dolog már ez? Semmi bajom a megemlékezésekkel, a gyásszal, a csendes tüntetésekkel, nade könyörgöm: az undorító zsidósk mindenből pénzt csinálni akarás a hányingert hozza a jobbérzésű emberekre…

* kibk (korlátolt idióta barmok kedvéért): nem általánosítás a cím, a beadvány íróira értendő

A nyelvtörvény után a szlovákiai magyarság számára újabb csapást jelenthet a hazafiasság megerősítését célul kitűző javaslat, amely szerdán a szlovák parlament elé került. A törvény ötletgazdája Ján Slota, az SNS elnöke, aki azt szeretné, hogy az ország iskoláiban reggelente mindenki elénekelje a szlovák himnuszt, és ha minden tanteremben kifüggesztenék az ország címerét, zászlaját, a himnusz szövegét és az alkotmány bevezetőjét. E mellett minden állampolgárnak hűséget kellene esküdnie a Szlovák Köztársaságnak. A szövegben az is szerepelne, hogy külön tiszteletet érdemelnek az ország alkotmányos szervei, az államfő, a parlament és a kormány.

(forrás)

Az őszi Fico – Bajnai örökrangadó után (írtam is róla) újra kinyitotta a száját Szlovákia legnagyobb államférfija, az exautótolvaj alkoholista Ján Slota. Ha igazán bunkóparaszt szemellenzős turbómagyar lennék akkor azt is mondhatnám, hogy persze hogy ennyire erőltetnék a hazafiaskodást, elvégre egy olyan állam vezetői, amelynél még én is idősebb vagyok joggal érezhetnek némi kisebbségi komplexust, de ilyenre nem ragadtatom magam… Maradjunk annyiban, hogy felháborító, és nonszensz, hogy a csodálatos Unió megtűri, ha egy állam olyan negatív diszkriminációban „részesítsen” kisebbséget (nem etnikumot), mint ahogy azt a szlovákok (pontosabban az általuk megválasztott politikusok, törvényhozók) teszik. Az ilyen struccpolitika eredménye a fenti ötlet is, ezt az embert (és pártját, az SNS-t) már az őszi (és „karrierje” alatti folyamatos) magyarellenes  megnyilvánulásai után el kellett volna marasztalni, és lehetetleníteni… Mit vár az Unió? Megkapja ez a féreg a csillogó golyót a fejébe, az megoldaná a problémát? Nem lehetne kulturáltabban kiiktatni ezt a feszültségforrást, amelyet ő jelent, és folyamatosan mérgezi a két ország viszonyát?

Európa Slota pártja szerint: Magyarország nem is létezik…

Érdemes elolvasni, amit a Wikipedia ír róla, különös tekintettel a ‘Magyarellenes megnyilvánulásai‘ bekezdésre. Nálunk mikor mert akárki is ilyen kijelentéseket tenni bármelyik kisebbség ellen vezető politikusi posztban? Az állítólagos „civilizált” Európa tényleg megtűri az ilyen szennyeket? Elkeserítő…

Képzeljétek, micsoda örömhírre kellett hazamennem pénteken: a polcomon figyelt egy munkaügyi központos levél (mert bizony az elmúlt évben is voltam állástalan tróger kemény két hétig), és a következő rendkívül ízléses borítékocska egyenesen a Mindenlátó Magasságostól:

Bizony-bizony, mostantól valóban úgy érezhetem magam, hogy beszálltam az internetbe, mint Vágási Feri (vonatkozó videó itt, örök klasszikus)  mivel a Google is levelezésre – sőt: jutalmazásra! – méltónak találja szerény személyemet. A borítékban ugyanis egy kupon foglalt helyet (ami a képen is kifigyel az ablakocskán), amely segítségével a Google Adwords szolgáltatást vehetem igénybe 12000 forint erejéig a Cég kontójára (amit Tamás haverom frappánsan kockapénznek nevezett el, mivel ebből nem lehet kommersz pálinkát (se) venni). Amúgy az Adwords egy okos dolog: az oldalsávban figyelő ‘Némi PH-érték’ is onnan szedi az – elvileg – releváns, azaz az oldal tartalmának megfelelő hirdetéseket, szóval ha mondjuk a kisállattenyésztés szépségeiről írnék, akkor – még egyszer: elvileg – ott hörcsög-kozmetikumokat forgalmazó cégek hirdetései jelennek meg. Nna, most kaptam egy kis lehetőséget arra, hogy a Ráktalicska jelenjen meg más oldalakon ilyen hirdetés formájában! Elvileg akár 200 látogatót is vonzhat a cucc így (ha 60ft-ot akarok fizetni kattintásonként), szóval mindenképpen érdemes lesz beizzítanom ezt a dolgot.

A segítségeteket szeretném ehhez: az alábbi boxba légyszi írjatok egy néhányszavas jellemzést a blogról, ami megjelenhetne a hirdetés szövegében! Ihletforrásnak tudom ajánlani a post alján – megintcsak elvileg, ez egy ilyen nap – figyelő két hirdetést (esetleg az iwiw oldalsávját), kábé olyan terjedelemben tessék gondolkodni! A legötletesebb, legviccesebb szöveget fogom majd megadni a reklámom szövegeként, legyetek kreatívak! 🙂

Steve Jobs se tévedhetetlen, pedig sokáig úgy tűnt. Az iPod, az iPhone, az iMac, és a többi kis i-vel kezdődő innovatív, ötletes (és valljuk be, hogy gyakran agyonsztárolt, és sznob) termékük is akkora siker volt az utóbbi években, hogy joggal gondolhattuk azt, hogy amihez ez a faszi – és persze hatalmas cége, amely a legjobb formatervezőkkel, és designerekkel büszkélkedhet a szférában – nyúl abból rohamos sebességgel arany, és persze extraprofit válik (elég, ha csak a 2009-ben elért 37millió dolláros bevételt említem). Amíg a Google elég csúnyán befürdött a Wave-vel (amit a legjobban az a hasonlat jellemez, hogy azért találták ki, hogy a fiatalok is átérezhessék, hogy milyen érzés a nagyszüleiknek az internettel ismerkedni), addig az almás cég nem követett el hibákat. Egészen eddig… 2010 elején ugyanis piacra dobták az iPad-ot, ami sok tekintetben durva visszafejlődés nem csak a cég egyéb termékeihez, de egyes gyártók hat-hét éves kütyüihez képest is.

Persze egy ilyen szinten elcseszett termék egyből megmozgatta a netes társadalom humorosabb rétegeit is, az ő munkáiból láthattok alant egy szellemes, és tanulságos válogatást, ami azt a címet is kaphatná, hogy „ezért ne vegyél iPad-ot, hacsak nem vagy egy Apple-sznob”:

Tovább »

Az agyam eldobom már megint:

(forrás)

Lefordítva:

További megdöbbentő fotókért katt a képre!

Ugyanaz a döbbenet fogott el, mint amikor a pécsi lövöldöző barom ámokfutása kapcsán egy helyi lányka azért panaszkodott az egyik hírportálon, hogy elmarad a gólyabál emiatt, és ő meg potyára csináltatta meg a haját drága pénzen (a postom erről itt található). Ilyen véleményeket olvasva nehéz nem általánosítani az amerikai fiatalokkal kapcsolatban… Ezek tényleg ilyen szűk látókörű, elkényeztetett, egoista, primitív tajparasztok? Jersey Shore, meg a Michigan-i munkanélküliség… szegénykéim, biztos nagyon rossz lehet az életük.