Én komolyan mondom világ életemben felnéztem a mozdonyvezetőkre. Mennyire férfias, és menő dolog már egy töb tíz tonnás hatalmas gépnek parancsolni, megdübörögtetni a talajt, amerre mész, és többszáz lóerőnek parancsolva tudásod, és tapasztalatod birtokában biztonságosan célba juttatni egyszerre több száz utast, vagy akár több száz tonna árut? Húzni a légkürtöt, végigrobogni városokon, élvezni azt, hogy szabad utat kapsz az átkelőkben, és képesnek lenni arra, hogy időben megállj az állomásokon hatalmas gyakorlatot, és rutint igényel – gondoltam mostanáig. A vezérekről – ahogy Moldova az ‘Akit a mozdony füstje megcsapott’ című riportkönyvjében emlegette őket – csupa olyan pozitív jelzőt feltételeztem eddig, amelyek alapján magam fölé rendeltem őket, és felnéztem rájuk tudásukért.

Nna, ennek ma szakadt vége, mivel az Indexen szembesültem ezzel a hírrel:

Álmozdonyvezetőt fogtak a MÁV belső ellenőrei – írja a Blikk. A férfinak volt mozdonyvezető egyenruhája, sapkája, sőt, még táskája is, csak jogosítánya nem. A Blikk információi szerint ennek ellenére többször is szállított utasokat.

(forrás)

Ja, hogy ez ennyire egyszerű? Felmászol az állásba, eltekersz egy kart, aztán meg visszatekered, amikor lassítani szeretnél? Néha meghúzod a kürtöt, meg esetleg megtanulod, hogy a jelzések mit jelentenek, és képes vagy elvezetni egy vonatot? Gondolom nem, de ez az illető, akit most elcsíptek elég nagy valószínűséggel nem végzett semmilyen vasúti iskolát, és mégis képes volt ellátni a feladatát olyannyira, hogy még kedvenc szakasza is volt, mégpedig a Székesfehérvár – Budapest közötti – ami azért valljuk be, feltételezi azt, hogy nem ma kezdte az ipart.

Emlékszem, hogy néhány éve próbáltam én is mozdonyt vezetni a Train Simulator nevű – állítólag – elég reális program segítségével, de szinte soha nem sikerült megállnom az állomásokon, mindig túlvezettem a gépet. Lehetséges, hogy ha egy kicsit több időt feccölök bele, és nem adom néhány nap után az Uninstall segítségével az enyészetnek, akkor én is összeszedhettem volna annyi tudást, hogy utána laza ujjgyakorlat lett volna csak végigvezetni mondjuk egy Győr – Szombathely távot egy valódi V43-ason?

Van ugye ez a BKV-sztrájk, amelynek minősítése nem jelen postom tárgya, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a bérlet kifizetése meglehetősen rossz üzleti húzás volt sokezer embertől, és tényleg mókás lenne, ha polgári engedetlenségi mozgalom keretében jövő hónaptól notóriusan bliccelnie mindenki, hogy a korrupció új csúcsait épp meghódítani készülő cég elessen néhány(száz) milliótól. Engem személyesen nem érint, de ettől függetlenül figyelemmel követem az eseményeket. Az egész mizériának sok káros hatása mellett (elég, ha csak a szmogot, és a munkájukból késő embereket említjük), de szerencsére ennek az érmének is két oldala van (a jin meg a jang ugye), és ennek a szivatásnak hála indult el egy remek mozgalom, amely BKV-pótló néven fut. Nem járnak a buszok, villamosok? Rohadjon meg a BKV, megoldjuk egyedül! Mostantól kezdve a kezdeményezéshez csatlakozó  autósok egy szélvédő mögé tett A4-es lap segítségével jelzik, hogy mi az úticéljuk, és – ha pont arra vinne az utunk – leinthetjük őket, akár egy taxit. Vannak alapszabályai az egésznek, ezt had idézzem a Facebook-oldalukról:

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya az autósoknak:
1. Írd fel egy A4-es lapra melyik városrészbe mész.
2. Tedd jobboldalt előre a szélvédő alá.
3. Ne kérj pénzt a fuvarért.

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya a gyalogosoknak:
1. Csak azt az autót intsd le, ami a te irányodba megy.
2. Csak akkor beszélgess, ha a sofőr is beszélgetni akar.
3. Kedves dolog, ha van nálad 100 Ft megköszönni a fuvart.

Nem kicsit zseniális, ugye? Amellett, hogy valamelyest függetleníti a városlakókat a BKV-sok sztrájkjától még talán kicsit összébb is hozza a gyakran a külvilágot minél jobban kizárni igyekvő, fásult, antiszociális embereket (bár ez a típus szerintem nem fog se autósként, se gyalogosként részt venni ebben, de lehet, hogy mégis lesz néhány, aki kibújik a burokból).

Csak néhány szívmelengető szemelvény a csoport üzenőfaláról a fenti jelenség illusztrálására:

• Reggel 5-en zsúfolódtunk be a kis Nissanba:D (Ebből 3 random utas…) János Kórház-Moszkva tér. Alkotás utcában is stoppolt egy leányzó de sajnos nagyon nem egyfelé vitt az utunk:( Stoppoljatok bátran!!:) Ma 11 BME-Óbuda még max 3 helyem van!
• Ezúton is mégegyszer szeretném megköszönni annak a kedves hölgynek a segítségét aki reggel elhozott Budafok Leányka utcától egészen a Ferenciek teréig! ( :
• Tegnap este egy „Örs” feliratú táblával a kezemben tébláboltam a Pesti úton, buszt vagy egy arra tévedő autóst várva. Láttam, hogy többen hülyének néznek… az egyik gyalogos odébb is húzódott tőlem. Ám egyszer csak megállt egy kedves autós, és elvitt nemhogy az Örsig, hanem a célállomásomig!! Ezúton is köszönöm neki!
• Ma reggel két utast szállítottam 🙂 Délután 5-kor A Lánchíd budai hídfőjétől indulok és a Czuczor utca felé tartok akinek van kedve csatlakozhat. Bátran kérdezzetek rá a buszmegállóban akar-e valaki utazni veletek.

Jó érzés ilyeneket olvasni nna 🙂

Kéne csinálni egy felmérést, hogy egy ilyen megoldással minimálisra lehetne-e redukálni a tömegközlekedés szerepét egy akkora városban, mint Budapest. Tételezzük fel a lehetetlent: ha minden autós örömmel taxizná a gyalogosokat, akkor vajon szükség lenne-e buszokra, trolikra, villamosokra? Ha a metróval közlekedő embertömeg is rákényszerülne erre a stoppolósdira akkor tutira eluralkodna a káosz a városban, de ha meghagynánk? El tudná látni a feladatot az autós társadalom a vízfejű, és közvagyont elherdáló állami cég helyett? Tudomásom szerint sehol nem működik ilyen rendszer, de elméletben – talán – tudna. Azt viszont be kell látnunk, hogy néhány nap (talán hét) után már elfogyna az oxigén a város levegőjéből, mivel egy autóba maximum 4-5 ember fér, és arányaiban több károsanyagot bocsát ki, mint egy autóbusz, amire felférnek akár 50-60-an is.

Mégis kéne valami megoldást találni erre a helyzetre… vannak akik szerint privatizálni kéne a vállalatot (most éppen 150-en vannak a Facebook-csoportjukban), de talán a már régóta sokak által emlegetett vezetőség-leváltás is segíthetne kicsit (akik nem kicsit sárosak egy-két apró-cseprő ügyben, vegyük példának Sz.-né Sz. Eleonórát, a cég volt humánpolitikai igazgatóját, akit kb. 54 milliós sikkasztással kapcsolatban tartanak épp hűvösön a rendőrök).

Addig is bíztatok minden bérlettel rendelkező pesti olvasómat, hogy tessék szépen a buszsávban, és a villamossíneken gyalogolni (csatlakozni itt lehet a mozgalomhoz), ha már egyszer kifizették az árát, vagy ha ez túl merész ötlet, akkor nyomtatni a papírokat (generátor itt) a szélvédő mögé, és bőszen szedegetni a fagyoskodó utasokat! Használjuk ki, hogy végre felcsillant valami kis remény, és mutassuk meg, hogy mégse vagyunk annyira széthúzóak és ellenségesek egymással, mint ahogy azt sokan gondolják! 🙂

Néhány perce mesélte a lakótársam, hogy létezik egy olyan oldal, hogy PPO, ahol telefonegyenleget lehet feltölteni, autópálya-matricát lehet venni, ilyesmik. Azt is mondta, hogy épp dagad egy lightos kis botrány körülöttük, mivel hiányosan, vagy sehogy kommunikálták ügyfeleikkel, hogy hirtelenjében fizetősek lettek, és január 1.-től 2490 Ft-ba kerül a szolgáltatás egy évre, ezt pedig – rendelkezvén ügyfeleik bankszámláinak ehhez szükséges adataival (CVC, CVV-kód és társai) – szépen le is cuppantották mint jogos jussot. Az egész sztori totál új volt számomra (mivel sajna mostanában a cégnél már nincs időm Index-et nézegetni, itthon meg nézze a TV-t, akinek két anyja van), pedig a felháborodás már napok óta nő az átvert lehúzott elégedetlen felhasználóik körében, ahogy azt ez a tegnapi Index-cikk , ez, ez, és ez a Tékozló Homár-cikk, vagy ez a fórum is ékesen tanúsítja. Tőle (mármint a szóban forgó lakótársamtól) tudom azt is, hogy az egyik ismerőse szintén abba a körbe tartozik, akik személyesen is részesei lehetett az önkényes tagdíjbefizetésnek (valami adminisztrációs malőr következtében ő állítólag kétszer is, úgyhogy zároltatta a számláját az OTP-nél, nehogy még egyszer eljátsszák vele ezt a kis eszelős szívatást), és ő is hasonló örömmel fogadta a dolgok ilyetén alakulását.

Ők persze takaróznak az ÁSZF-jükkel (amelynek értelmében helyesen jártak el, hogy csak a belső PPO-s levelezőrendszeren keresztül írták meg még novemberben a januári változásokat), amelyről csak ennyit írt az egyik fórumozó:

– Te Józsi! Kimaradt, hogy a seggünk akkor is védve legyen, ha fú a szél, nem csak akkor ha süt a nap.

– Oké! Pillanat… Átírtam, töltöm fel a friss ászf-et…KÉSZ!

– Köszi Józsikám!

Sokan leteszik a nagyesküt, hogy semmiféle értesítést nem kaptak erről, sőt bizonyos screenshotok tanúbizonysága szerint tavaly még úgy volt, hogy nem hosszabbodik magától a tagság 2010-ben, tehát nincs szükség külön lemondónyilatkozatra, de ez is hirtelen megváltozott. Namármost: az addig oké, hogy küldtek a belső levelezésben mail-t erről, de ez bőven nem rendelkezik elegendő hatásfokkal! Ha mellette ment volna felhívás a regisztrált mail-címre, esetleg egy körsms, akkor azt mondanám, hogy ők megtettek mindent azért, hogy a váltást csak azok vállalják be, akik valóban szeretnék. Ez a módszer azonban kimeríti a pofátlan lehúzás esetét. Érdemes azonban – a már említett fórumon – megfigyelni a károsultak reakcióját: a java a bankját szidja, meg PPO-kémeket keres mindenhol ahelyett, hogy felismerné az igazi bűnöst, aki nem más mint… talán az ügylet mindkét résztvevője: a lehúzó, és a lehúzott is. Megint Adrián nevű exkollegám jutott eszembe, aki nem hitte el, hogy a neten kattintgatás kihatással lehet a való életre is (és őszintén megdöbbent, amikor a futár kihozta három nap múlva a rendelt műp*nát). Igenis kell, hogy legyen az emberben egy kis egészséges paranoia, főleg ha már kiadta a számlaadatait harmadik félnek! Persze könnyen pofázok, mert ugye piac után minden kofa kurva okos, meg különben is ki az a hülye, aki regisztráció közben elolvassa azt a hosszú érthetetlen nyelvezettel megfogalmazott ÁSZF-et, de még ha ezt ki is hagytuk azért a cég által küldött mail-ek kétértelműsége (lásd harmadik belinkelt Homáros cikk) figyelmeztethetett volna a veszélyre (csak mintegy mellékesen: ha ilyen leveleket tudott a cég e-mailként küldeni, akkor a sokkal fontosabb éves díj bevezetéséről szólót miért nem volt képes? Nagyon érdekes…). Igazából épp elég szomorú, hogy ilyenekre kell(ene) odafigyelni, nehogy az ember zsebében kutassanak…

Vegyük a másik oldalt: a szolgáltatás üzemeltetői egy sokkal nagyobb  bűnbe estek, amelyet a Biblia is tárgyal, ez pedig a fösvénység bűne, amit kombináltak a jobb hozam érdekében némi rosszhiszemű, inkorrekt üzleti magatartással. Nem tájékoztatták az ügyfeleiket megfelelő módon arról, hogy „hé srácok, kurvára elegünk van abból, hogy szart se keresünk rajtatok, úgyhogy mostantól tejelni fogtok, mint a katonatiszt”, és ennek következtében rengeteg embernek az esélyt se adták meg arra, hogy még időben törölje magát a regisztráltak közül.

Ragozni lehetne még ezt, de kár. Amitől kinyílt a bicska a zsebemben az Simén Tamás cégigazgató következő okfejtése volt:

az igazgató azt tanácsolja és javasolja a panaszos ügyfelek részére, hogy első felindulásukban ne töröljék tagságukat, hiszen egy évre kifizették most a díjat, így használhatják a PPO portált a teljes 2010 évben.

Ilyen előzmények után (körülbelül olyan ez, mint a „megerőszakoltunk, de itt a pénz, ami jár érte” esete) kinek lenne kedve egy ilyen cégnél maradni? Engem például rohadtul nem érdekelne az a 2490 forint (költsék gyógyszerre), törölném magam az első adandó alkalommal az oldalról. „Az Év legígéretesebb internetes kereskedője -2006”? Ebben az évben milyen díjat érdemelnek ki vajon?

Bocsánatot szeretnék kérni előre is a most következő hiperkocka-poénért, de nem tudom nem szóvá tenni, ha már ekkora SAP-expertté avanzsáltam néhány hónap alatt. Most volt ugye egy lightos kis évszámváltás, ami jónéhány informatikai rendszert megzavart, mivelhogy most változott először 2000 óta a harmadik számjegy oly módon, hogy nulla helyett egyes szerepel ott. A német Postbank ügyfeleinek egy része pl. nem tudott hétvégén a pénzéhez jutni ATM-en keresztül ebből kifolyólag. Nnna, kedvenc ERP-rendszeremet se kerülte el a móka, mivel a spool request-ek (tudom, egészségemre, vagy anyámat) kreálásának dátumát január 1.-étől nem 2010/01/01-nek, hanem 2100/01/01-nek jelölte, ami – bár csak minimális eltérésnek tűnik – mégiscsak kilencven évvel röpítette előre az idő kerekét. Klasszikus esete annak, hogy nem mindegy hogy csapba szarunk, vagy szarba csapunk ugyebár. Ennek az „apróságnak” köszönhetően ezeket a request-eket (amik december 23.-a után lettek létrehozva) többé nem lehet törölni a reorg job-ok közül, csak két kernelpatch feltolása után, amelyek a 1422843-as SAP Note-ban vannak leírva. Akit felcsigáztam ezzel a hírrel (tudom, sokan vagytok :)), az további infókhoz ezen a linken juthat.

Miért is írtam le mindezt? Tudhattam volna, hogy az olvasótáboromnak a 99,9999%-át nem fogja érdekelni ez a téma. Ezzel tisztában is vagyok, csak gondoltam megvillantom, hogy milyen jó szakember vagyok (ami rohadtul nem igaz, de ugye az imidzs fontos), továbbá jó előszót írok a most következő videóhoz, amelyen valamelyik kollegám szerepel, aki sokkal brutálisabb szóvirágokat ismer a cég tevékenységi körével kapcsolatban:

Tegye fel a kezét, aki a kötőszavakon kívül megértett még valamit az arc mondandójából! 🙂

Az új albumuk  alapján (főleg ha a címét, és a címadó dalukat vesszük) akkor legalábbis ez a helyzet. Bizony, 2009-ben még létezik olyan zenekar, akik idestova 20 éve ezt hirdetik, és még most, a punkhullám lecsengése után jópár évvel is adnak ki albumot olyan címmel, hogy Riariaanarchia. Ez már csak azért is komikus, mert meglett 30-40 éves emberekről van szó, akik már igazán kinőhettek volna az ilyen ideológiákból, de nem az én dolgom ezt megítélni. Ők gyerekkorom nagy kedvencei, a HétköznaPICSAlódások, akik hosszas hallgatás után nemrég rukkoltak ki ezzel az elmés című lemezükkel. Pozitív, és hatalmas pirospontot érdemlő megoldás, hogy ingyen letölthetővé tették weboldalukon a teljes albumot (ezzel beállva az ingyenes zenék sorába, amik a telefonomon figyelnek, legalizálódok), de ha valakit fűt a vágy, hogy a kollekciójában tudhassa a lemezt fizikai valójában is, az megveheti 2000 HUF-ért.

Bár ez a PICSA már nem az a PICSA, akik akkor voltak, amikor süldőpankként levonatoztunk Tamás barátommal a tízéves koncert kedvéért még Pécsre is (aztán utána itthon a Klastromban lehetett menőzni, amikor megszólalt a zenegépben a koncertfelvétel, hogy mi ott voltunk :)), bár az is lehet, hogy én nőttem fel közben kicsit. Esetleg ők öregedtek meg. Fene tudja, mindenesetre ez már nem a Csegevárás – Bordélyházas punk, ami 10-12 éve volt.

Ennek ellenére vannak a lemeznek jó pillanatai is, Feri némelyik darabhoz igazán frappáns, és elgondolkoztató dalszöveget rittyentett. Mindig is ez volt a zenekar fő erőssége: a mondanivaló, és a markáns véleménynyilvánítás vitte el a hátán a gyakorta sivár, és technikailag nem elég kiforrott zenei alapot. Bízván ebben, és a régi szép idők emlékére szedtem le a 16(!) számot az oldalukról, és szerencsére nem kellett csalódnom. A zenei alap a jól megszokott, ne számítsunk semmi kiemelkedőre, viszont a szövegekre érdemes odafigyelni, bár a Dollár, Hatalom, Pornó zseniális sorait összességében nem közelítik meg.

A kezdőtétel (a címadó dal, még egyszer nem írom le ezt a bugyuta szóvicc-szerűséget) tipikusan semmitmondó punkhimnusz szeretne lenni, de nem lesz az, azt borítékolom (és nem csak azért, mert már kihalt a zenekar alól a törzsközönség). Koncentráljunk inkább a kiemelkedő pillanatokra: ilyen például a rohadt idegesítő zenei alapokkal megtámogatott, ámde kifejezetten botrányos szövegű ( „ez ám a csikló, kiköpött Lendvai Ildikó”) Rocco Siffredi, a Tomcatékkal egyetértő Szabad Tibet (amelyben ők is elítélik a kínaiak Tibet ellen irányuló aggresszióját („szarunk az olimpiádra, hol van a Dalai Láma?”)), a Zenés diktatúra („Szálasi és Horthy, Rákosi és Kádár a múlt ködébe vesznek, mi meg itt maradtunk árván, se kormányzónk se bölcs vezérünk, nincs felettünk senki, pedig milyen jó volt vezényszóra vágóhídra menni”), de a személyes kedvencem a lemezről az utolsó track, amely a Még élek címet viseli, és keserédes életöröm itatja át a szövegét. A legjobb ez a versszak belőle, amely Viliről, a zenekar 2006-ban autóbalesetben elhunyt tagjáról szól:

Volt egyszer egy barátom
Ez a kibaszott zene őt is a sírba vitte
Ő a sásdi gonosz Sid
A szerencsétlen végig csak ezt hitte
Szívott, piált, száguldozott
de egy éjjel felrobbant vele a járgány
Mit számít, hogy megsirattam?
Azt képzeltem halhatatlan
Végül mégis fölé került a márvány

Hja, az is adhat életörömöt, hogy az ember azért boldog, mert ő még él a haverjaival ellentétben…

Összegezve: az album jó lett, bár – szerintem – elmarad a régi Globalhéval bezárólagosan véget ért szériát alkotó lemezek színvonalától. Főleg a zenei alappal nem vagyok kibékülve: túl egysíkúra sikerült a fúvósok és a zongora szerepeltetése ellenére is. Mindezek ellenére őspicsásoknak, és gyakorló punkoknak (most komolyan: vannak még ilyenek?) kötelező darab, de a mainstream rockzenén (Muse, Tokio Hotel, Disturbed, ilyesmik) nevelkedettek kerüljék el nagy ívben!

Ezt persze ne tessék most a csillagászathoz kötni, nem arra értve mondom (már csak azért sem, mert ahhoz még annyit se konyítok, mint a következő témához). Táguló világ alatt azt értem, hogy ma körülbelül fél óra megfeszített keresgélésembe tellett, mire utolsó esélyként előkapartam a – már régóta nem használt – Firefox előzményeiből a következő videót. Félő volt, hogy egész egyszerűen elveszítem, mintha az internet óceánjába ejtett értékes karóra lenne, amit lassan elnyel a sötétség, miközben a mellvéden át bámulod. Érdekes érzés volt, pedig emlékeztem rá, arra is, hogy miről szólt, melyik videomegosztón láttam pár hónapja, és mégis alig sikerült újra rátalálnom! Tessék megnézni, elég tanulságos a drága:

Megdöbbentő és sokkoló tények sorjáznak ebben a remekműben. Aki nem ért angolul, annak csak néhány:

• hamarosan Kínában lesz a világ legtöbb angolul tudó embere
• 2010 tíz legkeresettebb munkája még nem is létezett 2004-ben, ebből következően most olyan feladatokra készítjük fel a jövő generációját, amikről még mi sem tudunk
• 2008-ban nyolcból egy házaspár az interneten ismerkedett meg az USA-ban
• minden egyes hónapban 31milliárd (31,000,000,000!) keresést bonyolít le  a Google, 2006-ban ez a szám még csak 2,7milliárd volt
• napjainkban kb 540000 szó van az angol nyelvben, ez ötször annyi, mint amennyi Shakespeare idejében volt
• ha vesszük azt az információmennyiséget, amit egy hétre való New York Times tartalmaz, akkor olyan adagot kapunk, amellyel egy XVIII. századi ember csak egész élete folyamán találkozhatott volna
• 2008-ban a generálódó információ mennyiségét körülbelül a 4 exabyte (negyvenmilliárd gigabyte, ha a videó 10^19-jével számolunk!) környékén lehetett belőni (elképzelni se tudom, hogy ez a szám mekkora 2009-ben), ez a szám több, mint az ezt megelőző 5000 év termése
• 2013-ra a prognózisok szerint megépítjük az első olyan számítógépet, ami az emberi agy kapacitását (mondjuk azért jó lenne tudni, hogy milyen értelemben fogja)
• 2049-re egy 1000 dollárba kerülő számítógép teljesítménye meg fogja haladni a teljes emberiség számítási kapacitását (nagy cucc: az enyémet már a C64-em is bőven meghaladta annak idején :))

So what does it all mean, azaz Mit is jelent mindez? – teszi fel a kérdést a videó készítőgárdája a végén. A kérdés jó, de válaszolni persze nem könnyű, márcsak azért is, mert marha nehéz a jövőre vetítve következtetéseket levonni. Ami már ma is érezteti a hatását az az, hogy sokkal jobban igénybe kell venni az agyunkat, mint bármikor az emberiség történetében, erről szól a következő hír is:

Napi 34 gigabájt adatot préselünk az agyunkba

Fáradtnak, kimerültnek érezzük magunkat a nap végére? Nem csoda, hiszen friss kutatási eredmények szerint napi mintegy százezer szóval találkozunk, nem beszélve a tévézésről, rádióról számítógépes játékokról, vagy akár az újságok, magazinok tartalmáról. Az információ-túlterhelésről készült felmérés ráadásul nem is vette figyelembe a munka során feldolgozott információkat.

Egy átlagos felnőtt napi 100 500 szóval találkozik naponta – derül ki a University of California San Diego (UCSD) és az Oxford egyetem közös felméréséből – értesült a Daily Mail. A kutatók ráadásul csak azokat az időszakokat vizsgálták, amit szabadidő formájában töltünk el, beleértve a mozizást, a tévénézést, a telefonbeszélgetéseket, valamint az újságolvasást.

Mindezzel együtt a tudósok szerint napi mintegy 34 gigabájt információt dolgozunk fel – állítja Roger Bohn az UCSD kutatója. Ez körülbelül ötöde egy napjainkban kapható, belépő szintű laptop merevlemez-kapacitásának.

(forrás)

Elképesztő mennyiségnek tűnik ugye? Naponta bő 7 DVD-nyi információt kell feldolgoznunk, ami nem kevés. Lehet, hogy ez is egy újabb civilizációs ártalom forrása lehet? Lehet, hogy az ilyen mindenre okot keresők, mint én mostantól foghatják arra, hogy stresszesek, hogy túl sok inger érte napközben?

Lehet, hogy csak bemesélem magamnak (mert alátámasztani nem tudom), de én így érzem: sokszor szabályosan már rosszul voltam munka közben/után az engem ért sok internetről érkező adattól, benyomástól. Legszívesebben kikapcsoltam volna az egész kócerájt a francba, amit persze nem szabad, mivel a munkaeszközöm elvileg 🙂 Komolyra fordítva a szót: tényleg el kéne gondolkodnunk azon, hogy jó irányba megyünk-e egyáltalán, tényleg attól leszünk-e boldogak, ha mindig mindenről tudunk, egész nap pörgünk, hajtjuk a pénzt, és még este is csak azon jár az agyunk, hogy mit tehettünk volna jobban napközben.

Néha irigylem a száz-százötven évvel ezelőtt élt embereket: bár nem élt mindenki ilyen jól, mint manapság akár a szegények, mégis nyugodtabb életstílusban, kevesebb frusztrációval élhették le az életüket. A videóban is vázolt folyamat jelenleg exponenciálisan gyorsul, de vége lesz egyszer egyáltalán? És milyen lesz az a vég? Ha nem lesz vége, akkor tényleg bekövetkezik az, hogy a gépek okosabbak lesznek nálunk minden értelemben? Furcsa, és ijesztő belegondolni, hogy a most még fikciónak tartott Skynetes-Terminatoros téma egyszer véres valósággá válhat. Tudom, ezt én is hülyeségnek tartom, de elég kicsit beleérezni abba, hogy mennyire felpörgött a világ, és egyből nem tűnik olyan hihetetlennek…

Ez a post 5,08 Kb-nyi szöveget, és több megányi képet/videót tartalmazott.

Legújabb kiszemeltjük az ősz nagy durranása, a Call of Duty széria legújabb tagja, amely a Modern Warfare2 nevet kapta. Hetek óta megy a botrány, a játékot betiltották Oroszországban (is), újra előkerült az ifjúság megrontásának rémképe, mint örök Jolly Joker… de miért is megy a hiszti? Hiszen ez egy igazi tököslegényes ‘amerikaiak vinni demokrácia’ típusú kommandózós-háborúzós katonás játék, nem? Nem hasonlít a elmeroggyant (bár zseniális) Postal2-höz, nem az öncélú brutalitásra épül az egész játék, akkor meg mi a bajuk vele? Mielőtt elárulom következzék néhány szám, amelyekből leszűrhető, hogy mekkora volumenű projectről is van szó:

a játék fejlesztése 50 millió dollárba került (amiből összerittyenthető egy közepes költségvetésű hollywood-i csodafilm is), de a járulékos miegymásokkal (marketing, meg hasonlók) a kiadások már a 200 milliós magasságokat verdesik. Ez soknak tűnik, de ha hozzáteszem, hogy egy novemberi adat alapján azóta 550 millió dolláros bevételt hozott máris nem tűnik olyan nagy áldozatnak a fejlesztők (és főleg) a kiadó részéről.

Érthető amúgy a játékot övező őrület: valóban egy profi kivitelezésű FPS-t köszönthetünk a személyében, amelyet majdnem minden teszter tárt karokkal fogadott, és magas pontszámokkal jutalmazott mind az írott, mint az online média esetében, és elég csak megnézni a képeket ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen, hogy ha ezt nem viszi végig akkor valami kimarad az életéből. Soha nem volt lehetőségünk ennyire beleélni magunkat a harctéren az életéért küzdő baka szerepébe, ennyire érezni a mellettünk elsüvítő lövedékek szelét, kapkodni a fejünket a felrobbanó gránátok repeszei elől!

Ha ennyire jó ez a játék, és ennyire nem rugaszkodik el a már megszokott háborús kliséktől (tehát a jófiúk vs. rosszfiúk örökrangadót járja körül ez is), akkor min akadtak ki az ifjúság védelmére felkent lovagok (értsd politikusok)?  Azon, hogy a fejlesztők vették a bátorságot, és némelyik pályán kicsit mégis elrugaszkodtak a jól bevált ‘lődd-a-terroristát’  recepttől:

Tovább »

Miután a Bombagyár bezárta kapuit (vonatkozó cikkem itt) azon gondolkodtam, hogy vajon mihez kezd Tomcat a hirtelen felszabaduló töméntelen mennyiségű szabadidejével? Épít még pár torbacsilt? Esetleg németjuhászokat fog tenyészteni? Netán körbebiciklizi a Földet, közben meg hirdeti az eszmét?

A valóság jóval prózaibb: a Vodafone-nál lett marketinges! Bizonyítékul álljon itt egy fénykép a szóban forgó cég novemberi prospektusából:

Tovább »

Ennek jegyében felszólítalak titeket, hogy ne kufircoljatok össze-vissza gumi nélkül, ne egyetek zsíros kajákat, mindig mossatok kezet, ne szívjatok el naponta 50 szál cigit, és ne nézzetek sokáig közvetlenül a napba, különben ti is úgy jártok mint SP!

Most már egyre biztosabb vagyok benne. Az ember észleli a jeleket, nem lehet elmenni mellettük: kezdődött azzal, hogy meghalt Magdi anyus, utána Jacksonból lett Jacksoff, feloszlott a No Thanx, két fogyatékos került az EU élére… és most újabb csapással kell szembenéznie a világ kormányainak, amely talán igazi közösséggé kovácsolja a régóta egymással civakodó népeket: zsidó, és arab egymás vállára borulva fog zokogni, a Gárdisták pedig vigasztalásképpen megnyitják a tagfelvételt a cigány származásúak előtt is: döglődik a Napiszar!

Sokkolta a fejlett országok lakosságát a tegnapi drámai hangú bejelentés, amelyet Bozólaci megbízott főszerkesztő tett az oldal – talán – utolsó postjában:

Gondolom Nektek is fura, hogy lassan dél van de sehol egy bejegyzés. Ennek oka az, amitől én is, és sokan mások is féltek, de legtöbben mégis örültek.

A Napiszar.com határozatlan időre megszűnik!

Okai a következőek:
-Akármennyire is próbáltam névtelen maradni, és a BozóLaci álnevet használni kiderült ki is vagyok, és ez nem kevés fejfájást okozott nekem és családomnak az elmúlt napokban.

Laci – akiről kiderült közben, hogy Dávidnak hívják, még szerencse, hogy nem mondjuk Aranka – végül elbukta a csatát a rajokkal, emósokkal, farokmutogatósokkal, bebaszcsizott lánykákkal, szellemi fogyatékosokkal és egyéb önmagukat kereső – helyenként iszonyat szánalmas – entitásokkal szemben vívott háborúját, végül – a sok fenyegető levél írója közül valamelyik – megtalálta hősünket, aki nemhogy fele királyságot nem kapott a legkisebb királykisasszonnyal egyetemben a sok próbáért cserébe, amit kiállt de esélyes, hogy hamarosan néhány bepipázott cig nig színesbőrű fiatalember fogja meglátogatni hegesztőpisztolyokkal, és feszítővasakkal, már ha egyáltalán ez a kevésbé örömteli esemény nem történt máris meg (amire azért van némi esély).

Szóval vége van, újra magára kell találnia az emberiségnek. Talán a Föld is forogni fog tovább, talán nem, mindenesetre drukkolok Dávidnak, hogy valahogy sikerüljön élve megúsznia a rajok rajait, és a feldühödött emós kisfiúk életveszélyes hajsütővassal elkövetett gyilkossági kísérleteit. Úgy vélem, hogy nem csinált annyira rosszat ez az arc, sőt ő is olyan tiszteletreméltó módon tűrte az oldal, és személye elleni támadásokat, mint Tomcat, és ő is ugyanúgy végezte, mint kopasz sorstársa. Szomorú, de bizony ha az ember botrányoldalt szerkeszt, akkor szembe kell néznie a népszerűség árnyoldalaival, és azzal, hogy bizony – bármennyire óvatosan is hagy nyomokat a világhálón, és hiába használ 30 mailcímet 25 különböző gépről – előbb-utóbb úgyis lesz valaki, aki elkapja a tökét, és addig szorítja, amíg nem mutálódik a hangja 4 oktávval magasabbra véglegesen. Hasznos volt a site azért, mert legalább görbe tükröt tartott az ilyen magukból szánalomra és röhejre méltó formát mutató egyéneknek, és talán némelyiket ráébresztette arra, hogy rossz az út amin jár. De: nem volt tolerálható az, hogy soha nem gyakoroltak könyörületet senkin, és nem vették figyelembe azt se, hogy tizenévesen bizony sokan hajlamosak idiótán viselkedni/öltözködni, de ezt a nagy részük kinövi néhány éven belül! Az olyan emberkék pellengérre állítása nem volt túl korrekt dolog, akik egy épp dívó divathullámhoz csatlakozva csináltak magukból bohócot, bár tény, hogy nem biztos, hogy megérdemli a kíméletet, aki trendiségből kever pl. egy másik csávóval.

Kettős az érzés mindenesetre, és ez érezhető a szóbanforgó búcsúlevélre érkezett (most már) több mint ezer kommenten is: pontos arányt nem fogok mondani (mert olvasson ennyi tizenévesek által írt hülyeséget, akinek két anyja van), de talán 50-50%-ban örülnek, és szomorúak a megszűnés okán a napiszar generáció tagjai.

Álljon eme szépen ívelő karrier vége tanulságként a jövő netes népnevelői előtt: aki korpa közé keveredik azt bizony néha megeszik a disznók!

(Csak zárójelben: mi van ha az egész csak egy jól kivitelezett reklámkampány, amellyel hírverést akarnak kelteni az oldalnak arra késztetve mindenkit – beleértve engem is -, hogy velük foglalkozzon? Ez is egy eshetőség, pár napon belül kiderül, hogy igaz-e.)