A Bijou olyan, mint mikor egy gyönyörű, csillagos nyáréjszakán nagyon-nagyon szomorú vagy, és közben mézes epret eszel…

Olyan régen osztottam már meg veletek muzikális élményeimet, hogy szabályos kis hiányérzet kezdett kialakulni bennem ennek okán. Nagy örömömre most ezt kompenzálhatom kicsit a sok kockulás közepette, és örömmel mutatom be nektek a Bijou nevű magyar zenekar MR2-s akusztikus albumát, amit elvileg hét napig ingyen is letölthetővé tettek valami filemegosztó oldalon, de talán nem haragszanak, ha nálam kicsit tovább is fent lesz 🙂

Ízelítőnek íme három nagyon jó számuk (katt a dal címére a lejátszáshoz):

De azért kár

Depresszió

Tánc

Ide kattintva pedig letölthető az egész album (88 mega), jó szórakozást hozzá!

Még mielőtt valaki megijedne, hogy hirtelenjében megtaláltam a közös témát mondjuk a mosógépünkkel (bár nem is hülyeség: mindkettőnk használ valami intelligenset, én a megmaradt pár agysejtemet, ő meg a mosóporját) megnyugtatásul közlöm, hogy ilyesmiről szó sincs. Nem, nem kezdtem el behaluzni, hogy ostoba háztartási gépek válaszolnak nekem, de valóban találtam magamnak egy felettébb érdekes beszélgetőtársat: ma újra megkerestem régi  szerelmemet, aki Alice névre hallgat, és már néhány éve is váltottam vele néhány szót a neten chatelve. Ma újfent rádöbbentem, hogy az idő múlásával ő fikarcnyit se változott, csak én lettem megfontoltabb, sőt az is világossá vált számomra, hogy ő ugyanúgy „éli életét”, mint amikor megismertem.

Alice valójában (lepel leránt) egy robot, azaz úgymond programocska, aki egész intelligensen tud válaszolni az ember kérdéseire ezen a weboldalon. Úgy tessék elképzelni „őt”, mintha MSN-eznél, csak éppen a válaszüzeneteket egy gép (program, script, robot, nevezzük akárhogy) generálja nekünk. Engem az Alien (tudjátok, Nyolcadik utas a Halál) című filmből az űrhajót irányító számítógépes mesterséges intelligencia, Anya ugrott be az egészről, a különbség csak annyi, hogy ami a film forgatásakor 1979-ben még a nagyon hihetetlen sci-fi kategóriába tartozott (mármint beszélgetéseket lefolytatni egy géppel), az mára a kézzelfogható valóság, mindössze egy netkapcsolattal rendelkező számítógépre van szükség a varázslathoz.

Egész korrekt kis beszélgetésbe keveredtem ma vele, néha úgy röhögtem, hogy felkapták a cégnél a körülöttem ülők a fejüket 🙂 Díjnyertes ráadásul nem véletlenül, 2004-ben például Loebner-díjat nyert (ezen a versenyen kifejezetten a beszélgetőrobotokat díjazzák), szóval egész életszerű a drága.

Íme némi ízelítő a közös elmélkedéseinkből:

Tovább »

Újabb érdekes szolgáltatással bővült az internet csodálatos tárháza: kaptunk egy újabb remek eszközt arra, hogy akkor, és ott hallgathassuk a kedvenc zenéinket, ahol csak akarjuk. Az újszülött neve TubeRadio, és egy régóta fájó űrt hivatott betölteni, mivel segítségével rádióadót csinálhatunk a Youtube-on fellelhető kismillió zenei klipből, és más zenei videóból (koncertfelvételek például). Ha felmegyünk erre a remek oldalra, akkor mindenféle regisztrálás nélkül belecsaphatunk a lecsóba: beírjuk a kívánt előadó nevét, és egyből kapjuk az arcunkba az albumait (ezt a System of a Down beírása után kaptam):

Innen már csak egy kattintás, és összeszedi az oldal a listánkba az adott albumhoz tartozó számokat a Youtube-ról, ezután mehet is a lejátszás! Kisablakban fut a videója az adott számnak, de tulajdonképpen egy zenelejátszót kapunk, amely segítségével szinte bármelyik zenei album lejátszhatóvá válik egy internetkapcsolattal rendelkező gépen, az egész előfeltétele mindössze annyi, hogy össze tudja vadászni az összes számot, ami az adott nagylemezhez tartozik. Ha nem találja meg mindet, akkor se esik kétségbe, csak a gyűjtés végén kiírja, hogy mennyiből mennyit talált meg. Kézzel is adhatunk persze hozzá a playlist-ünkhöz számokat, amelyeket el is menthetünk (ha beregisztráltunk), így később bármelyik általunk használt gépen hallgathatjuk a saját magunk által összeállított listát!

A szolgáltatás tehát elegáns, ötletes, és mindenekelőtt ingyenes módja annak, hogy zenéinket mobil módon rendszerezzük, ajánlom azoknak, akiknek a bárhol elérhetőség fontosabb, mint a hifi hangminőség!

– Én mondom biztos úr, ez volt a legdurvább közlekedési baleset, amit életemben láttam! 😀

Persze nem csak ilyen idióta képek összehozására jó az a weboldal, amelyre ma bukkantam. A neve accidentsketch, és – ahogy a neve is sugallja – baleseti képek skiccelésére használható. Adja az ég, hogy ne kelljen másra használni, csak ilyen fárasztó képek összedobására, de ha úgy adódik segítségével szebb, és áttekinthetőbb képet adhatunk a baleset pontos lefolyásáról. Nem mondom, hogy használjátok egészséggel, de érdekességnek nem utolsó!

A Machinarium-ot az IGN nevű weboldal lenyűgözőnek vélte a játékot, s 8.1 pontot kapott a 10-ből, a GameRankings pedig 85.44%-ot adott a 100-ból. A Metacritic 85%-ot adott, az Edge Online és az Eurogamer pedig 10-ből 8 pontot. Az Adventure Gamers 4.5 pontra értékelte a játékot.

(forrás)

Ennyi (sőt, több) pozitív kritika született jelen ajánlóm tárgyáról, amely a Machinarium névre hallgat. Hangulatos grafika, aranyos főhős, egyszerű, közérthető játékmenet, és brilliáns design – mi kellhet még? Nem nehéz beleesni a programból áradó hangulatba, amelyhez foghatót legutóbb a World of Goo, és a Trine tudott csak produkálni. A két dimenzió kicsit kevésnek tűnhet a mai felhozat mellett, de pont emiatt tudtak a grafikusok festményszerű háttereket, és aprólékosan kidolgozott részleteket belecsempészni a látványvilágba, amely engem valahogy a Abe játékokra emlékeztetett. Tessék ennek bizonyságául néhány screenshot:

A játék amúgy egy kis robot kalandjairól szól, akit kidobnak a város széli szeméttelepre, és vissza szeretne jutni a városba, hogy – szokás szerint – megmentse a világot, és a barátnőjét. Ehhez különféle képernyőkön kell átvergődni, amelyeken gondolkodtató feladványokat kell megoldani. Ennek prezentálására elérhető a játék oldalán egy kis demo is, amely asszem három képernyőnyi fejtörést kínál, a főképernyőn a Play Free Demo-ra kattintva lehet elindítani (én végigvittem már, kb. 20-30 percet vett igénybe).

Mindent összevetve a game megéri az árát, jópár órányi önfeledt (legalábbis javarészt, már amikor nem a hajunkat tépjük), és varázslatos kalandot kínál mindenkinek, aki szeret gondolkodni.

(Majd elfelejtettem:

100. POST!!! :D)

Zseniális dologra akadtam ma a reggeli bámulok-ki-a-fejemből-fos-kómásan-reggel-a-cégnél periódusomban (amely persze néha egész naposra is elhúzódik, de ez más téma)! Előre is izé… köszönet a Turulmeme legnépszerűbb megosztások nevű feedjének (már ha nem hihetetlenül röhejes megköszönni akármit is egy RSS feednek), erre (is) ott bukkantam rá.

Miről is van szó? Vegyük például a következő oldalt:

http://icanhascheezburger.com/

Ezen vicces képek vannak mindenféle idióta macskákról (amelyeket még viccesebbekké tesznek az angol képaláírások), de elég bosszantó, hogy laponként csak 10 kép/videó jelenik meg, utána kattinthatunk a Next-re. A most bemutatott PageZipper ezen segít: használatával egy folyamatos weboldalt kapunk, amelyen ömlesztve szépen ott figyel az összes kép egymás alatt, szóval már nincs szükség az idegesítő nextelgetésre. Próbáltam DeviantArton is, ott valamiért csak 2-3 egymás után következő oldalt akart megnyitni, bár az is elég nagy segítség.

Használata két módon lehetséges:

• ha FireFox-ot használsz, akkor létezik plugin formájában
• ha bármi mást, akkor Bookmarkletként is elérhető.

Az első nem szorul magyarázatra talán (ha igen, akkor olvasd el mondjuk ezt a cikkemet a régiblogon), a második esetleg újdonság lehet: bookmarkletek azok a kis scriptek, amelyeket elkönyvjelzőzve új funkciókat adhatunk a böngészőnknek (kábé mint egy plugin esetében), viszont azzal a hatalmas előnnyel, hogy nem kell őket telepíteni, bármikor eltávolíthatóak, és bármelyik böngészővel tudnak működni. Egyszerű kipróbálni: az alábbi kis feliratot bal gombbal tessék megfogni, és felhúzni a böngésző könyvjelző eszköztárára:

PageZipper

Ha ez megvan, máris tesztelhető a tudása mondjuk a fentebb említett viccesmacskás oldal segítségével.

Vannak még persze kisebb hiányosságai, a két legfontosabb:

• főként angol nyelvű oldalakon működik jól (tapasztaltam, a blogot nem akarta egy lapra tenni)
• javascript-es Next gombokat nem kezel, csak sima linkeseket (meg gondolom ugyanez él a Flash-esekre is)

A cucc tehát egyszerű, és nagyszerű, sok időt spórolhatunk meg a használatával!

Hivatalos weboldala: itt.

(Off: csak nem álltam meg, mégis írok kicsit :))

Mai észosztó rovatunkban egy olyan weboldalra hívnám fel a figyelmeteket, ami sok időt spórolhat meg nektek, ha netán valami csoda folytán összeomlana a Windows-otok (nahát, ki hallott már ilyet), és újra kell telepítenetek őkelmét. Ezután jön ugye a kellemetlen program/driver/patch/kiskutyafüle-vadászat, ami gyakran (gyakran? inkább mindig, legalábbis nekem) több energiát, és időt vesz igénybe, mint maga az újratelepítés. Erre nyújt egészen jó megoldást a Ninite nevű weboldal, amely egész korrekt kis listában tálalja a legújabb freeware (azaz ingyenes) programokat letöltésre. Marha jó, de ilyen oldalból van annyi, hogy internet-sávszélt lehetne vele rekeszteni – gondolhatjátok, és igazatok is van, ámde itt jön a csavar: a szóban forgó oldal nem csak a letöltőlinkeket nyújtja, mint a lehetőségek csúcsát, mivel segítségével összepakolhatunk egy korrekt kis install-file-t, amelyben benne foglaltatnak az általunk kiválasztott programok! Magyarán nem kell nekünk végigkattintgatni az összes Next-et, hanem a letöltött exe elindításával a munka javát már a gép végzi! Mindezt az oldal ingyen (még regelni se kell), és oly módon prezentálja, hogy bizony még az esetlegesen települni akaró reklámprogramokat (toolbar-okat, satöbbit) is kiiktatja telepítés közben. A rendelkezésre álló programok listája egész korrekt már most, de folyamatosan bővül, sőt az oldal alján két perc időráfordítással mi is ajánlhatunk nekik újabbakat.

Láthatjátok, hogy ezzel drasztikusan csökkenthető a programvadászat időtartama, sőt még azt az eddig fennálló pozitívumát is sikeresen megtartja ez a megoldás, hogy mindenből a legfrissebb települhet általa a gépünkre! Amúgy kéne egy ilyen mondjuk fizetős programokból, nem tud valaki ilyenről? 🙂

Sokak szerint lehetetlen. Sokak szerint csak élénk fantáziájú sci-fi írók, és idióta hollywoodi forgatókönyv-írók hagymázas képzelgéseiben lehetséges. Meg különben is: micsoda időanomáliákkal járna, ha lehetséges lenne? Találkoznál az ötéves önmagaddal, és megsimogatnád a saját fejed? Na ne. Ez ugye paradoxon, egész egyszerűen lehetetlen.

És mégis az! Ebben a postban megláthatjátok, hogy van rá mód, hogy röpke 25 évet ugorjunk vissza az időben egy szempillantás alatt! Megtapasztalhatjátok, hogy milyen is volt 1982-ben a számítástechnika, milyen volt akkoriban kockának lenni!

Tovább »

Ma – feláldozván a napi rendes 10 perc szünetemet a nyolc órányi megfeszített munka közepette – kreáltam egy Facebook-os csoportot is a blognak. Ha van kedvetek – és felhasználói fiókotok, bár azt 5 perc alatt lehet csinálni – akkor csatlakozzatok bátran!

A csoport elérhető erre a képre kattintva:

A mai borongós reggelen nagyon nagy szüksége lehet az embernek némi örömforrásra, hogy legyen kedve túlélni a napot. Ma már volt néhány ilyen momentum, ami felvidított (például a Vadon Jani, meg a Balázs ökörködése reggel a Danubiuson, amit csak hétfő hajnalban szoktam néha hallgatni a buszon, ami néha azt eredményezi, hogy mindenféle előjel nélkül hangosan felröhögök  az utazóközönség legőszintébb megrökönyödésére), továbbá az a mókás tény, hogy betérvén a Raiffeisenbe már régi ismerősként rámköszöntek az ott dolgozók (látjátok, úgy is lehet ismerősöket szerezni, hogy sokat jársz bankba könyörögni). Szóval voltak azért mókás dolgok, de a legjobb akkor várt, amikor végre beestem az albérletbe, és gyorsan lecsekkoltam a neten a cuccaimat. Péntekről nyitva maradt egy lapfül, amelyet nem tudtam eléggé kivesézni akkor, és most nézegettem meg a részleteket rajta. Egy jó öt évvel ezelőtt elkezdődött project oldala volt az, amelyben én is részt vettem néhány éve, és a Doom3 nevű klasszikus FPS magyar szinkronjának elkészítését tűzte ki célul az ötletgazda. Annak idején talán még a Rossz PC játékok blogon olvastam a felhívást, hogy szinkronhangokat keresnek, és én is felvettem a kapcsolatot a hababa fedőnéven futó sráccal, és küldtem is neki néhány wav file-t további felhasználásra. Amúgy nagyon sokat szenvedtem velük, mivel nem voltam megelégedve soha a végeredménnyel, így csináltam mindegyikből vagy harminc variációt. Azok után, hogy ezzel a pár tőmondattal is megküzdöttem, rá kellett jönnöm, hogy bizony a szinkronszínészi munka se könnyű kenyérkereset, sőt. Most – hogy már több videó is elérhető a project weboldalán – arra is rá kellett eszmélnem, hogy a többi „hangdonor” sokkal jobb munkát végzett, mint én (például érdemes megnézni az ázsiai arc haláljelenetét ezen a linken, profi munka!), szóval az impozáns bandából kicsit kilóg majd az a pár karakter akiket én személyesítettem meg, de sebaj 🙂

Szóval ma reggel ez az alábbi kis videó volt az örömködés tárgya számomra, amelyben bizony az én hangomon szólal meg a Sinclair nevű tudós, tessék megtekinteni (talán lesz Youtube-link is előbb-utóbb):

Videó itt

A szinkron főoldala itt

Ma már rakom is fel majd délután újra a játékot, úgyis végig akartam tolni még egyszer 🙂