Mindig nagy öröm, amikor az egyesek szerint a világ legjobb játékának tartott Minecraft-ot frissíti Notch, és egyre népesebb gárdája (ami nem meglepő, mármint a létszámnövekedés, ennyi pénzből már fel lehet bérelni néhány ügyes kezű programozót, meg grafikust – kár, hogy a szerverupgrade még mindig nem hozta meg a kívánt eredeményt, és gyakran nem elérhető): van, hogy új, színes kockákat kapunk (amelyekkel már szinte nincs olyan kép, amit egyes autisták ne tudnának kirakni mondjuk 3000X4000-es méretben :)), van, hogy egyszer csak elkezd működni multiban is a folyadéköntés (az olyan veteránok, mint én (na jó, arcoskodok, nem is vagyok veterán :)) még emlékezhetnek erre a bosszantó bugra), és van hogy csak a naplementék/felkelték kapnak szép színes égalját a romantikus lelkületűek nagy örömére.

A játék párszáz kilobyte-os futtató exéje viszont eleddig nem ment át ilyen szignifikáns változásokon – értsd: a kutya hozzá nem nyúlt évekig. Ezennel megtört a jég, ugyanis tegnap óta elérhető a játék letöltőoldalán az új exe, amelyet elindítva ez a kép tárul elénk:

No persze az, hogy követve az idők szavát átszabták a bejelentkezőfelületet MMORPG-mintára még nem nagy cucc, ámde a bal oldali szöveghalmazban elrejtett lehetőség már annál inkább: mostantól ugyanis lehetőség van parancssorból(!) indítani a játékot úgy, hogy egyből a kedvenc szerverünkre másszon fel, ráadásul a jelszót se kérje be! Bár le is van írva, de íme a trükk:

Minecraft <felhasználónév> <jelszó> <szervernév:szerverport>

Tehát Windows alatt így nézzen ki a parancs:

„<elérési út>/minecraft.exe” <felhasználónév> <jelszó> <szervernév:szerverport>

Ha ezt a parancsot adjuk meg a játék parancsikonjában, akkor egy duplakattal bent tudunk lenni a hőn szeretett hálózati játszóterünkön. Bár nem annyira elegáns ez a megoldás, mintha végre implementáltak volna a srácok egy „Kedvenc szerverek” opciót a főmenübe, de legalább valamiféle előrelépés – bár elővigyázatosságot igényel, ugyanis a parancsikonból ezentúl bárki, aki a gépünket használja kilesheti a jelszavunkat.

Újdonsága még, hogy mostantól titkosított (https) kapcsolaton keresztül küldi el a jelszó/név kombót (hát… ideje volt), illetve rákérdez frissítésnél, hogy szeretnéd-e telepíteni (ami egyes multifüggő embereknek rendkívül hasznos lehet, ugyanis gyakori probléma volt, hogy régi verzión futó szerverre nem engedett fel a játék).

Örülök az új launchernek, de én vigyázó szemeimet a legkésőbb holnapra ígért update-re vetem, amelyben elvileg fejlesztett világítási metódust (ambient occlusion-t ha jól emlékszem), és egyéb nyalánkságokat kapunk majd kézhez. Addig is marad a Dead Space-ezés 🙂

UPDATE: hozott még pár változást a frissítés (ja igen, most jött ki pár perce, az 1.3-as bétáról beszélek épp’ :)), kár hogy kipróbálni „természetesen” nem tudom őket, ugyanis megint áll a minecraft.net szar a launcher:

• új grafikai opciók (a világításfejlesztésen felül)
• most már lehet craftolni ágyakat, amikbe belefeküdve egyből reggel lesz (mondanom sem kell, hogy ez mennyire hasznos :))
• három új félblokk magasságú kocka (ha jól tudom, fa, cobblestone, és még valami)
• késleltető és ismétlő redstone-blokkok a logikai kapcsolásokba belebuzult kedves felhasználóknak
• whitelist a szervertulajoknak
• új világmentési formátum, immáron nem többszáz könyvtárba pakol több ezer file-t (legalábbis nagyon remélem). A régi világokat a játék automatikusan átkonvertálja
• végre lehet menteni(!!) öt darab slotba
• gördítősáv a pálya- és a modválasztó képernyőn
• új logó…

Jó lenne már kipróbálni…

UPDATE2: egyrészt: az épp’ agyba-főbe dicsért launcherrel sok embernek nem megy a játék (sebaj, böngészőben igen), másrészt pedig gondoltam generálok egy új világot, amikor megakadt a szemem ezen a mezőn:

Valami rohadt nagy királyságot sejtek a háttérben, csak még nem tudom mi az… 🙂

UPDATE3:

ez az újfajta fénykezelés egész egyszerűen odabasz! Tessék megfigyelni a különbséget:

előtte:

most pedig így fest:

Még mindig kockákat pakolunk, de ez a derék svéd és gárdája kezdi kihozni belőle a maximumot! Lopom a szöveget, de most muszáj: uraim, csodálatos korban élünk 🙂

Több órányi szívás után íme a végeredmény:

Ha valaki elárulná, hogy AVS Video Editorban hogyan lehet eltüntetni ezt a kurva fekete keretet a videó körül azt nagyon megköszönném (a nyers videóval semmi gond, a vágóprogi cseszi el, 4:3 aspect ratio-t már próbáltam, nem használt)!

Bobó barátom hetek óta tartó kitartó fülrágásának eredményeképpen tegnap végre rávettem magam, és újra elindítottam a játékot, amelyet pár hónapja a 21. század World of Warcraftjának mertem nevezni. Ez a játék bizony a Minecraft, amellyel kapcsolatban a kedélyeim csillapodni látszottak néhány hétig (a Counter Strike: Source jött, látott és győzött), ennek ellenére tegnap éjfél után pár perccel azon kaptam magam, hogy állok egy kockaszirt szélén, felettem ragyog a Hold, és gyönyörködöm az alant elterülő völgy szépségében (mármint a játékban, mielőtt valaki azt hinné, hogy elutaztam a Bakonyba átélni ezt :)). Ahogy ott álltam szinte éreztem a hajamba kapó éjszakai szelet, hallottam a fáim susogását, és közben arra gondoltam, hogy ez maga a virtuális valóság. Fenébe a kockákból álló tájjal, fenébe a pixelekkel, fenébe az első látásra elrettentő grafikával – ha van egy csöppnyi fantáziád, akkor az agyad átalakítja az élményt, megszépíti a látványt, és egészen más szemmel láthatod az egészet! Ez a pár száz kilobyte-os játék legenerál neked egy paradicsomot, egy zugot, ahol a hegyek-völgyek, a mezők, az erdők, sivatagok, és havas fennsíkok, a tavak, tengerek és óceánok mind csak arra várnak, hogy felfedezd őket, hogy a tied legyenek! Amikor pedig a hosszú éjszaka után felragyog a horizont, és beúszik a hangszórókból az ember fülébe valami lágy zongorafutam… az leírhatatlan, kifejezhetetlen, kimondhatatlan! Ez az elképesztő benne, és ezt nem lehet elsőre átérezni, ha az ember lát róla egy Youtube-videót, vagy egy Angelday-féle gameplay-t.

A legsötétebb birodalom – a kép tölthető nagyobb méretben innen

Kicsit elkanyarodtam a fő témától, csak muszáj volt valahogy megpróbálni kifejezni ezt az elementáris hangulatot, ami most – hosszas kihagyás után – újból mellbevágó élmény volt számomra. Persze szoktam néha tolni a laptopomon is a játékot, de minden grafikát minimumra véve nem üt akkorát a feeling, mint tegnap az asztali masinámon. Még annyi előnnyel járt az, hogy hosszas unszolás után felmentem Bobóék szerverére (melyet előzetes egyeztetés nélkül nem nagyon reklámoznék, mivel egyelőre csak néhány ember privát játszótere, és gondolom ezen nem nagyon akarnak változtatni), hogy az egyik srác eljuttatott hozzám egy 64 bites Java-telepítőt (miután kisírtam magamat neki, hogy kábé 10 percenként omlik össze a játék), amelynek felpakolását követően egyrészt gyorsabb lett az egész, másrészt órákon át nem fagyott újra – no igen, ezért illik az operációs rendszerhez illő runtime-okat használni, kár, hogy a hivatalos oldal mindenáron 32 bitest akar felpakoltatni, és én eddig hittem neki. Miután az efféle apró technikai malőröket elhárítottuk (melyek bevallom hosszú ideig visszatartottak a Minecraftozástól) máris kész voltam arra, hogy multiban toljam – immáron mint admin, mivel egyből megkaptam a jogot a szerveren a többiekkel egyetemben. Azt kell, hogy mondjam, hogy adminnak lenni remek dolog még így is, hogy nincs alád rendelve több tucat júzer, akiket kényedre-kedvedre vagdoshatsz ki a ‘csába, ha éppen rossz passzban vagy: a /give parancs szintaktikájának megtanulása után (ezzel lehet (szinte) bármilyen a játékban előforduló anyagot végtelen mennyiségben az inventory-dba pakolni okosba’ :)) már nem kell bányák mélyén fejteni a követ kilométer hosszú alagutakat gyártva, az ember csak bepötyögi a kódját annak a matériának, amire szükség van, és már lehet is építkezni szépen 🙂 Meglehetősen ellustítja az embert az efféle játék, de bevallom szórakoztat, mivel tényleg csak a kreativitásról, és a szórakozásról szól így az egész, nem a dühöngésről, hogy megint elfogyott a vasérc, vagy akár a gyémánt. A szerveren ráadásul ki van kapcsolva minden élőlény, beleértve az ártalmatlanokat is – ez engem kicsit mondjuk zavar, bírom a disznókat, meg a birkákat mindenfele 🙂 Ennek köszönhetően az ember bátran veti bele magát a legsötétebb barlangrendszerbe is, ugyanis nem kell tartania attól, hogy a nyakába pottyanik egy kurva creeper (megtörtént pár hete, sikoltoztam mint egy kislány), így viszont elvész a jó öreg rettegés, mint játékélmény-fokozó elem.

Ez a háttér pedig tölthető innen (középső klikk!)

Az admin joggal együtt jár még néhány vicces parancs kiadásának lehetősége is: egy /time day (vagy night) bepötyögésével egy pillanat alatt lehet éjszakából nappalt, vagy nappalból éjszakát csinálni! Meglehetősen mókás élmény (egyúttal elég szürreális is), amikor már megy lefele a napocska, vörösödik az ég alja ahogy kell, ámde egyszer csak valamelyik játékos kiadja a „Villany fel!” parancsot, és hirtelenjében újra dél lesz 🙂 Hasznos lehet akkor is, amikor az ember mondjuk éjszakai világításon dolgozik, és gyorsan meg szeretné nézni, hogy hogyan néz ki a legújabb kreálmánya fáklyafényben. Ilyenkor nem kell megvárni, amíg besötétedik, és nem kell megvárni, amíg újra felkel a Nap. Zseniális.

Aztán tetszett még a /road parancs is, amely segítségével a hatalmas hegyeket percek alatt el lehet tüntetni: képzeljetek el egy hatalmas virtuális földgyalut, amivel – akár több száz méter hosszan is – el lehet simítani a terepet, el lehet tüntetni minden szintkülönbséget! Megintcsak a szürreális a legjobb szó erre: odateleportáltam az egyik sráchoz, aki épp’ így rendezgette a terepet, sorról-sorra tüntetve el mindent, maga után csak a puszta síkságot hagyva! Elképesztő látvány, és az ember tényleg Istennek érezheti magát, miközben játszi könnyedséggel formálja át a világot maga körül – még ha csak a monitor képernyőjén is.

Azért belegondoltam abba, hogy egy akkora szerveren, mint a minecraft.plastik.hu mekkora királyság lehet adminnak lenni, pláne ha az embernek kisebbségi komplexusokkal kombinált megalomániája van 🙂 Még jó, hogy nem kaptam ekkora hatalmat soha a kezembe, tuti átmennék diktátorba.

Estefele frissítem a postot majd pár képpel is a szóban forgó szerverről!

UPDATE: majd elfelejtettem: ezek a lehetőségek alapból nem élnek, ha az ember indít egy friss Minecraft-szervert, telepíteni kell hozzá egy modot is, amelynek nevét egyelőre homály fedi a számomra, de ki fogom nyomozni! 🙂

UPDATE2: a szervermodot  hmodnak hívják, és telepítve van hozzá néhány plugin is.

UPDATE3: íme a beígért képek:

Tovább »

Küldeném mindenkinek, aki szerint ez a játék ronda, és primitív:

(A zenéje innen, az 1080p-s verziója innen szedhető.)

(Előrebocsátom, hogy ha nem fagyott volna le ez a drága program körülbelül 5 perccel ezelőtt, akkor ma se lett volna post. Hol dolgozok, hol Minecraftozok, nem lesz ez így jó :)).

A Minecraft egy év alatt jelenséggé nőtte ki magát. A játék, amelyet egyetlen szakállas csávó fejlesztett immáron a Gameinformer nevű játékokkal foglalkozó szaklap hasábjain virít, több millió eurós bevételeket hoz, sőt a Bioshock atyja, Ken Levine is így sóhajtott fel a minap: „Oh Minecraft, how long can I avoid your sweet siren call?” (azaz: „Ó Minecraft, meddig fogok tudni ellenállni a szirénénekednek?”). Annak ellenére, hogy Notch mostanában valószínűleg meztelen kurvák seggéről kokószippantgatással tölti a napjait, és nincs update hetek óta a közösség nem pihen: jópár kreatív emberke nekiállt, hogy szétgyúrja, átalakítsa, megszépítse az alapprogramot, ha már az atyja nem hajlandó rá. Persze október 31.-én várható egy nagy update, amely után gazdagabbak leszünk egy új síkkal, a pokollal, továbbá néhány új szörnnyel, tájanként változó növényvilággal, meg hasonló nyalánkságokkal, de az még odébb lesz, meg különben is: ha már az ember megtanult Java-ban programozni, akkor miért ne írjon hasznos segédprogikat benne a többiek örömére? Ezek közül a kiegészítések, textúrapakkok, és miegyebek közül szeretnék bemutatni nektek néhány nagyon hasznosat/érdekeset.

Kezdjük minden módosítás alfájával és omegájával: a minecraft.jar nevezetű file-lal. Ez a kicsike a Documents and Settings/…/.minecraft/bin könyvtárban figyel, és őkelmét módosítva varázsolhatjuk újjá a játék kinézetét/működését. Bár „csak” egy sima tömörített file-ról beszélünk, amelynek módosításához elegendő egy WinRAR/WinZIP én mégis más megoldás után néztem, márcsak azért is mert a két fentebb említett program egyike se található meg a gépemen elvi okokból. Ez a program a Minecraft Mod Installer, amelynek neve épp elég beszédes, de kicsit körbeírnám mit is tud: segítségével nem kell a tömörítőprogramokkal szórakozni, meg kézzel felülírni a dolgokat, elég ha csak betallózzuk a textúra pakk/mod .zip file-ját/könyvtárát/egyetlen file-ját, nyomunk egy elegáns Install now-ot, és ő mindent megcsinál helyettünk, beleértve a backup kreálást is. Mindehhez egy letisztult felület, és egyértelmű menüpontok társulnak, szóval csak javasolni tudom a használatát!

Ha már ennyit emlegettem a textúrapakkokat, akkor nézzük mik is ezek: tulajdonképpen csak egy halom képfile, amelyeket a program ráfeszít a különféle kockák/lények felületére, így adva nekik egyedi megjelenést. Ha ezeket módosítjuk, akkor módosulni fog a játék kinézete is rendesen. A három legnépszerűbb ilyen textúrapakkról mellékelek képet is a letöltőlinkek mellé:

Painterly Pack:

Alapvetően nem sokat változtat az alap textúrakészleten, csak kicsit kevésbé harsányak a színei, így valamivel kifinomultabb, reálisabb képet fest általa a táj. Jópofa módon a weboldalán van egy kérdőív is, amely segítségével mi adhatjuk meg, hogy a készítők által lekreált rengeteg fajta textúra közül nekünk melyekre van szükségünk.

LETÖLTHETŐ INNEN

Doku’s RPG Texture Pack:

Kifejezetten hangulatos, fantasy beütésű pakk jól passzoló mozaikokkal (ezalatt értve: ahogy a két textúra egymáshoz ér jó az illesztés). Jópofa.

LETÖLTHETŐ INNEN

Mixcraft:

Kilóg a sorból, mivel ez egy HD textúracsomag, ami azt jelenti, hogy nagyobb méretű képekkel dolgozik, mint az alapverzió. Ennek eredményeképpen kicsivel szebb az összhatás, viszont a folyós-animálós dolgok (láva, víz, tűz) csak a minecraft.jar megpatchelése után fognak újra mozogni. A patch innen szedhető le, használata viszonylag egyszerű: miután ezt, vagy bármely másik HD pakkot betelepítettük utána futtassuk le kipipálva, beállítva mindent.

LETÖLTHETŐ INNEN

Persze ez csak néhány a rengeteg elérhető kinézet közül, vannak közöttük használhatók, és kifejezetten khm… érdekesek is (pl. ez a Gameboy-os téma, amit nem használnék, de valahogy mégis tetszik :)).

Aztán persze a külső hekkelésénél nem állt meg a tudomány: ezek a – már bocsánat – állatok lekódoltak pár olyan programot, amelyekkel elképesztő dolgokat lehet művelni a játékkal. Java részük Java-ban íródott (és a java még hátravan! :D), így elcrashelnek néhanapján, de alapvetően már most használható, működőképes mindegyik, amelyiket most fel fogok sorolni.

Kezdjük a szívem jelenlegi csücskével, amely a MC MapDeleter / Pine Tree Generator névre hallgat. Ne tessék megijedni a nevének első felétől: nem fogja letörölni a pályánkat, „mindössze” generál rá nekünk néhány gyönyörű hatalmas jegenyefát 🙂 Használata egyszerű: elindítjuk, megadjuk neki a File -> Open segítségével a Map-ünk könyvtárát, majd az egérrel kijelöljük azokat a területeket, amiket be szeretnénk fásítani. Még időben szólok, hogy tessék biztonsági mentést csinálni a teljes mapkönyvtárról, mivel nekem is volt olyan próbálkozásom, hogy utána nem volt hajlandó fagyi nélkül betöltődni a pálya! Visszatérve: kipirosítjuk azokat a területeket, ahol szeretnénk némileg több fát látni, majd a menüsáv -> Map Modification -> Generate Trees legyen a következő opciónk. Itt egy csúszka segítségével beállíthatjuk a fásítás mértékét (jobbra húzva sűrűsítjük), majd mehet a Generate. Ha lepörgött, utána még szükség van egy File -> Save-re is, amellyel hosszú percekig is képes elszöszölni, de ha végzett máris indíthatjuk a pályánkat! Én például totál ledöbbentem, amikor a kastályom melletti megszokott füves puszta helyett ez fogadott:

Ezekkel már lehet jópofa dolgokat művelni, akár komplett házakat, hídhálózatokat építeni rájuk! 🙂
LETÖLTHETŐ INNEN

Aztán tetszett még a Minecraft X-Ray nevű szösszenet is (köszi érte Bobónak), amely segítségével egy nagy titokról lebbenthetjük le a fátylat: mit rejt a pályánk mélye? Unod már, hogy sose találsz gyémántot? Esetleg lávát szeretnél folyatni a házad faláról, de nem találsz sehol? Netán egy mob spawner az életed álma (egy olyan ketrec-szerű cucc, ami termeli a szörnyeket)? Ezzel a programmal nem marad rejtve semmi: szabadon repülhetsz a pálya legmélyére, fedezheted fel, hogy melyik barlang mit rejt! Videó is van róla, hogy nyilvánvalóbb legyen a haszna:

Mint látható ki lehet jelölni egyes ritka ásványok helyét, hogy folyamatosan átvilágítsanak minden mást (gyémántok, redstone-ok, stb.).

LETÖLTHETŐ INNEN

Hirtelenjében ezeket próbáltam ki ma délután, de persze vannak még csodák ezeken kívül is: egyes emberek újfajta nyílvesszőket építettek be a játékba, mások barlang generátorokat kódoltak a játékhoz, hogy igazán hatalmas földalatti termeket találhassunk bányászkodás közben, aztán volt olyan elmebeteg, aki megcsinálta a Portal című klasszikus sárga és kék dimenziókapuit, sőt készült a játékhoz automap is, hogy soha többet ne tévedjünk el… Már most sok új lehetőséget adtak a programhoz a rajongók, és akkor még a Notch által beígért Halloween-update majd rátesz egy jó nagy lapáttal 🙂

Elképesztő bazmeg. Elképesztő. És még hol a vége?! 🙂

Így készül a Mayhem in Monsterland című Commodore 64-es játék főhőse Minecraftban. Különösebb kommentár nélkül következzenek a képek:

Hm… most hogy nézem a pofijánál elrontottam a színeket, javítom, és rakok majd ki képet a jó verzióról 🙂

Update: a pofija javítva, íme a pixelpontos verzió:

Világ életemben tartózkodtam a függőségektől. Emlékszem, hogy amíg cigiztem nem az okozott lelki gubancokat a szokással kapcsolatban, hogy néha nem kaptam levegőt, hanem az, hogy volt egy olyan aspektusa az életemnek, amit egész egyszerűen nem tudtam kontrollálni, pedig a lehetőségem meg lett volna rá. Függeni egy szertől, egy érzéstől, egy embertől, egy banktól, egy helyzettől még csak csak elmegy, de amikor egy játék kebelez be… na az mocskos dolog, nem az, amikor harmincévesen egy lepukkant bérház albérleti szobájában fekszel a mocskos matracon, miközben a felkarodra kötözött gumicső szorítja el a keringésedet, és mivel a néhány órája bebökött adag hatása kezd elmúlni újra rádöbbensz, hogy elkefélted az életedet durván, és nincs pénzed már újabb adagra, hogy ezt elfelejtsd valahogy.

Ami a legszomorúbb az egészben, hogy a legaddiktívabb drogként számontartott kódhalmazok úgy is terjednek mint a legdurvább ragály, ha nincs mögöttük tőkeerős maffia, hogy a terjesztést Steam-en, meg hasonló körmönfont módokon hatalmas pénzeket megmozgatva megoldják. Erre a legjobb példa ez a rohadt Minecraft, amit egyetlen ember szabadított rá a világra: Notch, aki Markus Alexej Persson néven látta meg a világot. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne róla, hogy szobafestőként kezdte volna a karrierjét, és hamarosan kis orr alatti pamacsra szeretné vágatni most még terjedelmes arcszőrzetét, hogy vörös karszalaggal a kezén nekiálljon elfoglalni a világot. Ez az Antikrisztus még multiplayer opciót is kódolt ebbe a vírusba (ami nem a számítógép memóriáját, hanem az azt használó ember lelkét fertőzi meg), így terjesztve ki hatalmát a világ kockáinak szabadideje felett. Nekem speciel a héten napi minimum 4-5 órámat elrabolta a közös építkezés szimulált élménye (emiatt is nem volt eddig post), és ahogy látom a helyzetet ez sajnos nem is fog egyhamar megváltozni: függő lettem, innen már csak a fiatalon túladagolásban elhalálozás marad, mint opció (amit nevezhetünk az aranylövés analógiájára aranycsákányozásnak is).

A drog magyaroszági dílerei közül is kiemelkedik Plasztik Józsi (alias angelday), aki nem volt szívbajos: mindannyiunk érdekeit, és egészséges, drogoktól mentes életre való jogát mintegy semmibe véve elindított egy magyar szervert (ami a minecraft.plastik.hu címen érhető el a játékon belül), ahol mindenki kedvére merülhet a mocsokba, és a fertőbe. Én is velük trippelgetek mostanában, építettem már egy egész korrekt kis kecót az egyik tengerparti szirtre, amelynek üvegekből mozaikszerűen kirakott padlója alatt több tíz méter mélyen egy fát növesztettem ilymódon:

Lombkorona a mélyben

Sőt, tegnap egy bő órát töltöttem azzal, hogy virtuális bálványt állítsak gyerekkorom egyik nagy kedvencének, Rick Dangerous-nak:

Rick Dangerous, gyerekkorom hőse! 🙂

UPDATE: azóta csinosítottam rajta kicsit, jelenleg így néz ki:

Persze vannak akik még nálam is elvetemültebbek: készült már a szerveren óriási Bruce Lee csoportkép, Donkey Kong, űrrakéta (kilövőállvánnyal), kolosszeum, mocskos nagy piramis, a karakter a Prince of Persia-ból, működő QR-kód, és még rengeteg más agyament őrület, amelyek korrekt városközpontot alkotva sorjáznak egymás után, ha az ember körülnéz a pálya szívében.

Angelday még ennél is tovább ment: a Google Maps motorját használva zoomolható térképet kreált a teljes pályáról, amelyet itt érhettek el. Jópofa, bár ez még a tegnapi állapotokat tükrözi, így az este elkövetett fenti pixelartom még nem látszik rajta.

A fertőzés terjedési sebessége elképesztő: nem elég, hogy a PayPal által küldött befizetési igazolások olyan ütemben érkeztek a hivatalos oldalra, hogy a szerver nem bírta lekönyvelni(!), de azóta már készült a játékkal kapcsolatban app Android-ra, gombamód szaporodnak a neten az elképesztő videók, segédprogramok, és fórumok. Nyugodtan mondhatom, hogy új őrület kezdődött, hiánypótló programot írt ez a svéd arc, és mindenképpen megérdemli, hogy a mennybe menjen – értve ezt anyagilag, és elismertség terén is. Amit már leírtam, csak ismételni tudom: a játék képében kaptunk egy időgépet, amellyel bármikor visszarepülhetünk 5-10 éves korunkba, amikor még nem számított semmi, csak a játék, és a kreativitás. A lehetőségek tényleg határtalanok, ráadásul ha multizunk még a szociális élmény is dob akkorát a feelingen, hogy nem egykönnyen szakadunk el a géptől, ha egyszer nekiállunk bandázni a többiekkel: közös építgetések, egymás műveinek megtekintése, chaten poénkodás vár ránk súlyosbítva a single-ben is tapasztalható „na még ezt megcsinálom, aztán lefekszek aludni” hatással 🙂

Volt, aki ennek a drognak köszönhetően tett le egy másikat (leszokott a cigiről a segítségével), de kérdem én: megéri, hogy nem kapsz tüdőrákot negyven évesen azért cserébe, hogy nem lesz soha többé életed? Elhagy a családod, a barátaid, a barátod/nőd, és a végén tényleg csak annyi különböztet meg a bevezetőben lefestett heroinistától, hogy nem lóg injekcióstű a karodból, helyette a gép előtt ülsz akkora hassal, mint egy vemhes wombatnak 🙂  Hölgyeim és Uraim: ez itt a XXI. század World of Warcraftja. Isten óvjon minket.

Felülről

Emlékszem, lehettem vagy 5 éves, amikor egy magyarországi látogatásuk során megörököltem nagybátyám fiának az ömlesztett LEGO-készletét. Abban az időben (1988 környéke) ez hatalmas kincsnek számított: nem elég hogy marha drága volt (ahogy most is az), de hozzájutni sem volt egyszerű. Matthias-sal azóta próbálom eredménytelenül felvenni kapcsolatot (így hívták az épp serdülőkorba lépett rokont, akié volt a gyűjtemény), de az élmények, amiket az ő kinőtt építőkockáinak köszönhetek azóta is velem vannak: a változtatható állásszögű szárnyakkal rendelkező hatalmas repülő (tényleg nagy volt, alig fért ki az ajtón), és a többi csoda, amit alkottam a mai napig eszembe jut néhanapján.

Miért is kezdtem ezzel a nosztalgiázással a megboldogult óvodás koromról a postot?  Azért, mert újra hasonló élményben volt részem, mint apró koromban ott a nappali szőnyegén térdelve, csak most már a modern technika segített hozzá, nem egy marék ötletesen megformált műanyag, miután múlt héten megvettem a Minecraft teljes, legális, original verzióját bő 9 euróért. Nem bántam meg, hogy pénzt adtam ki érte (sőt, annyi pénzt, amibe a teljes Orange Box került, amiben azért ott figyel az összes második generációs Half Life, a Portal, ja meg „mellékesen” a Team Fortress 2), egy ilyen emberből, mint amilyen Notch, a játék egyszemélyes fejlesztőbrigádja szívesen csinálok gazdag embert (nemrég panaszkodott, hogy vitája van a PayPal-lel, és nem fér hozzá 600000 euróhoz… azért az már pénz nna). Pont szerda reggel történt meg a vétel, így majdnem sikerült már aznap elkésnem a munkából, mivel alig tudtam abbahagyni a „tesztkör” címszóval elkezdett játszogatást 🙂

Kezdjük az alapoktól: a játékot ez a – már említett – svéd arc fejleszti, idestova kemény másfél éve, ami soknak tűnhet a külcsín alapján, de ha figyelembe vesszük, hogy a játékot Javascript-ben írta, ráadásul egyedül már nem is olyan durva ez az időtartam. A motor legenerál egy akkora területet, mint a Föld felszíne nyolcszor, létrehozva ezzel hatalmas hegyeket, tengereket, tavakat, patakokat, koromsötét bányákat, barlangokat, fákat, aztán innentől kezdve a kedves játékos arra indulhat rajta, azt építhet amit csak akar. Pontosítok: nem generál le akkora területet, mindig csak annyit, ami a látóhatárig terjed, és amit már megláttunk, annak eltárolja a helyzetét a mentésben – mondanom sem kell, hogy ez azzal jár, hogy minél jobban bejárjuk a világot, annál nagyobb save mappával kell számolnunk, benne több ezer file-lal, és több száz könyvtárral, de sebaj. Maximum defrag-oljuk a vinyót minden nap 🙂

Persze ez a tény, hogy ekkora területet képes lekezelni max parasztvakításnak jó, de azért mégiscsak durva, hogy az ebben a videóban látható tájak akkor generálódtak le, amikor a „kamera” meglátta őket, előtte még csak nem is léteztek:

Szóval van ez a durván hatalmas kockavilág, de mit kezdjünk vele? Egy szó a válasz: legózzunk! A rendelkezésre álló építőelemekből azt hozhatunk létre, amit csak szeretnénk: ha középkori várat szeretnénk építeni földalatti kazamatákkal, akkor csak rajtunk áll, hogy milyen lesz, de ha hatalmas haciendára vágyunk az udvaron legelésző tehenekkel, akkor az se lehetetlen! Elképesztő, de igaz: csak a fantáziánk szab határt annak, hogy mivé alakítjuk a minket körülvevő környezetet! A neten egészen elképesztő munkákat lehet fellelni, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes embereknek túl sok a szabad idejük. Íme egy példa ennek alátámasztására:

(komment a fórumon, ahol erre a videóra rábukkantam: „someone get this man a girlfriend” :D)

Na persze a játék elején még elég messze vagyunk attól, hogy ilyesmit építsünk (márcsak azért is, mert ezt tutira valamiféle térképszerkesztőben csinálta a srác, így nem kellett a köveket egyesével leraknia), leb*sz a gép a semmi közepén, körülöttünk csak a mezők és a hegyek, és nincs fedél a fejünk felett… A dolgot csak tetézi az az „apróság”, hogy az éj leszálltával a környéket elözönlik a zombik, a nyilakkal lövöldöző csontvázak, és a nagy fekete vörösen világító szemű pókok 🙂

Az első pár napunk (mármint játékbeli napunk, nem kell megijedni) annak a jegyében fog eltelni, hogy éjszakára megpróbálunk valamiféle szállást ásni magunknak, majd a vaksötétben kuksolva megvárni, hogy felkeljen a Nap, amelynek sugarai majd meggyújtják a zombikat – de a pókokat, meg az ún. creeper-eket (öngyilkos robbanós rohadékok) nem 🙂 Még szerencse, hogy ha meghalunk „csak” annyi történik, hogy a játék visszarak a kezdőpontra (amelynek helye sajnos nem változtatható), a tárgyainkat megtalálhatjuk szétszóródva ott, ahol utolért minket a végzet. Miután meguntuk az áldozat szerepét talán kezdjünk el tenni ellene! Nem ártana ugye valamiféle fegyver, mondjuk egy kard, meg esetleg éjszakára valami világítóeszköz, mivel anélkül mocskosul sötét (és ijesztő) tud lenni minden. Itt jön be a képbe a craft-olás, ami ismerős lehet némelyik kalandjátékból, RPG-ből (meg a Team Fortress 2-ből természetesen), azaz hogy alapanyagok felhasználásával létre kell hoznunk magunknak az eszközeinket, esetleg a természetben amúgy elő nem forduló építőanyagainkat. Ezen a linken található egy remek lista arról, hogy miből minek a felhasználásával mit lehet gyártani. Az elején a legfontosabb beszerzendő anyagunk a szén lesz, mivel anélkül nem fogunk tudni fáklyákat gyártani, ami – mint már említettem – elég kellemetlen tud lenni.
Aztán amikor már megfelelően felfejlődtünk, és ügyesen beosztva az időnket (nappal alapanyag-beszerző körút, éjjel alagútfúrás), akkor akár két délután alatt is építhetünk egy ilyet, mint amilyet én:

A vízzel való játék külön öröm: bár néha csinál érdekes dolgokat (nem akar lefolyni ahol azért illene a gravitációnak engedelmeskedve, stb.), mégis egész jól el lehet vele szórakozni.

A játék tehát ennyi nagy vonalakban: építünk, építünk, és építünk. A legjobb kifejezés talán a virtuális autizmus rá: elvagyunk a saját kis világunkban, ahol csinosítgatjuk a saját kis birodalmunkat, és a kutya nem szól bele a dolgunkba. Kicsit el is kapja az embert néha a magány játék közben: közel s távol sehol egy teremtett lélek, csak mi, a tehenek, malacok, birkák, és persze a nagy fekete pókok éjszakánként. Miközben épül-szépül a birodalmunk akár filozófiai magasságokba is felemelkedhetünk a játék által: (majdnem) minden építőkocka adott a játéktéren, csak a mi munkánknak hála vesznek fel torony, házikó, híd, vagy akár egy kurva nagy Pikachu képét (lásd itt :)). Valahogy így működik a való élet is: minden atomokból áll, csak éppen valamilyen erő hatására felveszik az asztal, a bögre, a mobiltelefon, a számítógép, vagy akár egy ember alakját, és úgy rezegnek tovább.

Visszatérve a játékhoz: mindenért meg kell benne küzdeni (jó példa erre az elején tapasztalható szívás fegyver, és fény híján), az összes alapanyagot neked kell begyűjteni az építményedhez, és ezzel bizony elérte ez a zseniális szakállas svéd úriember, hogy az ember igazi elégedettséget érezzen, amikor végigsétál a birodalmán. Persze az igazán meghökkentő, grandiózus alkotásokat ebben a Survival-módban szinte képtelenség összehozni (csak egy példa: mivel van rád ható gravitáció, ezért a magaslati építkezés bizony tényleg elég veszélyes tud lenni, nekem konkrétan tériszonyom volt, amikor néhány fáklyát ki szerettem volna tűzni a legmagasabb tornyom legtetejére :)), de ezek pont azért annyira értékesek, mert több energiát kellett belefeccölni az építésükbe, mintha kifogyhatatlan építőanyagunk lett volna.

Szerintem az eddig leírtak alapján is egy nem mindennapi játéknak tűnhet ez a program, pedig sok mindenről még nem beszéltem, egész egyszerűen, mert még nem tudtam kipróbálni őket: lehet benne csillepályákat építeni, sőt lehet szórakozni különféle logikai kapukkal is, amelyek segítségével például ajtók működését vezérelhetjük. Ráadásul a program folyamatosan fejlődik, kerülnek bele az újítások, így még jó darabig lesz miért szeretni őt. Megérte a háromezer forintot, abszolút nem bántam meg.

UPDATE: majd el is felejtettem: ezen a linken elérhetitek a játék egy kicsit butított változatát (nincsenek tárgyak, ellenfelek, ilyesmik), de garantálom, hogy tetszeni fog, mivel egy középkori várat járhattok be!

Hajnalodik a Minecraft-ben. Hát nem gönyörű? 🙂