Hosszú hetek vergődése eredménytelen küzdelme után mára virradóra kilehelte lelkét hazánk két kultúrálisan legmeghatározóbb intézménye: a Szépművészeti Múzeum, és a Nemzeti Színház Sláger és a Danubius Rádió. Százezrek – milliók lelkében támadt betölthetetlen űr utánuk. Egy egész nemzet gyászolja szegény Bochkor-t meg a Borost, hogy a Vonáról Vogáról ne is beszéljünk, és persze drámai körülmények között hallgatott el sómen Balázs, és hű barátja, Janika is. Aljas módon megnémították őket! Őket, akik lángoszlopként vezettek egy generációt át az igazságtalanság, és profitéhség tengerén, őket, akiknek egy elmésnek szánt beszólására kettényílt volna a Vörös-tenger is, őket, akik reggelente kínosan erőltetett poénkodását egy emberként nem tartotta cikinek sok-sok rajongójuk… És ennek vége… Nem szól tovább a rádió, elveszett a haza. Ma reggel a Nap is csak tétován kelt fel, a Föld is kicsit lassabban forog éjfél óta. Hiába volt minden, a társadalmi tiltakozás, a szimpátiakoncert Csárlival, és a többi zombival,  a majdnem kitört forradalom, a közös dudálás, a sírva betelefonáló Margit nénik hada, hogy a tegnap éjszakai virrasztásról ne is beszéljünk… Csak nem sikerült életben tartani őket…

Örök mementóként álljon itt ez a két videó, amely mutassa a messziről jött vándornak: ember vigyázz! Magyarországon nincs se Isten, se haza. Csak ORTT, politika, és pénz van. Gyalázat!

(Amúgy úgy volt, hogy fent maradok éjfélig, és magam veszem fel, de úgy döntöttem, hogy virrasszon emiatt akinek két anyja van, inkább kialszom magam végre.)

(forrás)

Idióta agymosott lemmingek…

Nem tudom, hogy tudtátok-e, hogy a közösségi oldalak bizony hatással lehetnek a való világra is. Bizony, amikor felmentek az iwiw-re, és feltöltitek a legutóbbi party hányós-fekvős képeit magatokról azzal akár egy jövőbeli álláslehetőséget is elpuskázhattok, mivel a HR-esek rendszerint informálódnak az interjú előtt a jelöltekről, és erre a leghatékonyabb megoldás egy profiloldal végigböngészése. Nekem speciel szerencsém volt még márciusban, mivel ugyan voltak fent khm… kevésbé beszámítható állapotomban készült fotók is rólam a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon, mégis megkaptam ezt a csodás melót, amely megengedi, hogy blogra pötyögjek reggel negyed 11-kor, míg az előző cégemnél erre esélyem se volt.

Visszatérve a témára: a fenti elég követhető ok-okozati összefüggés egy elég egyszerű példa volt arra, hogy a netes tevékenység esetleg kihathat az ember életére, de vannak sokkal elképesztőbb példák is, amelyek főleg külföldi oldalakon olvashatóak a Facebook-kal kapcsolatban. Ugye ez az oldal „csöppet” profibb, mint az iwiw (ami csak szeretne olyan lenni, mint ő, de egyelőre ez esélytelen), mivel a fentebb vázolt példa már kapásból elképzelhetetlen, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy aki nem ismerősöd az nem nézheti meg a képeidet (legalábbis alaphelyzetben), sőt, lehetőség van arra is, hogy – a neveden kívül – semmilyen információhoz ne juthasson rólad külső személy, még a profilképedhez sem! Ez nagyon jó lenne, ha az iwiw-nél is bevezetésre kerülne, mivel ezzel kivédhető lenne, hogy úgymond illetéktelenek juthassanak információkhoz rólad a képeid által (és nem a HR-esekre gondolok első sorban, vannak sokkal veszélyesebb csoportok, akiknek nem szívesen árul el az ember semmit magáról…).

Tudtátok például, hogy volt olyan betörő, aki úgy bukott le, hogy „akció” közben a házigazda gépéről bejelentkezett a Facebook-profiljába, és nyitva felejtette a böngészőt? [1] Ezek után nem volt nehéz a rendőrségnek elkapni őt… Most komolyan: hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy – mielőtt elvinne két gyémántgyűrűt, amiért akár 10 évet is kaphat – gyorsan még lecsekkolja, hogy hogyan áll a vetés a Farmville-ben? 🙂

Aztán volt nem egy, nem kettő eset, amikor a Facebook, és társai „tehettek” arról, hogy valakit kiraboltak, mivel az emberek igencsak nyíltak tudnak lenni azzal kapcsolatban, hogy mikor mennek nyaralni, mikor nem lesznek otthon („este meccs, hajrá XY, kint találkozunk a lelátón!”), illetve milyen a napi rutinjuk („mostanában minden nap csak este 9-kor esek haza, elegem van belőle”)[2]. Ezen információk segítségével (amelyek simán elérhetőek elég sok Facebook felhasználónál, hát még a Twitterezőknél) egy rutinos, technika vívmányait kihasználó betörő nagy biztonsággal tudja megállapítani, hogy mikor érdemes akcióba lépni, mivel nem lesznek otthon a házigazdák. Egy brit felmérés szerint a közösségi oldalak használóinak 40%-a osztja meg üzenőfalon a nyaralási terveit, ráadásul a Facebook használók 13, míg a Twitterezők 92 százaléka igazol vissza ismerősnek boldog-boldogtalant mindenféle visszakövetés nélkül. Tipikus példája ez a gondatlanságnak, a nemtörődömségnek. Az emberek – főleg a kezdő nethasználók – néha hitetlenkednek, amikor a gépbe pötyögés, és kattintgatás kihatással van az életükre, valahogy nem fogják fel, hogy a net az nem csak egy szövegszerkesztő, és amit írnak azt olvashatja akárki (jó példa volt erre Adrián az előző cégemnél, aki aznap amikor bekötötték a netjét poénból rendelt egy műp*nát, és teljesen ledöbbent, amikor 3 nap múlva hozta a futár 🙂 Utána – tetőzvén a bajokat – a cégnél próbálta elpasszolni, persze rajta röhögött mindenki).

Előfordult már olyan is – hogy a hihetetlen példák sorát folytassam -, hogy azért tartóztattak le, és csuktak börtönbe egy fószert Tennessee-ben, mert megbökött egy nőt Facebook-on! [3](Bökés: opció, amellyel jelezheted egy ismerősödnek a szóban forgó oldalon, például, hogy online vagy, de alkalmas arra is, hogy oda-vissza bökdössétek egymást az idők végezetéig. Tk. egy felesleges opció, de mindjárt kiderül, hogy valamire azért mégiscsak jó.) Azzal, hogy használta ezt a lehetőséget vétett a törvény betűje ellen, ugyanis bírósági határozat volt érvényben, miszerint az adott hölggyel semmilyen formában nem léphet kapcsolatba, és bizony ez a viszonylag egyszerű módja a kommunikációnak is ebbe a kategóriába tartozott a hatóságok szerint. A következmények: legfeljebb 29 nap börtön, és akár 2500$-os büntetés…

Persze az is előfordulhat, hogy az internetes közösségi életben való részvételel úszod meg a börtönt (szöges ellentétben az első példában emlegetett vérprofi tolvajjal): a 19 éves Rodney Bradford-ot egy október 17.-én Brooklyn-ban elkövetett rablással gyanúsították, ámde a bíróság felmentette, mert a kérdéses időpontban írt egy státuszüzenetet a Facebook-ra az apja harlemi házából [4]. A vádat akkor ejtették ellene, amikor az oldal üzemeltetői igazolták, hogy valóban ott jelentezett be a portálra. Napersze az egész egy vicc, hihetetlen, hogy egy ilyen trükkel sikerült megetetni a bíróságot! Ki garantálja, hogy valóban ő volt a bejegyzés írója? Honnan vette a bíróság, hogy nem mondjuk egy haverja fedezte azzal, hogy a szobájában bepöccentette az oldalt az elkövetés időpontjában, és írt ki az üzifalra egy „heyya brotharz, wazzup”-ot? Ha voltak még egyéb nyomok is arra utalólag, hogy nem ő követte el a rablást, akkor kiegészítő bizonyítéknak megfelel ez is, de a hír arról szól, hogy csak ez az egyetlen alibije volt a srácnak, és ez – meglátásom szerint – nem elegendő. A jövőben várhatóan sokan fogják majd a ezt a módszert választani arra, hogy bebiztosítsák magukat azokra az időtartamokra, amíg épp járókeretes nagymamáktól veszik el pisztoly segítségével a retiküljüket, vagy esetleg ártatlan kiskutyákat kínoznak sötét sikátorokban. Sebaj, a szóban forgó T. Bíróság elintézte magának a pluszmunkát, ehhez ezúton szeretnék gratulálni!

UPDATE:

kellett nekem erről a témáról cikkeznem, íme egy klasszikus példa, aminél ezek szerint a britek 13%-a a sötétkék gombot választja:

Források:

[1] http://mashable.com/2009/09/17/facebook-robber-arrested/

[2] http://mashable.com/2009/08/27/facebook-burglary/

[3] http://mashable.com/2009/10/10/facebook-poke-arrest/

[4] http://mashable.com/2009/11/11/facebook-alibi/

Ezt se gondoltam volna, hogy valaha be fog következni: a bombagyar.hu szerkesztői (élükön Tomcat-tel) köszönték szépen az eddigi figyelmet, de ezennel úgy döntöttek, hogy bezárják a gyár kapuit. Mivel nem szeretnék bíróságra járni rágalmazás és/vagy becsületsértés okán (és itt most természetesen nem csak velük teszek kivételt, amúgy is óvakodni szoktam az alaptalan vádaskodástól), így nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni a döntés miértjét illetően. Tomcat szerint nem szeretnének kiégni, és túl nagy nyomás alatt kellett élniük, szeretnének kicsit élni is, míg a Gabucino néven futó szerkesztő azzal érvel, hogy Blogin (Tomcat hű társa) nőügye miatt kell megszűnnie az oldalnak. Ez finoman szólva is sántít, de jó, legyen ez az ok, mindenesetre Tomcat verziója jóval hihetőbb a számomra. Nekem, a kisembernek a gyomrom összeszorul még egy rutinigazoltatásnál (és csak a látszat kedvéért próbálok lazán viselkedni), ehhez képes ő(k) szinte nap, mint nap szembementek a hatalommal (ld. – egy kiragadott példaként – a legutóbbi pólós-buzirendőrös ügyet, amitől én aludni nem tudtam volna napokig, neki meg egy volt csak a sok közül, és nem is a legdurvább, sőt), és mégse omlottak össze. Hihetetlen bátorságról, és kitartásról tett tanúbizonyságot ez az ember, és ezt még akkor is el kell ismernem, ha nem feltétlenül értettem egyet a nézeteivel, sőt néha a céljai is érthetetlenek voltak a számomra, amikért harcolt (sőt, néha annyira nem érdekelt az egész, hogy kicsit nevetségesnek éreztem, hogy van, aki főállásban tud forradalmár lenni ebben az országban, és ha nem volt ellenség, akkor keresett magának újat). Igazából nekem a mai napig az volt a fő hajtóerő, amiért olvastam – főleg – őt, mert ugyanabban a vicces stílusban fogalmazta meg a vele történteket, amit annyira megszerettem anno a Terror News-ban is (erről bővebben itt, és itt olvashattok). Kiváló érzéke van például a párbeszédek megírásához, amit világ életemben irigyeltem tőle (ugyanis én nagyon béna vagyok ezen a téren). Szóval élveztem olvasni, akármiről írt, a többi szerkesztő viszont hidegen hagyott. Ahogy kivettem a szavaiból valószínűleg nem fog mostantól sehol publikálni (pedig akár a biciklizésről, meg a kutyáiról is írhatna, azt is szívesen olvasnám, sőt: azt olvasnám igazán szívesen), és ez elég szomorú számomra.

Talán sikerült megnyugtatnom mindenkit, hogy nem vagyok vérnáczi, és nem ideológiai alapon kedveltem a szóban forgó blogot, bár azt azért had tegyem hozzá, hogy valahogy könnyebb azonosulni az általuk közvetített gondolatokkal, mint mondjuk a Reakcióéval, de hangsúlyozom: a „mozgalom”, a hazamegváltás eme sajátos módja (ez a „csináljunk Táncsicsot Budaházy-ból” is csak röhejes volt szerintem) nem az én stílusom, mint ahogy az sem, hogy paranoiásra hazafiaskodjam magam, és mindenhol „idegenlelkűeket”, és minket felvásárolni akaró csúnya pajeszos zsidókat lássak (ha ilyen hülye lennék még a végén engem is ilyen könnyű lenne csúnya izraeli kapitalistákról szóló mesékkel beetetni, mint ebben az esetben a sokak által oly nagyra tartott kurucinfós szerkesztőbácsikat. A szánalmas talán a legmegfelelőbb szó, ami idekívánkozik, és én nem szeretnék ilyen lenni soha). Értem én, hogy valami változás kell ebben az országban, de nem hiszem, hogy pont bomberdzsekis kopasz szakmunkások fogják jobbá tenni a helyzetet (igen, általánosítottam). Fejjel a falnak – módszerrel nem lehet a jelenlegi mutyizós (de utálom ezt a szót, a hátamon feláll tőle a szőr), egymás között pályázatokat lezsírozós (lásd a néhány nappal ezelőtti villáminterjúmat), sikkasztgatós-elkúrós velejéig korrupt jelenlegi politikai elitünket leváltani, egész egyszerűen azért, mert már nem 56-ot írunk, és nem is szovjet tankok ellen kell harcolnunk. Egy polgárháború semmiképpen sem segít az országon, márpedig vannak olyan körök a hatalomban, akik a „divide et impera” (oszd meg és uralkodj) jól bevált módszerével próbálja egymásnak ugrasztani a magyarokat és a cigányokat, akik – annak ellenére, hogy koloncként lógnak a nyakunkon – mégse tehetnek az ország helyzetéről olyan súllyal, mint amilyennel egyes jobboldali emberkék próbálják őket beállítani. Nem hiszem azt, hogy bármi jóra is vezetne a romákkal való viszálykodás, és ezt annak ellenére mondom, hogy szinte naponta látok ingyenélő, nagyképű, mindenkibe belekötő, biciklit (és egyebeket) ellopó, kölcsönt vissza nem adó cigányokat, akiknek néha a látványuktól is elfut a düh. A vérük kiontása megoldhat bármit is? El kell érni, hogy a következő cigánygeneráció már kevésbé legyen antiszociális, és próbáljon beilleszkedni, és – már megint idealista vagyok, mert amit itt leírok évszázadok óta nem sikerült senkinek – szép lassan váljon hasznos rétegévé a társadalomnak (amilyenek voltak néhány száz éve, amikor még teknőt vájtak, vályogot vetettek, illetve késeket éleztek vándorlásaik során). Talán unokáink már látni fogják, hogy nincsenek cigányputrik, és nem a minél nagyobb gyerekáldást látják majd fő bevételi forrásnak.

Kicsit elkanyarodtam a fő témától, bár annyiban kapcsolódott ez, hogy sok jobboldali van annyira szűk látókörű, ostoba, és gonosz, hogy csak erre az egy problémakörre szűkít le mindent, pedig aztán ez is csak egy csepp (bár jó kövér) a tengerben.

Mindenesetre én egyelőre csak enyhén tartom veszélyesnek a magyarországi szélsőjobbos mozgalmat, azon a néhány barmon kívül akik kijártak romákat lövöldözni a többiek szerencsére megelégednek a Kárpátiás póló viselésével, és a kopaszra nyiratkozással, tettlegesség még nem történt tömeges méretekben, és adja ég, hogy ne is történjen. Kicsit azért megijedek mondjuk, amikor ilyen videókat látok (pedig én szerintem nem tartozok abba a körbe, akiknek félnivalójuk lenne akár így akár úgy):

Amit a videón látunk, az mind szép és jó, régi értékeink elpusztítása, és az idegenszívűek térnyerése úgymond örökzöld sláger bizonyos körökben. Igyekszek a továbbiakban nem ennyire cinikus lenni, mert szeretném azt hinni, hogy ezek az emberek nem csak simán belehülyültek a paranoiába (mert abba azért egész könnyen bele lehet), hanem valóban féltik hazájukat, és csak ez ellen szeretnének tenni. Amikor mondjuk először feltűntek betyárruhában volt némi halk kacaj azok között akiknek megmutattam, de a végén látható tekintélyes méretű mellizmok mindenkit meggyőztek, hogy igazi sportemberekkel állunk szemben. De: nem rájuk van szükség! Nem lőfegyverekkel pózoló harcművészek kellenek nekünk, hanem józanul gondolkodó politikusok, polgármesterek, tisztviselők! Egy maréknyi magát Rózsa Sándor leszármazottjának tartó jókötésű jobbos érzelmű fiatalember maximum arra jó, hogy tovább fokozza a cigányokban a félelmet (merthogy ők lesznek a „célközönség”, nem a politikai elit, azt is tutira veszem), ami rossz vért szül. Ha egy népcsoportot folyamatosan rettegésben tartunk, annak általában a sarokba szorított patkány reakciója szokott lenni a vége, és végül szélsőséges ellenreakcióba csaphat át a félelem (lásd Amerika, és a Fekete Párducok [¹] nevű színesbőrű mozgalom, amely a rasszizmussal vette fel a harcot néha elég durva eszközökkel).

Szóval jó lenne, ha az ügyes kezű animátor nem ilyen filmecskék renderelésével múlatná az idejét, hanem mondjuk megcsinálná a Vukk 2-t úgy ahogy kellett volna, vagy egyéb kevésbé veszélyes területen kamatoztatná a tehetségét. Iszonyatosan veszélyesnek érzem az ezzel való felelőtlen játszadozást, és azzal, hogy előre láthatóan egy második Gárdát akarnak létrehozni (esetleg kicsit radikálisabbat) máris nyilvánvaló, hogy ők is rossz célpontra álltak rá, amikor úgymond hagyták elterelni a figyelmüket a valós veszélyekről.

Nagyon antirasszista dumának hangzik amit nyomok (tisztában vagyok vele), de bennem is jó adag ellenérzés van velük szemben. Nem fogom elfelejteni a Kozma-gyilkosságot, amelyet a magát maffiózóvá felküzdő rétegüknek „köszönhettünk”, és nem fogom elfelejteni a velük szemben tapasztalt pozitív diszkriminációt, amelynek tudatában elszemtelenedve engednek meg maguknak sok pofátlan, és aljas húzást (emlékszem, volt a gyárban ahol dolgoztam egy másfél méter magas cigányfaszi, aki éjszakásban például a raktárban aludt a targoncán, bent a csarnokban meg állt a munka miatta, meg hasonlók, és amikor odakerült a sor, hogy kirúgják, akkor egyből feltette a százezer forintos kérdést: „most ezt azé’ me’ cigány vagyok?”, szerencsétlenségére emberére akadt, mert az üzemvezető azt válaszolta „nem tetszik? menj az ombudsmanhoz!”), és még nagyon sok undorító dolog a számlájukra írható. De tisztában kéne lennie a jobb oldalnak is két ténnyel: 1. nem ők a fő okozói a szarnak, amiben az ország van 2. nem lehet fegyverrel békét, és jobb világot teremteni. Amíg ezt nem látják be, addig csak egy helyben toporgás, és röhejes Y-terves, rendőrökkel verekedős, cigányok előtt masírozós módszerek fognak a rendelkezésükre állni. Ez pedig nem elég. Ezt már felismerte a Jobbik, és hatalmas szimpátiával fogadta az a néptömeg, amely megcsömörlött a Fidesz-MSZP duótól. Én mégis félek, hogy nem biztos, hogy jó párthoz menekültek a jelenlegiektől, talán jobb lenne, ha ezek az emberek nem mennének el szavazni jövőre…

[¹] A ’60-as évek vége felé kezdtek lecsengni a polgárjogi mozgalmak és a feketék megsegítését, védelmét már senki nem tartotta igazán fontosnak. Igazából a többség úgy gondolta, hogy Dr. Martin Luther King Junior elért mindent, amire egy afrikai-amerikainak szüksége lehet. Persze négernek lenni abban az időben sem számított épp kellemesnek. Valószínűleg azért is szerveződtek olyan fekete közösségek, akik nem akartak nagy lépéseket tenni, vagy szónokolni az egyenjogúságról, mindössze megvédeni magukat. Mind közül a leghíresebb a Fekete Párducok közössége, vagyis a BPP (Black Panther Party for Self-Defense) volt. A Fekete Párducok elsődleges célja valóban az önvédelem volt. Mindössze azért alakultak meg 1966-ban, hogy kiálljanak azokért a jogokért, amiket végre megkaptak, de még mindig nem járt mellé tisztelet és megbecsülés. További céljuk a nők esélyegyenlőségének elérése volt. Legfőbb eszközük a média volt és sokan ismerték őket, mert a szórólapok, graffitik, művészeti alkotások országszerte hirdették a szervezet létezését. (Azt azért had tegyem hozzá, hogy olvastam róluk kevésbé pacifista módszereket is…-JonC)
(forrás) (cikk róluk a Wikipedia-n)

Köszönet Yettencsnek, hogy felhívta a figyelmemet a videóra!

Ma reggel – beesvén az albiba, és letépvén magamról a kabátot, hátizsákot – feltettem egy életmentő kávét a tűzhelyre, és amíg főtt gondoltam gyorsan lecsekkolom a dolgaimat (mail-ek stb.), mivel a tegnapi nap nagyon más irányú elfoglaltságokkal telt, és nem volt időm élni a virtuális életemet (estére elvonási tünetek is jelentkeztek: remegtem, izzadtam, és folyamatosan azt motyogtam, hogy „fészbúkivivraktalicskadzsímél” 🙂 ). Klattyintok nagy bátran az Opera ikonjára, erre feldobja nekem az ablakot, hogy jött 132 olvasatlan levelem. Mondom neki, ne viccelj komám, hogy a viharba lenne már annyi, azért nem fél éve nem ellenőriztem őket, mindössze egy nap maradt ki. Azért megnéztem mégis mi van, ekkor konstatáltam, hogy bizony a 132-ből kábé 130 levél moderálásra váró kommenttel kapcsolatban jött a blogmotor által elküldve (tudni kell, hogy a blog most úgy van beállítva, hogy legalább egy elfogadott hozzászólásának kell lennie mindenkinek, hogy utána moderáció nélkül tudjon kommentelni). Bizony-bizony azért motoszkált bennem a kétely, hogy nem valószínű, hogy rászabadult az oldalra egy komplett egyetemi bölcsészkar karöltve egy infós szakosztállyal, és ők akarják szétkommentelni az összes postomat, hanem valószínűleg egy spamhadjárat kapta el szegény háztájimat. Balsejtelmem igaznak bizonyult, az adminfelületen a következő csata utáni tájkép fogadott:

Mint látható, volt 57 komment, ami zagyva karakterekből (a 132 levél úgy jött össze, hogy jött egy jópár (60-70 darab) a regiblog.raktalicska.hu-ra is, és azokról is kaptam mailt), és linkekből állt. Ezután jött a nagyüzemi spam-mé nyilvánítás kellemes, és szórakoztató művelete, amelyet heves anyázással kommentáltam mintegy magam szórakoztatására. Az egészből persze a blogon semmi se látszott meg, mivel ezek a hozzászólások moderációs sorba kerültek, csak nekem volt felettébb bosszantó a dolog.

Mindenesetre a spamhadjáratnak köszönhetően ma már reggel 8-fél9 fele látogatócsúcs állt be kb. 275 látogatóval:

Azon gondolkodtam, hogy minek volt köszönhető ez a megkülönböztetett figyelem? Oké, minden létező módon megpróbáltam (sikerrel) becsempészni a blogot a Google találatai közé (kedvenc keresőszavaim, amikre keresve megtalálják az emberek az oldalt: ribancok, halott macskák, cigány gyűlés, stb. stb.), és valószínűleg így gerjedhetett rá egy script szegénykémre. Esetleg egy ilyen captcha (beírandó akármi, ami ellenőrzi, hogy ember vagy-e) segítene a dolgon? ->

(gyk: itt le kell rajzolni a jobb oldali képet, nem elég ha felismered a karaktereket 🙂 )

A piaci áraknál 30-50 százalékkal magasabb ajánlati árakkal nyerte meg a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság 4,3 milliárd forintos papírtenderét egy szocialista kötődésű, offshore hátterű cég októberben. A rövid határidővel kiírt közbeszerzési eljárásban csak két, forrásaink szerint egymástól nem teljesen független cég vett részt, a piacvezető papírkereskedő bojkottálta a tendert. A Transparency International felajánlotta hogy korrupciómentesíti az eljárást, de kikosarazták. A kormányszóvivői iroda szerint a KSZF által kialkudott árak nem tekinthetők magasnak.

(forrás)

Villáminterjú Rizó Mihállyal, Antalóczi Zoltánnal,  és Szabó Pállal (akik részt vesznek ebben az ügyletben társaikkal):

– Egyetértenek-e azzal, hogy amiben részt vesznek az pofátlanul korrupt, felháborító, és gerinctelen eljárás, és tisztább lenne, ha nyíltan felvállalva osztanák szét az állam pénzét, mint a zsebtolvajok a szajrét?

(kórusban)

– Nem!

– Köszönöm az interjút!

(a villáminterjú ötletét innen loptam: villaminterju.blog.hu/)

Állítólag vannak eltérések a két oldal között, de én még nem találtam meg őket. Most komolyan: miért kell ennyire pofátlanul lopni, ráadásul egy ennyire elavult felületet, mint az indexé? Ezzel akarnak egyedi hírportállá válni?

(zipp.hu: nemrégiben indult magyar hírportál

index.hu: 1999 óta meghatározó hírforrása a magyar netnek )

Ma rájöttem, hogy felesleges attól aggódni, hogy a túlzott külföldi behatás, és az idegen vállalati kultúrák beszivárgása tönkretenné a jól megszokott magyaros virtust, és a hagyományos echte ungarische problémamegoldói képességeket! Tudjátok, hogy miről beszélek: amikor nem úgy oldják meg egy tankcsapdás, lövészárkos szinten kátyús út gondját, hogy megkínálják egy kis aszfalttal, hanem szépen kiraknak egy sebességkorlátozó táblát a kérdéses útszakasz elé, oszt jónapot. Na ugyanez megy a cégemnél is: a kártyás beléptetőajtó nem akar normálisan záródni saját magától? Van megoldás: rakjunk ki egy „Csukd be az ajtót légyszíves!” feliratú A4-es lapot rá, ahelyett, hogy hívnánk egy illetékes elvtársat, hogy csinálja meg, és persze álljunk lesbe, hogy be tudjunk szólni azoknak a bunkóknak, akik ezt nem teszik meg. Ja és persze az én anyámat, ha ezen felháborodok…

Tényleg nem akartam már velük foglalkozni mostanában (mert ugye megkapták az ívet itt és itt is), de megint kiakasztottak. Komolyan mondom érdemes egy ilyen cégnél dolgozni, mert szinte naponta van mit írni róluk. Ez köszönhető annak, hogy szegények nagyon unatkozhatnak, és van idejük mindenféle agyatlan baromságokkal idegesíteni a többieket, mint ahogy ez tegnap is történt (és ma is tart persze…).

Tegnap ugyanis – néhány óra leforgása alatt – 16(!!) mail esett be a céges fiókomba, amelyeknek 90%-a azt a témát járta körül, hogy milyen az egyik fehérvári konditerem. Olvashattam véleményeket, plafonmagasság-elemzést („A mennyezetet nem találtam alacsonynak 3,5 méter körül lehet” meg ilyenek), súlyokkal kapcsolatos okfejtéseket („A gépek újak, amerikaiak. Ezért van angolszász egységekben a súlymérték, de mellé oda van írva kilogrammban is igaz kisebb betűkkel.”), szóval kábé csak a recepciós csaj mellméreteit nem taglalták ki a levelek küldői (bár annak lehet, hogy több értelme lett volna). Nekem ezzel az égadta világon semmi bajom nem volt, csak egy: az hogy K**VÁRA nem érdekel! Nem fogok se oda, se máshova gyúrni járni (pedig egyszer már elhatároztam anno… :)), meg különben is milyen dolog körlevélben levelezni egymással? Azt a 3-4 embert akik egymásnak osztják érdekli a téma, de a maradék több mint százat tutira nem. Az egész alapja az volt, hogy valamelyik gyurmamester megreklámozta a helyet egy aranyos körlevél segítségével (=spam), amit a többi agyatlan hülye „Válasz mindenkinek”-kel reagált le tizenvalahány alkalommal, és lőn káosz. Az egyik alulszocializált barom még azt is megírta, hogy:

Speciel nekem is a Magma van közelebb, és meg vagyok vele elégedve. Tehát maradnék, bármi legyen is a terv a későbbiekre való tekintettel…

Ki a f*szomat érdekel rajtad kívül, hogy hova jársz gyúrni? És miért küldöd el 150 embernek?

Az első pár témát körüljáró levél után persze jöttek az ehhez hasonló mailek is, hogyaszongya:

annak, akit illet..
vegyetek le erről  a lev.listáról, léci

meg, ilyenek, hogy:

Dettó…
fantasztikus a két oldal véleményezése,de inkább a bolhapiacra tegyétek fel…tippem szerint a többséget nem érdekli se az egyik se a másik….függetlenűl a véleményektől.
Szóval köszi hogy levesztek a listáról!

Szóval az okoskáim most már ráálltak arra, hogy körlevélben tiltakozzanak a körlevelek ellen. Eddig ezt a jelenséget csak MyVip-en tapasztaltam a kicsit khm… butább ismerőseimtől (és ez is vastagon közrejátszott abban, hogy töröljem onnan a regisztrációmat), de hogy egy olyan cégnél lássak ilyet, ahol elvileg mindenki kurva okos, meg diplomázott szakember… Ma is jött már három antikörlevél körlevél, és még csak 9 óra!

Most mit szépítsem, meg miért írjam körbe? Ez történt. Persze nálam nem olyan nehéz ezt elérni, de hogy most épp mivel sikerült az az alábbi idézet alapján nyilvánvaló lesz, amelyet most az Indextől emeltem át:

Az ügyvéd utalt arra: ha egy érdekvédelmi szervezet azt felvállalná, akkor közérdekű pert lehetne indítani a legnagyobb bankokkal szemben. Ennek lényege, hogy az érdekvédő szervezet lenne a perben a felperes, és ha a bíróság a felperesnek adna igazat a szerződésmódosítás ügyében, akkor az a bank összes érintett ügyfelére kihatással lenne, függetlenül attól, hogy az ügyfél nem volt perben álló fél. Két társadalmi szervezet már jelezte is az ügyvédnek, hogy vállalná ezt a szerepet.

<forrás>

Legyen úgy, bár rajtam ma ez még nem segít. Éjjel legszívesebben elindulnék a városba néhány orosz gyártmányú koktéllal a hátizsákomban pénzintézet-vizitre… Czirmes Gyuri, hol vagy ilyenkor?

UPDATE:

azóta befáradtam a Rajf*szom bankba, ahol elintéztem, hogy még egy fél évig had tömjem csak a bank zsebét (tehát semmit se törlesztek, csak kamatokat, meg egyéb elhanyagolható apróságokat), cserébe viszont marad pénzem enni, meg hasonló felesleges hülyeségekre.