Tisztában vagyok vele, hogy mostanában (és régebben is) jópárszor írtam már erről a pixelhalomról, de megint ráakadtam egy pár érdekességre vele kapcsolatban, ami jól jöhet, ha majd az unokáknak gyerekeiteknek akarjátok mutogatni azt, hogy a ti időtökben mi is volt a játékipar csúcsa. Az alábbi linkeken elérhető verziói futnak XP alatt (tán még a Vista/Win7 se okoz nekik komolyabb traumát), sőt elvileg még némi grafikai tunningon is átestek. Leszek annyira lusta dög, hogy pofátlan módon csak bevágom ide Doomer hozzászólását erről a fórumról:

katt az alig látható PLAY feliratra!

ZDoom: A Zdoom-ot 1999 óta fejlesztik, támogatja a Doom 1-et, az Ultimate Doom-ot, a Doom 2-őt, a Doom 2: Plutonia-t, a Doom 2: TNT Evolution-t, a Hexen-t, a Heretic-et és a Strife-t. Ezek mind régi-régi játékok, talán még mondanak valamit egy-két embernek. Miért jó a Zdoom?

1. Mert teljesen Windows XP és Vista kompatibilis

2. Rengeteg beállítás az ingame menu-ben, mint pl. felbontások képarány szerint, a teljes irányítás konfigurálása, hangbeállítások, az öltözéked színének beállítása…és még tonna más minden…

3. TCP/IP multiplayer kompatibilitás 8 játékosig(lehet, hogy többet is lehet, nemtom)

4. Rakás új lehetőség a pályaszerkesztőknek, mint pl. ACS szkriptnyelv, amivel a motor belsőjét is tudjuk elég jó szinten bogozgatni…

5. Szabad forráskód, ha kedved támadna neked is fejleszteni

GZdoom: Ez is egy port, mint a Zdoom, csak ez OpenGL-es renderer-rel bír(ergo 32 bit-es színmélység). Dinamikus fények, 3D padlók,(szolíd padló szolid fölött, ami eddig nem volt a sima doomban) és minden más, ami a Zdoom-ban is benne van.

Zdaemon: a Zdaemon egy internetes verziója a Zdoom-nak, ahol nap mint nap még mindíg többszáz játékos fordul meg, hogy akár 16-an együtt játszhassanak. Ez is Zdoom alapú motor,(innen a neve: Zdaemon) de ez még egy ősrégi verzióra épült, ami elég sok moddolási lehetőséget nem ismer, de ennek ellenére nagyon népszerű, és élmény játszani vele.

Eddig az idézet, tessék kipróbálni őket, már csak a szörnyülködés kedvéért is („úúristen, ezzel hogy voltak emberek képesek évekig játszani??”), illetve érdeklődésre tarthat számot a Zdaemon által nyújtott multi is (bár én még nem tudtam kipróbálni). Kellemes nosztalgiázást!

UPDATE:

talán nem követek el túlzottan nagy jogsértést, ha itt letölthetővé teszek egy kis WAD-pakkot (52 mega) a fenti programokhoz, hogy használni is tudjátok őket 😉 (WAD file-ban vannak ezeknek a régi Doom-szerű játékoknak a pályái, hangjai, ellenfelei, egyszóval mindene becsomagolva)

Itt található a kép eredetije, és sok másik hasonlóan jól megkomponált cucc!

Ma bukkantam rá erre a programra, amely a világ másfél milliárd muszlimjának számítógépet használó rétegének nyújt segítséget: jelez, amikor a napi rendes ötszöri salah (ima) ideje elkérkezik. Beállítható az is, hogy előtte  hány perccel riadózzon, játsszon-e imazenét, amikor eljön a pillanat, elsötétítse-e a képernyőt, stb.

Itt a keresztény Európa szívében ha nem is viccesnek, de nagyon érdekesnek hangzik egy ilyen program, de tutira van rengeteg ember, akinek a gépén ott figyel ez a tool világszerte 🙂

Ha érdekel a cucc, letöltheted innen!

Elvileg mostantól a régóta hanyagolt Twitter-fiókomban is nyoma lesz a blogra íródott postoknak. Hádejóisezgyerekek!

Most már egyre biztosabb vagyok benne. Az ember észleli a jeleket, nem lehet elmenni mellettük: kezdődött azzal, hogy meghalt Magdi anyus, utána Jacksonból lett Jacksoff, feloszlott a No Thanx, két fogyatékos került az EU élére… és most újabb csapással kell szembenéznie a világ kormányainak, amely talán igazi közösséggé kovácsolja a régóta egymással civakodó népeket: zsidó, és arab egymás vállára borulva fog zokogni, a Gárdisták pedig vigasztalásképpen megnyitják a tagfelvételt a cigány származásúak előtt is: döglődik a Napiszar!

Sokkolta a fejlett országok lakosságát a tegnapi drámai hangú bejelentés, amelyet Bozólaci megbízott főszerkesztő tett az oldal – talán – utolsó postjában:

Gondolom Nektek is fura, hogy lassan dél van de sehol egy bejegyzés. Ennek oka az, amitől én is, és sokan mások is féltek, de legtöbben mégis örültek.

A Napiszar.com határozatlan időre megszűnik!

Okai a következőek:
-Akármennyire is próbáltam névtelen maradni, és a BozóLaci álnevet használni kiderült ki is vagyok, és ez nem kevés fejfájást okozott nekem és családomnak az elmúlt napokban.

Laci – akiről kiderült közben, hogy Dávidnak hívják, még szerencse, hogy nem mondjuk Aranka – végül elbukta a csatát a rajokkal, emósokkal, farokmutogatósokkal, bebaszcsizott lánykákkal, szellemi fogyatékosokkal és egyéb önmagukat kereső – helyenként iszonyat szánalmas – entitásokkal szemben vívott háborúját, végül – a sok fenyegető levél írója közül valamelyik – megtalálta hősünket, aki nemhogy fele királyságot nem kapott a legkisebb királykisasszonnyal egyetemben a sok próbáért cserébe, amit kiállt de esélyes, hogy hamarosan néhány bepipázott cig nig színesbőrű fiatalember fogja meglátogatni hegesztőpisztolyokkal, és feszítővasakkal, már ha egyáltalán ez a kevésbé örömteli esemény nem történt máris meg (amire azért van némi esély).

Szóval vége van, újra magára kell találnia az emberiségnek. Talán a Föld is forogni fog tovább, talán nem, mindenesetre drukkolok Dávidnak, hogy valahogy sikerüljön élve megúsznia a rajok rajait, és a feldühödött emós kisfiúk életveszélyes hajsütővassal elkövetett gyilkossági kísérleteit. Úgy vélem, hogy nem csinált annyira rosszat ez az arc, sőt ő is olyan tiszteletreméltó módon tűrte az oldal, és személye elleni támadásokat, mint Tomcat, és ő is ugyanúgy végezte, mint kopasz sorstársa. Szomorú, de bizony ha az ember botrányoldalt szerkeszt, akkor szembe kell néznie a népszerűség árnyoldalaival, és azzal, hogy bizony – bármennyire óvatosan is hagy nyomokat a világhálón, és hiába használ 30 mailcímet 25 különböző gépről – előbb-utóbb úgyis lesz valaki, aki elkapja a tökét, és addig szorítja, amíg nem mutálódik a hangja 4 oktávval magasabbra véglegesen. Hasznos volt a site azért, mert legalább görbe tükröt tartott az ilyen magukból szánalomra és röhejre méltó formát mutató egyéneknek, és talán némelyiket ráébresztette arra, hogy rossz az út amin jár. De: nem volt tolerálható az, hogy soha nem gyakoroltak könyörületet senkin, és nem vették figyelembe azt se, hogy tizenévesen bizony sokan hajlamosak idiótán viselkedni/öltözködni, de ezt a nagy részük kinövi néhány éven belül! Az olyan emberkék pellengérre állítása nem volt túl korrekt dolog, akik egy épp dívó divathullámhoz csatlakozva csináltak magukból bohócot, bár tény, hogy nem biztos, hogy megérdemli a kíméletet, aki trendiségből kever pl. egy másik csávóval.

Kettős az érzés mindenesetre, és ez érezhető a szóbanforgó búcsúlevélre érkezett (most már) több mint ezer kommenten is: pontos arányt nem fogok mondani (mert olvasson ennyi tizenévesek által írt hülyeséget, akinek két anyja van), de talán 50-50%-ban örülnek, és szomorúak a megszűnés okán a napiszar generáció tagjai.

Álljon eme szépen ívelő karrier vége tanulságként a jövő netes népnevelői előtt: aki korpa közé keveredik azt bizony néha megeszik a disznók!

(Csak zárójelben: mi van ha az egész csak egy jól kivitelezett reklámkampány, amellyel hírverést akarnak kelteni az oldalnak arra késztetve mindenkit – beleértve engem is -, hogy velük foglalkozzon? Ez is egy eshetőség, pár napon belül kiderül, hogy igaz-e.)

Hihetetlen, és csodálatos mutatványokra képes manapság a Flash-technika. Teljes weblapok alkothatóak segítségével (amelyeken persze minden izeg-mozog, animál, és zenél), videókat nézhetünk, képeket szerkeszthetünk online, bugyuta ugrálós játékok kerülnek egy kattintásnyira segítségével, és még hosszasan sorolhatnám az alkalmazási területeit. Ma újabb meglepetésként ért a hír, hogy Flash-ben el lett követve a Quake1 konverziója is végre-valahára! Anno talán írtam is már erről a játékról, csak most nem találom azt a postot, úgyhogy nagyon dióhéjban csak annyit írnék erről a játékról, hogy 1996-os megjelenése megreformálta a belső nézetes lövöldéket: ez volt ugyanis az első igazán 3D-s FPS (First Person Shooter), amelyben végre nem papírból készült (azaz nem körbejárható) ellenfeleket kellett rakétákkal megcirógatni, hanem térbeli, lemodellezett szörnyek vártak minket benne. Ehhez társult a stuff egyedi hangulata, a sötét környezet, a zúzós metálzene (Nine Inch Nails), és a remek multiplayer. Annak idején (jézusom, már 13 éve!) ez a kicsike megizzasztotta a gépeket rendesen, mivel a végletekig kihasználta a 486-osokban/Pentium 1-esekben, és a 1-2-4 megás videokártyákban rejlő hatalmas energiákat. Most meg böngészőben fut, és meg se terheli nagyon a masinát… hihetetlen. Tényleg fejlődik a technika, ez ilyenkor – ha ekkora időbeli távolságot veszünk – igazán szembetűnő lehet. Aki szeretne kóstolót kapni abból a grafikából, ami annak idején a csúcsok csúcsa volt, és nem bírtunk betelni vele (személy szerint 3-4X végigvittem), az kattintson a továbbra!
Tovább »

Mielőtt belevágnék ebbe az ismertetőbe be kell valljak valamit: sose rajongtam igazán a véres, és embertelen erőszakra alapozó játékokért. Annak idején is csak véletlenül vittem végig a Postal2-t (annyi mentségem van azért, hogy közben gyakran becsuktam a szemem a durvább jeleneteknél), de alapvetően ódzkodok a brutális dolgoktól.

Erre ma freddyD blogján olvasom, hogy piacra dobták a régóta nagy hírveréssel beharangozott botrányjátékot, amely a sokatmondó Disznóvágás Pro 2009 nevet kapta. Egyből elborzadtam, mivel tudtam, hogy hiába a tiltás, a fenyegetés, akkor is lesznek szép számmal olyan tizenéves gyerekek, akik majd kipróbálják ezt a gyomorforgató jelenetektől hemzsegő programot. Németország, Ausztrália, és további 78 állam előre bejelentette, hogy köszönik szépen, de nem kérnek a zsenge ifjúságukra romlást és erkölcsi, morális fertőt hozó förmedvényből, és – példátlan módon még a program megjelenése előtt! – betiltották azt. A fejlesztők próbáltak alkudozni a szankciókat elrendelő hatóságokkal több országban is, volt ahol azzal próbáltak hatni, hogy kicserélik a disznók vérét zöldre (esetleg robotmalacokat raknak be helyettük), de ahogy Hans Mittelführer, a Németországi Aberrált Játékbetiltási Agytröszt (a NAJA) szóvivője is fogalmazott „nem kérünk abból, hogy gyermekeink a videojátékban tapasztalt módon bánjanak a disznókkal, inkább megelőzzük a bajt”. Ezt a nézetet osztotta a többi tiltást elrendelő ország is, egyedül Szomália esetében sikerült visszavonni a dolgot, mondván a fiatalság 99,98%-a számítógép helyett Kalasnyikovval rendelkezik, így rájuk nézve elhanyagolható a játék által jelentett veszély.

Ennyit az előzményekről, nézzünk szembe a Gonosszal! Már maga a játék borítója is félelemmel tölti el az egyszeri teszter szívét:

A véres, és kegyetlen jelenetek a hátsó borítón már magukban sokkolóan hatnak, de az igazi dráma a játék feltelepítése után fogadja az embert: a főmenüben vérivó-anyagyilkos blackmetál szól a háttérben (és ugye erről a zenei stílusról tudvalevő, hogy csak azért létezik, hogy a gyerekeket tömegmészárlásra buzdítsa a hallgatása), míg a dekorációként szolgáló belek, és a beléjük töltött húscafatok már az első pillanatban heves öklendezésre ingereltek. Az új játékra való kattintás újabb traumát hozott: tipikus tömegmészárosok közül lehet kiválasztani azt, akivel bele akarjuk vetni magunkat az öncélú erőszakba:

Sugárzik a szeméből a gonoszság…

Tényleg el kell tűrnünk, hogy ilyen példaképet állítson egy fejlesztőcsapat az ifjúság elé? Ilyen rosszarcú, és minden bizonnyal a fajtalankodást sem megvető főhős bőrébe bújni – akár egy videojáték erejéig is – milyen hatással lehet egy tini lelkivilágára? Milyen beteg, és agresszív lesz a jövő nemzedéke miattunk, mert hagyjuk őket ilyen programokkal „játszani”? Rémületes…

Visszatérve erre a borzadályra: a választható három játékmód bőven kimeríti a sátánimádás fogalmát! Találomra rákattintottam az egyikre, de az, ami utána következett a monitoromon az elmondhatatlan: véres testrészek röpködtek, fröcsögött az agyvelő, és a halálra marcangolt disznók visítása töltötte meg a szobámat. Az ultraélethű grafika láttán elhittem, hogy én is ott vagyok, és a szerencsétlen védtelen malackák vérét ontom! Nem kívánom senkinek azt a lelki válságot, ami a játékból kilépés után fogott el…

Nem szabad hagynunk, hogy az ilyen játékok (én nem nevezném annak őket mondjuk) hatást gyakorolhassanak fiataljainkra! Ki kell állnunk gyermekeinkért, és egy emberként kell kiáltanunk: „ELÉG VOLT!” Elég volt abból, hogy ilyen ördögi alkotások csak úgy letölthetőek lehessenek az internetről! Elég volt abból, hogy egy videojátékban ártatlan embereket/szörnyeket/növényeket/disznókat lehessen ölni! Elég volt!!

Ha – mint szülő – szeretné megtekinteni a szóban forgó szörnyűséget, akkor – szigorúan éhgyomorra – az alábbi linkről letöltve kipróbálható:

Disznóvágás Pro 2009 – az emberiség elleni bűntett

Volt anno 60 éve is egy hasonló kezdeményezés, amely egy mai hír kapcsán beugrott nekem. Volt az a töpörödött kis szobafestő, aki jellegzetes kis bajuszkájával, félrefésült hajával, és rikácsoló hangjával milliókat vont tömeghipnózis alá, és segítségükkel magáénak tudhatta Európát egy viszonylag rövid időre. Eme varázslatosan beteg agyú emberre hatottak olyan magukat tudósnak valló egyedek elméletei, mint Ernst Haeckel, aki a darwinizmusra alapozva megalkotta az árja fajelmélet alapjait, mely szerint egyes fajok már génjeik által megszabva alsóbbrendűek másoknál. Úgy vélte (és ezt a véleményt sokan osztották is, főleg a korabeli felvételeken zikkájlozó, menetelő németek vezérkarában), hogy a kiválasztott, uralkodó embercsoportnak nem szabad keverednie a rosszabb génekkel rendelkező „alattvalókkal”, és ezt szegregációval, azaz elkülönítéssel kívánta elérni.

Ennyi volt mára a történelemóra. Amiért fontosnak éreztem, hogy leírjam mindezt az az volt, mivel ma az Übermensch-tenyésztés („felsőbbrendű ember” kb.) régi hagyományait véltem újjáéledni egy internetes oldalon. A dánoknál létrehozott, ma már világszerte elérhető www.beautifulpeople.com nevű portál hasonlít a többi ezer társkereső/közösségi oldalhoz egy különbséggel: ide csak szép emberek kerülhetnek be. Amennyiben regisztrálni szeretnél, fel kell töltened egy profilt magadról (szigorúan képekkel!), amelyet aztán az aktív tagok pontoznak, és ha a többség úgy dönt, hogy szép vagy, akkor tagja lehetsz ennek a VIP-csordának.

Mindazonáltal hogy az oldal ötlete szellemes, mégiscsak szomorú, hogy újabb löketet ad a működése annak a világszerte elterjedt felfogásnak, miszerint ha nem vagy szép, trendi, és fiatal, akkor alsóbbrendű vagy, sose leszel igazán boldog, és se a munkádban, se a párkapcsolataidban nem fogsz tudni érvényesülni, és győztesként kijönni a konfliktusokból. Az, hogy valójában mennyire vagy értékes (és itt most nem a magadra aggatott ékszerek áráról beszélek), azaz mennyire vagy okos, kedves, vagy csak szorgalmas az manapság utolsó utáni prioritást élvez. Olvastam pár hete egy felmérést, hogy a mai gyerekek mik szeretnének lenni, ha felnőnek: tűzoltó, katona, és vadakat terelő juhász helyett (tessék kapaszkodni)… celebek! Ez persze vastagon a drága kereskedelmi televízióink sara (azoknak is lejárhatna már végre valami sugárzási engedélye…): legutóbb nálam az verte ki a biztosítékot, hogy októberben a Hal a tortánban egy héten keresztül sitteseket mutogattak, köztük azzal a Tasnádi Péterrel, akiről 2006-ban a következők jelentek meg a sajtóban:

Vádat emelt az ügyészség Tasnádi Péter ellen; tizenegy különböző bűncselekménnyel vádolják, többek között azzal, hogy az ő utasítására késeltek meg több embert és gyújtottak fel autókat; a vádiratban szereplő 11 bűncselekmény közül kilencet bűnszervezet tagjaként követett el.

Nos, most három év elteltével ez az ember levágott lófejekkel, és agyonveretéssel viccelődik a TV-ben, ezzel azt sugallva a nézőinek (amelyek között azért elég sokan még a befolyásolható korosztályba tartoznak), hogy „csaljatok, sikkasszatok, ölessetek embereket, lesz pénzetek, és még a TV-be is meghívnak utána bohóckodni!”.

Témába vágnak még a Viva/MTV által sugárzott undorító tiniagymosó hulladékok is, amelyek rendre azt próbálják a tizenévesek agyába sulykolni, hogy legyetek menők, meg trendik, legyen kurva nagy dzsipetek, mutogassátok magatokat 16 évesen egy szál bikiniben, szerepeljetek kefélős valóságsókban (természetesen úgy, hogy ti vagytok a kurvák, akiknek még a partner neme is mindegy, sőt esetleg még a faja is), éljetek sikerben fényben és csillogásban… A felvételek persze nem mutatják az ezüsttálcáról kokószippantgatás gyönyörű ceremóniáját (az orrból kicsurranó vérpatakocskával természetesen), se a drogok és alkohol miatt lecsúszott „sztárokat” hányni, és a saját mocskukban fetrengeni (Amy Winehouse, Britney Spears, de kis csúsztatással idesorolható szerencsétlen David Hasselhoff is… a lista folytatható). A hollywood-i sztárpletykák nem tesznek említést arról az ipari mennyiségű emberi selejtről, amit a média, és a popszakma kitermel, akik a csúcsra jutás után jobb esetben megússzák azzal, hogy életük végéig a külvilágtól elzártan vegetálnak valahol (amíg egy rosszul sikerült löket a vénába el nem viszi őket), rosszabb esetben mindenüket elvesztve egy szanatórium hűvösében élik le maradék néhány évüket… Én kurvára nem sajnálom ezeket az embereket, mivel amikor hagyták elcsábítani magukat a nagy pénz által tudhatták, hogy ez is benne lehet a pakliban, volt már elég precedens a világtörténelemben, amikor a szárnyalást nagy szarnyalás váltotta fel (Janis Joplin, Elvis Presley, stb.). De (hogy kicsit visszakanyarodjak az eredeti témához): veszélyesnek tartom azt, hogy ezt a világot úgy mutatják be a mai tizenéveseknek, hogy közben szemérmesen hallgatnak a kegyetlen valóságról, ami a csillogás mögött bújik, ráadásul azzal, hogy mindent a külsőségek, szépség, látszat alá rendelnek azt is tanítják nekik, hogy ne törődjenek a körülöttük élők belső értékeivel, nyugodtan hajtsák el őket, ha nem elég trendik. Ez a bjútifulpípöl is ezt az új felfogást lovagolja meg: melyik csitri ne próbálná meg magát szívesen egy jól beállított fotóval, hátha ő is bekerülhet a gyönyörűek közé? Bezzeg IQ-tesztet nem töltetnek a jelentkezőkkel, az tuti…

Ma egy olyan hasznos kis eszközről ejtenék itt néhány szót, amelynek segítségével olyan funkciók kerülnek egy kattintásnyira a böngészőnkben, amelyeket amúgy sehogy, vagy csak nehézkesen, esetleg pluginok telepítésével tudnánk elérni. A pluginozással több gond is akad: először is nem mindenki használ olyan böngészőt (konkrétan a Firefox-ra gondolok), amelyhez többezer kis bővítmény elérhető. Ennek több oka is lehet: ragaszkodás a „jó” öreg Explorer-hez, esetleg elavult masina (mint nálam, ezért is Operázok otthon), netán céges környezet, ahol az ember nem telepítgethet össze-vissza kedvére. Könyvjelzőzni viszont bárhol lehet, ugye? Oprendszertől, böngészőtől, telepítési jogoktól függetlenül elmenthetünk a felső sorra bármilyen weboldalt, ezzel nem nagyon szokott gond lenni. Ééés itt jönnek a képbe ezek a csodás kis okosságok, a bookmarkletek (talán úgy lehetne őket fordítani, hogy könyvjelzőprogramocskák).

Írtam már egyről régebben is, amely segítségével egybefüggővé tehetünk sok nexttel megszórt oldalakat (mint pl. Tumblr megosztásokat), idézném azt, amit ott írtam:

bookmarkletek azok a kis scriptek, amelyeket elkönyvjelzőzve új funkciókat adhatunk a böngészőnknek (kábé mint egy plugin esetében), viszont azzal a hatalmas előnnyel, hogy nem kell őket telepíteni, bármikor eltávolíthatóak, és bármelyik böngészővel tudnak működni.

Jól hangzik ugye? Azt is meg kell még említeni az előnyeik között, hogy nem lassítják a böngésző betöltődését/működését, ellentétben a pluginokkal (amelyek közül Firefoxos korszakomban én több mint egy tucatot használtam…)!

„Telepítésük” egyszerű: az alant elterülő linkek közül kiválasztjuk azt, amelyik szimpatikus, és – bal egérgomb nyomvatartása mellett – drag&drop-oljuk böngészőnk könyvjelző eszköztárára, amely jellemzően a felső szekcióban foglal helyet. (Ha nem látunk ilyesmit felül, akkor ellenőrizzük, hogy be van-e kapcsolva! Firefox alatt: Nézet -> Eszköztárak -> Könyvjelzők eszköztár, míg pl. Operánál Személyes sáv néven fut.)

Csapjunk a lecsóba:

Megosztóoldalak használata:

(ezekkel könnyebb kirakni a szóban forgó oldalakra a számotokra szimpatikus képeket/oldalakat):

Facebook

Tumblr

Google Reader

Letöltés:

Weboldal átalakítása PDF formátumba (Firefox-ra, többi verzió itt)

Weboldal küldése e-mailben

Képek keresése

Képernyő felosztása vízszintesen, Képernyő felosztása függőlegesen (csak csínján ezzel a kettővel, mert úgy vettem észre, hogy csak a böngésző újraindítása után áll vissza az alapállapot, IE alatt nem működnek! hasznosak lehetnek pl két oldal összehasonlításakor)

Fordítás SZTAKI-val:

ezen az oldalon elérhetőek, ide bevágni valahogy nem sikerült őket működőképes verzióban…

Persze ez csak néhány a neten elérhető több százból, további források lehetnek a következő oldalak is:

hongkiat, unusual bookmarklets, na és persze a Google!

Ebben a postban olyan témát fogok körbejárni, ami valamiért a bloggerek egyik legféltettebb titkának tűnik, és – tapasztalataim szerint – nem szívesen osztják meg a nagyvilággal: az oldal motorjában dolgozó pluginekről lesz szó. Pluginekkel már találkozhattok más programoknál is (pl. Firefox, Winamp, Total Commander, stb.), ezek jellemzően arra szolgálnak, hogy – beépülve az adott alkalmazásba – kicsit kiterjesszék annak tudását. Jó példa erre mondjuk Firefoxnál a GMail-es emailfiók kezelő plugin, amelyet feltelepítve mindig jelez a böngésző új levél érkezésénél, de egy frissen – mondhatni szűzen – felrakott Firefox erre nem képes. Ilyesmikre tessék tehát gondolni, ha pluginekről beszélünk, ezek mindig új funkciókat adnak az adott programnak.

Blogom motorja, a WordPress is felvértezhető ilyen kis kiegészítésekkel, amik segítségével sokkal többet hozhatunk ki kedvenc oldalunkból. Adhattam volna a postnak azt a címet is, hogy „A 18 leghasznosabb WordPress plugin”, de ez nem lett volna így teljesen igaz, mivel nem biztos, hogy mindenki ezekre vágyik, amiket én használok, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy bevágom ide a listájukat, meg persze némi leírást rittyentek hozzájuk, aztán mindenki döntse el melyikre van szüksége:

Tovább »